Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. július 6., szombat Somogyi Néplap 3 Pályakezdők lehetőségei A tavalyinál kevesebb munkahely várja a fiatalokat Az idén több miiint 120 ezer fiatal vállal első ízb on mun­kát azok közül, akik az álta­lános iskolák, illetve a közép- és a felsőfokú oktatási in­tézmények végzős diákijai voltak. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal fölméré­se szeriint elhelyezkedési le­hetőségeik az elmúlt évek­hez képest összességében va­lamelyest szűkültek: a múlt évinél mintegy 7 százalékkal kevesebb állás várja a vég­zősöket. Ezen belül azonban vannak olyan szakmák, ame­lyekben akár tíz munkahely között is válogathatnak a fiatalok, míg mások csak hosszas utánjárással tudnak képzettségüknek megfelelő állást találni. A munkavál­lalás lehetőségei megyénként, városonként is eltérőek. Mind több fiatal kénytelen lakóhelyétől távolabbi váro­sokban, megyékben munkát keresni Igen szerény az ál­láskínálat Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében, ahonnan évek óta egyre többen kényszerűinek ingá­zásra. Mindinkább észlelhető, hogy a vállalatok dolgozóik hatékonyabb foglalkozta­tására törekednek, termelé­si feliadataik elvégzéséhez a korábbiaknál mérsékeltebben kívánják növelni a létszá­mot. Ennek következtében a munkaerő kereslete és kí­nálata mennyiségében köze­ledik egymáshoz, az állást keresők szakmai összetétele azonban továbbra is eltér a munkáltatók igényeitől. A vállalatok mind kevesebb szakképzetlen munkatársat keresnék, ami a fiatalok szé­les rétegének nehezíti meg a munkába állást, hiszen az elhelyezkedők majd agyhar­mada nem rendelkezik sem­miféle szakmával. Az idén mintegy 25 ezer fiatal nem folytatta tanul­mányait az általános iskola befejeztével. A számukra felajánlott áLlásbeilyek száma 28—29 ezer. Legtöbbjüket az ipari üzemekbe várják, ahol sok helyütt a hiány­szakmákban vállalhatnak betanított és segédmunkát. A közlekedési és hírközlési vállalatok is szívesen látják ezeket a fiatalokat. Bőséges a választási lehe­tőségük a szakmunkásképzőt végzetteknek. Az idén csak­nem 48 ezer ifjú szakmun­kás kezd, számukra 62 ezer állást jelentették be a vál­lalatok. Legkeresettebbek a vájárok, az esztergályosok és a hegesztők, a szolgáltató és a kereskedelmi ágazatokban azonban már nehezebben tudnak szakmájukban elhe­lyezkedni a végzősök. A szakiskolából kikerült fiata­lok közül a gyors- és gép­írók néhány megyét, illetve városit kivéve Viszonylag könnyen juthatnak megfelelő munkához. Az ápolónők irán­ti igény pedig szinte kivé­tel nélkül mindenütt meg­haladja a végzősök számát. A vol,t sza kkö zépiskolások közül mintegy 13 ezren kí­vánnak munkaviszonyba lépni. Ezeknek a fiataloknak sok állást ajánlanak a fő­városi és a Pest megyei vál­lalatók. A vízügyi, a nyom­daipari és az útépítési szak­mákban néhány megyében — általában az iskolák székhez lyén — nagy a túlkínálat, másutt viszont jelentős a hi­ány ezekből a szakemberek­ből. Változatlanul divat­szakma az autószerelőké, de a fiatalok már évek óta ne­hezen tudnak bejutói elkép­zelésüknek megfelelő munka­helyre, csakúgy, mint a mű­szerészek és a háztartási gé­pek javítói. A közgazdasági iskolákból is többen kerül­ték ki, mint ahányat a vál­lalatok fölvennének eredeti szakmájukban, s néhány me­gyében több óvónő végzett, minit amennyire az utánpót­lásihoz szükség van. A. gimnáziumot végzettek kilátásai különösen kedve­zőtlenek, ha az irodai mun­kához ragaszkodnak: a vál­lalatok, intézmények bejelen­tései alapján alig egyharma- duk számíthat eredeti el­képzelésének megfelelő mun­kakörre. A volt gimnazista lányok elhelyezkedését to­vább nehezíti, hogy általában romlottak a nők munkavál­lalási esélyéi. A munkálta­tók az „elnőiesedett” szak­mákban előnyben részesítik a férfiakat, így 100 elhe­lyezkedő lányra mindössze 84 állás jut. A felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatain csaknem 14 ezer hallgató fe­jezte be az idén tanulmá­nyait. Munkavállalási lehe- tőségéik az elmúlt évekhez képest alig Változtak. To­vábbra is kapósak a műsza­kiak; a pályázati rendszer­ben elhelyezkedő, alig két­ezer fiiátál szakember több mint nyolcezer állás között választhat. A mezőgazdasági felsőfokú tanintézetek volt hallgatói közül várhatóan az öntözéses-meliorációs, a zöldségtermesztési és a kis- áUattenyésztósi karon vég­zettek találnak társaiknál nehezebben szakmájukban állást. Keresettek a fiatal közgazdászok, míg a jogá­szok számára az elmúlt évek­hez hasonlóan most is keve­sebb pályázatot írtak ki, mint ahányan végeztek. A természettudományi karokon — a térképész szakot kivé­ve — tavalyhoz képest ja­vultak a fiatalok munkavál­lalási esélyei. Változatlanul nehezen találnak viszont ér­deklődésüknek megfelelő munkakört a könyvtárosok, a népművelők és a muzeo­lógusok. A történészek, a speciális nyelvészek és a szo­ciológusok közül pedig a többség minden bizonnyal végzettségétől eltérő pályára (kényszerül. Orvosokra és pe­dagógusokra főként Vidéken lenne szükség nagyobb szám­ban, de az eddigi tapaszta­latok szerint az idén is csak kevesen vállalkoznak a lete­lepedésre otthonuktól távo­labbi városókban, községek­ben. Somogybán az idén 8600 diák végzett valamilyen is­kolatípusban. A , legtöbben, négyezer-négyszázán az ál­talános iskola nyolcadik osz­tályát fejezték be. Köizülük kétszázhatvanán fognak dol­gozni a következő napoktól. Az érettségizettekkel, szak­munkásokkal, a főiskolát, il­letve egyetemet végzettekkel együtt 3800 pályakezdő áll munkába az idén. Számuk­ra összesen 4028 állást hir­dettek meg, hatszázötvennel kevesebbet, mint tavaly. A szakemberek a gazda­sági szabályozók változásá­val magyarázzák, hogy az üzemek nem kapkodnak egyes munkakörökben új dolgozókért. Bár a számok azt mutatják, hogy van ele­gendő hely, a valóságban más a helyzet. Kozmetikus, fodrász és autószerelő nehe­zen talál munkát. Nincs vi­szont cipész, bognár, kovács 'és általános lakatos. A szak­munkások sincsenek könnyű helyzetben. A kőművesek a MÁV-hoz mennének a legszí­vesebben, mert ott fizetnek a legtöbbet. A gimnáziumok­ban érettségizettek közül négyszázan mennének dol­gozni, de képzettségüknek megfelelő munkahelyet csak százötöt hirdettek, így — ha ideiglenesen is —kénytele­nek lesznek azökat a helye­ket megpályázni, amelyeket az általános iskolából kiál­lóknak ajánlanak. Somogybán 244 pedagógus állás volt be­töltetlen. Egyedül az általá­nos iskolákba 113 pályakezdő kellene, ám nincs ennyi, így képesítés nélküliekkel kell betölteni a helyeket. Uj termekek Lakótelepeken felállítható, tetszetős kivi­telű transzformátor-állomás. Több új termék első példányát készítették el a VBKM [Kaposvári Villamossági Gyárá­nak szakemberei. Ezeket a termékeket kül­földi és belföldi piacokon szeretnék érté­kesíteni. Abu-Dhabi számára energiaelosztó bérén- Az NSZK-beli AEG-nek készülnek a sza- dezés készül. kaszoló kapcsolók. Fotó: Gyertyás László Pál Lénárd előadása Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára pénteken Csopakra, az egyetemek és főiskolák or­szágok