Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-10 / 160. szám

4 Somogyi Néplap 1985. július 10., szerda Bravúros műtét Bagdadban Új étkezési bab Magyar munkást mentettek meg Sebők Ferenc 39 éves fú- rómester, a Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemének dolgozója jelenleg a Szegedi Orvostudományi Egyetem Idegsefbészeti Klinikájának a betege. Kezelőorvosa, dr. Simonka János Aurél tanár­segéd nem is tagadja, hogy amikor a kezét meglátta, először megdöbbent, aztán némi szakmai irigységet ér­zett. Sebők íjobb kezén ugyanis olyan műtétet haj­tottak végre Bagdadban, az Emergency Hospitalban, ami­ilyenre szakmailag is, techni­kailag is mostanában vált alkalmassá az idegsefbészeti klinika. A baleset egy pilla­nat műivé volt. A kelet-bag­dadi olajmezőben kútjavítási és lyukbefejezési munkála­tokat végeztek a Qhemo- komplex Külkereskedelmi Vállalat és a Kőolajkutató Vállalat szakemberei. 1984 március 31-én a délutáni műszakban Sebők dolga a gépkulcs forgási irányának megváltoztatása volt. — A nagyobbik betétet megfordítottam, az a helyé­re ment. A kisebbik azon­ban megszorult. Megmozdí­tottam, erre ellenkező irány­ba egy felet fordult, és ne- fcicsajpódott a másiknak. Ott­maradt a kezem ... Erős zsibbadást éreztem, aztán láttam, hogy tőből szinte tel­jesen leszakadt a csuklóm. Arra gondoltam, hogy na azért kár volt kijönni Irak­ba, hogy kéz nélkül menjek haza. A műszak főfűr ómestere Kovács János volt. — A másik íúrómester ro­hant értem, hogy jöjjek, mert nagy baj van. Borzal­mas .látvány fogadott. A két karcáónt 5—6 centiméter hosszúságban kilátszott. Az egyiknek a vége teljesen szétzúzódott, az egész kézfe­jet csak a bőr tartotta, ott lógott a kesztyűben. Gyor­san szorítókötést tettünk a felkarra, és amennyire tud­tuk elkötöttük a nyílt sebet. Védőkesztyűstől, mindenestől 36. — Semmit, Mr. Wittgen. Mi nem kutattuk át a maga szobáját — mondta, és intett Hogartnak. — Hogart, maga velem jön. Pakolja össze a szajrét, aztán indulás. Hogart megfordult, és pa­kolni kezdett. Ruth néhány lépéssel közelebb jött fe­lém, majd lassan elfordult, és pisZkátolyát Wilsonra szegezte. — Egy rossz mozdulat, és a falról kaparhatják le egy­más agyv elejét! — közölte ellentmondást nem tűrőn. Wilson, Lewis és Hogart döbbenten összenéztek, de már nemi volt idejük a zse­bükbe nyúlni. — Szóval mégis a dohány miatt csináltad az egészet? — kérdeztem elképedve. Ruth nem válaszolt. A te­lefonihoz hátrált. Tárcsázott, majd beszélni kezdett: — Mr. Bradley? Egy riadóautót a Naziirlba. Igen, nyugodt le­het, van bizonyíték is, hála M,r. Wittgennek. — Letette a kagylót és rámnézett. — Vedd fel a pisztolyodat. Megtettem. Aztán ellen­őriztem Wilsont, de nem ta­láltam nála fegyvert. — Szívikém, ne haragudj, de muszáj volt végigcsinál­nom ezt a cirkuszt, amíg Mr Wilson meg nem érkezik — közölte Ruth, és rámmno­becsavartuk. Aztán valahogy eljutottunk dr. Balogh Emil orvoshoz. Bagdadon keresz­tül 100—120 kilométeres se­bességgel mentem, hogy mennyi idő alatt tettük meg a 12 kilométeres utat, nem tudom, de nekem nagyon hosszúnak tűnt. Dr. Balogh Emil, az iraki magyar kolónia orvosa: — Gyorsan elsősegélyben részesítettem, és fél óra alatt már dr. Kurukchi magánkli­nikáján voltunk. — Első pillanatban lát­szott, hogy a beteg állapota kritikus. Ráadásul az alta­tásról szó sem lőhetett, mert a baleset előtt evett. Ilyen­kor alvás köziben szörnyű görcsök lépnek fel. Az alta­tóorvosom végül úgy döntött, hogy nincs más választá­sunk, meg kell tennünk — nyilatkozta dr. Mudafarh Kurukchi, a Bagdad Obser- ver június 26-i számában: Dr. Balogh Emil: — Magam is beöltöztem, és Kurukchi doktor közölte velem, hogy nincs mit ten­ni, a kezet csak a bőr és egy-két ín tartja, keringése nincs, az amputációt be kell fejezni. Javasoltam, hogy amennyiben van érsebész és plasztikai sebész a kórház­ban, próbáljuk meg mégis a kezet visszavarmi. Kurukchi doktor azonnal telefonánlt az Emergency Hospital ügye­letes plasztikai sebészének és dr. Alah Hussein Bashir főorvosnak, aki aztán a kéz­műtét operatőre lett. Dr. Alah Hussein Bashir: — Itt nálunk, Irakban a csütörtök szabadnap, olyasféle, mint önöknél a szombat. Otthon pi­hentem, amikor délután öt óra tájban csörgött a tele­fon. Dr. Kurukchi elmondta, hogy mi történt, és megkér­dezte, tudnék-e segíteni. Azonnal hívtam az orvoscso­portom tagjait, és indultam a klinikára. Amikor meglát­tam Sebők kezét, először én sem láttam más megoldást, mint amputálni. Aztán még­solygott. — Ha előbb lelep­lezem magam, talán még le­lépett volna. Egy teljes éve várok erre a találkozóra. — Lábával közelebb húzta a táskáját, s klis, fekete igazol­ványt vett elő belőle. — Engedd meg, hogy bemutat­kozzam. Ruth Neil hadnagy vagyok, a kábítószer-ügyosz­tályról. 27. Ez már igazán sok volt. Leültem, 'majd idegesen jár­kálni kezdtem a szobában. — Mi a baj, szivi? — ci­rógatott |mieg Ruth. — Mi a baj, mi a baj? — néztem rá dühödt kétségbe­eséssel. — A Thomson-ügy holtpontra jutott. Pedig azt hittem, ezek között kell ke­resnem. — Hát igen — sóhajtotta Ruth. — Bár megmondhat­tam volna, hogy zsákutcá­ban vagy, de akkor nem se­gítettél volna nekem. — Ruth, ha jobban bele­gondolunk, nem lis neked se­gítettem, hanem Thomson- nak. Ruth értetlenül bámult rám. — Megszabadítottuk a kon­kurenciától. Fölszabadult egy újabb csatorna, amelyre azonnal rá fogja tenni a ke­zét. — Biztos vagy benne? — Ahogy most itt állok. is úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk visszavárni, bár a sikerre nagyon kicsi volt az esélyünk. A műtétet este hat óra körül kezdtük el, és másnap hajnalban ket­tőkor fejeztük be. Kovács János: — A műtéthez vérre volt szükség. Azonnal értesítettük a követséget, a kirendelsé- get, az Irakban dolgozó többi magyar tábort. Szinte mindenki megmozdult, min­denhonnan jöttek a magya­rok vért adni, közöttük a siófoki távvezeték-építők is. Idézet a Bagdad Observer- ben megjelent Kurukchi-nyi- latkozatból: „Műtét köziben a sérült­nek nem volt tapintható a pulzusa, a vérnyomása pedig nullára esett. Két választá­sunk volt: vagy amputáljuk a kezet és megmentjük az életét, vagy várunk és még nagyobb életveszélynek tesz- szük ki. Ez volt életemben az eddigi legkritikusabb helyzet. Végül úgy döntöt­tünk, hogy folytatjuk a mű­tétet.” Dr. Alah Hussein Bashir: — Mivel az erek teljesen szétroncsolódtak, először a lábából kellett egy eret kio­perálni és azt a kezébe átül­tetni, hogy helyreállítsuk a vérkeringést. Ezután rendkí­vül aprólékos munkával mikroszkóp alatt összevarr­tuk az ereket, az artériát, az idegszálakat, az izmokat és az inakat. Szerencsénk volt, a műtét sikerült. Sebők Ferenc: — Délután négy óra körül, amikor az altatásból feléb­redtem, azt láttam, hogy a kezem a helyén, gipszben van. No, akkor mégsem me­gyek kéz nélkül haza. Be­jött dr. Aláh Bashir, meg­Ezeken kívül tudtok még valamilyen bandáról? — Nem. iThomsonon kívül csak ők dolgoztak a város­ban. — Csodálkozom, hogy Thomson hagyta őket dol­gozni. Ruth összeráncolta a hom­lokát. — Ezen már én is gondol­kodtam. Nyilván megvolt rá az oka. — Tévednek — szólalt meg váratlanul Wilson. — Thom­son nem nézte jó szemmel ténykedésünket. Ez lett vol­na az utolsó akciónk, az­tán abba kellett volna hagy­nunk. — Nyilván az enyhítő körülményeket latolgatta, ezért vált hirtelen bőbeszé­dűvé. — Thomson miatt? — kérdeztem. — Megfenyegetett bennün­ket. Azt mondta, ha még egyszer szállítunk, ki fog nyírni bennünket. — És válóban leálltak volna? Wilson elvigyorodott. — Thomsonnal nem jó uj­jat húzni — válaszolta. — Milyen módon fenye­gette meg magukat? — ér­deklődtem tovább. — Telefonon. — Személyesen Thomson? Wilson megrázta a fejét. — Nem hiszem. Hacsak a Thomson név mögött nem válami nő bujkál'. — Tehát egy női hang fe­nyegette meg magukat Thorpson nevében? — Pontosan — válaszolta Wilson. Kopogtattak, megérkeztek Bradleyék. nézte, es azt mondta, hogy very good. Kovács János: — A bagdadi kórházakban nincsenek ápolók. Megszer­veztük, hogy egy magyar mindig ott legyen Feri mel­lett ... Kiszolgáltuk, gondos­kodtunk róla, szóval tartot­tuk, lekötöttük a figyelmét. A tábort hetekig nyomasztot­ta ez a borzalmas eset, és mindenki drukkolt azért, hogy Feri keze megmarad­jon. Dr. Bodosi Mihály, a sze­gedi idegsebészeti klinika igazgató főorvosa: — Vannak olyan pillana­tok, amikor a beteg már majdnem feladja a további küzdelmet. Sebőköt olyan emberek yették körül, akik képesek voltak a lelket tar­tani benne, hogy bízzon a sikerben, bízzon a gyógyu­lásban. Magát a műtétet ugyan nem láttam, de töké­letesen magam elé tudom képzelni minden egyes moz­zanatát. Az iraki orvosok úgy hajtották végre, ahogy ezt a világon bárhol, a leg­nagyobb gyakorlattal rendel­kező klinikákon végeznék. Egy hír a Bagdad Obser- ver június 14-í számából: „Sikeres kéz v issza varrás i műtétet hajtottak végre egy magyar olajbányász munká­son a bagdadi Emergency Hospitalban. Ez volt az első ilyen jellegű műtét, nem­csak Irakban, hanem az egész Közel-Keleten.” * * * — Hogy van a keze? — Gyógyul, él, mozog. Méa kisebb műtéteket vé­geznek itt az idegsebészeti klinikán, de most már biz­tosan lesz belőle igazi kéz. 28. Miután 'kettesben marad- - tunk Ruth tál, sokáig hall­gattunk. Agyamat bármeny­nyire is erőltettem, nem bírtam rávenni a munkára. Üresnek és fölöslegesnek éreztem magam, akár egy megunt gyermekjáték. Azt hiszem, az a legtisztább, ha elköszönök a kapitánytól, és visszamegyek Silver Citybe. Fölálltam és a bőröndöm után nyúltam. — Mit csinálsz? — nézett rám (Ruth. Gondosan rakosgatni kezd­tem ingjeimet a pakk tetejé­re. Ruth lemászott az ágyról, és megfogta a kezemet. — Azt hiszem, ideje már a regényemmel foglalkoznom — mondtam, és gyengéden félretoltam magam elől. Le­hajoltam a papucsomért. — És mi lesz Thomson- nal? — Teszek rá. Elegem van ebből a városból! — a pa­pucsot dühösen a bőrönd tetejére hajítottam. — És Max Harvey? — Ruth idegességében meg­nyalta a szája szélét. — Ismerted? — néztem rá. —• Futólag. Fél éve ne­vezték ki a gyilkossági cso­port élére. Szóval? Mi lesz vele? Leültem az ágy sarkára. — Nézd, Ruth, ez a Thom­son dolog nehezebb, mint gondol tam... — De elvállaltad ... — Be kell látnom, meg­haladja az erőmet. (Folytatjuk.) A többi növényhez képest viszonylag kevés étkezési babféle van a köztermesz­tésben. Ez időnként a pia­ci, üzleti kínálaton is meg­látszik. Amellett az árak is kedvezőtlenül alakulnak, jelezve: nincsen minden időszakban megfelelő és jó termőképességű fajta a me­zőgazdasági nagyüzemek, illetve a kistermelők birto­kában. A szárazbabfajta választé­ka eddig három fehér és öt színes bokorbabfajtából állt. Egyetlen minősített karós babfajta van az országban, ez a sárga hüvelyű juliska- bab. amely igen népszerű a házikertekben. Ez a fajta választék semmiképpen sem elégítette ki az igényeket, ezért a hazai nemesítők több éves munkával gazdagítot­ták a sort. Abból indultak ki, hogy amíg az 1960-as évek első felében 12 ezer hektáron termesztették ezt a növényt, azóta a termő- terület egyharmadára esett vissza, ám az igények lé­nyegében változatlanok. Ily módon a kutatómunka már eleve jó fogadtatással biz­tatott a gyakorlatban. A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lentek az elmúlt évi kis népszámlálás, (mikrocen- zus) adatai. A KSH felmérése szerint az ország népessége a kis népszámlálás idején — ta­valy októberben — 10 659 000 volt, ötvenezerrel — 0,5 szá­zalékkal — kevesebb, mint öt évvel korábban. A ne­mek aránya viszont alig változott: az ország népes­ségének 48 százaléka férfi, 52 százaléka nő. A korössze­tételre az elöregedési folya­mat jellemző, a 40 éven alu­liak 220 ezerrel kevesebben, az ennél idősebbek viszont 170 ezerrel többen vannak, mint a megelőző népszám­láláskor. Főként a 20—24 évesek vannak kevesebben, de a születések visszaesésé­nek következtében a csök­kenés a csecsemő, illetve kisgyermek kordáknál szin­tén számottevő. A korábbi­nál kedvezőtlenebb korösz- szetétel miatt kisebb a munkaerő-utánpótlás, vala­mint a szülőképes korú nők száma is. Kedvező viszont, hogy a nők valamivel több gyermeket vállalnak, mint korábban: házasságban élő száz nő 1980-ban 172, 1984- ben viszont 175 gyermek szülésére válalkozott. A staisztikusok ezúttal azt is vizsgálják, hogyan látják el az anyák gyermekeiket, s a különféle intézmények milyen mértékben jelente­nek számukra segítséget eb­ben. Az adatok szerint 15 A fogyasztói igény az el­múlt két évtizedben a szí­nes babfajták felé tolódott el. Továbbira is keresik azonban a fehér, nagy mag- vú, úgynevezett salátababot is, időnként ez is el-eltűnik a piacokról. Az újonnan minősített faj­ták közül a bólyi tarka a Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát nemesítőinek a tér* méke. E színes bab jó ter­mőképességű, és minőségét is magasra értékelték a szakemberek. Növényen­ként magszáma nagyobb, mint az eddigi fajtáké. Fő- zésitechnükai tulajdonságai jók, magja tetszetős, és az ízbírálaton is felhívta ma­gára a figyelmet. A beteg­ségekkel szemben ellenál- lóbb, mint az eddigi ter­mesztésben levő fajták. Elő­nye továbbá, hogy a házi- kertekben és a nagyüze^ mekben egyaránt alkalmas a termesztésre. Gyors elsza- porításához elegendő vető­mag áll rendelkezésre, ezért nagyban hozzájárulhat a tarkabab-ellátás javításéhoz. Értékesítését már meg is éves korig a gyermekek ,29 százalékáról kizárólag az- anya, 71 százalékáról nap­közben más személy vagy intézmény gondoskodik. A gyermekintézményeket lé­nyegesen többen veszik igénybe a városokban, mint a községekben. A statisztika szerint a la­kosság iskolázottsági szintje tovább növekedett, a tan­köteles korból kilépők 95— 96 százaléka végezte el az általános iskola nyolc osz­tályát, s az 1980. évi 23 szá­zalékkal szemben a 18 éves­nél idősebbek 27 százaléka fejezte be a középiskolát. Jelenleg a 25 évesnél idő­sebbek 8 százaléka diplo­más, minden tizedik férfi és minden tizenhetedik nő. A korábbi évedhez hason­lóan tovább csökkent az iparban és az építőiparban munkát vállalók létszáma, de az utóbbi években csök­kenő tendenciát mutat e>a közlekedés, a posta és 9a távközlés, valamint a víz- gazdálkodás területén dol­gozók száma is, noha eze­ken a helyeken az előző év­tizedben folyamatos volt a növekedés. A kereskedelem­ben valamivel többen dol­goznak, mint korábban, a növekedés üteme azonban az utóbbi években mérsék­lődött. Lelassult a mezőgaz­daságban és az erdőgazdál­kodásban dolgozó aktív ke­resők létszámának csökken nése. s mind többen vállal-' nak munkát a melléküzem- ágakban. Ismét jelentkezik a NAPS1 külföldi 11-től 20-ig ""JH (/j / Érdemes félkeresni: Ji «őjétocipők, mA Ém mA jfyermeklábbelik széles választékban, küjönleges kerámiák, lakásfelszerelési cikkek kedvező áron kaphatok Dombóváron, (88332) Forró Tamás A. I. Six: Hattyúdal Kevesebb a fiatal Megjelentek a legfrissebb népszámlálási adatok

Next

/
Thumbnails
Contents