Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-03 / 206. szám
1985. szeptember 3., kedd Somogyi Néplap 5 Évadnyitás a színházban Tegnap délelőtt 11 órakor tartották a kaposvári Csiky Gergely Színházban az évadnyitó társulati ülést, melyen megjelenítek a megye párt- és állami vezetőinek képviselői. Babarczy László igazgató köszöntötte az együttes tagjait. Évadnyitó beszédéiben utalt arra, hogy az új évad rendhagyó lesz a színház történetében, mert előreláthatóan tavasszal megkezdődik a színház rekonstrukciója, melynek elvégzésére pályázatot írtak ki. Az igazgató bemutatta az új tagok között Kulka Jánost, aki Pécsről, Varga Máriát és Magyar Tivadart, akik a főiskoláról szerződtek Kaposvárra. Vi- deorészleg alakul, hogy az előadások ne csak az emlékezetben maradjanak meg. A színház gyermekbemutatóval kezdi évadát szeptember 17-én, amikor Pártos Géza vendégrendezésében a híres meseregény színi változatai, a Péter pán kerül műsorra. A felnőttek első bemutatója Brecht Nevelő úr című színműve lesz Máté Gábor rendezésében. Továbbra is műsoron tartják a Marat halálát, A Mester és Margaritát, illetve a Tom Jones-t, mely —mint Nívódíj a minisztériumtól Babarczy László bejelentette — a Művelődési Minisztérium nívódíját kapta. Ez utóbbi darabban új szereplőkkel is megismerkedhetnek majd a nézők, akik a stúdióban két Ionesco egy- felvonásost látnak majd Ascher Tamás rendezésében. Valószínűleg színpadot kap Spiró György irányításával Wyspianski Odüsszeusz hazatérése című drámája is. A kaposvári társulat az őszi budapesti művészeti heteken a Cseresznyóskert- tel, illetve a Bermarda Álba háza című Lorca-darab'bal vesz részt, melyet szintén látunk még az új évadban. Sótonyi Sándor, a megyei tanács osztályvezetője a megyei párt- és állami vezetők üdvözletét tolmácsolta, majd szólt a színházi rekonstrukcióról, illetve a színésziház közeli befejezéséről. Sikeresnek í télte meg az idei bogiári bemutatót, és kimagasló sikereket kívánta társulatnak az új évadra. A társulat ezután titkos szavazással Lázár Katinak ítélte a Komor István-em- lókgyűrűt. NÖVEKVŐ KÖVETELMÉNYEK — JAVULÓ FELTÉTELEK Tanévnyitó a mezőgazdasági főiskolán A Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola felsőfokú oktatási intézményként tegnap huszonötödik alkalommal nyitotta meg kapuit hallgatói előtt. Annak idején a Kaposvári Állami Gazdaság tátompusztai majorjában kezdte első tanévét a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum — az akkori oktatók, hallgatók közül is jó néhányan ott voltak tegnap a főiskola évnyitóján a kaposvári Vörös Csillag filmszínházban. A Himnusz elhangzása után ár. Stefler József főigazgató-helyettes köszöntötte a résztvevőket: az intézmény hallgatóinak népes seregéit, köztük az elsőéveseket és hozzátartozóikat, a tantestület tagjait s a vendégeket: a MÉM és a KISZ KB, H írek érkeztek arról, hogy sok a kis kócsag. Számuk talán minden eddigit fölülmúlt A Dél-Alföld egyik nevezetessége, e hófehér vízi madár, elsősorban a Tisza ártéri ligeterdeiben fészkel'. Nyár derekán, már a fölcseperedett új nemzedékkel együtt vadászgatnok az öregek a folyó vízszegélyében. Megfigyelésükre, létszámuk felőli hozzávetőleges tájékozódásra tehát legalkalmasabbnak látszott egy vízi út. Ilyen meggondolással utazom most, július végi forró, nyári napon, magánosán egy ítisizali halászladikban. Mögöttem kis csónak- moitor zümmög. Lassan tolja fölfelé, víz dien a karcsú vízi alkalmatosságot, így — csak néhány centiméter magasan ülve a víz fölött és tempósan követve a folyó kanyarulatait — szinte eggyé ,válik a megfigyelő a környezettel. Sok mindent észlelhet vizsgálódó szeme. Az első madárcsapat már Tápénál, az ősrégi falunál feltűnik. A máskor mozgékony, az úszó hulladékon civakodva, kiáltozva halász- gató dankasirályok csapata most mozdulatlanul álldogál a lapos parton. Pihenőre kényszeríti őket a rek- kenő meleg. a városi pártbizottság és tanács. a megyei tanács és KISZ-bizottság, a népfront, a szakszervezet, illetve a társintézmények képviselőit. Az ünnepélyes tanévnyitón dr. Horn Péter, az intézmény főigazgatója mondott beszédet. Áttekintést adott az iskola csaknem negyedszázados történetéről'. Egyebek között megemlítette: tíz év alatt, amíg az intézmény felsőfokú technikumként működött, a nappali és a levél’ező tagozaton együttvéve csaknem 580 állattenyésztési szaktechnikust bocsátott ki falai közül; szólt az oktatói és nevelői munka eredményeiről, a kutatási tevékenység hazad és nemzetközi elismeréséről, a végzett hallgatók helytállásáról. Porgány táján már csendes a folyó. Idáig ritkán jutnak el a város „vasárnapi motorosai”, a vízásíző- ket harsogó motorral vontató motorcsónakok. Eddig mintegy háromtucatnyi, másod-, harmadmagával halászható kis kócsag került a szemem elé. Rendszerint néhány bakcsó is társult hozzájuk. Alföldi nevük — vakvarnyú — igazán találó. A víz fölött, faágon gubbasztó bakcsó valóban varjúnak nézhető. Az esti szürkülettel feltünedező szürke gémek magánosán álldogálnak az alkalmas partba j latokban. Furcsa, szikár alakjuk primitív ábraként rajzolódik a háttérre. Éjszakai kikötéshez nehéz száraz, homokos partot találni. A hosszú ideig, tartó zöldár után hirtelen apadta Tisza. Vastag, iszap fedi a partokat. A hullámtéren tószerű, nagy vízállások „termelik” a szúnyogokat. A holdfényes éjszakában árnyékként mozgó, nagy madarak röpülnek a víz fölött. Csak hangjukról — megannyi egyhangú, többször ismételt jeladás — ismerhetők felt A szürke gémek rekedt „kreik” kráfco- gása, a bakcsók palócosan hangzó „bak-vak” vako- gása, a kis kócsagok éles A Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolára — hazánkban ez az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény, ahol állattenyésztő üzemmérnökök képzése folyik — ezúttal o nappali tagozaton több mint négyszeres, a levelező tagozaton pedig csaknem ötszörös volt a túljelentkezés. Végül is nyolcvanötén, illetve negyvennégyen nyertek fölvételt: az üzemmérnök-szakosító sertés tenyésrtési szákon pedig harminchárom állattenyésztő üzemmérnök kezdi meg tanulmányait. A főigazgató elmondta: az új tantervnek megfelelően nőttek a tanulmányi követelmények, az alapos szakmai felkészülésihez viszont minden tárgyi és személyi feltételt biztosítanak a főis„kréé” kiáltása a természet ősi hangjait idézi. Az ártéri erdő madarai már a hajnali szürkületkor hangosak. Kakukk szól, szajkó riaszt, a magasban, nyávogó „kijó”, „kijó” kiállítással egerészölyv kering. Lúdvártól fölfelé nagy számban jelentkeznek a kis kócsagok. Rendszerint csai- patokban verődnek. Felgaly- lyazott gyülekezetük különös látványt nyújt. A parton díszlő, több emelet magas füzek, nyárnak zöld lombjából mint óriási gyümölcsök emelkednek ki az ott pihenő, ragyogóan fehér madarak. 20—30 madár is van egy falkában. Máshol a part mentén hosszan elnyúló csoportban látható több tucatnyi madár. A csapatok minden esetben valamely, a Tiszában szakadó csatorna torkolatánál alakulnak. E vizek hozzák az apró halakat. vízi bogárságot, hulladékot, mindazt, ami a kis kócsagok táplálékát adja. A Tiszán — Szegeditől Csongrádig — bejárt folyó- szaikalszon több mint 160 kis kócsagot figyeltem meg. Valóban szép szám, amelyet minden természetvédő megelégedéssel vehet tudo- másuL Hiszen ez az állománynövekedés az elmúlt évtizedben végrehajtott természetvédelmi intézkedé85 elsőéves a nappali tagozaton kólán. A hallgatóktól függ, hogy következetes, fegyelmezett, szorgalmas tanulással mennyire élnek ezekkel a lehetőségékkel. A főigazgató beszédét követően az elsőéves hallgatók eskütétele következett, majd a múlt évi eredményes munka elismeréseként dr. Horn Péter kitüntetéseket, jutalmakat adott át ökta- tóknak és hallgatóknak. Szikszai Lászlóné Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetésben részesült, többen — tanárok, hallgatók, diákközösségek — jutalmat vettek át. Az évnyitó a Szózat hangjaival ért véget. seknek, a kis kócsagok és gémtelepek (itt, az Alsó- Tiszán a Sasér és Labodár rezervátumok) fokozott védelmének köszönhető. Hasonlóan hatékony intézkedésekre van szükség a Tisza vízminőségének javítása. érdekében. Kutatóutam alatt sajnálattal tapasztaltam, hogy mennyire szennyezett a víz. (Az alacsony vízállásnál különösen szembeötlő volt.) A lassan folyó víz helyenként — a liimányoklbani — állóvíz jellegű. Színe, a benne túltengő egysejtű moszatok- tól zöldes. Egyes helyeken méter hosszú, kiszáradt fo- nalasmoszat-függöny lóg a leapadt vízsziinit fölött a vízből kiálló faágakon. E zek és más jelek arról tanúskodnak, hogy a vízben igen sok a szerves anyag, a folyó öntisztulási képessége csekély. A bejutó újabb szeny- nyező anyagokat feldolgozni alig tudja. (Bizonyára csak rontott ezen az állapoton az a — kutatóutam alatt észlelt — 76 kmhosz- szú, sok hulladékot is tartalmazó, összefüggő, úszó zöld hínórszőnyeg, amelynek levonulásához egy hétre volt szükség.) Emberi tevékenységek juttatták jelenlegi, sajnálatos állapotába a Tisza vizét, mielőbbi emberi beavatkozásnak kell azt megjavítania. Dr. Marián Miklós MADARÁSZÚT A TISZÁN TV-NÉZŐ HAZÁRDJÁTÉK A Társulás stúdió utolsó üzenete? Azt hiszem., nemcsak az én fejemben fordult meg ez szerdán este, amikor a Hazárdjáték című dokumentarista tévéfilmet néztem. Ebben a másnap beszédtémává vált alkotásban ugyanis minden karaktervonás ott volt, ami a stúdiót jellemezte, s bár a Magyar Televízió finanszírozta., a tévés műhelyekből kikerült munkák közül legföljebb Dömölky János Miért? avagy a tévések elmentek című filmjével rokonítható. Az a filmtípus, melyet Szalai Györgyi Dárday Istvánnal közös alkotásaiban teremtettek, a hatvanas évek Kovács András nevével fémjelzett munkáiból származtatható. A „nehéz ember”, aki dacol, környezetével és olykor — ha beleroppan is — megpróbálja a közösséget magasabb szintre emelni és előrevinni, éppúgy megtalálható a Harcmodorban, a Filmregényben, mint mondjuk Vi- tézy László Békeidő vagy Vörös född című filmjében, de a más módszert választó Gulyás-fivérek Papp Líad- filmjében is. Erdőss Pál — Szalái Györgyi forgatókönyvéből készült — tévéfilmjében, a Hazárdjátékban ez a hős tér vissza egy gyári népművelő figurájában. A pinceklub —, amely itt a maga valóságában is az értelmes tevékenység közösségformáló jelképévé nő — voltaképpen valamiféle mérleg is, melyen megméretik korunk két jellemző típusa. Nem kevesebbre vállalkozott Szalai Györgyivel az Adj király katonát című, sok díjjal kitüntetett film rendezője, Erdőss Pál, mint hogy „ujjal mutasson” arra a figurára, mely — véleményem szerint: sajnos! — típussá