Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-12 / 188. szám
2 Somogyi Néplap 1984. augusztus 12., hétfő Célkitűzések az elkövetkezendő 65 évre Kínai modernizálás Ismét kormányellenes tüntetés volt a chilei fővárosban. A képen: meggyilkolt baloldali személyiségek hozzátartozóit veszik közre a rendőrök (Telefotó — AP—MTI—KS) Gént legyen a megértés fontos állomása Szovjet külpolitika Harcos segélyek A költségvetés ügyében még mindig kibékíthetetlen- nek látszanak az ellentétek az amerikai kongresszus és a kormány között. Ennek ellenére a törvényhozók, még nyári szabadságuk előtt, vé- gülis megszavazták az Egyesült Államok következő két évre szóló külföldi segély- programját. A külföldi segély ügye évek óta a költségvetés egyik legvitatottabb, legkényesebb kérdése a honatyák és a kormány között, úgyhogy a megfigyelők most sokfelé föl teszik a kérdést: miként lehetséges, hogy a kongresszus éppen e téren ment elébe a kormányzat kívánságainak? A külföldi segélyek ügyében korábban annyira eltértek a két fél nézetei, hogy erre vonatkozó törvényt gyakorlatilag Reagan hatalomra kerülése, 1981 óta nem is fogadott el a kongresszus; a segélyeket a korábbi megajánlást törvény többé-kevésbé automatikus „meghosszabbítása” alapján fizették a külföldi országoknak és szervezeteknek. A mostani szavazás évi 12,7 milliárd dolláros összegben hagyta jóvá az amerikai hivatalos segélyeket 198ö-ra és 1987-re. Ez csak 500 millió dollárral kevesebb annál, amennyit eredetileg a kormány javasolt. Helyi elemzők szerint mindebből arra lehet következtetni, hogy az amerikai politika irányításának e két pólusa — a kormány és a kongresszus között helyreállt az egyetértés az amerikai külpolitika harmadik világ-beli céljainak megítélésében, jóllehet Reagan kormányzásának ei- ső évei még a feltűnő megítélésbeli különbség jegyében teltek el. A fordulat annál ;s értékesebb a. Fehér Ház számára, ' mivel nem a kormányzat módosította álláspontját, hanem szemmel láthatóan a törvényhozás. A segélytörvény kongresszusban megszavazott szövege éppenséggel azt tükrözi, hogy — ha lehet — az Egyesült Államok még komolyabban veszi az általa „kommunista felforgatásnak” tartott fejleményekkel szembeni fellépést a világ különböző pontjain. A változatlan elemek mellett — a katonai és a gazdasági segélyek legnagyobb részét ezentúl is Izrael és Egyiptom kapja —, lényeges a kongresszus álláspontjának változása példád! Nicaragua ügyében. Áprilisban a törvényhozók még elutasították a kormány javaslatát, hogy újítsák fel a segélyt a szan- dinista vezetés ellen küzdő ,kontráknak”, vagyis a ni- caraugai ellenforradalmároknak. A törvény szövege szerint a „contrák” támogatására most megszavazott 27 millió dollár ugyan „nem katonai jellegű segély”, és a pénzt nem folyósíthatja sem a CIA, sem a washingtoni hadügyminisztérium. A gesztus mégis kellően kifejezi, kiknek az oldalán akar jelen lenni az Egyesült Államok a közép-amerikai játszmában. A kormányzat és a kongresszus közötti segélyügyi egyetértés újabb jel, amely arra utal, hogy fokozatosan lezárul a Fehér Ház és a törvényhozás közötti bizalmi válság, amelyet a vietnami háború okozta sokk és a Watergate-ibotrány akozott a hetvenes években. A kormányzat a jelek szerint ismét kezében tartja a gyeplőt, amelyet az elmúlt évtizedben a kongresszus meg - próbált magához ragadni. És ez jelenleg egyet* jelent az amerikai politika kemény, erőszakos vonalának „törvé- nyesítésével”. A kínai szocialista építés következő évtizedekre vonatkozó célkitűzéseit vázolta Hu Jao-pang kínai pártfő- tiitkár vasárnap egy pekingi káderttalálkozón. Hu a kínai modernizálási program három lépcsőfokát jelölte meg: az első lépés az 1980. évi ipari és mezőgazdasági termelés volumenének megpégyszerezése 2000- iig; ezután a második lépésben közepesen fejlett országgá alakítják Kínát. Ennek határideje 2021, a Kínai Kommunista Párt megalapításának centenáriuma. Következő lépésként azt tűzték ki óéiul, hogy 2049-ig, a Kínai Népköztársaság megalakulásának századik évfordulójáig Kínát a világ legvirágzóbb és leghatalmasabb államai közé emelik, olyan országgá fejlesztik, amely A hét végén folytatódták a zavargások Dél-Afrikában. Vasárnapra virradóan újabb nyolc személy vesztette életét Búrban kikötővárosiban. A héten lezajlott összecsapások ottani áldozatainak száma így 63-ra emelkedett. Mind több, Pretoriával hagyományos jó viszonyban álló ország lép fel nyíltan a nemzetközi porondon a fajVasárnap esti kommentárunk Tizenöt é]v nem nagy idő. Törtémeflimi mértékkel csupán egy pillanat. Az igazán hosszú távú társadalmi, politikai folyamaitok kibontakozásához ennél többre van szükség. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között 1970. augusztus 12-én aláírt szerződés eredményei azonban már most értékelhetőek. A másdik világháború utáni korszak egyik legfontosabb nemzetközi dokumentumát látták el kézjegyükkel Moszkvában a két ország vezetői: a későbbiekben. erről az alapról kiin- dullva születtek meg az NSZK híres „kelleti szerződésiéi”. s végső soron ez is nagy hozzájárulás volt a helsinki értekezlet megvalósulásához, az európai biztonsági és együttműködési magas szintű anyagi civilizációval, szocialista kultúrával éls erkölccsel rendelkezik. Hu Jao-pang a párt és a kormány több mint háromezer dolgozója előitt mondott beszédet; ők rövidesen vidékre utaznak, hogy részt vegyenek rz oktatásügy fejlesztésében. A Kínai Kommunista Párt főtitkára hitet tett a kínai szocializmus Teng Hsziao- ping által 1979-foen megfogalmazott elvei (szocialista út, proletárdiktatúra, a párt vezető szerepe, a marxizmus— leninizmus, a Mao ce-tung-i gondolat) és a kommunizmus eszméi mellett. Hu hangsúlyozta, hogy a követendő eszmék és a kitűzött célok teljes összhangban álinák egymással. üldöző rezsimmel szemben. Hat rendőr és a CBS amerikai televíziós társaság kiküldött csoportjának operatőre sérült meg súlyosan kézigránát-robbanás következtében Fokváros Gugulé- tu nevű, feketék lakta elővárosálban,. A gránát a korábbi zavargások egy fiatal áldozatának temetésén akkor robbant, amikor a rendíolyamiat kibontakozásához. A szerződés leglényegesebb elieme az 1945 utáni határok elismerése. Nyugat-BerMn státuszából négyhatalmi egyezmény született, ez sem jöhetett volna létre a szovjet—nyugatnémet szerződés nélkül. A hevenyészett felsorolásból is látszik, korszakalkotó jelentőségé valit a,z akkori eseményeknek. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi napokban jóformán az egész világsajtó kommentálja az évfordulót. A szovjet vélemények szerint a szerződés minőségileg új szakaszt nyitott a két ország kapcisdla;tailbam, megteremtette a szükséges kereteket a jó viszony, a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés kialakításához. majd elmélyítéséhez. A békés egymás mellett élés Amnesztia Ugandában Mintegy ezerkétszáz olyan politikai foglyot bocsátott szabadon az új ugandai katonai vezetés, akikét még az előző kormány börtönzöttbe. A szabadon engedett foglyok — köztük több volt miniszter — nagy részét teherautókon szállították el a Kampalától 11 kilométerre lévő Luzira börtönből a város főterére. Hírek szerint még mintegy 200 maradt börtönökben. A hatalomátvétel óta Ugandában 100 embert tartóztattak le — ők a megbuktatott Obote bizonsági szolgálatához tartoztak. Tito Okello elnök szombaton újabb felhívást intézett az ország ellenzéki erőkhöz, sürgetve, hogy tegyék le a fegyvert s csatlakozzanak az új vezetéshez. Okello azt ígérte, hogy az országban egy éven belül választásokat tartanak. A legnagyobb gerilla szervezet, a Nemzeti Ellenállási Hadsereg (NRA) közölte, hogy tanulmányozni fogja az elnök . tárgyalási ajánlatát. őrt erők éppen előkészületeket tettek a gyászoló tömeg erőszakos feloszlatására. Brazília után újabb dél-amerikai álam, ezúttal Uruguay lépett fel nyíltan az apart- héiddel szemben: az ország kormánya élesen elítélte a dél-afrikai rezsimet, s közölte, hogy szigorúan tartja magát az ENSZ Pretoriával szembeni határozataihoz. elve alapján, létrejött megállapodás ma már az európai valóság szerves része, s ezen az sem változtat, hogy 1982 óta az NSZK politikájában lényeges változások történitek, amelyek éppenséggel nem a tizenöt évvel ezelőtt megjelölt irányba mutatnak. Szovjet részről főleg azt vetik a bonni kormány szemére, hogy az amerikai közép-hatótávolságú atdmrakéták telepítése után, most az űrfegyverkezésre isj igent mondott. Ez veszélyezteti a földrész, s ezzel az egész világ biztonságát, egyszersmind a két ország közti bizalmat is. A CDU—CSU—FDP koalíció részéről elhangzott nyi- llatkozaitók azt bizonyítják, hogy összességében a Kohl- konmány is pozitívan értékeli a szerződést és annak Mihail Gorbacsov és Rónáid Reagan novembert gen- n taiaikozoja olyan kedvező lehetőség, ameiy azonban csak bizonyos Körülmény,sk kozott eredményezhet sikert, válthatja be a hozzá fűzött reményeket — állapítja meg az Izvesztyija szombati