táborába látogatott. A felsőoktatási intézmények KISZ-vezetőinek a XIII. pártkongresszus határoza­taiból adódó feladatokról tartott előadást. A Közpon­ti Bizottság titkára szólt a felsőoktatásról és tudomá­nyos életünk időszerű kér­déseiről is. A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Bégen nem volt ilyen gya­kori beszédtéma az időjárás, mint az idén. A mostani felhőszakadások, jégveré­sek a hét elején alaposan ráijesztettek a mezőgazda­ság dolgozóira és természe­tesen az üdülőkre is. Saj­nos, a felázott talaj nagyon megnehezítette az árpa ara­tását, sokszor kellett neki­kezdeni a munkáknak. Nem beszélve arról, hogy a hét eleji esőzések után ismételt növényvédelmi munkákat kellett elvégezni a gyümöl­csösökben és a szőlőkben. A csapadékos idő miatt ugyanis a kártevők, a kór­okozók elszaporodtak. és így a szokásosnál többször szükséges védekezni. A megye belpolitikai éle­te tele volt eseményekkel ezen a héten. Ülést tartott a megyei pártbizottság. Töb­bek között megvitatta a Központi Bizottság ifjúság- politikai állásfoglalásával öszefüggő megyei feladato­kat. Az országgyűlési képvise­lői és tanácstagi választások záróaktusaként kedden meg­alakult a hetvenhét tagú megyei tanács. Az ülésen a megyei tanács elnöke meg­állapította, hogy a VII. öt­éves terv kiemelt társadal­mi programjai között válto­zatlanul szerepeltetni kell a lakásellátás javítását, a középiskolái oktatás föltéte­leinek megteremtését, javí­tani kell a hírközlést és elő­re kell lépni az egészség­ügy egyes területeit. A Köz­ponti Bizottság közigazga­tási és adminisztratív osz­tályának vezetője elmondta, hogy a tanácsok akkor tud­ják megoldani feladatukat, ha erősödik munkakapcso­latuk a választópolgárokkal. Igényeljék tehát a lakosság támogatását. Somogy továbbfejlődésé­ben nagy a szerepe a VII. ötéves terület- és település- fejlesztési tervnek, ezért fontos az alapos, minden véleményt figyelembe vevő kidolgozás. A megye tömeg­szervezetei lehetőséget kap­tak arra. hogy véleményt formáljanak az elképzelé­sekről, kiegészítsék vélemé­nyükkel. A Hazafias Nép­front megyei bizottsága, a KISZ megyei bizottsága után e héten a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának elnöksége fejtette ki a szak- szervezetek álláspontját a VII. ötéves tervi elképzelé­seikről. A szakmaközi bi­zottságok elnökeit és titká­rait a pénteken tartott ta­nácskozáson fölkészítették arra, hogy miként vegye­nek részt a városok, a nagy­községek Ötéves tervének készítésében. Ezekben a napökban fel­gyorsult a szakszervezeti vá­lasztások előkészülete a megyében. A most megtar­tott taggyűléseken választ­ják meg a jelölő bizottságo­kat. Már most mérlegelik, hogy az eddigi bizalmiak hogyan végezték munkáju­kat, s kik azoik, akik ez­után is alkalmasak teendő­ik ellátására. Természete­sen már keresik azokat is. akik szintén szóba jöhetnek a bizalmiválasztáskor. A magyar—finn kapcsola­tok hazánk közvéleményé­nek középpontjába kerül­tek ezekben a napokban. Debrecenben rendezték meg a III. magyar—finn testvér- városi konferenciát. Ezen részt vettek a magyar váro­sokkal testvéri kapcsolatot tartó finn városok küldöttei is. A magyar—finn barátsági hét rendezvényeire finn vendé­gek érkeztek, hazánkból pe­dig kétszázhatvanán — köz­tük a siófokiak is — utaz­tak Finnországba. A VII. magyar—finn barátsági hét alkalmából 15 tagú küldött­ség érkezett Siófokra a finn testvérvárosból, Ouluból, amely Észalk-Finnország egyik legnagyobb, több mint százezer lakosú egyetemi városa. Egyre több az olyan