nőtt az utóbbi években. Arra, aki jelenünk iilym-olyan gazdasági kis« kapuit, fél legális vagy tűrt gazdasági nyereségközpontú formáit a maga boldogulására használja ki. Egy Feri nevű .klubvezető személyében testesül meg ez a sajnos jól ismert típus, akire — ha más társadalmi formában élnénk — art mondhatnám: konjunktúralovag. Ez a zavarosban halászó, tisztátalan fickó kétes ügyleteihez nemcsak „munkatársakat,, talál, hanem — hogy úgy mondjam —csendestársakat is. Azokat, akik szemet hunynák közmorált roncsoló üzelmei felett, s legföljebb akkor tagadják meg őt, amikor hatósági eljárás indul ellene. Itt az alkotók egy „nehéz embert” állítanak szembe ezzel a Ferivel, akinek „valaki áll a háta mögött”, ez nyilvánvaló. Egy igazi népművelő a saját egzisztenciáját téve kockára — igaz, ugyancsak törvénytelen úton —, megállítja bomlasztó tevékenységében az „úrfit”. Jó, jó, ez így nagyon didaktikus, húzhatnánk az orrunkat. Igen, valóban felfedezhetünk cselekménypanel 3ket is a filmben. Mindkét jellem túl végletes: egyik fehér, a másik fekete... Mégis, ennek a filmnek el kellett készülnie ahhoz, hogy másnap, ha csak önmagunkban is, meghányhas- suk-vethessük: mi a fontosabb, a maszek kánaán vagy a közösség paradicsoma. Erdőss és Szalai felkavaró filmjét szinte kiegészítette a Péntek esti randevú vitája az ifjúsági klubok szürküléséről, jelentőségének csökkenéséről. S bár akadtak jó példák — így Dinnyés József klubjának közösséggé kovácsolódása —, a film után tudatosabban, kritikusabban hallgattuk a vitatkozókat, kiutat keresőket. S hogy mennyire prób- lémaérzékeny volt a Hazárdjáték:, arra talán elég Fekete Gyula portrébeszól- getésére gondolnunk, mely ugyancsak utalt arra a tényre, hogy a családig mint közösségig ható bomlási folyamatnak szemléletbeli okai vannak. Leskó László KAPOSVÁRI KIÁLLÍTÁS Ember, táj, virágok Mély emberismeretről tesz tanúságot Raffay Sándor nyugalmazott pénzügyőrtiszt kaposvári kiállítása. A helyőrségi művelődési otthonban rendezett tárlat alkotó munkásságának egészéről képet ad a látogatónak. Három dolog ragadja meg az érdeklődőt ebben a munkásságban. Raffay Sándor úgy fest, rajzol parasztokat, munkásembereket, hogy azoknak jelleme is kiül az arcukra. A Dózsa parasztja is kortársunk, miként a már- már karikatúrává lényegített Nyugdíjas portréja, vagy az Elgondolkgdás pipás, sildes sapkás férfiúja is. Alakjaiban gyakran a múló világ egy-egy típusát mintázza meg. Az a cigarettára gyújtó, lángot tenyerével oltó parasztember, aki határ- szemlére jött a mezőre — ismerősünk a mezőgazdaság tegnapjából. Az a szolid-sze- líd bácsi is, aki fafűrészelés előtt a rönkök szép piramisánál fűrésze fogait élezi. A Tűbefűző, piros kendős munkásasszonyhoz hasonlót is láttunk már az életben. Festői vallomás A mama vászonra örökített arca. Menynyi huncutság bújkál a Munka után terhet letévő figurájának arcán! S mennyi szürkébe festett fájdalom érzékelhető az özvegy portréján; érezzük, hogyan próbálja magát fegyelmezni... A másik jellemzője ennek a festői, grafikai világnak Dózsa parasztja a somogyi táj meg nem alkuvó szeretete. Kőröshegy, Igái, Böhönye, Osztopán egy- egy szép tájrészlete megkapja a szemet. A Balaton titkait tárja fel képein. Ablakából a zöld természet őszsárgára lobbanását festette. A harmadik kedves témaköre a virágok. Csendéletei színekkel dalolnak; lilát lehel az orgonacsokor, orgiát mutat az őszirózsa, kedvre derít a petúnia és a nőszirom. Raffay Sándor vitalitását, életszeretetét sugallja ez a kiállítás. L. L.