számában Alekszandr Botvin, a neves külpolitikai szemleiró. Mór a megismerkedés, a személyes kapcsolatok teremtésének, a véleménycserének a ténye is pozitív jelenségnek tekinthető; ezek megteremthetik a lenetősé- gét annak, hogy megváltozzon a két ország kapcsolatainak légköre, s később tényleges politikai módosulások is bekövetkezzenek. Megtörténhet azonban az is, hogy ezekre egyáltalán nem kerül sor, annak ellenére, hogy Moszkváiban és Washingtoniban is a legalaposabban készülődnék a csúcstalálkozóra. A siker nem a felkészülés gondosságától függ, hanem attól, van-e kellő politikai akarat a két f-élhen, ahhoz, hogy közel kerüljenek egymáshoz, felvázolják a lehetséges komp- romisszumo(k körvonalait. Amerikai részről egyelőre olyan magatartás tapasztalható, amely a találkozó eredményességét illetően nem sóik reményre ad okot. Ennek igazolására Bovin az atomikísérletekre egyoldalúan meghirdeteti szovjet moratórium, az Egyesült Államokhoz ennek kapcsán intézett felhívás elutasító amerikai visszhangját idézi. Az egyetértés ma lehetséges minimumának kategorikus elutasítása nem a legjobb módja a genfi talállkozóra való felkészülésnek. A Szovjetunió és az Egyesült Állaimok közötti megértés ellen hat a Reagan elnök által meghirdetett doktrína* a törvényes kormányok hatását az NSZK világpolitikai helyzetére. Ugyanakkor a mostani bonni hivatalos korok nem rejtik véka alá, hogy továbbra sem mondanak le bizonyos kérdések „felmelegítéséről”, a kedvező alkalom esetién nem haboznának élővenni a határok ügyét. Ez a magatartás az utóbbi időben érthető megdöbbenést váltott ki az érintett szocialista országokban, így Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Szovjetunióban. Az eredmények tehát nyilvánvalóak. A veszélyek úgyszintén. Kölcsönös jóakaratot feltételezve ezek a fenyegetések elháríthatok. s ez nemcsak a két aláíró ország, hanem minden európai érdeke. Horváth Gábor megdöntésére szőtt reakciós puccsdk nyílt támogatásának, ösztönzésének vállalása is. Ha az Egyesült Államok ilyen jogot tulajdonát magának, ha a nemzetközi csendőr ruháját ölti magára, akkor ez határozott ellenállásra talál szovjet részről. Washingtonnak erre is gon- ddllnia kéllene a genfi találkozó előtt, ha csak nem akar onnan üres kézzel tá vozni. A Szovjetunió megállapodásra törekszik. Meg akarja érteni az Egyesült Államok érdekeit és gondjait. Joggal számít azonban ezen a téren viszonosságra, hiszen a Szovjetuniónak is megvannak a maga érdekei és gondjai, s egyelőre úgy tűnik, hogy Washingtonban hajlamosak erről elfeledkezni. A Szovjetunió tisztában van azzal, milyen jelentőségük van az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak a két ország és az egész nemzétiközi élet szempontjából. A Szovjetunió külpolitikai érdiekéi azonban sokkal nagyabb területet ölelnék fel, sokkal több irányba hatnak, mint a szovjet- amerikai viszony. E fő irányok közüli Alek- szandr Bovin elsőként az európai problémáikat, az európai biztonság kérdéseit említi. Ezen a téren a szovjet politika lényege a helsinki folyajmat továbbvitele. Ennek megvoltak és ma is megvannak a nehézségei. Kétségtelen azonban, hogy Európában a béke, az együttműködés erősítése irányába ható tényezők számottevőbbek, mint a háború, a konfrontáció elemei. A bécsi tárgyalásokon'és a stockholmi értekezleten is van lehetőség a kijutásra a zsákutcából, el lehet jutni a kölcsönösen elfogadható megoldásokhoz. Elérésüket első- soriban az Európán kívüli erők fékező hatása akadályozza. A szovjet külpolitika másik nagy irányaiként említi a cikkíró az ázsiai, a csendes-óceáni politikai stabilitás erősítésében való érdekeltséget. E stabilitás biztosítását szolgálják a hagyományosan baráti szovjet—indiai kapcsolatok. A Szovjetunió szempontjából lényegi jelentőséggel bír a Kínához fűződő kapcsolatok normalizálása is. A Szovjetunió arra is számít, hogy túljutnak a hullámvölgyön Japánhoz fűzződő kapcsolatai. Ha sikerül pozitív változásokat elérni a szovjet külpolitika más területein, elmélyíteni az európai együttműködést, erősíteni az ázsiai politikai szilárdságot, fejleszteni a Szovjetunió más országokhoz fűződő kölcsönösen eLőnyös kapcsolatait, akkor ez előbb vagy utóbb elősegíti azt is, hogy a szov- jiet—amerikai viszony visz- szaitérjen a normális mederbe. Bomba robbant a temetésen Zavargások a Dél-afrikai Köztársaságban. A képen: egyházi személyiségeket vesznek őrizetbe a rendőrök Fokvárosban (Telefotó — AP—MTI—KS) Egy szerződés margójára
