Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-26 / 199. szám
2 Somogyi Néplap 1985. augusztus 26., hétfő Bezárta kapuit az OMÉK REAGAN RÁDIÓIN TÉR JÚ JA (Folytatás az 1. oldalról) Az OMÉK-kai együtt utolsó napjához érkezett a vele együtt megrendezett Agromasexpo és a Nemzetközi Technológiai és Li- cencvásár is. Az utóbbi különösen sikeres volt. A magyar vállalatok sok üzletet kötöttek, illetve üzleti megi- állapodást készítettek elő. Az Óbuda Tsz például saját fejlesztésű csomagológépéből adott el, a dunaivarsányi Petőfi Tsz pakisztáni és zimbabwei partnerekkel készített elő szerződést nyúlfarm-berendezések szállítására, építésére, a Hidno- export pedig brazil vállalattal állapodott meg, öntözőrendszer kiépítésében. A Vetőmaigtermeltető és Értékesítő Vállalat libanoni, brazil és zimbabwei cégeknek szállít nemesített vetőmagot nagyabb tételben. Vasárnap adták át az OMÉK közönségdíját is. Az urnákba összegyűjtött látogatói vélemények alapján a Kiskunhalasi Állami Gazdaság Casanova nevű fürj- tojás likőrje vitte el a pálmát. E különlegességnek egyébként külföldi sikere van, egy japán cég már eddig 800 ezer dollár értékben vásárolt belőle és több más külföldi kereskedő is érdeklődik iránta. Este 7 órakor a 70. Országos Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár bezárta kapuit. Vasárnap esti kommentár Ar atombomba és a terroristák Tizenhét esztendeje, hogj szovjet kezdeményezésre megszületett az úgynevezett atamsonompó egyezmény. Ennék aláírói — atomfegyverrel rendelkező és ahhoz hozzá még nem jutott országok — azt vállalják magukra, hogy semmilyen formában nem járulnak hozzá az atomhataj- miak körének bővítéséhez. Kedden reggel Genfben nemzetközi konferencia —a sorban immár a harmadik — kezdődik az egyezmény betartásáról. A résztvevőknek lesz miről véleményt cserélniük. Az atomsorompó szerződés megkötése idején öt atomhatalmat tartottak számon: az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britan- nia, Franciaország és Kína birtokolt 1968-ban nukleáris fegyvereket. Az öt közül kettő — Franciaország és Kína — eleve nem írta alá az egyezményt. Hasonlóképpen cselekedett több olyan ország, amelyben már akkor előrehaladott kutatások folytak atombomba előállítására. Ez utóbbiak közül Izrael és a Dél-afrikai Köztársaság már rendelkezik nukleáris fegyverekkel, s békés célú atomrobbantást hajtott végre India is. Rajtuk kívül többször fölröppent már a hír, hogy Pakisztán, Brazília és Argentína sem mondott le a tömegpusztító fegyverek eme vállfájának gyártásáról. Ha ezekhez az államokhoz hozzávesszük azokat, amelyek jelentős nukleáris kapacitás birtokában egyik napról a másikra képesek atombomba összeszerelésére — cseppet sem rózsás képet kapunk. Minél több országnak van ugyanis atomfegyvere, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy azt használni is fogják. Nagy kérdés például, mi lett volna, ha az emlékezetes argentin— brit háború idején a latinamerikai országnak is rendelkezésére áll legalább néhány bevethető atombomba. A legutóbbi arab—izraeli háború idején is fölmerült egy esetleges „figyelmeztető jellegű” izraeli atomicsapás ötlete. A háborúknál is veszélyesebb lehet, ha az atombomba terroristák, netán közönséges bűnözők kezébe jutna. Sajnos napjainkban már ezt sem lehet teljes bizonyossággal kizárni, mivel a világ atomerőműveiből már éppen elég dúsított uránium tűnt el, a szükséges technikai leíráshoz pedig szinte minden műszaki könyvtárban hozzá lehet jutni. A probléma, amelyen valaha az emberiség legkiemelkedőbb tudósai dolgoztak, ma már egy érdeklődő egyetemista szintjén sem megoldhatatlan: ha a kettéválasztott uránium részeit elég nagy energiával tudják ütköztetni — egy hagyományos robbanószerkezet segítségével a hasadó anyag mennyisége meghalad egy bizonyos kritikus tömeget, máris beindul a láncreakció. Hogy ezt a borús képet egy kissé felderítsék, Genfben mosit hathatós eszközök, ellenőrzési eljárások kidolgozására lenne szükség. A sikerben lehet reménykedni, hiszen a jelenlévőknek nem érdeke, hogy egyre több helyről érkezzen hír atombomba-kísérletekről. Horváth Gábor „Terjeszkedő" politikával vádolta a Szovjetuniót Reagan amerikai elnök egy rád ióiniter j úban ki jelenítette: azt akartja, hogy Mihail Gor- bacsovval sorrakarülő novemberi találkozóján „felszámolják az ellenségeske- d'élslt és a gyanakvást” a két ország között. Az elnök azonban változatlanul igyekezett a Szovjetunióra hárítaná a felelősséget a két ország kapcsolatainak jelenlegi helyzetéért, „terjeszkedő” politikával vádolta meg a szojvjet felet és azt mondotta, hogy Moszkva „nyíltan ellenséges” az Egyesült Államokkal szemben. Az előre felvett rádiólniter- jút ugyan csak hétfőn sugározzák, a The New York Times azonban vasárnapi száméiban részleteket közöl annak szövegéből. A lap szerint Reagan kijelentette: rémélli, hogy a tervezett csúcstalálkozó hozzájárul a két ország közötti feszültség csökkentéséhez. Azt mondotta azonban, hogy a csúcsnak „nem olyan találkozónak kell lennie, amelyen megállapodásra kell jutni egyes egyedi kérdésekről, részletkérdésekről”. Ez a lap szerint azt jelzi, hogy amerikai részről a novemberi találkozón semmiféle megállapodást sem kívánnak megkötni a Szovto<imióva.l. 43 Boeing Jumbón találtak hibát A japán légitársaságok Boeing 747-es Juirnbo típusú gépei közül 23-nál találtak különböző rendellenességeket a szakértők. Az egy hétig tartó vizsgálatokról a japán közlekedési minisztérium egyik vezetője közölte: a meghibásodások — ihajszálrepedések a gépék farokpészénél és a nyomáska mránál — egyik esótben sem olyan komolyak, hogy veszélyeztetnék a gépék biztonságos repülését. Mint emlékezetes, a vizsgálatot a japán kormány rendelte el, azuitán, hogy a JAL légitársaság gépe több minitjt 500 utassal a fedélzetén augusztus 12-én lezuhant. A japán pilóták elégedettének a kormány magatartásával, mert — mint állítják — a japán és amerikai hivatalos személyek közötti nézeteltérések akadályozták a tények alapos feltárását. A pilóták nemzetközi szervezetéhez elküldött közleményükben azt fejtették ki, hogy a vizsgálatban részjtvevő felek igyekezték elhárítani maguktól a felelősséget, és az ezzel kapcsolatos kártérítési kötelezettséget. A minisztérium illetékese hangsúlyozta, hogy a Japánban fólyjtaitoitt vizsgálat eredményedről tájékoztatják majd a Boeing céget, amely egyébként hasonló ellenőrzéseket tartott 27 másik légitársaságnál is. E szerint a megvizsgált 114 Jumbo közül 43 esetben találtak a gép farok- részénél rendellenességeket. A manchesteri légikaitaszt- rófával kapcsolatban is folyik a vizsgálat. A brit szakértőkhöz csatlakoztak a Pnaltt and Whiitney amerikai repülőgépgyár szakemberei, akik kijelentették, hogy a Boeing 737-es egyik hajtóművének gyújtószerkezete hiibésodotit meg. Mint jelentettük, csütörtökön felszálláskor kigyulladt a British Airways gépe és 54 utas életét vesztette. A brit vizsgálat során egyébként értékelik azokat az utasításokat is. amelyeket a pilóták az utasoknak adtak. A légikatasztrófa túlélői a szombati brit lapokban arról számoltak be, hogy a gép személyzete akkor sem szólította föl az utasokat a gép elhagyására, amikor a Boeing már földet ért és a tűz behatolt az utas- fülkébe. A legutolsó felhívás az volt: „őrizzék meg nyugalmukat, maradjanak üléseikben”. Ismét elmaradt a Discovery rajtja Vasárnap is elmaradt a Discovery amerikai űrrepülőgép rajtja. Míg szombaton a kedvezőtlen időjárás miatt keltett lefújni az indítást, vasárnap számítógépprobléma volt az ok: az utazás végrehajtásához szükséges öt számítógép közül egy más adatokat adott, mint a többi négy. Az űrhajósok, akik már rajtra készen ültek a Discovery kabinjában, ismét kénytelenek voltak elhagyni azt, s a rajtolt legközelebb hétfőn kísérlik meg. A fejlődő országok és a világkereskedelem A világ nemzetei a hatvanas években — kedvező nyék között — nagyszabású kereskedelmi tárgyalási sorozatot tartottak. Az úgynevezett Kennedy-évforduló eredményeként számos akadály hárult el az áruk „szabad” forgalma elől. Jelentős kölcsönös vérmérséklésekkel ösztönözték az országok az importot és tettek ígéretet arra is, hogy leszámolnak a nem „vámjellegű” korlátozásokkal, vagyis nem fékezik egészségügyi, technikai, szabvány- és egyéb előírásokkal a világkereskedelem bővülését. Napjainkban még nagyobb szükség lenne egy újabb Világméretű kereskedelmi tanácskozásra, még inkább arra, hogy az áruforgalom fékei ténylegesen el is tűnjenek, hiszen1 sokak szerint a háború, utáni évek legerőteljesebben protekcionista hulláma tartósítja a világ- gazdaság és kereskedelem gondjait. A felszínen úgy tűnik, hogy a fejlődő világ országai azok, amelyek megakadályozzák, hogy még a jövő év elején létrejöjjön az újabb kereskedelmi forduló, nem járulnak hozzá, hogy a ^liberalizálás” a kereskedelem legdinamikusabban bővülő területére, a nemzetközi szolgáltatásokra is kiterjedjék. Mi az oka ennek az ellenállásnak és valójában ki hátráltatja, hogy a kereskedelem minden nemzet számára előnyösen járuljon hozzá a világ akut pénzügyi és kereskedelmi válságának orvoslásához? A Nemzetközi Valutaalap kimutatása szerint a világkereskedelemnek ma már mintegy egyharmada származik a külföldi beruházásokat kísérő pénzmozgásokból, a külföldön dolgozó vendégmunkások pénzátutalásaiból, a tengeri- és légi közlekedés, és távközlés szolgáltatásaiból. Az úgynevezett „tercier”, harmadik szektor jelentőségét érzékelteti, hogy a hetvenes évek stagnáló vagy alig bővülő nemzetközi árucseréje mellett a szolgáltatások évente 10 százalékkal bővültek, a forgalom értéke 700 milliárd dollárt tett ki és óriási jövedelmet hozott — a legfejlettebb országoknak. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államók és más vezető tőkés országok követelik elsősorban, hogy nyissák ki tágra a nemzetek a szolgáltatások beáramlása előtt a kapukat. Ma már a tengerentúlon és Japánban a dolgozók hetven százaléka, a nyugat-európai országokban több mint fele ebben az ágazatban dolgozik, az új munkahelyek csaknem kizárólag a szolgáltatásokban jöttek létre az elmúlt években, így nyilvánvaló, hogy a legfejlettebbek érdekeltek abban: a nemzetközi színtéren is sza- had út nyíljék az eladások bővülése előtt. A fejlődő világ országai a hírközlés, távközlés, a közlekedés, a pénzügyek fejlesztésében ha lehet még erőteljesebben függnek a fejlett ipari központoktól, mint az ipari, vagy a mezőgazdasági termelésben — a legkorszerűbb szolgáltatások ugyanis jellemzően a legfejlettebb elektronika széles körű alkalmazáséra épülnek. (Folytatjuk) Marton János Friedrich Wetter bíboros-érsek magyarországi látogatása Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek meghívására augusztus 17—24. között látogatást tett hazánkban Friedrich Wetter bíboros, München és Freising érseke. A müncheni—freisingi bíboros-érsek felkeresett több magyarországi egyházmegyét, plébániát, egyházi intézményt; ismerkedett a magyar katolikus egyház élétével, Részt vetít a boglárlellei — Szent Cirill és Metód működésére emlékező — egyházi ünnepségeken, valamint augusztus 20-án a budapesti Szent István Bazilika újjáépített kupolájának megál- dásán. A Bazilikában ünnepi főpapi misét mutatott be. Itit-itartózjkodása sorén Friedrich Wetter látogatást tett Miklós Imre államtitkárnál, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél. A konstruktív, szívélyes légkörű megbeszélésen véleményt cserélitek időszerű nemzetközi és egyházpolitikai kérdésiekről. NAMÍBIA NAPJA Hogy milyen kegyetlen rezsim uralkodik a Dél-afrikai Köztársaságban, arra az utóbbi időszak hírei számos bizonyítókkal .szolgáltak. Talán furcsának is tűnik, hogy ma, amikor a gyarmati el- nyömá's alatt szenvedő na- míhiai nép iránt fejezi ki szolidaritását a világon minden jóérzésű ember, a dél-afrikai eseményekre figyel elsősorban. Nem ok nélkül. Ahogy egyre bizonytalanabbá válik a fajüldözők uralma odahaza, úgy nő a remény, hogy egyszer majd Afrika utolsó gyarmata is 'felszabadult: Namíbia egymillió lakója maga alakítja sorsát. Az egykori Délnyugat-Afrikában a múlt század végén vetették meg lábukait a fehér telepesek. A terület az első világháború után nép- szövetségi mandátumként került a mai Dél-afrikai Köztársasághoz. A második világháború után az ENSZ Biztonsági Tanácsa számtalanszor foglalkozott a natní- biai kérdéssel, felszólítva Pretoriát a terület elhagyására. A fajüldöző rezsim azonban hallani sem akar Namíbia felszabadulásáról. Ma is 100 ezer fős katonasága állomásozik a területen, embertelen elnyomás alatt tartva az itt élőket. Ma, Namíbia napján, az első fegyveres akcióra emlékezünk. A Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO fegyveresei 19 éve szálltak először szembe a dél-afrikai megszállókkal. A szervezetet időközben a namíbiai nép egyetlen törvényes képviselőjének ismerte el az ENSZ és az Afrikai Egytógszorve- zet, s a Biztonsági Tanács kimondta: ..Namíbia népe csak úgy dönthet jövőjéről, ha egyetlen politikai egységnek tekintett területén szabad választásokat tartatnak, az ENSZ képviselőinek ellenőrzése mellett”. A dél- afrikai fajüldöző rezsim azonban mindent megtesz ennek megakadályozására. Teheti, mert a mögötte álló nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok, ugyanúgy ragaszkodnak Namíbiához, ahogy maga Pretoria. Ennek oka, hogy Namíbia fontos ásványkincsekben (uránban, rézben, aranyban) gazdag terület és stratégiai értéke is nagy. Tudják, ha valóban szabad választásokat tartanak Ott, akkor a SWAPO elsöprő győzelmet aratna ... Ettől azonban még messze vagyunk. Egyelőre maradnak a hírek, a mind több áldozatról, sebesültről, a letartóztatásokról, terrorról szóló hírek Dél-Afrikából. S mégis izmosodik a remény, hogy előbb-utóbb eltűnik Afrika utolsó szégyenfoltja, a fajüldöző rezsim és a gyarmat Namíbia szabad Namíbia lesz. K. M. Földrengés Kínában Ötvenötén meghaltak, több mint százan megsebesültek Nyugat-iKínában pénteken. A térségben erős földrengés pusztított — vált ismeretessé szombaton Pekingben. A földmozgás, amely a Richter-skálán elérte a 7,4-es erősséget, a Hszin- csiang—Ujgur autonóm területet sújtotta. Epicentruma a területi székhelytől, Urum- csitól ezer kilométerrel délnyugatra volt. Vucsia megyében a házak nyolcvanöt százaléka összedőlt, repedésék keletkeztek az utakon, s elpusztult két szeizmológiai állomás is. A földmozgás ipéntek este rázta meg a vidéket, bekövetkeztét a délután folyamán 5,1 erősségű előrengések jelezték.
