Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-15 / 191. szám
4 Somogyi Néplap 1985. augusztus 15., csütörtök Barcsi táncosokkal az Inn partján Bajor falvakat járva Még az első esték valamelyikén beszélgettem Hans Unterhuberrel, aki Münchenben dolgozik közgazdászként, de most is visszajár táncolni, zenélni a burg- hauseni hagyományőrző csoporthoz. Elmondta, hogy náluk, Bajorországban — a koraibban iparosodott északi területekkel ellentétben — erősen él a néphagyomány. Közedehb is érzik magukat az osztrákokhoz, a svájciakhoz, mint az északi németekhez. Hasonló a viseletűk, a tájszólásuk, s a tiroliakhoz hasonlóan jódliznak is. Falun a nagyobb ünnepeken előkerül a népviselet, és hétvégeken a kocsmában természetes, hogy mindenki ropja a polkához, valcerhez hasonló népi táncokat. Szinte minden településen működik olyan együttes, amely gyakran színpadra lép műsorával. Arra a kérdésre, hogy vannak-e hivatásos táncosok, Hans elhúzta a száját. Egy hivatásos együttes működik — felelte. — A show-műsorok mellett jól tudják az eredeti táncokat is, a többiek mégsem szeretik; elítélik őket azért, mert pénzért táncolnak. Hans véleménye igazolódott a következő napokon. Volt olyan település, ahol az esti műsorra szinte minden falubeli nő dimdliben, a férfiak térdig érő, fűzött bőrnadrágban jöttek el. Nem azért, mert felléptek, hanem mert ez az ünneplés viseletűk. A bajor nemzeti öltözéket azonban leginkább vasárnap, a Vagenben rendezett, úgynevezett népviseleti fesztiválon ismertük meg. Ezt a fesztivált minden évben más falu rendezi meg, s a célja nem más, mint hogy az egyes területek népviseleteit bemutassák egymásnak és a közönségnek. A. színes forgatag magyar búcsúra emlékeztetett. Felső- Bajorország csaknem száz falujából vonultak fel fiatalok és idősebbek. A korosabb hölgyeket hintó szállította. Rezesbandák kísérete mellett vonultak el szemünk előtt a csodás öltözetek; szinte szédültünk. Alapvetően minden falu viselete hasonló, az apró különbségek azonban csalhatatlanul elárulják, hogy ki honnan való. Legjellemzőbb a férfiak kézzel kötött zoknija, illetve lábszárvédője, amelynek színe és mintázata településenként változó. Az idősebb nők hosszú, fekete ruhájukban és kalapjukban, a keblükhöz tűzött rengeteg virággal mintha egy múlt századi kosztümös filmből jöttek volna elő. A derekukon csilingelő csecsebecsékről vezetőnk, Sissi elmondta: az övön lógó ékszerek száma és el- hélyezése mutatja meg, hogy az illető férjnél van-e vagy még hajadon. Különösen tetszett a hajviseletük: a fekete kalap alatt rengeteg ezüst, gomlbosvégű hajtű díszítette a parádésan feltűzött kon- tyot. Kár, hogy a felvonulást nyári vihar szakította félbe, s több ezer ember a sátrakba és az autóbuszokba kényszerült. A bajorok nemcsak népviseletükre büszkék és kényesek. Kétévenként versenyt hirdetnek, hogy melyik falu a legtisztább, legrendesebb. Takarosak is a porták! Ojra és újra elámultunk a rengeteg virágon, amely minden ház ablakában burjánzik. A falakat sok helyen színes festményekkel díszítik. Egyházi alakok, mesterségek ábrái, a vendéglőkön kocsmai jelenetek Virítanak az utcai oldalon. Egyébként a falvak sokkal városiasabbak, mint nálunk, legalábbis a főtér az egymáshoz tapasztott, színes homlokzatú emeletes házakkal. Persze láttunk azért kisebb településeket is. Ecking falu, a tavalyi tisztasági verseny győztese, alig tíz—tizenkét hájból áll, mindegyiket körülveszi a Bajorországra jellemző húsz— negyven hektáros kisbirtok. A család, amelyet meglátogattunk, húsz hektár földön gazdálkodik. A major tehát a kisebbek közül való. A négyszögletes udvart körülveszi a hétszobás lakás, ahol több generáció él együtt, illetve a két hosszú istálló, a takarmányos silók és az egyéb gazdasági épületek.- A háziasszony elmondta, hogy nem foglalkoznak mással, csak tejtermeléssel, s a harminckét tehén az egész családnak megélhetést és persze munkát is biztosít. Van úgy, hogy reggel öttől este nyolcig folyamatosan dolgoznak a jószág körül, s reggel teherautó szállítja el a tejet a közeli gyárba. Ügy tervezik, hogy két lányuk közül az egyik ittmarad a férjével a gazdaságban, a másik, aki ápolónőnek készül, valószínűleg a városba költözik. Néhány nappal később a régi paraszti élet emlékeivel ismerkedtünk. A Massdng falu melletti Bauernlhof múzeumban — a mi skanzenjeinkhez hasonlóan — fokozatosan egyre több három— négyszáz évvel korábbi, fából épült portát állítanak föl. Sajnos, a szünnap miatt csak kettőt nézhettünk meg belülről. Az egyikben különféle mesteremberek: cipész, fazekas és mások szerszámait állították ki, a másik emeletes faházat a korabeli lakások mintájára rendezték be festett szekrényekkel, ágyakkal, rokkával, varrógéppel, bölcsővel, konyhai edényekkel és egyéb használati t ágyakkal. Sokak fantáziáját megmozgatta a szekrénybe vetett dupla ágy ... Valószínűleg, a fiatalok vették birtokukba új életük kezdetén, majd később a férjet zárták be oda, ha részeg volt. Az öregek külön kásházikóban laktak a kert végében. A házak udvarában régi földművelő szerszámok, szekerek, hattyú- nyakkal ékesített faragott galambdúc s egy fából készült szélforgó: Vizet pumpáltak vele annak idején. (Folytatjuk.) Tersztyánszky Krisztina A Magyar Agrártudományi Egyesület, a Nemzetközi öntözési és Vízrendészeti Szövetség és a Magyar Hidrológiai Társaság rendezésében szerdán a Kertészeti Egyetemen három napos nemzetközi tudományos tanácskozás kezdődött a meliorációnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésében betöltött szerepéről. A tudományos ülést Soós Gábor, a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke nyitotta meg, majd Dénes Lajos Hazánkban a vásárok története évszázadokra nyúlik vissza, arra az időre, amikor az adásvételt még „sokada- lomnak” nevezték. Ezt váltották fel idővel a kirakodóvásárok a vásártartási joggal rendelkező helységekben, elsősorban a szabad városokban. Az első mezőgazdasági jellegű állattoiállítást a Széchenyi István gróf által alapított Lófuttató Társaság rendezte, 1829-ben. A társaság később jókora ingatlant vásárolt a Károlyiaktól a ma' Üllői út sarkán és ott, a Köztelken rendezte meg a mezőgazdasági kiállításokat, vásárokat. Idővel a társaság felvette az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevet, s főrendezője lett a felszabadulásig töbfoé-ke- vésbé rendszeresen megtartott mezőgazdasági kiállításoknak, vásároknak. Hercegek, grófok... Lapozgatva a vásárok krónikáját, megannyi ,prami- er”-re bukkanunk. Az első külföldi kiállítót — egy osztrák juhtenyésztőt — 1841ben üdvözöltük hazánkban. Az első gazdasági, termény-, Élelmiszerkínálat az ünnepre Az élelmiszerkereskedelem országszerte felkészült az augusztus 20-i ünnephez kapcsolódó háromnapos munkaszünetet megelőző várható nagy forgalomra. A termelőknek, szállítóknak és forgalmazóknak igen körültekintően kellett felmérniük a várható igényeket. Mert igaz ugyan, hogy a boltok 18-án, vasárnap is nyitva lesznek majd a szokásos szombati menetrend szerint, sőt a szombaton megszokottnál több bolt várja majd a vevőket; a legtöbb munkahelyen azonban három egymás utáni munkaszüneti nap lesz, s a családoknak 16-án és 17-én erre kell felkészülniük. A termelőkkel, szállítókkal folytatott tárgyalások alapján az alapvető élelmiszerekből elegendő mennyiség áll az ünnepek előtti napokban a vásárlók rendelkezésére. A legtöbb gondot a többnapos ünnepek előtt mindig a kenyér és a péksütemény beszerzése okozza a vásárlóknak. Ezúttal is számítani kell arra, hogy a forgalomba kerülő kenyér 15—20 százaíliélka elősütött termék lesz, hiszen a pékségek ka; pacitása egyébként nem bírná az igen nagy forgalmat. A tejet és a kenyeret, péksüteményt a munkaszüneti napokon is beszerezhetik a vásárlók azokon a vendéglátóhelyeken, amelyek ezeket a termékeket egyébként :is árusítják vasárnaponként. Ezenkívül 19-én 'a vasárnap szokásos módon nyitva tart a három budapesti nagy ABC élelmiszerüzlet is. (MTI) mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterihelyettes tartott előadást a meliorációs munkák hazai tapasztalatairól. Elmondotta, hogy a talaj javítására, termőképességének fokozására, a vízrendezésre és minden más műveletre, amely a melioráció keretében történik, hazánkban nagy szükség van a termőterület kétharmada valamilyen szempontból kedvezőtlen adottságúnak tekinthető. Hol a talajt „koptató” víz (erózió) hol pedig a túlságosan laza talaj szemcséit magával raállat- és gépkiállítást 1857 júliusában rendezték; ettől számítja hivatalosan a tárca a mezőgazdasági kiállítások történetét. Az első — mai értelemben vett — tenyészállatvásárt 1881 májusában tartották, a ferencvárosi marhavásártéren. Elsőízben ott tűztek ki pénzjutalmat a legjobb szarvasmarhák és juhok díjazására: 100, illetve 25 arany tiz- frankost. iVolt vásár tehát a Köztelken és a marhavásártéren, a Városligetben és a Tattersal- foan, mígnem végleges helyére, a Pongrác út és a Lí- gettelki-dűlő kereszteződésébe került. A lázas gyorsasággal megkezdett építkezéseket azonban hosszú időre félbeszakította az első világháború. Csak 1921-ben sikerült ott megrendezni az első tenyészállatkiállítást és -vásárt. 1983. március 23—28.: díjazással egybekötött országos mezőgazdasági kiállítás és XLVII. tenyészállatvásár — hirdették a korabeli újságok. A vásár elnöke vitéz Teleky Béla gróf, szenzációja pedig a kotorék- és pat- kányfogó-verseny volt. A díjazott tenyészállatok többnyire uradalmakból kerültek a kiállításra, nagyritkán jutott egy-egy díj valamelyik Á Lófuttató Társaság kezdte AZ OMÉK-EK TÖRTÉNETE Egy van belőle Víztisztító a kikötőben Mi történjék a hajók olajjal szennyezett fenékvizével? Régen ez a kérdés nem okozott fejtörést. Ha eljött az ideje, egyszerűen kiszivaty- tyúzták, s bele a folyóba, tóba, tengerbe ... Később, amikor a környezet- óvása végett már büntetést is lehetett kapni efféle eljárásért — de azért még nem vették olyan szigorúan a dolgot — „kellő körültekintés utáni’ került az olajos víz, mondjuk, a Dunába vagy a partközeli nádasokba. Persze előfordult az is, hogy tartálykocsikkal szállították el a partról. A Mahaxt balatoni hajóiban felgyülemlő fenékvizet havonta egyszer-kétszer kell kiszivattyúzni. Régebben akadt vállalkozó az elszállításra is, a többi között a DRW. Ám tavaly óta a környezetvédelmi előírás szerint a Balatontól legalább 50 kilométerre kell elvinni az olajos szennyvizet, s egyelőre azt sem tudják, hol helyezzék el... — M'ivel a fuvar célja ismeretlen, így érthető módon nem akad vállalkozó a szállításra — mondja Üjhelyi Gyula, a Mahart* Balatoni Hajózási Leányvállalatának főmérnöke. — Pécs környékén jelöltek ki erre a célra helyet, de a fogadótelep még nem épült fel. A szorító körülmények arra késztették műszaki gárdánkat, hogy saját szellemi erejét vesse latba, s találjon valami megoldást. Volt már itt egy lehetőség, mégpedig egy NDK-gyártmányú, aktív szénszűrős rendszerű olaj- mentesítő vízszűrő, de ez óránként mindössze 400 liter víz tisztítására alkalmas. Bár ha csak a mi hajóink számára volna rá szükség (s ráadásul megbízhatóan működne) elég lett volna ez is. De mi — leányvállalatként — idegen hajókat is fogadunk javításra, sólyázásra, s ezeket már nem tudtuk volna ilyen kis kapacitású és könnyen meghiibásodó berendezéssel ellátni. — Következésképpen egy megbízható, s nagyobb teljesítményű rendszer megvalósítására vállalkoztak a műszakiak. — Igen. Több újító elképzelés közül négy bizonyult használhatónak, s ebből a négyből egy ötödik lett. És ez az eredményes, a már szabadalmaztatható berendezés, amelyből jelenleg egy van az országban. Itt, a siófoki kikötőiben. Kerítéssel vették körül: a fehér és a kék szín- dominál a tartályokon, szerkezeteken. A .háromlépcsős” eljárás során 1500—2000 liter víz. tisztítható ehelyütt, mégpedig meglepő eredménnyel. A DRW laboratóriumában megvizsgálták ugyanis az olajtól megszabadított vizet, s az a még csatornába engedhető szennyezettségnek csupán a 12 százalékát érte el. Az olajat egyébként hordókba gyűjtik, és az Áfornak szállítják. A főmérnök elmondta, hogy megrendelés esetén képesek más cégeknek is gyártani ezt a nyilvánvalóan hasznos berendezést. Sz. A. gadó szél (defláció) okoz gondot. A gazdálkodóknak rendszeresen meggyűlik a bajuk a belvízzel, és a termést rontja a talaj kémiai összetételének kedvezőtlen változása is. Ha ezeket a kedvezőtlen hatásokat sikerülne kiküszöbölni, évente 6 millió tonnával növelhető lenne — az úgynevezett gabonaegységben számolva — a termés. Ezért a hatodik ötéves terv időszakában áz ország tizenkilenc térségében nagyszabású termőföldvédelmi vármegyei állattenyésztő egyesület kollektívájának. 1944-ben a rendezőknek már csak tenyészállatvásárra futotta az erejükből — mezőgazdasági kiállítás nélkül. A vásári katalógus első ízben tüntette fel az 1921— 1924 közötti vásárokon nagy- díjat nyerő állattenyésztők névsorát. A listán ilyen nevek szerepeltek: gróf Esterházy Ferenc, gróf Apponyi Károly, herceg F estetich György és Tasziló. Gépek sokasága A felszabadulás persze e téren is gyökeres változásokat hozott. A vásárról eltűntek a nagybirtokosok és versenyistálló-tulajdonosok, a rendezvény azzá vált, aminek a nép állama szánta: a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek, a legjobban bevált termelési módszerek seregszemléjévé. Olyan bemutatóvá, amely egyszerre ad hű képet dolgozó parasztságunk változó életéről és a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásáról. Már az első kiállítások ;s megmutatták, hogyan szabadított fel a gép egyre több embert a nehéz testi munka nyűge alól. 1958-ban mutatkoztak a forradalmi munkás—paraszt kormány politikájának eredményei. A kiállításon minden addiginál nagyobb helyet kapott az állattenyésztés, a fejlődő élelmiszeripar és a zöldségtermesztés. A nemzetközi gépkiállításon a beavatkozások voltak. Hozzávetőleg 10—11 milliárd forintos költséggel 700 ezer hektárnál nagyobb területen végezitek el a meliorációs munkákat. Nagy területeken komplex rendezést hajítottak végre. Ez azt jelenti, hogy egyidőben több kedvezőtlen tényezőt is felszámoltak, s ezzel nagyot javítanak a termelési adottságokon. A VII. ötéves terv időszakában a jelenlegi térségi munkák közül tizenkettő befejeződik. Három térségben, például a Balaton vízgyűjtőjében tovább dolgoznák, s a tervek szerint újabb 14 kijelölt területen látnak hozzá a meliorációhoz. baráti országok 140-tféle mezőgazdasági nagygépe érzékeltette a parasztságunk előtt a nagyüzemi gazdálkodás járható útját. Később döntés született, hogy a kiállításokat ötévenként rendezik. Félévtizedenként valóban volt miről számot adni s megjelölni a további fejlődés irányát. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek évről évre erősödtek; 1970-ben hazánk élel- miszerkwitele már 22—23 százalékát adta a ország összes exportjának. A 68. OMÉK évében ünnepeltük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. Ezt az időszakot az iparszerű termelési rendszerek széles körű elterjedése jellemzi, s a magas színvonalú termelési szakosodás. Világcégekkel A látogatók száma nőttön nőtt, s 1970-ben túlhaladta az egymilliót, öt évvel később már egy és negyed millió látogató között sorsolták ki a látogatók nagydíját, a hízott disznót. A 68. GMÉK- on a hét európai szocialista országon kívül nyolc európai tőkésállam 42 kiállítója 'is elhozta termékeit. Aztán megjelentek és helyet kértek maguknak a világcégek: az NSZK-beli BASF vegyigyár, a svájci Ciba-Geigy, a nyugatnémet Hoedhst, a kanadai Holstein- Friesian Áss., az angol Shell és mások. Ügy találták: érdemes. Nyíri Éva Nemzetközi meliorációs tanácskozás
