Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
2 Somogyi Néplap 1985. augusztus 3., szombat Az események címszavakban Szombat: Moszkvában nagyszabású ünnepséggel megkezdődik a 12. Világifjúsági és Diáktalálkozó. A fesztivál megnyitóján felszólalt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is. — A kenyai fővárosban záródokumentum elfogadásával befejezte munkáját a nők világkonferenciája. Vasárnap: A Biztonsági Tanács határozatban ítélte el a dél-afrikai rendszer fajüldöző politikáját. Pretoriából egész héten tüntetésekről, letartóztatásokról érkeztek jelentések. — Peruban beiktatták az ország új elnökét, a szociáldemokrata Alán Gardát. Hétfő: Moszkvában nyilvánosságra hozták, hogy a Szovjtunió augusztus 6- tól az év végéig egyoldalúan beszünteti atomfegyver-kísérleteit. — Libanoni célpontok ellen intéztek támadásokat az izraeli légierő egységei. Berri és Dzsumblatt között megegyezés jött létre, hogy csoportjaik „nemzeti front” néven közös szervezetet alakítanak. — Súlyos összecsapások az iraki—iráni fronton, több száz halottról érkeznek jelentések. Kedd: A finn fővárosban találkoztak 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügyminiszterei a helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulóján. Szerda: Helsinkiben George Shultz amerikai, és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter tárgyalt egymással. — Növekszik a feszültség Nicaragua határterületein hírek szerint Costa Rica a diplomáciai kapcsolatok megszakítására készül. — Szöulban ismét háziőrizetbe kerül Kim de Dzsung, a dél-koreai politikai ellenzék egyik legnevesebb vezetője. Csütörtök: Befejeződött a finn fővárosban rendezett külügyminiszteri találkozó. — Beiktatták hivatalába az új ugandai miniszter- elnököt, alig néhány nappal a közép-afrikai országban történt katonai hatalomátvétel után. Péntek: Bolíviában a parlament megválasztotta az állam új elnökét, miután a július közepén rendezett választásokon egyik jelölt sem érte el a szükséges többséget. Milyen tanulságokkal szolgált a helsinki jubileumi találkozó? Nem az emlékezés, nem ünnepélyes aktusok, hanem a jövőbe tekintés, az enyhülési folyamat toválbbviteli esélyeinek felmérése jellemezte a mostani hét vitán felül legfontosabb, világpolitikai jelentőségű eseményét, a 35 külügyminiszter részvételével rendezett helsinki tanácskozást. Igaz, a finn fővárosiban tartott „diplomáciai nagythétre” egy évforduló adott alkalmat, s eny- nyilből akár protokollárisra is sikeredhetett volna az eszmecsere: épp tíz esztendeje, hogy 1975. augusztus 1-én az európai biztonsági és együttműködési konferencián résztvevő 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták az enyhülési korszak csúcspontjának tekinthető záródokumentumot. Nos, az összegzés korántsem könnyű, a helsinki mérleget szinte minden megfigyelő más-más szemszögből vonja meg. Amiben mégis minden szakértő egyetérthet: már az sem lebecsülhető siker, hogy (az előzetes viták és bizonytalanság ellenére) mégis létrejött a külügyminiszteri találkozó. Senki nem várta — reálisan gondolkozva nem is várhatta —, hogy a helsinki szószékre fellépő hozzászólók, a mögöttük álló évtized fejleményeit áttekintő, s a Záróokmány megvalósulását vizsgáló diplomaták mindenben egyet fognak érteni. A legnagyobb érdeklődés természetesen a szovej,t és az amerikai külügyminiszter találkozóját kísérte. Több A hét két kérdése Bhutto-láz Pakisztánban Várkonyi Péter finn kollégájával, Paavo Vayrynennel Helsinkiben okiból is: egyrészt ez volt az első alkalom személyes tárgyalásukra, 'másrészt a két politikus meglehetősen ellentétes hangvételű finlan- dia-palotabeli felszólalása után nem kevés kétely merült fel a tekintetben, hogy mennyire sikerül áthidalniuk a felmerült nézeteltéréseket. Nem maradhatott ugyanis észrevétlen az az eltérés, ami a két diplomata beszédét jellemezte. Sevardnadze felszólalását a megfigyelők egybehangzóan higgadtnak, előremutatónak és mértéktartónak értékelték, még Shultz beszéde inkább hasonlított egyfajta „számonkéréshez”. Igaz, tették hozzá sokan, Shultz felszólalásának érezhetően amerikai belpolitikai használatra szolgáló kitételei is voltak, ösz- szességében azonban tükrözte azt a washingtoni irányvonalat, amely az egész helsinki folyamatot bizonyos fokú gyanakvással, sőt elutasítással kíséri. A két tárgyalódelegáció szerdai háromórás találkozóján szerencsére már nem ez az éles szembenállás dominált. Szó sincs persze arról, hogy eltűntek volna azok a mély ellentétek, amelyek a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontjában (elsősorban a fegyverkezés, katonái és biztonsági kérdések kapcsán) jelentkeztek, de a jelek szerint előtérbe került a Reagan—Gorbacsov csúcsot előkészítő hatékony munka. Túl rózsásra azért persze hiba lenne festeni a képet. Hiszen az is tény, hogy a találkozó végül is közös közlemény kiadása, vagy más együttesen elfogadott dokumentum aláírása nélkül ért véget — s ez kétségtelenül a teljes onszenzus kialakulásának hiányára utal. Kiábrándító volt az a gyorsaság is, amellyel az amerikai fél (többek között épp a Helsinkiben jelenlévő Shultz külügyminiszter) visszautas! tolta azt a hét elején nyilvánosságra hozott szovjet indítványt, hogy a nukleáris hatalmak szüntessék be teljesen atomfegyver-kísérleteiket. A Moszkva által javasolt moratórium így egyelőre a jószándékot bizonyító és a nemzetközi légkör javítását szolgáló egyoldalú gesztus maradt, bár a világvisszhang arra utal, hogy számos ország, még Washington 'jónóhány szövetségese is azt várja, hogy nem a most elhangzott „nem” lesz utolsó szó a Rea gan - adm i n i s zt r ác ió részéről. Látható tehát hogy pozitív és negatív tények, kedvező és elcsüggesztő fejlemények egyaránt jellemezték a helsinki találkozót, összességében a mérleg mutatója mégis talán inkább az óvatos bizakodás fele leng ki. s remélhetőleg a mostani tanácskozás ellentmondásaival együtt is új impulzust új lökést képes adni az európai együttműködési gyakorlatának, segítve, hogv az enyhülés irányvonala újból erőre kapjon. Jóleső érzés, hogy, ebben a folyamatban hazánk is fontos szerepet játszik: a következő nagy esemény színhelye ugyanis épp a magyar főváros lesz. ahol ősszel rendezik meg a nagy érdeklődéssel várt európai kulturális fórumot. ® V-/ J Meddig tart még EGK versenyfutása? az Megszűntek ugyan a Közös Piacon belüli vámok, ennek ellenére az elmúlt harminc éVben nem alakult ki egységes, 270 millió fős — a kibővült közösségben 320 nek keretében egy sor ország mondott le több kutatási, fejlesztési programjáról, nyirbálta meg a szakmai képzésre, vagy a felsőoktatásra fordított kiadásokat. A gyengébb európai konjunktúra nagyfokú tőkéhiányt idézett elő Európában, így az itteni vállalatok vetélytár- saikhoz képest kevésbé tudták pótolni az állam kieső fejlesztési, kutatási ráfordításait. Nyugat-Európa felzárkózását sokan attól teszik függővé, a közösség országaival milyen gyorsan lesznek képesek figyelmük középpontjába az élenjáró technológia kifejlesztését állítani, a válsággal küszködő iparágak, ágazatok kisegítése, támogatása helyett. Nagy kérdés, hogy ezt a fejlesztéspolitikai fordulatot milyen módszerekkel hajtják majd végre, A stafétaátadás már egy hónapja megtörtént, de az új elnöknek, Cossigának sem könnyebb a helyzete elődjénél milliós — fogyasztói piac, az egységes amerikai, vagy japán piaccal szemben. Országonként eltérő az adózási rendszer, különböző a forgalmi adó és az az alóli mentesség mérteke, eltérőek az ipari termékékre az egészségügyi, biztonsági és technikai előírások, a bank, a hitelélet, a biztosítás, a szállítás, vagyis lényegében a szolgáltatások nemzeti szabályoknak vannak alávetve — mindezek, akadályozzák a „szabad áruforgalmat”, tág teret nyitnak az ágazati és a nemzeti protekiconista intézkedéseknek. Kedvezőtlenül befolyásolják a mesterséges akadályok az árversenyt is: az EGiK bizottság számítása szerint a piaci koalátok és a különböző nem vámjellegű keresik edelmi korlátozások 5—10 százalékkal emelik a közösségi termékek árát, 5 milliárd dollárnyi veszteséget okoznak évente. Az utóbbi évék erősödő technológiai hátrányában közrejátszott a reagani gazdaságpolitika nyugat-európai térhódítása is, mert entársulnak-e az élenjáró technológiák amerikai fejlesztési programjához, köztük az elektronika, a távközlési és lézertechnika, a szerkezeti anyagok kutatása terén előrelépést ígérő amerikai űrhadviselési programhoz, avagy a közös nyugat-európai erőfeszítéséktől remélik inkább a felzárkózást. Az üzleti életben, de újabban nem egy ország kormányköreiben is fokozódik az aggodalom, hogy az amerikai együttműködés esetleg konzerválja Nyugat-Európa lemaradását a jövő iparágainak kifejlesztésében, egyszerű .^bedolgozóvá” degradálja, tőke- és szakemberszállító szerepkörre kárhoztatja őket. A közös nyugat-európai kutatási stratégia lehet e program alternatívája, amelyre az úgynevezett Esprit program keretében közösségi elektronikai és távközlési fejlesztési terveket dolgoztak ki, és ehhez milliárdos fejlesztési összegekkel más országók mellett várhatóan az NSZK, Anglia, Olaszország és Franciaország is csatlakozni fog. A Cannes-ban nemrégiben váratlanul elhunyt Shah Nawaz Khan Bhutto halála ismét a sajtó érdeklődésének középpontjába állította apját, a hat éve kivégzett Zulficar Ali Bhutto egykori pakisztáni miniszterelnököt. Amióta a neves politikus fiának elhunyta ismeretessé vált Pakisztánban, a boncolás eredményével kapcsola-. tos találgatások, a Sind tartományt — Ali Bhutto szülőhelyét — megbénító gyászról szóló beszámolók töltik meg az újságok címoldalait. A Bhutto-üggyel kapcsolatos másik szenzáció, hogy Bena- zir Bhutto, az exkormányfő leánya hazakíséri fivére holttestét. Ziaul Hakk tábornok, aki 1977-ben puccsal megdöntötte Bhutto kormányát és nem volt hajlandó megkegyelmezni vetélytársának, ezúttal részvéttáviratot küldött Bhutto özvegyének. Példáját miniszterelnöke, a kormány több tagja és tartományi kormányzók is követték. Pedig a 26 évesen elhunyt Shah Nawaz Bhutto éppen elég borsot tört a mostani iszlámábádi kormányzat orra alá: a hivatalos körökben terroristának minősített fiú testvérével, Murtazával együtt, apjuk halála után nem sokkal létrehozta az „A1 Zulficar” elnevezésű ellenzéki fegyveres szervezetet. A volt miniszterelnök halála után is növekvő népszerűsége azonban önmagában még nem magyarázat a sajtó fokozott érdeklődésére, és semmiképpen sem a kormányzat megbocsátást sejtető távirataira. A jelenség okai talán abban keresendők, hogy halvány remény villant fel az ország esetleges demokratizálódására. A mostani vezetés ugyanis a februárban választott képviselők követelésére és a beígért változások logikájának szorításában kénytelen szembenézni a nyolc évvel ezelőtt bevezetett halálbüntetés eltörlésének és a pártok legalizálásának problémájával. Ez a Pakisztánban kialakult széles körű vita tárgya, s a Bhutto-fiú korai halála nyomán új erőre kapott „Bhutto-láz”’, a sajtókampány tulajdonképpen a kormányzat demokratizálási ígéreteinek, az ígéretek keltette reményeknek a lakmusz-próbája. De úgy tűnik, hogy a saját ígéretei következményeiből ennyi elég is volt a pakisztáni kormányzatnak. Mielőtt még bárki rózsaszínben láthatta volna Pakisztán jövőjét, a hatóságok megkezdték a Pakisztáni Néppárt tagjainak „megelőző” letartóztatását, és újabb szigorú rendfenntartó intézkedéseket tettek Sind tartományban és Karachiban. Az ország erős embere, Ziaul Hakk sietve tudtul adta: a halálbüntetés rendszere megbízhatóan szolgálta az iszlámosítást és a rendet. Miért kéne tehát megváltoztatni? — tette föl a kérdést, amelyre nem vár választ a még mindig illegalitásban lévő ellenzéki pártoktól. Dél-Afrika: újabb gyilkosság Négy fegyveres csütörtökön meggyilkolta Victoria Mxenge fekete bőrű dél- afrikai ügyvédnőt, az apartheid-elleni harc egyik vezető aktivistáját — közölte a rendőrség. A merénylet az asszony durbani lakása előtt történt. A tettesek kereket oldottak. Victoria Mxenge volt az egyik védőügyvéd a fajüldöző pretóriai rendszer ellen küzdő Egyesült Demokratikus Front (UDF) tizenhat .tagja ellen zajló perben. Az UDF tagjait „államellenes tevékenységgel” vádolják a hatóságok. Az amerikai képviselőház csütörtökön Washingtonban nagy többséggel elfogadta a dél-afrikai kormánnyal szemben bevezetendő gazdasági szankciókra vonatkozó törvénytervezetet. Rabért Dole, a szenátus republikánus párti csoportjának vezetője viszont a képviselő- házi szavazás után kijelentette: a szenátus csak szeptemberben fog szavazni a Pretoria elleni szankciók ügyében. Mint ismeretes, a törvénytervezet csak azután kerül Reagan elnök elé, ha azt a kongresszus mindkét háza elfogadta. Margaret Thatcher brit és Laurent Fabius francia kormányfő csütörtökön Londonban megbeszéléseket folytatóit, amelyeken szóba került a dél-afrikai helyzet is. A találkozó után Thatcher kijelentette: „ellenzi az apartheid-rendszert s az EGK együttes határozata értelmében konzultációra hajlandó hazarendelni ottani nagykövetét, nem hajlandó 'azonban a diplomáciai kapcsolatok megszakítására”. Bili Hayden ausztrál külügyminiszter Camberrában pénteken bejelentette: konzultációra hazarendelték Ausztrália pretóriai nagykövetét. „Ideológiai harc" dióadónak a felhasználásával akarja fokozni az afgán nép elleni lélektani hadviselését. Az amerikai törvényho- záfenak ez már nem az első afgániellíeines akciója. Nemrégiben 15 millió doBáiritsza^ vazott meg az „afgán menekülttáborokban” tanyát vert terroristák segélyezésére. Értesítjük a lakosságot, hogy Nagyatádon, a Zrínyi Miklós utcában — a DÉDÁSZ kirendeltség területén — épített 0,4 kV-os vezeték, 20 kV-os vezeték és trafóállomás 1985. augusztus 6-án FESZÜLTSÉG ALÁ KERÜL A fenti időponttól kezdődően a vezetékek, a tartó- szerkezetek és egyéb villamos berendezések érintése TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES. DÉDASZ Üzemigazgatóság, Nagykanizsa, hálózatszerelési osztály. (88496) 'Az amerikai kongresszus képvdselőháza jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amely egyebek között előirányozza a Szabad Európa Rádió Afiganlisztón-éltanes müsorsu gárzásának megkezdését és körvonalazza e műsorpolitikáján'ak elveit. A jelek szerint az Egyesült Államok most ennek a rá-
