Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
8 Somogyi Néplap 1985. augusztus 10., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Tandori Dezső A szemközti lomb Egy madár lő ki a szemközti lamíbbóli, s eltűnik hirtelen, minit ha az emlber valamire gondéi s nem tudja maga sem. Leírom ez|t, és arra a madárra úgy gondoláik vele, mintha kezdettől fogva messze járna, s épp csak átimtene: és nem tudnám, az üzenete mit hoz, iéis van-e üzenet; jelzéis-e, mély nem ér el ablakomhoz; így csak a képzettet borítja be lombozattal — s lakással — örök jelenetét; szemvülianáisnyit elitem a madárral, inam tudva; ő már élt. Győri László Emléktábla Ebben a házban lakott haitvanegy éjszaka a költő, ki nem tudott elbújni máshova Ebben a házban süvít a Mátra szele ma is nem haitvanegy napig ezer egy éjszaka Vele egy fedél alatt a tört vers szelleme akintek parancsét ad és nem bír el vele Ebben a palackban élit hatvanegy éjszaka volt ifjúsága sötét akár az a blaka Egri Béla Kerner Tibor In memóriám Hirosima A varászlói Peti-tó Mint májusban, most is Langyos, este volt, a tó tükrén az ég .minden csillaga és a sarlóforma sápadt arcú hold táncot járt, rángott, akár a föád maga. Partmenifcén millió apró buborék fürgén pattant a zizegő fűre föil; Korántsem gondoltam akkor persze még: szél poroszkál, vis&zahull a cseppözön. A kicsiny szigetnél ponty csobbanása zavarta meg a parányi neszeket, vagy talán a berekfa ágacskája érintette az alig mozgó vizet. Ma már tudom az igaz történetet: egy meghalt gallyat a tó eltemetett. Végül A gépek elmentek. .. .és akkor a Városra Lomhán ‘Hömpölygőn Rá terült a Holdfény-ámyékú Magány. Jött, s nyomában az üszök-ragya verte Fák. Hallgatod: valahol Madár sikolt — jajongó csöndbe weszőn — Kinek? Mégis kinek zokogja Maradék bánatát? Badacsony. Vörös Ferenc grafikája. OPERATÍV BIZOTTSÁG A (testület ülésén, a napirendi pontok tárgyalása előtt az egyik résztvevő vá- ratlanul szót kért. — Tisztelt tanácskozási — szólította meg az egybegyűlteket. — Népszerű központi napilapunk mai számában megjelent glosz- sza azzal a megállapítással kezdődik, hogy az egyik alföldi megyében egy sokak által tisztelt középvezető megfeledkezett magáról. A cikkből megtudhatjuk, hogy az illető a vízparton épülő villájához ingyen, vállalati teherautón fuvarozta az építőanyagot, az anyagok nagy részét — baráti ösz- szeköttetései, hivatali kapcsolatai révén — fillérekért szerezte be. Az esetről mindenki beszél, ennek ellenére az illetőt senki nem vonta felelősségre. Mit akarok ezzel mondani, tisztelt tanácskozó testület? Azt, hogy alföldi megye vagyunk, vízpartunk van, villák nálunk is épülnek, de szerencsére az újság nem írta ki szeretett megyénk nevét, pedig rólunk van szó! Javasolom hát, szervezzünk \gyorsan egy operatív bizottságot, amelyik vizsgálja és jelenti e fórumnak, hogy kiről is van szó. A jelentés alapján aztán vonjuk felelősségre az illetőt. Nem tűrhetjük, hogy valaki ország-világ előtt lejáratja megyénket, szűkebb hazánkat. A testületnek megtetszett az ötlet. Rövid vita után az operatív bizottság névsora is összeállt, élén egy megyeszerte ismert közéleti személyiséggel, aki civilben középvezető, fontos irodát dirigál. A bizottság azonnal munkához látott. Tagjai már az alakuló ülésen kapásból tizenhét középvezető nevét bediktálták, akikre valamilyen mértékben ráillettek az epés glossza elmarasztaló megállapításai. Szorgalmas munkájukra, ügybuzgalmukra jellemző, hogy minden szembetűnő esetet kivizsgáltak. Találtak például olyan téeszelnököt, aki nem vízparti nyaralót, hanem kétemeletes családi házat épített, méghozzá a fia nevére, a fuvarok, az építőanyagok papírjai rendben voltak, csak egy szépséghibája akadt a kivitelezésnek, hogy közben a helybéli orvosi rendelő meg a bölcsőde építését anyaghiány miatt leállították. Mivel a glossza megállapításai nem teljesen illettek az építkező téeszelnökre, a vizsgálatot nem folytatták tovább. Mondani sem kell, hogy a furcsaságok egész sorát tárta fel a' bizottság. Akadt olyan