lát­nivaló a Balaton partján, ami az idelátogató külföldi­ek érdeklődését is kielégíti. E héten ui kiállítással gaz­dagodott a választók. A Ba­laton déli partján élő kép­zőművészek kollektív kiál­lítással jelentkeztek a bog- lárlellei Tóparti Galériában. Az emberek közötti gyor­sabb kapcsolat megterem­tésének segítője az e hét elején Fonyódon üzembe he­lyezett automata crossbar telefonközpont, amely két­ezer állomás kiszolgálásira alkalmas. Lajos Géza Kenyérnézőben Indulatos viták dúltak a múlt pénteken a karádi áfész igazgatósági ülésén. Többen is sérelmezték, hogy nincs mindig kenyér a kör­nyékbeli aprófalvakban, vagy meglehetősen későn érkezik a szállítmány. En­nek igazáról aznap a tanács tagjai maguk is meggyőződ­hettek. Jártak a zuhogó eső­ben olyan helyen, ahol fél tíztől állt a sor, amikor az óramutató már fél egyet mutatott. Mondják azt is. hogy rossz a minőség. Hogy mi az igazság? A karádi áfész vezetői té­nyekkel kezdik: tizenhat te­lepülés ellátásáról kell gon­doskodniuk. Ebből ötre — Karódra, Andocsra, Ná- gocsra, Nagytoldipusztára és Nemessűrűpusztára — a tabi üzemből szállítanak Ke­nyeret. Itt nincs is különö­sebb baj. Ám a másik ti­zenegy településen, főkép­pen az aprófalvakban, már akadnák gondók. Ezekbe ugyanis Siófokról hozzák a kenyeret. Még a Kaposvár­hoz közelebb levő Fiadra is. Moós László, az áfész ke­reskedelmi osztályvezetője az igazgatósági ülés jegyző­könyvét veszi elő. — Mit tagadjuk, tényleg nem volt kenyér. Ez persze korántsem egyszerű problé­ma. Nem lehet kiszámítani, hogy mikor mennyi kell. Ha jó az idő, akkor az embe­rek elindulnak a hegybe, visznek magukkal egy vek­nit meg kolbászt, s persze hogy fogy a kenyér. Máskor meg le kell írnunk az elad- hatatlant. Az áfész-elnök meg az osztályvezető javasolja, hogy járjuk körbe a vidé­ket. Voltunk Karádon, Bonnyán, Gerézdpusztán. Mindenütt viszik az úgyne­vezett somogyi kenyeret, ám a kilós „normál” alig fogy. Nem véletlenül. Nincs rajta a minőségi tanúsít­ványként szolgáló címke, alig lehet megkülönböztetni a tegnapit és a tegnapelőt­tit. Tapintásra mindkettő egyforma. — Mai, avagy tegnapi ez a kenyér? — kérdem a bonnyai boltost. Ö restell- kedve vonja meg a vállás, mert már ő sem tud kü­lönbséget tenni. Maradt va­lami tegnapról, de hogy melyik az... Mentegetni próbálja a szállítókat. Szegény sofőr egyedül volt, ő pakolt, szám­lázott, s vezetett is. Hát per­sze, hogy késett. De miért? Az áfész vezetői ennek is utánajártak. Siótokra utaz­tak, s megkérdezték, miért csak az öt faluba érkezik időben és jó minőségben a kenyér. A siófoki üzem ve­zetői nem kerestek mentsé­geket. A szezonban nincsen elegendő pék, s ha egyikük- mási.kuk még ki is rúg a hámból, alig marad, aki megsüsse az asztalra valót. Kell a sütemény a nyara­lóknak. alig .győzik a mun­kát. Jót tehát nemigen ígérhetnek. A többezer nyaraló ellá­tása valóban elsődleges, de akkor sem szabad megfeled­kezni a kistelepülésekről. A panassizal megkerestük a sütőipari vállalat igazga­tóját. Azt mondta, hogy minderről semmit sem tud. Tab környékén jó a ke­nyérellátás, nincs baj a mi­nőséggel. Nem felel meg a valóságnaik, hogy Siótokon kevés emberük van, s az sem. hogy le van terhelve az üzem, hiszen még csak ezután nő meg a Balaton- parti kereslet. Hogy a ke­nyéren nincs cáinke? Elő­fordulhat. A ventillátor le­szakíthatja a kenyérről... A 7,60-as kilósra egyébként sem kell. Mindehhez csupán, annyit: a panasz attól még létezik, hogy nem vesz tudomást ró­la a vállalat. N. J.

Next

/
Thumbnails
Contents