Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

1985. augusztus 29., csütörtök Somogyi Néplap 5 Számítógépek az oktatásban és a gazdaságban Hégynapos tanfolyam Fonyódon Gazdasági és szellemi éle­tünk fejlettsége meghatá­rozza értékünket a világr bán. A mikroelektronika és ezen belül a számítógépek nyelvének, kezelésének el­sajátítása, valamint a gaz- dasági életben való alkal­mazás ma már elengedhe­tetlen követelmény. Ennek félismerése ösztönzi azokat a kezdeményezéseket, ame­lyek során az iskolai okta­tás keretében kívánják ál­talánossá tenni a számítása technikai alapismeretebet, és ezek gyakorlati alkalma­zását. A fonyódi Karikás Fri­gyes Gimnázium, Szakkö­zépiskola és Diákotthon pár év alatt előkelő helyet ví­vott ki magának az oktatás szervezésében és a legújabb ismeretek átadásában. A júniusban rendezett or­szágos konferencia után most Számítógépes mérés és beavatás címmel négy­napos tanfolyamot rendez­tek a TIT budapesti szer­vezete matematika-szak­osztályának segítségével a számítástechnikai ismere­teket oktató pedagógusok számára. A tanfolyamon részt vesz­nek a budapesti Híradás- technikai Szövetkezet kép­viselői, akik a legújabb — hazánkban is gyártott és forgalmazott — termékeik­ből bemutatót rendezték. Horváth István, a gimná­zium igazgatóhelyettese és a fonyódi kezdeményezés házigazdája elmondta: az ország különböző részeiből érkező száz pedagógus az alapismeretek megszerzése mellett most azt is elsajátít­hatja, hogy a gépeket mi­ként lehet rendszerbe fűzni és alkalmazni az oktatás­ban, valamint a termelés irányításában, ellenőrzésé­ben. Ennek szemléltetéséhez és gyakorlásához géptermet alakítottak ki, ahol a részt­vevők kis csoportokban munkálkodhatnak. A megnyitón Sótonyi Sán­dor, a megyei tanács műve­lődési osztályvezetője a ta­nácskozás jelentőségének méltatása mellett elmondta. hogy — a fonyódi példát követve — a közeljövőben egyre több intézményben kerülhet sor a számítástech­nikai ismeretek átadására. A megye középiskoláiban már jelenleg is évi 10-12 árában oktatnak alapkész­ségeket — Basic-nyelvet. gépkezelést — átadó isme­reteket, de reméli, hogy az általános iskolákban is fo­kozatosan . megkezdődhet az ez irányú oktatás. Zámori Zoltán, a Közpon­ti Fizikai Kutatóintézet tu­dományos főm unkatáirsa, az előadásofc és a gyakorlatok vezetője úgy nyilatkozott, hogy a tanfolyamon részt vevő oktatók 60—80 száza­lékának az aiapismereteket kell megszereznie. A mik­ro- és számítógépek tan­anyagot demonstráló szere­pén túl azonban azt is meg kell mutatni a résztvevők­nek, hogy mi az a minimá­lis, de mégis teljes eszköz- készlet, mely a termelésbe való bekapcsoláshoz szük­séges. A tanítás módjában Magyarország magas szin­tet képvisel, és éhhez kí­vánja biztosítani a feltéte­leket a Közpdnti Fizikai Kutatóintézet. A tanácskozás elemzéssel és vitával zárul. V. A. Technológiai váltás Szeptember közepétől új köntöst kap két országos napilapunk, a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap. Az Athenaeum nyomdában ugyanis akkorra fejeződik be az a 60 millió forintos beruházás, s eredményeként a mos­tani korszerűtlen gépek helyére magas- nyomású, rotációs berendezéseket telepíte­nek. Az NSZK-beli MAN-gépsoron műanyag nyomóformát alkalmaznak, így lehetőség nyí­lik a fényszedés fogadására is. A techno­lógiai váltás eredményeként óránként 35 ezer lappéldány előállítására lesz lehetőség. Ké­pünkön: az új gépsor — próbaüzem közben. NEM MIND ARANY... Ez a lány nem dolgozik. Nem is fűlik a foga hozzá, szüksége sincs rá. Szeren­csés vagy szerencsétlen moz­zanata az életének, hogy még tizenhat éves korában sok pénzt örökölt, sok pénzt, s azóta meg sem fordult a fejében, hogy esetleg bármi­lyen munkát vállalhatna vagy hivatást választhatna. A iBalaton déli partján ta­lálkoztam vele. Forró nyári délelőtt volt, s ő unatkozott. Fodrásztól jött, fehér nyári ruhája ezüst és arany gyön­gyökkel hímzett, lábán bo­nyolult szíjszövedékű saru. Egy divatlap címlapján is szerepelhetne. Unottan ült a szálloda teraszán, s egyálta­lán nem csodálkozott, ami­kor hozzáléptem, s mond­tam: szeretnék beszélni ve­le. — Újságíró vagy? — kér­dezte. — Is. De most főleg kí­váncsi. Rád, az életedre, a gondolataidra. Pillanatig gondolkodott, aztán szó nélkül bólintott, jelezve, ennek semmi akadá­lya. Arcán hirtelen fölfény- lett a mosoly, ahogy az is­merős felszolgálót üdvözölte, s ilehervadt, ahogy ismét fe­lém fordult. Megvonta a vál­lát, valahonnan a táska mé­lyéből elővarázsolt egy do­boz icigarettát, megkínált. Maga is rágyújtott. Az első szippantást hirtelen fújta ki, s várakozóan nézett rám. Látszott rajta, elhatározta: nem segít. Lassan indult meg a beszélgetés, és kerekedett ki belőle a történet. Zavaró az üresség és a szenvtelen- ség, ahogy az elfutó napok­ról beszélt. — Kisvárosban születtem, anyáméknak egyszerűbb volt, ha külön-külön vállalnak ér­tem felelősséget, így hol itt, hol ott töltöttem az időt. Legjobban mégis a nagy­anyámnál szerettem lenni. Tizenhat éves voltam, ami­kor meghalt. Minden pénzét én örököltem, s tudtam: ez olyan lehetőség, mely ha nem is oldja meg, de megfordítja az életemet. Utáltam tanul­ni, iskolába járni, s nem sze­retem a kötelezettségeket. Érettségi után mégis elmen­tem egy irodába dolgozni, ezerkétszázért, és albérlet­ben laktam. Nem voltak túl vonzók számomra sem a fi­zetés, sem a körülmények, így hát változtattam rajtuk. Elhangzott. A dolog nyil­vánvalósága már nem igé­nyel szavakat. Van lakás, van Ipénz. — Nem unod magad? — Nem. Hobbim a szép ruha és az ékszer. Ezerkettő­ből sosem vehetnék magam­nak ilyesmiket. — De egyszer majd a sok pénz is elfogy. Akkor mit csinálsz. — Huszonhét éves vagyok. Majd férjhez megyek. En ehhez az élethez alkalmaz­kodtam, megszoktam. S ne gyere nekem a jó példákkal, a hivatástudattal. Tudom, hogy ez az élet naposabb ol­dala, és jó adag szerencse kell hozzá, hogy az ember odakerüljön. Lehet ezzel megvetést, irigységet és még sok más, negatív és pozitív érzelmet kiváltani. Volt és van mindegyikben részem. Ennyi idő alatt kialakult az ember ismeretségi köre, ha úgy tetszik, megtalálja a zsák a foltját. —• Nem akarsz majd csa­ládot, gyerekeket? Pipások Fotó: Kovács Tibor „Engem otthon megvernek...” Javítóvizsga az iskolákban — Mi a neve a hegyes­szöggel szemközti négytgy- ségnyi egyenesnek? — Tangens — hangzik a halk felelet egy ábrákkal telerótt papír fölé hajló, szemüveges kamaszlány szájából. A sokadszonra föltett kér­désre segítség után sem jön megfelelő válasz. — Hány forint fizetéseme­lést -kapsz, ha a havi béred 4000 forint és ennek a 10 százalékát adják? Görcsösen szorítja a tol­lat, szemüvege már az or- rahegyéig csúszott és kibö­ki: — 10 forintot... Egy paddal arrább szőke, göndör hajú diáklány küsz­ködik a sírással, morzsol- gatja reszkető kézzel ano- rákjána-k kötőjét. — Egy írásbeli feladatot sem tudott megoldani és a szóbelije sem sikerült — mondja Fűrész Györgyné, az 512-es Ipari Szakmun­kásképző Intézet miatemati- katanámője. Tegnap és a következő napokban a -megye oktatá­si intézményeiben megkez­dődtek a javítóvizsgák1. Több száz diáik próbálja megtagadni az utolsó lehe­tőséget, hogy felsőbb osz­tályba léphessen. A tanári szobában Riegler Gyula igazgatóhelyettest kérdez­tem: — Hányán jelentkeztek — Talán — vonja meg a vállát — vagy mégsem. Ez olyan gyengeség lenne, amit nem engedhetek meg ma­gamnak. Furcsán hangzik, de valahogy hideg van a szívem körül. — Nem szerettél soha sen­kit? — De igen. Nagyon régen. Anyám velem lakik, segít a háztartásban, és azt hiszem, büszke arra, hogy a lányá­nak nincsenek gondjai. Én is szeretek rendezkedni, néha főzni, csak az olvasáshoz nincs türelmem. A napok pedig telnek. Nyáron köny- nyen és felelőtlenül, télen ne­hezebben. Azt hiszem — s most már teljesen zárkózot- tan, az idegennek, a körön kívülinek kijáró hidegséggel nézett rám — nem túl sokat tudtál meg, és általánosíta­ni sem lehet. Mennem kell, szevasz. Sietősen állt fel, százassal fizetett, s nem kért vissza. Slusszkulcs csörrent, még gyorsan visszanézett a válla fölött és odavetette: — Te mindig ilyen kíváncsi vagy? Régen elment már, s még mindig azon gondolkoztam: valóban kíváncsi vagyok-e? Azt hiszem igen. De nem mindenkire és nem minden­re. Klie Ágnes pótvizsgám és milyen a tan­tárgyi -megoszlás? — 68 diák vizsgázik kü­lönböző tantárgyakból. Ez az arány a magas tanuló­létszámot figyelembe véve nem mondható rossznak. Legtöbben matematikából, magyarból és történelemiből szeretnének javítani, de anyagismeretből is többen megbuktak. — Oka? — Gyenge alapképzettsé­gű -gyerekek kerülnek aiz iskolába. A legalapvetőbb számtani műveleteket sem tudják, gyenge a helyesírá­si, olvasási és szövegmegér­tő készségük. Elkészült az Októberben induló hangversenyévad programja. A zene kedve­lőinek több figyelemreméltó eseményt kínál az Országos Filharmónia. A Latinca Sándor Művelődési Köz­pontban október 9-én A szovjet kultúra Magyaror­szágon című rendezvényso­rozat keretében Algisz Zsu- rajtisz vezényli a Magyar Állami Hangversenyzene­kart. Brahms D-dúr hegedű- versenyének szólistája Liana lszakadze lesz. November 5-én hagzik el Bach János passiója a Pécsi Szimfonikus Zenekar, illetve a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem énekkarának előadásában. Vezényel Wer- ner Jacob. Közreműködnek a Pécsi Nemzeti Színház énekművészei. Ugyancsak novemberben — 22-én — Földes Andor vendégszerep­lésére, aki a pécsi szimfoni­kusokkal Mozart G-dúr zon­goraversenyét és Schubert Pablo Casals gordonka- versenyt rendeznek szep­tember 3—15. között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolán. A budapesti nemzet­közi zenei verseny kereté­ben ötödik alkalommal sor­ra kerülő vetélkedőn 32 or­szágból 130 fiatal művész vesz részt. A verseny három forduló­ból áll. A nyilvános elő­döntő, középdöntő és döntő során nyolc tagú nemzetkö­zi zsűri értékeli a teljesít­ményeket. A verseny győz­tesei szeptember 15-én, az ünnepélyes díjkiosztás után — Minden matematika- óra elején ismétléssel kell kezdenem az oktatást — szól közbe a matematikata­nárnő. — Csak differenciált foglalkozással tudunk ha­ladni. A folyosón többen vára­koznak, fiúk- lányok. Ki eredményre, ki vizsgára. Van, aki fél hazamenni, mert megverik, ha évet kell ismételnie, van, aki rándít egyet a vállán és újrakez­di, de akad olyan is, aki most döbben rá a sikertelen vizsga után, hogy mit ve­szített. A szülők nem tá­mogatják tovább a tanul­A jövő év februárjában a Grúz Kamarazenekar lép színpadra Liana lszakadze vezényletével. Március 10- én a Kaposvári Szimfonikus Zenekar és a Vikár Béla kórus (kórusvezető Zákányt Zsolt) zárja a hangverseny­évadot Mozart-művekkel, köztük a G-dúr (koronázási) misével. Vezényel: Merényi György, közreműködik Ko­vács Béla klarinétművész. A kamarabérlet „A” tu­lajdonosai és a jegyet vá­sárlók az állami zeneisko­lában október 21-én a Tal- linni Trióval ismerkedhet­nek. Március 24-én a ka­posvári tanárok hangverse­nyét rendezik meg. A „B” bérlet december 2-ára ígéri a Magyar Rádió Szimfoni­kus Zenekara fúvósötösének felléptét. Köztük lesz a so­mogyi születésű Drahos Bé­la is. Jövő év január 22-én Raszudan Gvassalija hege­dűestjét hallják a koncert résztvevői. gálakoncertet adnak a főis­kola nagytermében. A verseny három fődíja mellett Budapest Főváros Tanácsa különdíjat ajánl fel kortárs magyar műnek és Kodály szólószonátájának legjobb előadásáért. Az I. helyezett a fődíjon kívül immán hagyományosan több más értékes jutalomban is részesül. Így például az In- terkoncent bemutatja őt az 1987. évi Interfórumon, az Országos Filharmónia, a Bu­dapesti Tavaszi Fesztivál, a Soproni Ünnepi Hetek ren­dezősége. manylait.. Várnai Ágnes Bérleti hangversenyek Szovjet vendégművészek Kaposváron VII. szimfóniáját adja elő. Pablo Casals gordonkaverseny

Next

/
Thumbnails
Contents