Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

1985. augusztus 26., hétfő Somogyi Néplap 5 Ái időjárási frontok és szervezetünk Az orvosi meteorológia lűvelői meteoropátiának evezik azt a jelenséget, imikor az időváltozások al- almával igen sok élőlény­ek megváltozik a viselke- lése. A meteoropátia jelen- égei még az egysejtű élő- ényeken is kimutathatók. L magasabb rendű növé- íyek és állatok meteoropá- iája még feltűnőbben meg- autatkozik. A legnagyobb nértékben azonban embe- en észlelhető a meteoropá- ia. Kedélyhangulatunk, íiunikaképességünk, mun- :akedvünk és közérzetünk o,k esetben magán viseli a ejátszódó időváltozások kö­vetkezményeit. A beteg m berek meteoropátiája okszor fájdalmak érzésé- ten vagy szövődmények fel- épésében mutatkozik. Régi ebhelyek, évek előtt be- iyógyult csonttörések helyei i meteoropátikus időjárá- i helyzetben sajogni kéz­iének. Leggyakoribb talán i fejfájás jelentkezése. A meteoropátia jelenségei ilyankor lépnek föl, amikor gy többé-kevésbé gyorsan nozgó időváltozási vonal, in. időjárási front vonul át artózkodási helyünk felett, ippen ezért a meteoropáti- it gyakran frontérzékeny- égnek is nevezik. A meteoropátiának két- éle alakja van. Az egyik az dőváltozások bekövetkezése itán lép fel (posztfrontális), ss ez a jelenség aránylag lönnyen megmagyarázha- ó, a másik megelőzi az dőváltozást (prefrontális). A posztfrontális meteoro- sátiára könnyű magyaráza- ot találni: ha az időválto- ás már lejátszódott, az ízt jelenti, hogy testünk fi- ákai környezete alaposan italakult. Igen rövid idő ilatt megváltozott a hő- nénséklet, a levegő vízgőz- artalma, villamos állapota, izennyezettségi foka, vala- nint a légnyomás. Nem le­gelhetünk meg azon, hogy :z a környezeti átalakulás >efolyásolja szervezetünk nűködését. Sokkal talányosabb az, íogy az időváltozás előtti neteoropátia miként jöhet étre? Hogyan lehetséges, íogy az időjárás megv ál to­lását előre megérezhetjük? A talánynak a kulcsát a nodern meteorológia a kö­vetkező úton keresi. Amikor i meteoropaták időváltozás ilőtti első panaszai mutat- :óznak, akkor, noha nálunk nég teljesen szép idő ural­kodik, tőlünk sok száz kilo- néter távolságban már ki­alakult az az időjárási front, amely bizonyos idő eltelté­vel hozzánk érkezik. A me­teorológiai szolgálatok idő­járási térképei ekkor már világosan mutatják a köze­ledő változást. Miként magyarázható azonban az, hogy a légkör távoli, sok száz kilométer távolságban lévő részében lejátszódó meteorológiai változások a mi szerveze­tünkben okoznak átalaku­lásokat? Már évek óta is­meretes, hogy az időválto­zási frontok mentén elekt­romágneses kisugárzások keletkeznek a légkörben, amelyek a rádióhullámok tartományába esnek. A zi­vatarok villámaiból is olyan erőteljes sugárzás indul ki, amely még sok ezer kilo­méter távolságban is kimu­tatható. Rádiókészülékeink sercegő zajai, zörejei gya­korta származnak az Afri­ka egyenlítői részében tom­boló heves zivatarok villá­maitól. A zivatar ' nélküli csendes esőt szolgáltató idő­járási frontokon képződő rádiófrekvenciás sugárzás lényegesen gyengébb, de ez is meglehetősen nagy tá­volságra szétterjed a lég­körben. A helyzet tehát az, hogy amikor egy hozzánk köze­ledő időváltozási front még nagy távolságban van tő­lünk, akkor már gyenge elektromágneses sugárzá­sok érkeznek hozzánk. E tényen alapszik az a felte­vés, hogy a meteoropátia jelenségeit esetleg ezek az elektromágneses hullámok idézhetik elő. de nem ad magyarázatot például arra, hogy a szervezetnek melyik szerve vagy része reagál a légkörön át érkező gyenge elektromágneses sugárzás­ra. Tudományos körökben sok híve van annak a fel­fogásnak, hogy szerveze­tünk minden egyes sejtje külön-külön változást szen­vedhet. Ez megmagyaráz­hatná azt is, hogy a meteo­ropátia, mint már említet­tük, az egysejtű élőlénye­ken is fellép. A meteoropátia nemcsak a szabadban, hanem épüle­tekben tartózkodókon is je­lentkezik. A fekvő betegek gyakran rosszabbul bírják az időváltozást, mint a sza­badban tartózkodó betegek. Ezért a meteoropátia létre­hozó oka csak olyan légkö­ri jelenség lehet, amely az épületek belsejébe is aka­dálytalanul behatol. M. I. Tábor a valóság tanulmányozására Szépen elnyújtózva, völgy­bölcsőben fekszik a telepü­lés; innen, a heggyé nőni nem képes dombról nyugal­mas képet mutat. Pedig ezekben a napokban a köz­életi érékben friss vér is ke­ring. S erről már i|tt fenn, a Kánya felé vezető út men­tén is meggyőződihetünk. Billenős platójú teherautó betont hozott. Négy-ö,t fél­meztelen férfi lapátokkal várja, hogy beledolgozhassa négy nagyméretű föltíliékbe. — Az Erdei Ferenc tudo­mányos diákköri építőtábor tagjai vagyunk — törli meg homllolkát egy barnára na­pozott testű fiátalember. Miiin|t kiderül, kolléga: Vass István, a Csongráld megyei Hírlap gazdaságpoli­tikai rovatának munkatársa. — Kilátótornyot építünk Tabnak. Másodízben lehetek ennék a közösségnek tagja. A HGV-ben olvastuk a fele­ségemmel azt a hirdetésit, amelyben ez a közösség ha­sonló gondolkodású, életmó­dot kutató kedvű tagokat toborzott. Tavaly már Csil­lebércen voltam vetlíük itíz napig, mosit itt táborozunk. Délelőtt áltálában Tab javá­ra tevékenykedünk, több csoportban, este összejövünk p aláverre, összevetjük, mi­lyen munkát végeztünk az­nap. A leendő kilátót Gáborjáni Péter, a Műszaki Egyetem tanaira tervezte; ő is itt van. Péter tanár úmaík szólítják a fiatalabbak­— Tizenegy méter magas tornyot építünk ide, a maj­dani játszóparkba. A táfoo­rozás végéig, huszonkilence- í:~ érnénk te' i hozni. T.íz köbméter betont dolgozunk az alapba. A ma­ketten is Látni, hogy három szintről feledkezhetnek majd belé a nagyközség látványé­ba a tab iák és a t uristák ... Révész Sándor, Kemény András és Maurer György — ki a Társadalomtudományi Intézetből, ki frissen lesze­relve a katonaságtól, ki a hegymászó gmk-bői — most lapátnyélét mark öl. Egyetemisták,, középiskolá­sok — az Interdiszciplináris Diákkör tagjai — táboroz­nak, Erdei Ferenc nevét tűz­ve cselékvőkészségük zászla­jára Tabán. Három csoport­ban dolgoztak, amikor ott jártunk. A kilátótoronytól — talán valóban nem délibábot láttunk — az általános isko­lába vezetett útunk. Ennek udvarán nagy, szürke beton­fal gátolja meg, hogy ne tímollijion a partoldal a bélső térre. A szürkeséget változ­tatják színes világgá a tábo­rotok. — Egységes az elképzelés — avaf be Pleszkán Éva, a budapesti Ipari Informatikai Központ fiatal közgazdásza. — Erdélyi Dániel művészeti vezetőnk tervezte meg a lát­ványt, amely szeptemberben az iskolásokat fogadja; majd ők festik tovább a betontfp- Iáit, kedvükre ... Itt Éva segítsége Varga Virág, a budapesti Szinyei- Merse gimnázium másodiko­sa., és a tábor legfiatalabb lakója, Gáborjáni Kinga. A harmadik csoportot a tafoi könyvtár udvari luga­sában Leltük meg. Belevácz József igazgató tartott tájé­koztatót a környező falvaik­ban működő olvasókörökről. Közben dolgozott a Magyar Televízió KISZ Kísérleti Stúdiójának egyik stábja: kamera szegeződatt a törté­nésre. Gondos Ernőt, a Szépiro­dalmi Kanyvkiaídó szerkesz­tőjét, a Magyarország felfe­dezése szociográfiasoirozat szerkesztő bizottsági titkárát is felfedeztük a táborozok között. — A tábor a jeles magyar vajLóságkulató és közéleti személyiség, Erdei Ferenc nevét viseli. Miért? — Először is: ón itt egy­szerű tag vagyok; rokon­szenvezem, aiz ITDK, az In­terdiszciplináris Diákkör te­vékenységével, ennek ez a magyarázata. Kemény Ber­talan a tábor vezetője mint a VÁTI szakembere kisitáj- pröbflémákkail, községfejllő- déssel1 és fejlesztéssel fog­lalkozik. s ez engem is ér­dekel. A Népművelési Inté­zet a községekben alakult és a működő közösségi formá­kat tanulmányozza, ez újabb szál. Ezekből fonódott en­nek a tábornak a programja, s ez a magyarázat a tábor elnevezésére is. A tabi nagyközségi közös tanáccsal a szervezők előre egyeztet­ték az elképzeléseket, így jöhetett létre ez a Művelő­dési Minisztérium anyagi támogatásával. Ami lénye­ges: szeretnénk békapcsolód- ni a községek életébe, sze­retnénk adni és kapni... Ezéijt szerepel hangsúllyal a „forgatókönyvben” a vég­zendő munka, de az is, hoigy a tábor célja: „élményeket szerezni arról, hogyan él és milyen problémákkal küzd egy önerejéből fejlődésnek induló hélyi társadalom'’. Tanulmányozzák a társköz­ségek életét, néphagyomá­nyát, szokásait, szellemi te­vékenységét, tanácsülés résztvevőivé válnak, urba­nisztikái konzultáció, köz- igazgatási eszmecsere, ipari szerkezet aktív ismerői lesz­nek. S az aktív szó feltétele­zi a véleményezésit, a tanács­adást is. A televíziós stáb munká­járól Meruk Rózsa szerkesz­tő riportert kérdeztük. — Voltaképpen folytatunk egy megkezdett munkát: az érdekel bennünket, mi hív­ja létre a legkülönbözőbb életközegdkben alakuló spontán közösségeket. Isme­rünk Pest megyei művész­közös, ségét, vallási alapon együttgondolkodókat, lakóhe­lyi közösségeket stb. Halmi György rendezővel, Sallai Gábor operatőrrel úgy vél­jük, ez a tábor jó alkalom arra, hogy a Tab környéki falvak olvasóköreivel, gaz­daköreivel ismerkedjünk és forgassunk róluk. Ott le­szünk az egyik községben a kenyérsütésnél és az arató- bálion is. A kétheti táborozás való­ban akkor lesz eredményes, ha mindkét fél gazdagodik áltála. Leskó László így festette Munkácsy a Honfoglalást • Most, hogy a magyar nép négy évtizeddel ?zelőtti új honfoglalására ímlékezümk, nyilván gyak- •an szóba kerül az a ma­iik. bő egy évezreddel ez­előtti birtokbavétel is, ímelynek során Árpád ipánk vezérletével teleped­ek meg a Káirpát-medencé- D,en őseink. Emezt a negy­ven éve történt korszakvál­ást is sok-sok képzőművé- izeti alkotás — emlékmű, ireskó, táblakép stb. — idé- :i, de egy olyan kompozíció megszületése még mindig /árat magára, mint amilyen Munkácsy Mihálynak aPar- amentben függő óriási /úszna, a Honfoglalás. Ki ne ismerné ezt a több mint két méter magas és áat méternél is szélesebb jelenetet, amelyen Árpád fehér lován ülve széttekint népének tisztelgő seregén! Azt azonban feltehetőleg jóval kevesebben tudják, hogy e mű megszületésében milyen fontos szerepet ját­szott a korabeli Szeged meg még néhány más Csongrád megyei helység. Az 1879-es nagy árvíz után példás gyorsasággal újjáépülő város elöljárósá­ga egyrészt arról döntött, hogy az akkor már messze földön híres piktort e nagy munkájában minden módon segíteni fogják, másrészt ar­ról, hogy a gondosan ápolt barátság gyümölcseként a kép nagy színvázlatát meg­szerzik tőle. Munkácsyt Szegedihez édesgetni nem volt nehéz. Egy jó üzleti érzékű műke­reskedő 1882 márciusában már bemutatta itt Búsuló juhász című képét, illetőleg a Krisztus Pilátus előtt cí­mű tablójának fénykópvál- tozatát. Nem kevesebb, mint 1600 néző váltott jegyet a két látványossághoz a Hun­gária szállóba. Amikor pedig a Honfog­lalás megfestése ötletből valósággá kezdett lenni, Munkácsy személyesen is megjelent Szegeden. Erre az első látogatásra 1891 októ­berében került sor, egészen pontosan azért, hogy — a Szegedi Napló szerint — „ .. .a Tisza mellékéről tisz­ta magyar típusú modelle­ket ...” akart Párizsba vinni a mester. (iNeuilly- ban ekkor már állt az a hatalmas műterem, amelyet külön a szóban forgó kép elkészítéséhez építettek.) Munkácsy rövid pesti tar­tózkodás után előbb Szen­tesre vonatozott, ahol az ak­kori főispán, Zsilinszky Mi­hály — lévén rokonok — nagy szeretettel fogadta. Az ő társaságában rándult át Csongráidra, majd Szegvár­ra is. Ez utóbbi helyen buk­kant rá arra a parasztfér­fira, akiiről Árpád arcát mintázta. Szegedre 1891. október 25-én érkezett meg a mű­vész. Itt Tisza. Lajos, az ár­víz utáni helyreállítás kor­mánybiztosa kísérte, a hely­beli lap tudósító riportere pedig Mikszáth Kálmán volt. Munkácsyt érthető ked­vességgel és nagy-nagy tisz­telettel fogadták a város elöljárói. Mivel éppen ak­kor — október . 26-án — avatták fel a mai Balástyán a felsőtanyai központot, kü- Jönvonatot indítottak oda, hogy Munkácsynak ne kell­jen kocsin fáradnia. A mes­ter természetesen ezt az avatási ünnepséget is arra használta fel, hogy vázlato­kat készítsen. Tehette, mert — Mikszáth szavaival — „ ... ki volt adva a rende­let a pusztai kapitányoknak, hogy ami jóképű férfinép vagyon köröskörtil, két mérföldnyire a bárány-oí- merű város tanyájától, az mind ott legyék, de az öregje is ...” A felső tanyai látogatás után a szegedi kaszinó ava­tása volt soron. Ott Munká­csy figyelmét hosszasan le­kötötte egy mongolos arcú lány, bizonyos Szeles Olga. Nos, ő lett annak az asz- szonynak a modellje, aki a vezéri sátor előtt magasba tartja gyermekét. A mester sok-sok teleraj­zolt lappal és rengeteg él­mény birtokában október 27-én utazott el Szegedről. Amint visszatért Párizsba, csak a Honfoglalással fog­lalkozott. Előbb a kép szén­rajzát készítette el, majd megfestette azt a nagy szín­vázlatot is, amely — amint azt a Tisza partján remél­ték — a városi múzeum fa­lára került. Végezetül pedig a Parlament számára meg­rendelt vázlatot is befejez­te; 1883 decemberében lát­ta el hitelesítő kézjegyével. Hogy mi a különbség a Szegeden látható vázlat -és a végleges mű között? Egyebek között az, hogy ez utóbbin a kívánatosnál job­ban látszik a megrendelők sok-sok kívánsága, elhárít­hatatlan igénye. Míg az előtanulmányok szellősek, a megörökített típusok jelleg­zetesebbek, addig a „nagy” Honfoglalás zsúfoltabb; Végváry Lajos művészettör­ténész szerint: „ ... a buda- pestin az akkori magyar arisztokraták és közéleti személyiségek arcvonásait is megörökítette.” Ez JÜyan nagy — és minőségrontó — engedmény volt, hogy magát az alkotót is megvi­selte. Korabeli feljegyzései­ből tudjuk, mit érzett, amikor „... az egész ké­pet áthangoltam...” A Honfoglalás azonban így is kiemelkedő alkotása a magyar művészettörténet­nek. A millennium kora mutatta föl benne önma­gáit ... A. L.

Next

/
Thumbnails
Contents