Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-28 / 201. szám

1985. augusztus 28., szerda Somogyi Néplap 3 Közösségi jelmezben A FA A KENYERÜK Az egyik dunántúli falu tanácsa harcba szólította a község apraja-nagyját. A ta­nácselnök a testületi ülésen azt ecsetelte, hogy ha nem itt építik meg az éttermet, hanem a szomszédos telepü­lésen, csorbát szenved az össztársadalmi érdek. Az el­lenérdekű társközség tanács­tagja csontarccal hallgatott. Nem lett volna mit monda­nia? Alig valamivel később arra vitt az utam. Kihalt volt a falu. Az iskolát kör- zetesítették, a művelődési há­zat életveszélyes állapota mi­att bezárták, a vendéglő va­kolata évekkel ezelőtt bú­csúzhatott el az épülettől — belső falát sűrűn mintáz­ták az ázásnyomok. „Legszí­vesebben még a leheletünket is elvinnék” — ütött bélyeget a szomszéd szándékára a vendéglős, miközben körbe­mutatott: egyetlen ép szék, asztal nem volt a teremben. „A fejlesztésre szánt össze­get mindig a kölcsönös ér­dékek figyelembevételével költöttük el, kerülve a pár­huzamos beruházásokat, hi­szen a két település egyesí­tése óta közösek dolgaink ...” — olvastam mégis a tanácsi jelentésben. Tudom: a tisztségviselők bármikor elém tehettek vol­na megannyi jegyzőkönyvet arról, hogy minden döntést megtárgyaltak, megszavaz­tak — a társközség képvise­lője kritika nélkül pártolta terveiket. És senki ne higgye, hogy az anyatelepülés maga a Kánaán: középületei szin­tén ütöttek-kopottak, étterme se sokkal szebb, mint az em­lített vendéglő. Ám néhány kilométerrel arrébb egyik­másik beruházás megalapo­zottá tette azt a tévhitet, hogy a falu mostoha, a szom­széd ennék árán virágzik. Lám, az étterem ügyét sem vitatták sokáig, ott épül, áhol nem kéne. „Ezen ne vitat­kozzunk ...” — hárítja el még a kérdést is a tanács­elnök. — „A mi községünk nagyobb forgalmat bonyolít le!” Főként ha a szomszé­dék vendéglőjében még ül­ni is veszélyes — gondolom magamlban. Mindegy, a lé­nyeg: itt és most éttermet építeni „össztársadalmi ér­dek”. Lefegyverző a határozott­ság. Ráadásul félreérthető szembeszállni össztársa­dalminak kinevezett érdek­kel. Talán ezért 'hallgatott a tanácstag? Vagy már régeb­ben elszállt vitatkozó kedve? Kérdések, melyekre konkré­tan válaszolni szinte fölösle­ges, hiszen nem egyetlen ét­teremről, nem két kisközség villongásáról van szó — en­nél sokkal többről. Másik történet. A gyár­igazgató helyesen azt tartja, hogy „egységben az erő”, s egyszerűen nem érti meg a vele majdnem egykorú szak- szervezeti titkárt: miért aka­dékoskodik a túlórázások mi­att. A demokratikus érzelme­ket pillanatok alatt kiűzvén magából, kiabálni kezd: leg- közeléhb talán már a leve­lezését is ellenőrizni fogja a szakszervezet?! Szinte készakarva húzza feszesre idegeit, szavaiból szikrázik a bosszúság: visszaélnek a bi­zalmával, a testület előtt pró­Augusztus utolsó hetének elején végre megérkezett a csapadék melyet a mezőgaz­dászok már régóta hiányol­ták. A hónap eddig eltelt időszakában többnyire káni­kulái forróság tikkasztotta a növényeket, és most már ko­moly szükség volt a hiány­zó nedvességtartalom után­pótlására. Kedden reggel hét óráig számos helyen mértek 12—15 milliméter csapadé­kot. Az augusztusi napfényes időjárás kellő mértékben töl­tötte fel energiával a növé­nyeket. Az a „hőszőnyeg” — ahogyan a mezőgazdászok a növényállomány által „fel­használt” melegmennyiséget hálják lejáratni. Szegény tit­kár zavarában vörösödik. Ke­zében gyűrögeti jegyzeteit, melyekben az adatok világo­san bizonyítják, hogy az át­lagon felüli túlóráztatás el­sősorban szervezési hibákból fakad, nem pedig „begyűrű­zik”. Halkan utasítja vissza az igazgató vádjait. Az ér­tekezlet állásfoglalása a kompromisszum jegyében születik: túlóráztatni kell, mert a gyár érdeke most ezt kívánja, de a jövőben min­denki igyekezzék munkaidő­ben munkát adni az embe­reknek. Az igazgató mérge nem enyhül, jellemtelenség- ről, valamint a sokat emle­getett „egység aláásósáról” beszél. Eszébe sem jut, hogy az az egység, amire ő gon­dol: látszat. Az értelmező szótár inkább a szolgalelkű- séget magyarázza így. Az érdekek szétválogatása nem könnyű. Még egyetlen fórumon se hallottam, hogy valaki úgy akart a testület igenjéhez jutni, hogy beval­lotta: neki ez a döntés szív­ügye, mert X. a barátja, jótevője, rokona. Viszont hallottam már olyan határo­zatokról, amelyek több szub­jektív elemet tartalmaztak, mint amennyit kellett volna, így épülhetett egy csupán nagyközség nívójú települé­sen kórház, míg a megye- székhely egészségügyi intéz­ménye enyhén szólva omla- tag. így írt furcsa pályát az épülő autóút, hogy kikerül­hesse az egyik tanácsi tiszt­ségviselő telkét. Valáhol, va­lakik mindig az össztársadal­mi érdekekre hivatkozva gondoltak a kelleténél többet magukra vagy a hozzájuk kö­zel állókra. De a nagy sza­vakat sokszor senki sem me­ri lefokozni, hát még meg­kérdőjelezni! Pedig az or­szágos érdek az egyének, a kisebb közösségek érdekeiből építkezik. Igaz, másképpen, mint azt néhányan gondol­ják. Mert az egyéni érdeket csak ideig-óráig lehet közös­ségi jelmezbe öltöztetni. Kevés embert ültetnek azért vezetői székbe, hogy ő mindenkor, közvetlenül az országos érdeket képviselje. Sőt! Valószínű, hogy egy ipari szövetkezet elnöke ép­pen azért lett az ipari szö­vetkezet elnöke, hogy a szö­vetkezettel törődjön, azt a közösséget képviselje. Okton- di szembeállításnak tartom a már hagyományos megye­megyeszékhely harcot, mely persze — és szerencsére — jobbára a pályán kívül fo­lyik. A nemes vetélkedés azonban mégis hiányzik. Hi­szen az ideális az lenne, ha a tanácsüléseken vitatnák meg a különböző részérde­keket, azokból formálva ki az egészet. Nyilvánvaló, hogy egy testület nem minden kér­dés megválaszolására hiteles — az előterjesztések zömmel egyetlen változatára nehe­zebb felelős nemet mondani, mint felelős igent. Ha a tisz­teletkörök helyett a szakem­berek álláspontjai kristályo­sítják ki a lehetséges válto­zatokat, ezek már alapul szolgálhatnak a testületi eszmecserére és netalántán a körültekintőbb, a közösség érdekét előtérbe helyező nevezik —, amely az elmúlt hetekben nevelte a növénye­ket, a sok év átlagánál ez­úttal valamivel nagyobb volt. A többlet jól jött, hiszen jú­niusban a napfényes órák száma túlságosan alacsony volt és ez a növények fej­lődésén meg is látszott. Csak­nem valamennyi kapás „el­várta” már a melegebb na­pokat, heteket, ám az ener­giapótlás túlságosan jól si­került. Olyannyira, hogy a talaj nedvességtartalma a kívánt érték alá süllyedt. Ezért jelent most nagy előnyt a mezőgazdaságban' a csapa­dék, amely mindenekelőtt a kukorica hozamát befolyá­solja kedvezően. Varga János darukezelő A Sefag csurgói gyáregy­ségében évente 50 ezer! köb­méter rönkfát dolgoznak feli A hatalmas fogadó- és tárolótér szintté szívja ma­gáiba a meleget. Két fara­kás között a napokban nem volt ritkaság a 40 fok sem. A lassú mozgású óriás daru méltóságteljesen sik­lik előre-hátra, jobbna-bal- ra a rönk tér fölött; egy-egy imankolással megtölti a te­herautó platóját. A 'kis ka­binból, ahonnan Varga Já­nos irányítja a munkát, messzire ellátni, túl a gyár­kapun a mezőkre, erdőkre. — Már jó néhány éve, hogy innen a magasból né­zem a világot — mondja derűs nyugalommal, már a műszak után. — Nyolc éve, hogy megvan ez a daru, az­óta dolgozom veié. Nyu­godt vagyok, nem számít, ha meleg van, és az sem, ha hideg. Szerencsés termé­szetem van, mind a kettőt jól bírom. Itt egyébként sem lehet idegeskedni, kap­kodni, még akkor sem, ha bent a kabinban ötven fok vani. Egyébként nemcsak ez a szál, vagyis a munkám köt a fához, hanem a hob­bim is. Ha van időm, kifa­ragom a fából a szobrot, mert az benne van mind­együkben, cáak le kell bán­tani róla a fölösleget. Varga János érettségi után 1970-ben került agyár­ba. Előbb vagonrakodó volt, majd elvégezte a darus tan­folyamat, és amikor megér­kezett a 10 tonnás rakodó­gép, egyik kezelője ő lett. Az Állami Biztosító teg­nap megkezdte az augusztus 15-i földrengés okozta károk kifizetését. A legnagyobb mértékben a Balaton déli partja károsodott; a siófoki fiókhoz eddig 3500 bejelen­tés érkezett. Haraszti László, a fiók ve­zetője és munkatársai a hét­végeken is dolgoztak, így tegnap már sor kerülhetett az első kifizetésekre. — Más megyékből is ér­keztek kárszakértők, akiknek segítségével eddig hatszáz la­kossági bejelentést vizsgál­tunk felül, ennek becsült kár­értéke csaknem kétmillió fo­rint — mondta a fiókvezető. — 241 panaszos már meg­kapta a kártérítést, ez 997 ezer forint. Az eddigi kalku­láció szerint a lakosság ré­szére kifizetett kárösszeg át­lagban 5000 forint. Legtöbb a falrepedés, az üvegkár, egyes helyeken a műszaki cikkek mentek tönkre. A be­jelentéseknél elsősorban a lakóépületeket vizsgáljuk, csak ezután tudunk sort ke­ríteni a nyaralótulajdonosok bejelentéseire. Tizenöt kár­szakértőnk járja a területet, azonban még ezekben a na­pokban is sok bejelentés ér­kezik a fiókhoz. A lakossági károk az ed­digi fölmérések szerint egy­— Nem bántam meg, hogy ezt a munkát válasz­tottam. Itt csönd vtamt kö­zelebb vagyak a természet­hez, mint ha egy irodában ülnék. Ráadásul itt kezdő­dik minden, ami ebben a gyárban történik, és abban, hogy minden rendben men­jen, a rönktériek fontos sze­repet töltenek be. A rönktér valóban a fű­részüzem első állomása. Az itteniekkel együtt mintegy 260 dolgozója van ennek az üzemrésznek, közülük majdnem százan szinte mindig' a szabadban dolgoz­nak. Nyáron a nap heve, télen a szél ereje és a hó teszi próbára őket. A rönktér végében mág­lyába rakott lécek. Részbeni a féltető alatt, résziben a szabadban folyik a munka. Káplár Ferencné 17 éve van a gyárban, most már hét éve, hogy kijött a csar­nokból az egy műszak mi­att. — Két gyerek, mellett jobb, ha nem kell két mű­szakban dolgozni, ezért kértem, hogy ide jöhessek. Itt a lombos készárutérben' osztályozzuk és tárolásra, szállításra össizerakjuk a bútorlécet. A lomlbos fákból a foú- torlécen kívül még parket­taléceket és egyéb fűrész­árut készítenek. A fenyő- csarnokban gerendákat szabnak ki a faőriásokból. A fűrészgép mellett nem­csak férfiak, hanem asszo­nyok is dolgoznak. A csar­nokban néhány műveletet leszámítva a legtöbb mum­kintve kisebbek, könnyen ja­víthatók, pótolhatók. Sokkal inkább sérültek a középüle­tek. A költségvetési intézmé­nyeknek nincs biztosításuk, azonban kárszakértőink el­végzik a fölmérést, és az ál­lam kártalanítja az érdekel­teket. A siófoki kórház ja­vítása a legsürgősebb, sok helyen sérült a festés, ki- sebb-nagyobb repedések ke­letkeztek, ám ezek a zavar­talan működést nem akadá­lyozzák. Súlyosabb a helyzet a régi egészségház esetében, a tanács műszaki osztálya szerint az épület súlyosan rongálódott, ki kellett üríte­ni. Ugyancsak statikai prob­lémák adódtak a siófoki áfész irodájánál, a műszaki véle­mény szerint ezt le kell bon­tani. iKaposváron kevesebb a kórbejelentés, 371-en jelez­ték eddig igényüket a bizto­sítónak. Kilencvenkét pana­szos számára fizették ki a kárösszeget, 174 ezer forint értékben. Horváth Tamás üzleti cso­portvezető tájékoztatása sze­rint tegnapig - az egész me­gyéből 4025 kárbejelentés ér­kezett, ebből 1210-et már fölmértek. 548-at pedig kifi­zettek 1 millió 178 ezer fo­rint értékben. kafolyamaitot gépesítették, így pontos, megbízható munkáskézre van szükség. Kiss Gedeonná fűrész­gépmunkás nyugodt, egyen­letes mozdulatokkal gyűjti össze az egy vágásra való fát, majd segítőtársával a gép melletti kocsira rakják a méretes fenyőléceket — Még három évem van vissza a nyugdíjig, s hazudnék, ha azt monda­nám, nem fáradtam el. A nyár, bár poros, mégis job­ban elviselhető, mint a tél. Ezekben a napokban sokam kívánunk magunknak egy kis hideget, mert hiába va­Korszerűsíti olajbányásza­ti tömlőit a Taurus szegedi gyára. Több mint 100 mil­lió forint költséggel modern, elektronikus vezérlésű gép­sort szerelnek föl az üzem­ben, amellyel az eddigi 30 helyett 200 méter hosszúsá­gú olajszállító tömlőt gyárt­hatnak. A 20—30 centiméter átmérőjű — egymáshoz csatlakoztatható — gumi­csővezetékeken tengerparti olajfúró berendezések és tar­tályhalj ók, valamint a parti gyűjtőállomások között akár több kilométer távolságra is továbbítható a kőolaj. A ve­A múlt hetekben erőteljes fejlődésnek indult a vízi gabona, a rizs, amelyet mint­egy 12 ezer 500 hektáron termesztenek az idén a KI- TE termelési rendszer tag- gazdaságai. A szakemberek szerint a tavalyinál bizta­tóbbak a terméskilátások, de a hozamot még jelentősen befolyásolhatja a szeptem­beri időjárás, a napfény és a meleg. A rizs azokon a táblákon fejlődött a legjobban, ame­lyeket az elmúlt években gyünk tető alatt, árnyékban, megszorult a levegő, fülledt meleg volt. Egsy műszakban 30—40 köbméter fa megy át a ikezem alatt. Nem kömy- nyű munka, de mégsem mennék el máshová, nem szeretnék vándormadár len­ni. Monostori Péter, a fűrész­üzem vezetője elismerően szól a dolgozókról. Nemcsak a fentiekről, hanem mind­azokról, akik helytálltak a nyári forróságban. És ugyanilyen becsülettel vég­zik majd munkájukat a tel beköszönrtével is. zeték anyaga ellenáll az olaj és a tengervíz korróziós hatásának, textil és acélhu­zal erősítéssel készül, ezért nagy belső nyomást visel el, úszógyűrű szerelhető rá, így az összekötő súlyos fémal­katrészekkel együtt is a víz felszínén marad. A nagyméretű olajszállító tömlők gyártását még az idén megkezdik. Az elkép­zelések szerint 1986-ban mintegy kétmillió dollár ér­tékű árut szállítanak a má­ris érdeklődő külföldi meg­rendelőknek. a KITE lézerrel irányított talajegyengető gépeivel újí­tottak fel. Ezeken a helye­ken egyenletesebben borítja a víz az ültetvényeket, a növény fejlődéséhez igazod­va gyorsabban vezethetik a vizet a növényre. Eddig a régebbi telepek csaknem két­harmadát újították fel lézer irányítású talaj egyengető berendezésekkel. A gazdasá­gok ezenkívül korszerű technológiával kétszáz hek­táron alakítanak ki új ül­tetvényeket. döntésekre .is. Tamás Ervin Eső a kukoricának Nagy Zsoka Fizet az Állami Biztosító Érkeznek még kárbejelentések két rendkívüli esettől elte­Olajszállító tömlők Szegedről Lézeres talajegyengetés Káplár Ferencné máglyázó Kiss Gedeonná fűrészgépmunkás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents