Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-12 / 188. szám

1984. augusztus 12., Hétfő Somogyi Néplap 5 BUZSÁKI BÚCSÚFIA Film­művészeti nyári egyetem Egerben Az Oscar-díj titkának megfejtése Egerben szombaton meg­nyílt a filmművészeti nyári egyetem. Ezen a kurzuson miniden alkatommal egy-egy kiemelkedő magyar filmren­dező — ezúttal az Oscar- díj as Szabó Istválm — mun­kásságával ismerkedhetnek meg a résztvevők. Ebben, az érvben miden eddiginél na­gyobb voü|t az érdeklődés, az immár 12. alkatommal meg­rendezett filmművészeti nyá­ri egyetem iránt. A 120 résztvevő közül nyoicvan- ketten külföldiek, akik tizen­négy országból érkeztek. A legnagyobb számban jöttek Franciaországból, Finnor­szágból és Lengyelországból, s az idén először érkeztek résztvevők Tuniszból és Ko­lumbiából. A magyar filmművészetről Itariott megnyitó előadás után a résztvevők megte­kintették a Redl ezredes cí­mű film anyagából rende­zett kiállításit, majd levetí­tették számukra. Szabó Ist­ván „Koncert” és az „Álmo­dozások kora” című filmjét. A tíznapos kurzus alatt a hallgatók mintegy 20 magyar filmet tekintenék meg, kö­zöttük Szabó István vala­mennyi , játékfilmjét. A résztvevők találkoznak ma­gyar filmrendezőkkel és filmkritikusokkal is. Egységes tanárképzés Az új tarnélv megkezdésé­vel fontos szakaszába lép az egységes tanárképzés a pécsi Jarnus Pannonius Tudo­mányegyetemein, Az országos jelentőségű kísérlet lényege az, hogy általános és közép­iskolai oktatásra egyaránt felkészített szaktanárokat képeznek egyetemi szinten. Az új felsőoktatási faiima tehát a pedagógusképzés tar­talmi, módszertani és szer­vezeti korszerűsítését szol­gálja. Nagy hangsúlyt kap a hallgatói felelősség, az ön­álló tanulás és a gyakorlati munka. A tainulmánnyi idő öt év. 1988-ba hagyják el a? egyetemet az első olyan szakemberek, akik tízéves kortól az érettségi vizsgáig tudják oktatni szaktárgyai­kat az általános, illetve kö- zéjpisikodiában. : Az egyetem rektora, Or­mos Mária professzor,, a je­lentős oktatáspolitikai kísér­let eddigi tapasztalatairól az MTI tudósítójának elmond­ta: az egységes tanárképzés kísérlete 1983 őszén indult meg a Janus Pannonius Tu­dományegyetemen. Az első két év tananyagát összefog­laló nagy záróvizsga rendkí­vül jó eredménnyel fejező­dött be. Szeptemberben 103 hall­gató kezdi meg a harmadik évfolyamot. Mostanitól nagy mértékben megnő a hallga­tók döntési felelőssége, sok­kal többét bíznak rájuk a további tanulmányaik szer­vezését, formálását illetően,. Az érdeklődésüknek megfe­lelőien választhatnak speciá­lis feliadatokat, mégpedig három csoportosításban: kö­telező, kötelezően választha­tó és szabadon választható kollégiumokat. Mód nyílik arra is, hogy hozzáfogjanak a szakdolgozatuk előkészíté­séhez. Megkezdődik a több tanévet érintő ..gyalkorlósáv”. A kísérleti képzés lényeges vonása az iskolaközelség, ezérit sokat lesznek távol az egyetemitől a pedagógusje­löltek. Az egységes képzés elvének megfelelőien egy­aránt dolgoznak majd álta­lános iskolában, gimnázium­ban és szakközépiskolában. Igen kedvezőek a tanár­képző karon bevezetett, úgy­nevezett kiscsoportos oktatás tapasztalatai. Egy-egy cso­portban tizenkét hallgató dolgozik együtt tanáraik irá­nyításával. Nem az előadás a domináló oktatási forrna, ás a diákok nem magoló módszerrel sajátítják el a tamányagot. Az oktató csu­pán az ismereti anyag lé­nyegét adja, a többit a hall­gatóknak magúknak kell fel­kutatniuk, összegyűjteniük, feldolgozniuk. Ennék megfe­lelően változott ,az egyetemi és az ottani munka aránya is: a szokásos 30—35 óráról heti 25 órára csökkentették az intézményben eltöltött idő tartalmát. A diákoknak így több idejük és energiá­juk jut az önálló munkára, többet lehetnek a könyvtár­ban, a kutatószobában. Az egyetem oktatói ma­guk is nagy kedvvel, érdek­lődéssel vesznek részt a kí­sérleti képzésben, nevezete­sen a kiscsoportos munká­ban, holott erősebb a meg­terhelésük. mint a hagyo­mányos forma esetén. Az eredményesebb munka érde­kében a (tanszékek vállalták, hölgy kisebb csoportokkal is szívesen foglalkoznak, akár öt-h'at hallgatóval is-, akik kiülllönösietn érdeklődnek egy- egy téma iránt. Tisztelet az elődöknek kífotta le” a harsogó diszkó­zenét, a töicsérhangú mutat­ványosokat odakint a kon­cert 'idéjére. Pörög, pörög az ördög mo­tollája. A fehérárad, ablak­szemű, nádkucsmájú tájház udvarán elektromos korong forog. Nini, ismerős keze for­málja az agyagot korsóálak- ra. Verseghy Ferenc népi iparművész. — Egy éve, hogy kiköltöz­tem ide a tájház szomszéd­ságába Kapósból. Az alko­táshoz békesség, csönd szük­séges. Hogy nem lábbal haj­tott koronggal dolgozom? Va­jon a fafaragó ugyanolyan késsel munkálkodik, mint a szépapja. Várdai Jánosné, Hegedűs Jánosné és Perusza Jánosné — de kedvelt név a János itt! — a rRétest mutatja be a kíváncsiaknak: így kellöl- tögetrii! Pék László faragó tányért munkál bizsókjával. ért. Más portrét 100-ért. Fogy a fagyi. Fájdalom mentesen lyukadnak a fülek. Hernyók, csigák szállnak a magasba, fittyet hányva a nagy Bréhm megfelelő köte­tének. Tehetik: gázzal töltött lufik. Vattacukorba merül az arc. Harminchatezerért már díszes lószerszámot kapsz. Hány mérföldnyi kolbász fogyhat el itt estig? Pörög, pörög az ördög mo­tollája. A Somogy Tánc- együttes, a Kishala tón Tánc- együttes, a rézteleki me­nyecskekórus, a buzsáki cso­port menettáncban halad a művelődési ház felé. Nekünk is indulnunk keli, szorít a lapzárta ideje. Pedig most kezdődik a dixi, aztán :a folklórműsor. Este búcsú­bál. S holnap — azaz ma — minden elölről. Két napot szánták az ünnepre Buzsá- kon! Leskó László hogy tisztelettel adózunk elődeinknek. Tiszteljük, be­csüljük azokat a jobbágy­paraszt őséin’ket, akikből a földesúri birtokon végzett embertelen munka sem tud­ta kiölni a szépség utáni vá­gyat, maradt erejük minden gyönyörű álmukat fá'ba fa­ragni, hogy megszülessenek a híres buzsáki faragások, s vászonra varázsolták a szebb­nél szebb buzsáki hímzése­ket.” Pörög, pörög az ördög­motolla. Egy-egy pillantás az ablakokon ót a termekbe. Itt a híres szőttesek, ame­lyeknek munkáját nyolc—tíz éves kodban megtanulta a lány, mivel tizenötévesen már férjhez adták. Néki kel­lett aztán férj uram üngét, gatyáját szőni. A bölcsőtől a koporsóig minden vászonme- műt ő készített, megdíszítve rózsa, szegfű, árvácska áb­rájával. A folyosón kis ru­hácskák buzsáki rátéttel. Az iskolai honismereti kör han­gyaszorgalmú tanulói favel- lák'ból, klumpából, bugyogós- korsóból, szilkéből, szénavo­nóból, csizmalhiúzó m'iskáből sikerítették pompás kiállí­tást. Amott a festő, Szikra János Balatont, Buzsákot áb­rázoló festményei. A faragók terme. Tucatnyi híres, neve­zetes mester művei, köztük az idősb Kapoli irányt mu­tató pásztorbotja, de törül­közőtartója, fűszertartó, polca is, Jancsikity János rusztikus konyhabútora, Buzsáki Ist­ván csodálatos naiv paraszt­figurái, aztán a kenyér szü­letésének reliefszerű fába- munkálása, Gyanis László fi­noman cizellált szaruműve, Boszkovics János utókorra hagyott botja, spanyolozott alkotása. Megint másik te­rem: a kézműveseké. A bog­iári mezőgazdasági kombinát szomjúságra figyelmeztető termékei! A buzsáki rátéte- sek terme, a katykaringós, tulipános, napraforgós motí­vumokkal. Nem csoda, hogy a müncheni Hatja Pirling a Pörög, pörög az ördög mo­tollája. A bosszú, páros lán­cok mintha copfjai volnának a ringlisnek. Ülésükön a szí­nes ruhájú lányok a mas­nik. Buzsák tengelye most az ördögmotolla — búcsúi jel­kép —, táncba fordul körötte az egész falu. Minden indu­lásban, minden mozgásban. Pörög, pörög az ördög mo­tollája. Egy-egy pillanatra ikimerevül a fentieknek az alanti kép. Rezeken csillan a nap. Majd egy időtlen pilla­natra az iskola tömbje. A lángoló piros betűk is jól el­olvashatok: Népművészeti kiállítás — Volkskunst- ausstellung. Hogy más is értse. Az iskolában egy fér­fi. Megnyitóbeszédet mond. Nemcsak a kiállítást ajánlja Büki János, a boglárlellei városi jogú nagyközségi párt- bizottság első titkára Buzsá- kon. Azt kérdezi éppen: — Nem tudom, elgondol­kodtak-e azon, hogy miért van olyan népes közönsége a maihoz hasonló országos rendezvényeknek? Lehet, hogy a fiatalokat a látvá­nyosság, a program sokrétű­sége vonzza, és meggyőződé­sem, hogy az érettebb nem­zedék valami másért jön be az ősi somogyi faluba; ide vonzza a hagyománytiszte­let... Emberségünk még mé­lyebb tartalmat nyer azzal, családja nevében is ezt írta a vendégkönyvbe: — Sebőn! Pörög, pörög az ördög mo­tollája. Épp a kultúrház ud­varára látni a magasból. Az Állami Bábszínház busza áll ott. A színen paraván. Nem János vitéz az ott, aki pü- föli a francia király ellen­ségeit? De bíz őkelme az, akiben megtestesül a hajda­ni szegények álma. Pörög, pörög az ördög mo­tollája. Emberek sietnek a templom félé. Odabent a ba­rokk puttók, a kisdedre fi­gyelmeztető kékpalástú Mária, a rózsát szorongató Teréz, a mezőbarna Antal lábánál kosztümös zenészek játszanak boldogságos rene­szánsz muzsikát, majd a ba­rokk futamaival, simulnak a környezethez. A kaposvári Tineterís együttesnek itt :s óriási a sikere. Talán nem is sejtik, hogy ebben a nép­művelőnek, Németh Márta­nák is szerepe van: ő „toal­Emiberkaréj fogja körül őket. Időnként megjelenik a táj­ház asszonya, Lovassy Zsu­zsa, hogy szíves szóval a ház­ba invitálja a vendégeket. Pörög, pörög az ördög mo­tolla. Se szeri, se száma a sátraknak. Golyó pattan a fémnek a céllövöldében. Va­laki karikatúrát rajzol 19,50-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents