Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
Somogyi Néplap 1985. augusztus 3., szombat Üzlethálózatot létesít a kombinát Vadhús is lesz Nagyatádon Gyermek sértett, fiatalkorú gyanúsított Vadban és halban gazdag vidék Dél-Somogy de halat venni bizony körülménye^ vadhúst pedig kár is keresni. Minderről már sokszor szó volt Nagyatádon is, de eddig semmi sem változott. A Dél-Somogyi Mezőgazdasá-* gi Kombinát most jelentős lépésre szánta el magát: üzlethálózatot hoz létre. Egy évvel ezelőtt kötötek megállapodást a Kaposvári Hús- koimbináttal, azóta közvetlenül szállítanak tőkehúst a nagyatádi és a környékbeli üzletekbe, Csurgó vidékére és legújabban kadarkúti térségbe is. Az idén húszezer sertést adnak a kereskedelemnek, illetve saját üzleteikbe, ugyanis rövidesen megnyitA Mont-Beauvray sűrű erdejének szívében Gwendaelt és Franzot négy elem — a levegő, a föld, a tűz és a víz —, valamint Gallia négy főistenének — Esosnak, Be- lenosnak, Teutatesnak és Lúgosnak — védelme alá helyezték a kelta időszámítás szerinti 4359. év Simivisonos hónap 3. napján, a nyári napfordulón. Bár a szertartást, amelyet fehér tógás druidák végeztek, megzavarta az eső — a szent és varázserejű tűz lángjai nem csaptak az égig —, a két gyermek öröme határtalan volt, akárcsak druida szüleiké, akiknek frigyét főpapjuk most szentesítette. A mézsörrel teli kupa ezután körbejárt a beavatottak között. Mindez nem az ókorban történt, hanem most, Francia- országban,, amikor 1500 év után újra ősi kelta—gall rí- tusú „keresztelőt” tartottak. A kelta—gall rítusokat 313-ban tiltotta meg Nagy Konstantin római császár, miután a kereszténységet a birodalom államvallásává tette. A kelta világ beleolvadt a germán népvándorlás áradatába, és a legendák részévé vált. A gall hiedelmek és a druidák sokáig csak a történelemkönyvek lapjain szerepeltek. Minden francia kisdiák első leckéje így kezdőják a lábodi boltjukat s versenytárgyaláson elnyertek egy üzlethelyiséget is. A volt Hangulat presszó helyén alakítanak ki üzletet melyben előreláthatólag októbertől nemcsak sertés- és marhahúst haném vadat és halat is kínálnak. Terveik szerint jövőre frissen sült kolbászt ás hurkát valamint pecsenyét is áruinaik. A következő öt éviben a Kossuth Lajos utcában nyitnak egy nagyobb üzletet melyet az állami gazdaságok mintaboltjaként üzemeltetnek majd gazdag választékot ígérve a társgazdaságok termékeiből. Üzletet nyitnak a közeljövőben Kaposváron és Boglárlellén is. N. J. dik: őseink, a gallok ... Mostanában azonban, amikor világszerte újjászületnek a régi mitikus történetek az asztékoktól a vikingekig, a gall rítusokat is egyre többen elevenítik fel. Tudások kutatják az ismeretlen kő- építmények, asztalformájú dolmenék és az ég felé nyúló menhirek titkát de a régmúlt laikus szerelmesei is vissza kívánnak térni a forrásokhoz. Egymillió ember foglalkozik ma a világon a kelta kultúrával. A legtisztábban a franciaországi bilbracte-i druidák kollégiuma tisztéli a hagyományokat. 47 éves főpapjuk mestersége szimbolikus: kovács. Azt vallja, hogy a gall druidák voltak az első „környezetvédők”, hiszen isteneik a természet jélensé- gei és az élet alapvető értékei'. Szellemiségük a természet szeretetéből táplálkozott. A bibracte-iak bíznak abban, hogy újra ráeszmélnek az emberek erre a tisztaságra. Csak az a baj, hogy titkaikat csupán a druidák adhatják tová|bfo egymásnak. Mindez nem mondható el a „gall fény otthonának” híveiről, akik Isére-ben „nemzetközi keltatanácskozást" tartottak: bár céljukként a kelta kultúra újjászületését hirdették. Nagy port vert föl, s indulatokat kavart a közelmúltban egy rinyaújlaki bűneset, amelynek során egy hétéves gyermekkel szemben erőszakoskodott és fajtálan- kodott egy tizenhat éves helybeli fiú. 1985. július 18-án az esti órákban Rinyaújlakon eltűnt egy hétéves kisfiú. Először csak a családtagok, ismerősök keresték, de amikor nem találták, a rendőrséggel karöltve szinte az egész falu kutatni kezdett. A keresést hajnali két órakor felfüggesztették azzal, hogy majd világosban folytatják. Hajnali négy órakor a gépműhelytől északra haladt el munkába menet három asz- szony, akik kiabálást hallottak: — Anyukám, anyukám! Azonnal jelentették a dolgot, s az ismételt kutatás során egy bokros, fűzfás részen rátaláltak a kisfiúra. A gyereket azonnal a nagyatádi, majd onnan a kaposvári kórházba szállították, s megoperálták. Májrepedést és egyéb súlyos sérüléseket fedeztek föl, s a gyermek életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Amikor a kisfiút megtaHulladékból A Pamutnyomó-ipari Vállalat kelenföldi textilgyárában az idén mintegy kétszázezer, habszivaccsal töltött párnát készítenék, hatvanezerrel többet, mint tavaly. A töltelékanyagot az ország 26 bútorgyárától, illetve bútoripari szövetkezetér tői szerzik be. E cégeknél a hulladék habszivacs korábban szinte teljesen kárba veszett, pedig jól értékesíthetők a habszivaccsal töltött pihenőpárnák, s különösen a most divatos skandináv jellegű bútorokhoz a szivacspárnák. Ezért a kelenföldi textilgyárban üzembe állítottak egy, a dán Hyma- cégtől vásárolt gépsort, amely igen termelékeny, sűrített levegő segítségével tölti meg darált habszivaccsal a párnahuzatot. A termelés felét a skandináv piacon értékesítik, ahol nagy sikere van a magyar terméknek. A termelés másik felét a Fémipari és lálták, megkérdezték tőle, hogy mi történt, ki bántotta ilyen csúnyán. Ó ki tyd- ta nyögni az elkövető nevét. A tizenhat éves fiatalembert a falu népe kis híján meglincselte, a feldühödött embereket azonban végül sikerült lecsillapítani. A rinyaújlaki P. Csaba alaposan gyanúsítható azzal, hogy megtámadta a kisfiút, ruházatát levetette, fojtogatta, fejét téglával ütötte és fajtalankodott vele. A vizsgálat során kiderült az ;s, hogy Csabának korábban már volt hasonló cselekedete. Tavaly elcsalt a rinyaújlaki állomás környékére egy 12 éves gyereket, ott késsel fenyegette meg, s kényszerítette, hogy levetkőzzön. A további fejleményeknek a gyerek kiabálása vetett véget, Csaba elmenekült. Akkor nem indult ellene eljárás mert a szülők nem akarták „nagydobra verni” a dolgot. P.-éíc azonban elvitték gyermeküket kivizsgálásra, s egy ideig pszichológushoz is járt. A rendőrség folytatja a nyomozást, melynek befejezése után az ügyet vádemelési javaslattal terjeszti az ügyészség elé. exportcikk Kemping Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet veszi át, és a párnákat kempingcikként ajánlja a vevőknek. Az új terék bevezetésére, elterjesztésére a pámagyártó üzem más Kami szövetkezetekkel és bútorgyárakkal is keresi a kapcsolatot. A jelenleg egy műszakban dolgozó részleg kapacitása ugyanis bővíthető, a termékskála szélesíthető. A pamutszövet alapanyagú, igen sokféle mintázattal készülő habszivaccsal töltött termék gyártásával a Pamutnyomó-ipari Vállalat korszerűsítette termékszerkezetét is. A Keltex párnaüzemének helyén ugyanis előzőleg 24 fonógép dolgozott, amelyen pamutfonalakat gyártottak. A gépek elavultak, javításuk, alkatrészutánpótlásuk gondot okozott, ezért azokat leállították. Munkásjukat most a vállalat más gyáregységében korszerű gépek végzik. Kelta keresztelők — 1500 év után TÁVOLI UTAKON Hazafelé (Bemutatkozik a gép kapitánya. Két légikisasszony mentőmellényt ölt magára, és .közömbös arccal elmagyarázza az utasok teendőit veszedelem esetén. Mellettem egy szakállas német gúnyosan megjegyzi: „Veszély esetén elég egy gyors imádság vagy egy kemény káromkodás.” Érzem a melegedő vacsora illatát. A csaknem 400 utas több fogásos vacsoráját gyorsan feltálalják, az edények és poharak eltakarítását nagy rutinnal végzi el a személyzet. Kávét, teát, tejet és italokat szolgálnak fel. Nem sokkal vocsora uán az utastér átalakul mozivá, és 'megkezdődik egy kétórás filmvetítés. Sablonos kalandfilmet játszanak, ezzel is segítik az idő múlását. A gép 1000 kilométeres sebességgel repül simán az Atlanti-óceán felett, a percek mégis vánszorognak. Alattunk vastag sötétség. Aztán közeleg a reggel. Münchenben nagyon nyújtóztunk, örülünk a földnek és a lábainknak. Körbesétáljuk a repülőtér nagy csarnokát. Egy magyar IBUSZ-cso- portnak most osztják ki a költőpénzt. Tizenhatan Kaliforniába és Hawaiba repülnek. Két kaposvári is utazik a csoportban. Olyan szívesen üdvözöljük egymást, mintha rokonok lennénk. Közeledünk hazafelé. Kellner Bemát Nem ismerem a világ repülőtereinek méreteit és forgalmi statisztikáját, így nem tudom, hogy van-e a világon nagyobb és sűrűbb forgalmú repülőtér, mint a New York-i Kennedy Airport. Minden nagyobb repülőtársaságnak külön várócsarnoka van. Autók tízezrei várakoznak a parkolókban. A jegykezelés és a csomagfelvétel percek alatt elintéződik, a csomagoknak csak a mérete megszabott, a súlyát nem vizsgálják. A vámmentesen vásárolt árukat lezárt táskában csak a repülőgépben adják át. Üde arcú légikisasszony vezet bennünket a helyünkre. Özönlenek az utasok a világ minden tájáról. Irány Európa! Az első leszállás holnap reggel Münchenben. Közeleg az indulás ideje, bekapcsoljuk a biztonsági öveket. Megremeg alattunk az óriási gép, begyújtották motorjait. Lom- hálb mozdul az óriás Jurnbo, és lustán gurul a fellzlsá és lustán gurul a felszálló- páyára. Köröskörül színes, szikrázó fények tündökölnek. Iszonyú hangerővel feldübörögnék a* motorok, mintha piros lángokat látnék a szárnyak tájén, és elindul az óriás, egyre gyorsabban száguld, míg észrevétlenül elhagyja a földét. Enyhe nyomást érzek a fülemben. A 10 milliós város rengéteg fénye már alattunk tündököl. Felejthetetlen látvány! A FrankHn-udvar HOVA LETTEK A KŐMŰVESEK? Soha nem fogom elfelejteni M. Vince arcát. A mac- kótermetű lapáttenyerű kőműves megtörtén ücsörgött a munkásszálló lerobbant vaságyán és tekintetét elhomályosította a hirtelen fölismerés: mi értelme az életének, ha a fia nem folytatja az ő mesterségét, ha másra törekedve fittyet hány az örökségnek, egy szakma becsületének. Nemcsak a kőműveseket keserítette él a hatvanas években, hogy oda a munkájuk presztízse. A fizikai foglalkozások akkoriban egyáltalán nem voltak vonzóak a fiatalok számára, mindenki tanulni akart, és apáiknál egy kicsit könnyebben boldogulni. Vince bácsi jól emlékezett még a tréfás-komoly intelmekre, amelyekkel falujukban riogatták a tanulásra lusta gyerekeket: ha megbuksz, kőműves inasnak adlak! S akkoriban, amikor a fizetések és a jövedelmeik között nem voltak nagy különbségek, és maszekolni, a hét végén dolgozni jóformán csak „feketén” lehetett, ez fölért egy kisebbfajta büntetéssel. Ha nagy gondok árán is, de az állami építőipar mégis megszerezte azokat a kőműveseket, akikre szükség volt. Országos toborzó utakon kutatták fel az utánpótlást, és a vállalatok segítségével iskolázták be őket. Sokan apáik példáját követve választották ezt a szakmát, mások beálltak a falujukból ingázó kőművesek közé. A legritkább esetben sikerült „megfogni” olyan fővárosi fiatalt, akinek semmi kapcsolata nem volt családján belül az építőiparral. És akik bekerültek az építőipari szakmák vonzáskörébe, azokat tovább hajtotta a föl- emelkedés vágya. Aki tehette és képessége is volt rá, nem állt meg ennél a viszonylag egyszerű szakmunkánál, hanem tovább képezte magát, minimum gépkezelővé. Toborzás kérdőjelekkel A fordulópont nehezen köthető évszámtioz. Inkább lassú érésű társadalmi, gazdasági folyamatok eredőjeként változott meg mára a helyzet. Ezen nem azt kell érteni, hogy minden építőipari vállalatnak van elegendő kőművese, hanem azt, .hogy most már könnyebb a szakmunkások toborzása. Emelkedőiben a v szakma presztízse, és ennek egyenes következménye, hogy rendre megtelnek a szakmunkásképző iskolák kőműves osztályai. A furcsaság viszont abban van, hogy a végzett szakmunkások valahogyan elvesznek az iskolát az élettől elválasztó rövidke útszakaszon. Alhlhoz nem fér kétség, hogy túlmunkára és pluszjövedelemre azok tudnak szert tenni, akik megrakatíták a kisvállalkozások lehetőségét. Ezeknek az eredeti helye a szolgáltatások fehér foltjai között volt. Éppen a hiány miatt boldogulnak jól a különböző társulásokban a kőművesek is, és ahogyan a ’a- kásépítési programokat ismerjük, még egy-két ötéves tervidőszakban nem fáj a fejük, hogy kevés a munka. Az állami építőiparban azonban más a helyzet. A kisvállalkozások elszipkáz- ták legjobb embereiket, és itt nagy a hiány. Igaz, hogy kevesebb a fizetőképes megrendelés, de ha a szigorodó versenytárgyalásokon szereznék is munkát, ott a következő gond: kivel végeztessék el? Mert kőművesbő] — konjunktúra ide, szakmai presztízs oda — változatlanul kevés van. Furcsa feladvány előtt áll-' nak az építőipari vállalatok munkaügyesei: van elég kőműves szakmunkástanulójuk, megtartásukért egyre többet áldoznak is, ám amikor a munka frontján kellene produkálniuk, hirtelen kevesen lesznek. Hiányoznak a mesterek i Az ellentmondás magyarázata az, hogy a kiművelt szákemberek nem ott helyezkednek el, ahol a legnagyobb szükség volna rájuk: az állami építőiparban. Ehelyett a szakmunkás-bizonyítvány átvétele után azonnal elszerződnek olyan téesz melléküzemágba, ahol elsősorban nem a szaktudásra van szükség, hanem csak a jelenlétükre, mivel ezek az ágazatok más elszámolási rendszerbe tartoznak, mint az iparvállalatok. Itt ugyan nem tud sokat keresni egy frissen végzett kőműves, ám betartják a fölvételkor tett Ígéretet: sok szabadideje lesz, amikor kedvére masze- kolhat. Eközben az állami építőipar is egyre több kőművest kívánna meg. Mert feladatai nem egyszerűen csökkennek, hanem átrendeződnek. ÉS éppen úgy, ahogy azokban ismét emelkedni látszik az értő szakemberek presztízse. Országos programunk a felújítás és a rehabilitáció, értékeinek és lakóépületeink megóvása, újjávarázsolása. Ezt pedig csak a szakma legkiválóhbjai képesek jól megoldani. Boltívet falazni nem tud, aki csak elméletben ismeri a mesterfogásokat. Pécsen például, ahol különösen sok a megvédendő műemlék épület, jugoszláv és lengyel vendégmunkások vállalkoztak a város rehabilitációjára, mert kevés a hazai szakember, és azok összetétele sem felel meg az újszerű feladatoknak. Kibontakozásra várva Tovább növeli a kőművesek hiányát, hogy a paneles építés nagyüzemi eredményei mellett egyre vonzóbbak a hagyományos építőanyagokból emelt házak, és aki saját maga építkezik, szívesebben választja a téglát az előregyártott flalelemek helyett. Most már van elegendő építőanyag, csak éppen az azt használó, értő szakemberekből van kevés, és monopolhelyzetükben még mindig élvezik az árfelhaj- tás gyümölcseit. Márpedig a magánerős építkezéseknek továbbra is nagy jövőjük van. A hetedik és a nyolcadik ötéves tervidőszakban épülő otthonoknak körülelül a 80 százaléka így valósul meg. A kérdés csak az: kivel? Ahhoz, hogy az állami építőipar megtartsa kiváló szakembereit, hogy a pálya- választó fiatalok között népszerű és vonzó legyen a kőműves- és az ácsszakma, és hogy a kisiparos építők árajánlatai a realitás talaján mozogjanak, nem csupán sok, a mainál több kőművesre lesz szükség. Hanem olyan közgazdasági szabályozásra, bérpolitikára, amelyik oda vonzza a munkaerőt, ahol az a népgazdaság számára a legszükségesebb. A kísérleti bérszabályozással már elkezdődött valami, az új keresetszabályozási formák 1985. január elsejei bevezetésével folytatódott. Reméljük, ezek csak a kezdeti lépései lesznek a várt k ibontaikozásnak. Szikora Katalin