pedagógus, aki a napközi moslékján disznókat hizlalt, téesz- könyvelő. aki a közös gazdaság számítógépén vásározó kiskereskedők adóügyeit gondozta, körzeti orvos, aki táppénzes betegeivel borospincét építtetett, OTP-fiók vezetőnője, aki kamionos férje csempészáruit jó pénzért tukmálta rá beosztottjaira, meg a kölcsönökért kilincselő ügyfelekre. A vízparti nyaralók építése körül is rengeteg fekete ügyet derített fel a bizottság. Hogy példával is szolgáljunk, az egyik építkező — civilben ő is középvezető — a téesz \ko- porsókészítő melléküzem- ágától hulladék deszkát vásárolt, s abból rakta ki a kerítés díszléceit. Azért bukott le, mert az egyik deszkáról elfelejtette legyalulni, hogy élt 75 évet. Bár az országos napilap glosszájában leleplezett visszaélés tettesét nem sikerült nyakon csípni, a bizottság vaskos jelentést állított össze hasonló jelenségekről. Nem maradt más hátra, csak az a bizonyos plenáris ülés, amelyen az operatív bizottság beszámol a megyei testületnek a vizsgálat részleteiről. Sajnos, a plenáris ülést a kitűzött időpontban nem tartották meg. Az operatív bizottság elnöke — a megyeszerte ismert személyiség, irodavezető — a vízparton villát épít, s egy szerencsés; alkalmi fuvarral végre meghozták neki is tetőszerkezet faanyagát, hát azt ment átvenni! Kiss György Mihály Gyufaszáíiat tart a szájában; így tud beszélni, egyébként sistereg meg süvít, ösz- szesen két foga van. — Akkor megmondod a főorvosnőnék, ugye megmondod, öcsi? — Hogy a francba lehet iderakmi egy kijózanítót — morgóim. A hegyről jönnék a ho- mokszálMtó dömperék, én meg a Trabanttal gödörtől gödörig evickélek fölfelé. — Ez nem kijózanító. Munkaterápiás intézet. Jó a levegő. Gyümölcsfák. Kilátók ... — Leejsdk az ajtóm. — Kifizetem a benzint. Fél, hagy nem beszélek a főorv osnővel. — Balra? — Igen. Jobbra, ahogy az út vezet. Nem hiszi el, hogy itt nincs út. — Akkor majd a főorvos- nőnek .. . — Milyen az új főorvos? — Nő. Rendes. Már voltam vele nagycsoportos, elmondta,, hogy mennyire rajtunk áll, meg azitán ... Pattog a sóder, csak be ne törje az üveget. — Meg aztán? Van. itt egy nagyon jó fej. Szakállas. Majd megmutatom. Főmérnök volt, képeket fest. Azt aztán nem lehet bekampózni. Akkorákat vitatkoznak! Egyszer bejöhetnél. Olyanokat mond! — Meg aztán? — Azt mondja: főorvosnői, drága, az egész ország iszik, mért ponit engem akarnak lebeszélni ? Ja. Megmondta nékik. Kiköpi a gyutfaszálat, újat vesz elő. — Akkor majd a főorvosnőnék, ahogy megbeszéltük. Ugye? Ha nem jutna gyufához, talán többé nem szólalna meg. — Messze van? — kérdezem egy bombatölcsér alján. — Már nem. Nézz csak oda, oda, oldalt! A fák közt az a pirostetős. — Mi van oitt? — Ott lakik a Hovanács Pista. Tudod, a József utcából, aki a Halálfejesben szokott, meg a Mátrában, egyszer találkoztunk a Kálvária téren, mosógépet akart venni... — Mindenre emlékszem. — Otthagyta a felesége, elvitte a két gyereket, a bútort. mindent, aztán a Pista el akarta adni a csontvázát a bon főtanba, marhára tudott snóbliznd, egyszer elkapták a rendőrök, de fogadott velük és nyert... — Ott voltál? — Tessék? Ja. Láttam. — Mi van a piros tetővel? — Ott lakik. Kikapott itt egy nőt, ennék is van két gyereke, ráhagyta az öreg a házat. Mosott rá, meg minden, aztán a Pista most ösz- szeállt vele, portás a kertészetinél. Egy kortyot nem iszik. Ja. Fél éve. Meg kell mondani a főonvosnőnek, hogy van betegségtudatom, és nem akarok meghalná. Ha a Hajnal utcában kiadják a gyógyszert, minden reggel beveszem. A fater fogja beadni. Tejjel. — Ez megy tíz éve. Nem tudom, minék jövök ide. — Kifizetem a benzint. *Béres Attila elbeszélése második díjat nyert novella kategóriában a Központi Sajtószolgálat 1984. évi pályázatán. — Mit mondjak a főorvosnőnek? Én vállaljak érted garanciát? Hiába van kint a T bétű, a dömperek percenként leszorítanak. — Hát nem garanciát, hanem amit mondtam, mondd meg te is. Vettem új téld- kalbáltöt. Anorákkal. Kigom- bol ós bélés ... Kaptam a gondozóban egy füzeikét, hogy a család hogyan bánjon a beteggel. Nem szabad kiközösíteni, beszélgetni kell vele, hogy az emberi méltóságot érezze. — Milyen színű? — Világos. Ja. Sokat kell majd tisztítaná. Megkapom a káestét, megcsináltatom a fogaimat. Mondta a kezelőorvos, hogy az legyen az első. Én még nem vagyok elveszve. Ja. Van állásom meg lakás. — Három éve húzaittad ki a fogaidat. Ez kegyetlenség. Nem szabad a betegett elkedvetleníteni. — Ez most más. Ha az Anticolra ráiszom, meghalhatok. Volt itt egy nő tavaly előtt, az itt halt meg. Kiengedték adaptra, és a mentő hozta vissza, de már hiába. A betegszobán halt meg. A Jóska háromezerért megcsinálja maszekba, a legjobb fogtechnikus. Az egyik kanyar után őrház, sorompó. — Itt meg kell állni. Hatalmas zakóban hamuszínű madárfej imbolyog elő. a megtestesült felelősségtudat. Btehajol. Előre nézek, ez az ő ügyük. — Adaptációs szabadságBéres Attila Hegymenet ról jövök, tizennyolc óráira kell jelentkeznem. Pontos és megbízható, mint határőr korában. — Tessék. — Int a ma- dárféjű. Itt legalább elplanározták a gödröket. Itt persze csak lapáton, múlik. — ö is itt volt — mondja!, és gyufát cserél. — Nem volt hóivá mennie. Volt egy háza valahol lent, de Romániához csatolták, és nagyon elhúzódott a kártalanítás. Egyre inkább tisztelem az itt dolgozókat. — Méló után meg majd vállalok maszekokat, az az időt is elveszi, és pénzem is lesz, ez az egy nadrágom gam.. • — Hol álljak meg? — Ott a főépület mellett. Akkor a főorvosnőnek megmondjuk! — Mielőtt kiszáll,’ megszorítja a váltamat. Szemében könny. — öcsi, bízzál bennem. Egyszer kölcsönkérte életem első karóráját. Anyám vásárolta vissza négyszáz forintért. Amióta ketten maradtak apáival, lassan kiürül a lakás. Először az olcsó nippek a vitrinből, aztán a könyvek, lepedők ... A főépület neonfehérben. Fakó fürdóköipenyek és munkásruhák, elhordott öltöny öfc, csővézas fotel, régi újslághalom. A reménytelenség pályaudvara. Egy ajtón rács. Nyílik a kezelő ajtaja. Női hang kiált: — Jánosi úr! — Egy átok kiválik a tömegből. Itt mindenki úr. A faliújságon a házirend alaitt rajzlapon kék-zöld kavargás. „A tenger mélye.” — Ott jön, az a kontyos! Itt megvárlak. Mondd meg neki, ez most komoly! Mondd meg... Dohányos, negyvenes nő, barna szeme élénk mozgással leplezi, mi mindent látott már. — Parancsoljon. — Míg a kulcsát keresgéli, szorítást érzek a vállamon. — Tanfolyamra is megyek, és új nadrágot veszek ... ezt is .. . A főorvosi szoba ablakán egészséges hideg árad be. Rágyújtunk, megigazítja a hamutartót, aztán a szemembe néz. — Főorvosnő, kérem, hogyan értette azt a telefoniba, hogy a bátyám menthetetlen? — Az csak félrehallás lehetett, ilyet nem mondhattam mint orvos ... — Három napja telefonáltam, hogy az adaptációs szabadság másnapján tökéletesein berúgott, apáimat éjjel kizavarta a folyosóra, kinyitotta a csapokat, két ameüet beázott... — Ja, igen ... Azt mondhattam, hogy akkor nem tudok vele mit kezdeni... már így távólról... — És közelről? — Nézze, Méhes úr, volt már esét. .. Vannak példák, hogy meggyógyulnak... a mi estközeink... a család sokat tehet... mi itt valameddig eljutunk, de azután visszakerülnék a régi környezetbe... önnek magyarázzam? — Hát akkor, köszönöm. — Ne menjen még! Olyan érzékenyek az ilyesmire; mérik az időt, ez nekik fontos... jelentősége van ... megérti... legalább öt percig... Az íróasztal mögé megy. Hirtelen pici lesz, elvész a papírok közölt. — Megmondtad? — Meg — mondom. — Az öcsém — mutat be valakinek —; tíz percig volt bent. — Vonszol tovább. — Nem kísérlek ki, beszélnem kell azzal a pasival, műanyagos ; ha innen kimegyünk, hozzá megyek dolgozni, havi tízest fizet, állati jó fej. meg azzal a másikkal indul a kisállattenyésztésben, a görény, öregem, most abban van a nagy pénz... Szikszai Károly rajza A külső ajtónál megáll. — Tíz percig voltál bent. Állati jó fej vagy. — Átöleli a váliam: — Megmondtad neki, hogy válllllalod, hogy hazamegyek, és ... — Meg. Hegyről lefelé, sötétben, gödrök között, egyedül. Nem lesz könnyű hazajutnom. van, össze kell szedni ma
