Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

1905. augusztus 5., hétfő SOMOGYI NÉPLAP ' 5 TÓPARTI RANDEVÚ Hagyomány már, hogy nyaranta egy szelet Bala­tont a Somogyi Néplap is magáénak mondhat. Két napra szerkesztőségünk házigazdának szegődött Fo­nyódra, és a lelkes helybe­li lokálpatrióták támogatá­sával megpróbált egy kis vidámságot, szint csalogat­ni a fonyódi tópartra. Nem volt könnyű, hi­szen a jó idő mindenfaj­ta rendezvény ellensége a Balaton-parton. Ilyenkor az újságolvasó legszíve­sebben a vízbe vinné ma­gával még a megszokott lapját is. Hogy mégis odafigyel­tek ránk ezt érezhettük, akár Gyertyás László kol­légánk kiállításán, ami­kor is fülünknek ér­telmetlen nyelven beszél­tek mellettünk, de cset- tintve a képek láttán, vagy a vágyakozó arcokat szem­lélve a táncház-hajókirán­duláson. Bizonyít, aki ott volt — remek két órát töl­töttünk együtt. Hallottuk fonyódiak szájából a fó­rum után is — „látod itt elmondták...” S az este sem okozott csalódást. KL ki közös frekvenciára állít­hatta a vevőjét és adóját — beszélgetésben, mulat­ságban, táncban... S még egy. A fonyódiak azzal fogadtak bennünket szombat reggel — barátian ugratva —: „Elkelne egy kis eső.” Azóta már az is elkelt... Levelet kapott az államtitkár Hajnalig tartó este A jó idő hiánya volt az agyetien akadálya annak, hogy a fonyódi strandon rendezzük meg tegnap a Somogyi Néplap fórumát. A Pannónia Szálloda és Ven­déglátó Vállalat fonyódi Delta éttermébe azok jöttek el, akik nemcsak hallgatni akarták a válaszokat, ha­nem kérdéseik is voltak. A balatonfenyvesiek itt adták át dr. Ábrahám Kálmán ál­lamtitkárnak, az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal és a BIB el­nökének azt a levelet, ame­lyet a napákban kívántak postára adni. Szűkéhb kör­nyezetük gondjait tették éh­ben szóvá, orvoslást kérve és várva panaszukra. A víz minőségié, a Balatoni és a part tisztasága sűrűn volt téma a kérdések között. Dr. Ábrahám Kálmán államtit­kár tizenegy éve elnöke a Balatoni Intéző Bizottság­nak, és változatlanul az a véleménye, hogy a BIB-tag- jai révén tudja a legtöbbet tenni a Balatonért. — Tizenegy éve, amikor újjáalakult a BIB, lelke­sedtünk a téli üdültetés ki- terjesztéséért — felelt egy kérdésre válaszolva. — Idő­közben meg kellett győződ­ni arról, hogy a Balatonhoz a képzeletben a napfény, a meleg, a vízcsobogás társul. Télen a hegyeket, az erdőt keresik az emberek. Én már nem bízom abban, hogy télen itt nagy idegenforgal­mat lehet szervezni. Van viszont lehetőség arra, hogy csöndes pihenésre, kikap­csolódásra és téli tanfolya­mokra használják fel a ba­latoni üdülőket a holt idény­ben. Rosta Sándor, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkára, a közelmúltban egy rádióin­terjúiban azt mondta: iható a Balaton vize. Megkérdez­ték tőle a fórumon, hogy nem szomjas-e? A kérdésre így felelt: — Meggyőződésem, hogy vannak olyan területei a Balatonnak, ahol iható a Alig pitymalliatt még, ami­kor gyülekezni kezdtek a horgászok. Fonyódjageten, az Árpád sétány végén volt a randevú. Autón, kerékpáron vagy gyalog — de teljes fegyverzetben — érkeztek a versenyzők; hajnali fél ötkor már tucatnyi horgász vádta a rendezőket, szefctorbírákat. A derengő hajnal, a vizet alig fodrozó enyhe szellő kellemes napot ígért . .. vize, ez nem vonatkozik * nyugati medencére és Fo­nyód környékére. Én évti­zedek óta élék a Balaton partján, s aki ott tölti nap­jait, az előbb-utóbb meg­kóstolja a Balaton vizét. — Ebből azonban nem szabad levonni azt a követ­keztetést, hogy alapvetően javul a Balaton vizének a minősége — tette hozzá dr. Ábrahám Kálmán. — Azok az erőfeszítések, amelyeket eddig tettünk, a romlás megállítását célozzák. A tu­domány mostani megállapí­tása szerint 1987-ben lehet majd megmondani azt, hogy milyen eredménnyel jártak eddigi erőfeszítéseink. Bgy másik kérdésre felel­ve dr. Komáromi József fo­nyódi tanácselnök bejelen­tette: 1986. december 31­ével átadják a fonyódi vasútállomás új felvételi épületét, és 