Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

1985. augusztus 10., szombat Somogyi Néplap 3 Tarka koronafürt a tejtermelés Találkozó a francia fiatalokkal Felejthetetlen volt a Aratás után — vetés előtt Milyen érzés túlijutni egy dlyan aratáson, amely bizo­nyos tekimtdtiben eltért a szo­kásostól? Később kezdődött, mint máskor, és a termés­kilátások is változtak ... Sebők József, az igáli Arany­kalász Tsz elnöke így sum­mázta véllemiényét e nyárról: — Az egyik szemem sír, a másik neveit, ha a kalászosok betakarításának eredményeit és az őszi betakarítású nö­vények terméski látásait ösz- szevetem... Igáiban is- vége az aratás­nak — 1400 hektáron dol­goztak a kombájnok —, bá­lázzák a szalmát, tailajmun- ká|kat végeznek a tarlón. Máisodvetésként a silókuko­rica magja 70, a kölesé 30 hektáron került a földbe. Az elnök szerint nem okozott gonldot a szárazság, a má- sodmövényeknék azonban jól jöitt az utóbbi napokban az eső. A kánikulában szapo­rán haladtak a kombájnok, mindössze 12 százalékos nedvességtartalommal került le a búza a táblákról. Mint­hogy az Aranykalász Tsz ha­tára még a nagy hőség élőtt bőséges csapadékot kapott, örült a melegnek a cukorré­pa, a kukorica. — Tavaly mintegy 600 ezer forintba került a ka­lászosok szárításához fel­használt olaj. az idén mind­ezt megtakaríthattuk; nem vólit szükség a tetemes költ­séggel felújított terményszá­rítóra. Meglehetősen magas héktoliiitensúl lyal adtuk át a búzát a giabonaforgálmi vál- lallatnak, ez a minőségi té­rítésben jelentkezik s némi­képp ellensúlyozza azt a ki­esést, ami a mennyiségben mutatkozik. Mert ott kiesés vön, pedig például a búza­táblákban benne volt a na­gyobb hozam... A tervhez és a várthoz képest bizony tetemes a ho- zamlemaradós a kalászosok­nál, főként az őszi árpánál. Két és fél milliós bevételki­eséssel számodnak, de való­színű, hogy a nyereségcsök­kenés nem éri el ezt az ösz- szeget, épp a költségmegta­karítások és a minőségi tabblettérítés révén. — Biztató a kukorica és a cukorrépa, a tőszám mind­kettőnél 10—12 százalékkal jolbb a tavalyinál — így vé­lekedik Sebők József. — Ha kedvez az ősz, elégedettek lehetünk ezeknek a növé­nyeknek a betakarítási ered­ményeivel ... Silótakarmányra kukoricá­ból és betakarítási mellék­termékeikből tesznek szert: répafejből, kukoricaszárból árpaszalmából. Keresik a módját, miiként juthatnak ol­csóbb tömegtakarmányhoz az igencsak jelentős állatállo­mánynak: a két szakosított telepen 1800 szarvasmarhát — ebből 750 tehenet — tar­tanák, s a múlt évi veszte­ségtől eltekintve eddig még minidig nyereséges volt ez az ágazat. Fokozott figyelmet fordítanak a gyeptermő terü­leteikre — például gyakrab­ban juttatnak ki trágyát —, megbecsülik a tavaszi árpa szalmáját és a cukorgyártól várható nyers répaszeletet. Az idén eddig több takar­mányt takarítottak be, mint tavaly egész évben. — A Kompolti Kísérleti Intézet ajánlotta, hegy fog­lalkozzunk tarka koronáfürt- tell, ezzel a nálunk nem na­gyon elterjedt pillangós ta­karmánynövénnyel. A Móri Állami Gazdaságban meg­néztük, hogyan termesztik. Három évvel ezelőtt vetet­tük először, és nem csalód­tunk. Számottevő zöidtöme- get — 40—50 tonnát — ad egy kaszálás, s a második évitől kezdve kétszer-három- szor kaszálhatjuk évente a területet. Szenázsként vagy zöldien etetjük a jószággal — aiz idén most tartunk a má­sodik kaszálásnál —, az ál­latok nagyon szeretik, s amióta ezt kapják a tehe­nek, naponta 200—250 liter­rel „megugrik” a tejterme­lés... Gépparkjukkal felkészül­tek a nagy mennyiségű tö­megtakarmány betakarításá­ra, mégpedig úgy, hogy mi­nél kevesebb veszteséggel kerüljön le a táblákról az állatoknak szánt eleség. Itt például nemcsak az alorn- szállmát és a szénát kötik bálákba, hanem a jószág elé kerülő árpaszalmát és a ku­koricaszárat is. Gyorsabb és könnyebb így ez a munka, s előbb készíthetik elő a le- rületet az őszi vetés alá. Hernesz Ferenc Nyolc felejthetetlen nap után, élményekkel gazdagon hazaérkeztek a XII. világ- ifjúsági és diáktalálkozó so­mogyi küldöttei. Hiába ke­restem volna őket munkahe­lyükön, a harminchat órás vonatút után mindegyikük otthon próbálta kipihenni a fáradalmakat. Gadár László, a Kaposgép személyzeti osztályának fia­tal előadója álmos szemek­kel nyit ajtót. Moszkvában nem sok idő került pihenés­re, minden percet sajnáltak, amit alvással töltöttek. Egy­mást követték a rendezvé­nyek. Mindegyiken részt venni lehetetlen volt; késő éjjel ültek össze a fiatalok, hogy kicseréljék élményei­ket. — Nagyon szerencsés vol­tam, már a kezdetkor — mondta Gadár László. — A megnyitó ünnepségen én is tagja lehettem a felvonuló magyar csapatnak. Elsőként az előző VIT házigazdái, a kubaiak léptek a stadionba, mi a 22. helyen vonultunk be. Minden ország képvise­lőjét hangos éjjenzés, hur­rázás fogadta, öt ország be­vonulásakor — Kuba, Ni­caragua, Salvador, Magyar- ország és a Szovjetunió — azonban percekig tartott a hangorkán. Csodálatos ér­zés volt számomra ahhoz a csoporthoz tartozni, ame­lyet ilyen hatalmas rokon- szenv kísér. Már a megnyi­tó is annyi élménnyel szol­gált, hogy szinte nem is tudtuk, hová nézzünk, mit figyeljünk. A mi küldöttsé­günk a veszprémiekkel együtt a magyar delegáció nyolcas csoportját képvisel­te, vezetőnk Sárdd Árpád, a megyei KISZ-bdzottság első titkára volt. Az olimpiára készült izmajlovói szálloda- komplexumban laktunk, öt harmincemeletes épületben tízezer embert tudnak el­szállásolni. Reggel hét órakor osztot­tuk el, ki hová megy aznap. A napi politika meghatá­rozta a fesztivál hangula­tát; kevesebb szórakoztató, kulturális program volt. Számos eszmecserén részt vettünk, több nagygyűlésen, kétoldalú találkozón is. Szá­momra az egyik legérdeke­sebb a francia fiatalokkal való beszélgetés volt. Főleg a baloldali ifjúsági szervezet képviselői voltak jelen; kér­déseikből kiderült, milyen tájékozottak Magyarország iparát, mezőgazdaságát il­letően. Többek között arra is kíváncsiak voltak, hogy miért nincs nálunk munka- nélküliség, hiszen Francia­fesztivál országban sokan vannak ál­lás nélkül, s azoknak a 70 százaléka fiatal. — Nagyon kevés szabad időnk volt, baráti találko­zókra, beszélgetésekre csak éjszaka tudtunk időt szakí­tani. Egy alkalommal Be- recz János, a Központi Bi­zottság titkára üzent a so­mogyiaknak, hogy szeretne meglátogatni bennünket, mi­kor leszünk otthon? Olyan szoros volt az aznapi prog­ram, hogy csak éjfélkor tudtunk a találkozásra sort keríteni, ott aztán szó esett az 1957-es moszkvai VIT-rői is, amelyen Berecz elvtárs küldöttként vett részt. Tő­lünk a budapesti delegáció­hoz látogatott; hajnal előtt biztosan nem feküdt le. Na­gyon keveset aludtunk mi is; előfordult, hogy két na­pig le sem hunytuk a sze­münket. — Sok idő kell ahhoz, hogy a rengeteg élményt rendszerezhessék maguk­ban. — Számomra felejthetet­len volt ez a nyolc nap. S ha holnap azt mondanák, ismét elutazhatok Moszkvá­ba, gondolkodás nélkül vo­natra ülnék. K. A. 1250000 kilométer a volán mellett „ Sokat megyünk és keveset látunk" Baráth József, az Áfor ka­posvári gépkocsivezetője nemrég átlépett egy „bűvös” határt: egymillió-kétszázöt­venezer kilométert vezetett balesetmentesen. Pontosab­ban úgy, hogy ő még egyszer sem volt hibás. Mert van­nak kellemetlen élményei: — Kétszer hallottam a nagy csattanást. 1979 decemberé­ben Mohács és Bátaszék kö­zött Zil teherautó talált el úgy, hogy gyanútlanul men­tem. A biztonsági öv men­tett meg. Másodszor tavaly, úgy húsvét körül, ugyanúgy az övnek köszönhettem az életemet; szintén nem kap­tam meg az elsőbbséget egy autótól. Nekimenni nem akartam, inkább az üres jár­dát céloztam meg. De ma­gas volt a szegély, és fölbo­rultam. — Lehet-e egyáltalán gya­nútlanul menni autóval? — Nem. Igazából nem, de ezt csak hosszú évek alatt lehet jól megtanulni. Mindig számítani kell rá, hogy a A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA A múlt héten a nekkenő hősiégre panaszkodtunk, most a nyári hidegre. Az időjárás az előrejelzés szerint ala­kult, néhány nap még, és is­mét napsütésben reményked­hetünk. Az esőt. ha mi nem is, de a mezőgazdaság külö­nösen szívesen fogadta, hi­szen lényegében megyeszer- te befejeződött a kalászosok betakarítása, és a kukorica- nők, a másodvetéseknek, illetve a sarjúfűnek ugyan­csak szükségük van a csapa­dékra. A nyári talajmunkák csaknem a háromnegyedénél tartanak, a szalmabetakarí- tás mintegy 70 000 hektáron fejeződött be. A terület egy részén bálázták is az alom­nak vallót. Csaknem minde­nütt végeztek a repce és a borsó betakarításával. Jelen­leg az őszi vetéseket előké­szítő talajmunkák folynak a tarlókon. A kombájnokat a további feladatokra készítik ellő: az ősszel sorra kerülő kukorica és napraforgó betakarítására. Könnyíti a munkát, hogy az idén javult az alkatrászellé- itás, számottevő gépállés nem volt emiatt Megfelelő volt az üzemanyageilátás is, és a termelőszövetkezetek, az ál­lami gazdaságok példasze­rűen segítették egymást az időszerű tennivalókban. A héten ülésezett a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Napirendjén szere­pelt a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek szerepe a falvak lakosságmegtartó képességének növelésében., valamint a la­kossági ipari szolgáltatások és a fejlesztési feladatok. A VII. ötéves tervidőszakra va­ló felkészülés szükségessé tette, hogy a tanács átte­kintse és minősítse az ipari szolgáltatás megyei helyze­tét. Megállapította, hogy a szolgáltatás a tervhez közel- állúan. a területi és a szak­mai igényekkel összhangban növekedett, bár a korábbiak­nál kisebb mértékben és s zolgálitatásf élíeségenként je­lentős eltérésekkel. A fejlő­dési különbségekre az 1980 óta bekövetkezett árrendsze­ri, szervezeti és jogi változá­sok adnak magyarázatot, A vb ajánlásaiban felhívja a helyi tanácstestülieteket, hogy saját hatáskörükben ösztö­nözzék, támogassák a helyi igélnydk kielégítésére alkal­mas szervezeteket, legyenek a szolgáltaitok szervező és gazdálkodó partnerei. Ugyancsak a héten ülése­zett a városi tanács végre­hajtó bizottsága, ahol töb­bek között a községek me­gyei irányításban való kaz- reműködtaérő 1 tárgyaltak. A tanácsi és a városi szakigaz­gatási szervek közötti kapcsolattartás ■legelterjedtebb formálja a személyes tapasztalatcsere. A községi tanácsi testületi ülé­seken rendszeresen részt vesznek a különböző terüle­teken tevékenykedő szakem­berek, így lehetőség nyílik a pontos tájékozódásra, a gyors szakmai tanácsadásra, segít­ségnyújtásra. A szorosabb kapcsoltat kialakítására ta­valy május,bán megalakult a városkörnyéki bizottság. Az érintett tanácsok közös vá­roskörnyéki pénzalapot léte­sítettek, többnyire a gázve­zeték- és vízműópíitésekhez nyújtva jelentős támogatást. Klie Ágnes másik valamit nem jól csi­nál és még így is érheti baj az embert. A veszély csak csökkenthető, de teljesen nem lehet megszüntetni. Viszont nagy hiba, hogy ^okan még csökkenteni sem nagyon akarják. Én már, mint a sakkozók a táblán, legalább két-három lépést előre látok. Nem azért, mert olyan na­gyon tehetséges vagyok, ha­nem mert nagyon sokat ve­zettem. De friss jogosítvány­nyal kell elkezdeni az elő- relátási gyakorlatokat. Akkor előbb-utóbb lesz az ember­ből valami. — Ezt nevezik defenzív vezetésnek a tanfolyamokon. Mindenki tud róla, mégis sok a baleset, ön szerint miért? — Mind nagyobb teljesít­ményű és mind gyorsabb au­tók mozognak nálunk is. és sajnos sokszor gyakorlatlan, úgynevezett vasárnapi veze­tők irányításával, akik több­éves jogosítvánnyal is alig- alig vezettek. És sokan a jó autóval együtt, úgy tetszik, valamiféle felsőbbrendűségi érzést is vesznek maguknak. Van ezenkívül még sok hiba, de a legnagyobbnak az el­bizakodottságot tartom, a „ki ha én nem” magatartást. — Ön mindig minden sza­bályt betartott? — Egy- és negyedmillió ki­lométer után ha ezt állíta­nám, hazudósnak mondaná­nak. Arra azonban büszke vagyok, hogy kivagyiságból, vagánykodásból még nem szegtem meg szabályt. Sze­retek gyorsan menni. Ott, ahol lehet. Ha rajtam múl­na, a nyolcvanas határt föl­emelném kilencven kilomé­teres óránkénti sebességre, mert az kényelmes és gaz­daságos sebesség, a nyolcvan néha idegesítően lassú és igen kevesen tartják be. Vá­rosban viszont a hatvanat ötvenre szállítanám le és ahol kell, ott táblával jelezném, hogy gyorsabban is lehet menni. Ugyanis a legtöbb la­kott területen még a hatvan is sok, mert annyi a gyalo­gos és oly sűrű a forgalom. — Mindig vezetett; kilenc éve van a nyugdíjig. Soha sem unta? — Soha. Nagyon szeretem a szakmámat. Kétmillió-kilo­méteresként szeretnék elkö­szönni. De ez nem azt jelen­ti, hogy nincs a munkám­nak árnyoldala. Mi, sofőrök nagyon sokat megyünk és keveset látunk. Volán mellett nehéz megismerni az orszá­got. Ha nyugdíjas leszek, majd elindulok úgy, hogy nemcsak vezetek, hanem ki­kiszállok és körül is nézek. Ma persze már azt is bánom, hogy nem tanultam eleget, hanem abbahagyva a techni­kumot elmentem dolgozni. De akkor kényszerből men­tem, a családnak szüksége volt még egy keresetre. Vég­sősoron jól alakult az éle­tem. De a fiam már befejez­te az iskolát; neki könnyebb. — Milyen autót vezetett eddig? — Nem tudom fölsorolni. Legjobban egy Skoda Octa- viát kedveltem, s a legjobb autó, amit kipróbáltam, egy Porsche volt. Ha olyan au­tóm lenne, amilyet akarnék, akkor egy Mitsubishi Coltot vennék. Van egy 12 éves Zsigulim, kitűnő állapot­ban ... — Hobbija? — Az autó, a motor, a motocross. Sohasem verse­nyeztem, de minden kere­kesversenyt a modelltől a Forma 1-ig megnézek, ha tehetem. És van egy kertem, ahova nem hallatszik el a motorzúgás. Remélem, hogy soha sem építenek odáig szi­lárd utat, megmarad a földút mindig. A feleségemmel já­runk ki, olyankor ő a sofőr. Jól vezet. L. P.

Next

/
Thumbnails
Contents