1987-ben a technikai eszközöket is be­szerelik. Ezzel egyidőben — az aluljáró helyett — felül­járó is épül, amelyről lejá­rltot biztosítanak a vágá­nyokhoz. Részt vett a fórumon dr. Vida Kocsárd Siófok, és Mé­száros Győző, Boglárlelle kör­nyékének országgyűlési kép­viselője is. Kérdésre válaszol­va kifejtették: nem értenek A start utáni percek iga­zolták a várakozást. Az utol­só résztvevő el sem foglalta helyét), mikor a mezőny élő­jén már horogra akadt az első hal — egy apró „pap- tétű” ... Elkeseredésre azon­ban semmi ok: minden egyes hal — és a hal minden egyes grammja — pontot ért. Az­tán moccant az 5-as rajt­számú horgász kapás jelzője: ívlbe hajlott a bot, a zsinór feszült... Pálr kúria perc, és a szép, méretes ponty már a szákban vergődött. Izgalmas percek következ­tek. Itt is ott is mozdult a jelző, s bevágás után suty- tyant a bot — ügyességet, reflexet próbára tevő tornát idézett elő egy kis keszegin­vázió. S mire az álmos nap­korong elérte a parti nyár­fák csúcsát. Vacsi Oszkár megakasztotta a második pontyait is. Aztán szél támadt hirtelen. Pár pillanat, és sárgásszürke, iszapös hullámok csapdoslták a parti köveket. Keszthely, Szigliget fölött sötétedett az ég... egyet azzal, hogy a Bala- ton-parti települések a köz­ponti állami támogatást a VII. ötéves tervben az ál­landó lakosok száma alap­ján kapják. A fejlesztési feladatokat segítő célok megvalósítására létrehozott fejkvóta elosztásánál figye­lembe kellene venni, hogy a parti települések tanácsai­nak nemcsak az állandó la­kosok ellátásáról kell gon­doskodniuk, hanem nyaran­ta sokszor annyi emberről, mint ahányan állandóan a településen élnek. A nagy fejlesztési elkép­zelések mellett természete- sen szóba kerülték a köz- igazgatás hétköznapi ügyei is. Dr. Kassai János, a me­gyei tanács vb-titkára ezek­re felelve fejtette ki: ma nem tartják időszerűnek a települések összevonását a Balaton-parton. Az elöljáró­ságok létrehozása viszont új lehetőségeket teremtett eze­ken a területeken is. A felsorolt kérdések — és válaszok — csak ízelítőt adnak a két óra hosszat tar­tó fórum sokféle témájából. A héten és a jövő héten visszatérünk lapunkban ezekre, és a résztvevők vá­laszt adnak azokra a kérdé­sekre is, amelyekre ott idő hiányában nem tudták fe­lelni. Több mint egyórás ese­ménytelen várakozás, csalik válogatása következett — és kudarcot valló próbálkozás. Még néhány keszeg zsákmá­nyul esett, de a nagyobb ha­laik étvágyát elvette a rossz­ra forduló idő. A szél csak a verseny utolsó, harmadik órájában csitult. Ifi kategóriában a 13 éves kaposvári Szita László lett a győztes (képünkön),. aki négyméteres versenybottal, 12-es zsinórral snecizve, tü­neményes ügyességgel szed­te ki az apró küszöket. A felnőtték közül a len­gyeltóti Vacsi Oszkár (ajkd csak egy élve váltott enge­délyt és most vett részt má­sodszor horgásizversenyan) szerezte meg az első helyet (2600 ponttal); a második Márton Lajos — mindkettő a Bajlat onlboglálri Horgászegye- süliet tagja. A fonyódiak, bár a versenyen legnagyobb számban ők voltak jelen, ez­úttal udvariasan átengedték a helyezéseket a vendégek­nek. Vagy — táléin még a valószínűbb — ezúttal elke­rülte őket a szerencse. A fonyódi kikötőben szom­bat este fél nyolctól hosz- szú sor verődött össze a vízen pihenő katamarán fel­járatánál. A „Zengőék” és a „Höppögőék” látványosan próbáltak a fedélzeten, s ez jó csalogatónak bizonyult. A kikötőből kifutó hajón Csíkvár József köszöntötte a táncos lábú fiatalságot. Dunántúli, széki, mlarosszé- ki, gyimesi, alföldi tánco­kat, csárdásokat, ugrásokat és botozót ígért — bár te­kintettel az egy szál botra, ez utóbbi elmaradt. Vidáman kapaszkodott össze a hajózó csapat a fe­délzeten, s mit sem számí­tott, hogy a nyári papucsok­ba bújtatott lábaik sűrűn taposlak egymásra. Szigeti Angéla és Borbás Kati, a két csinos néptáncos hölgy még, a jelenlévő újságírókat is táncba vitte, de harnaro­Az sem jó, ha túlságosan szép az idő. Szombaton dél­után a Somogyi Néplap Fo­nyódon eseménysorozat első rendezvényére , Gyertyás fotóművész munkatársunk kiálló.tálsának megnyitójára ragyogó napsütésben került sor. Aki tehette, a strandon, vízközélben próbálta elvisel­ni a hőséget, szinte kiürült a nagyközség központja. A Kis-'Balaton varázsos [tit­kait megfogalmazó fotók nem először kerültek a nagy­Alulmaradt a Penna SC Fájó szívvel tudatjuk ol­vasóinkkal és szurkolóink­kal, hogy mély fájdalmat okoztunk önmagunknak és a jelenlevő 19 drukkernek teg­nap délelőtt a fonyódi sport­csarnokiban. A hirtelen jött — de tartósnak bizonyuló — eső tető alá parancsolt ben­nünket, s ott került sorra a „Nagy Derbi” a Somogyi Néplap és a Fonyódi KSC között. A hazaiak kerete: Szaba­dos, dr. Kotász, Zádori, Ki­lát, Hecz, Koza, Szárnyasi, Horváth, Erdős. A Somogyi Néplap (gyász)- kerete: Körtési, Békés, Var­ga, Hortobágyi, Bervezviczy, Kiss, Dómján, Gyarmati, Magyar. Az összetűziés első percé­ben csapatunk összjáltékáf megzavarta Békés bokája, amely felmondta a szolgá,la­tot. A fonyódiak néhány ap­ró góllal idegesítettek ben­nünket. majd 4:0 után for­dultunk és erősítettünk. Vagy 6:3 lehetett az eredmény, amikor újabb sérülés követ­keztében csapatunk a mini­mális állományra zsugoro­san kiderült: ezeket a vir­tuóz lábmozdulatokat, li­begőst, ugrást és egyéb cse­leket csak hosszabb bentla­kásos képzésen tudnák a tollforgatók elsajátítani. — Balt tedd rá, kettő, há ... — súgott Csíkvár Jó­zsef a kezdőiknek, s amikor már mindenki ropta, csak a szemérmes hölgyeken mú­lott, hogy őt most nem „kapta” táncba senki... A hideg, üdítőt és söröket remélők az alagsori büfébe húzódtak, ahol összefutot­tunk Szalai Istvánnal, a ka­tamarán parancsnokával. Régi vízi embert üdvözöl­hettünk benne, hiszen 1948- ban jegyezte el magát a ha­józással. Az idén már 207 ezer utast szállított a kata­maránnal, ami nem kis do­log, — A hajósok a nyáron keresik meg a kenyerüket közönség elé. Könyvalakban 1983-iban jelent meg a gyűj­temény. Azóta több kiállítá­son ismerkedhettek meg az érdeklődők az ismeretlen nád- és . mocsárvilág tlkai­val], A fekete-fehér képek egyszerűségéhen körvonala­zódik ki az ember. A kiállítást Tóth József a nagyközségi pártbizott­ság titkára nyitotta meg. Szavai bemutatták azt a hó­napokig tartó munkát, almi­dott. Ez tovább növelte hát­rányunkat. összességében mi érde­meltük volna meg a győzel­met. ha még legalább 8 gólt lövünk. Így azonban az eredmény 11:4 lett a fonyó­diak javára, akik nagyon — mondta —, ezért aztán minden utas számít. Persze nemcsak az utas, hanem a matróz is. Szeretnénk, ha a hajósszakma visszanyerné régi presztízsét; azét az érdekes, kalandoís, de fele­lősségteljes hivatásét, amely hajdanán volt... A zenekar közben egy pil­lanatra sem hagyta ülve a közönséget, csak éppen né­mi tapsnak engedélyezett időt. A víg. két óra a parton folytatódott. Vagy kétezer ember ropta a táncot, csak most a csárdás helyett, a breaket, a rockit és min­den más táncfajtát. Aki még éjfélkor is folytatni akarta a mulatságot, csiak egy lép­csőn kellett felsétálnia. A Delta bárban remek diszkó­muzsika mellett szórakoz­hattak a fiatalok. vei a fényképek elkészültek. A megnyitón résztvevő ér­deklődők sokáig emlékeznek majd a megkapó szépségű fotókra. Estébe hajló délután volt, amikor ismét a fényképek előtt álltam. Pálmajor Móni­ka Budapesten, az Apáczai Csere János nevét viselő is­koláiba jár. Csendesen állít meg egy-egy fénykép előtt, és csodálkozva mondta:nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy a kócsag... gyengén játszottak, s hely­zeteik alapján legfeljebb 24 gólt lőhettek volna. Gőllövők: Zádori (5), Szárnyasi (4), Hecz, Hor­váth, illetve Magyar (2), Ber- zeviczy, Gyarmati. LAPZÁRTA UTÁN kezdődött a nagyszabású Rikkancs- bál a Delta étteremben, ahol éjfélkor kiosztották a külön­böző versenyek díjait, majd megválasztották a szépségki­rálynőt és udvarhölgyeit. Két ponttyal az első helyen Milyen nagy a kócsag?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents