Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 178. szám Ara: 1,80 Ft 1985. július 31., szerda Hétköznapi környezet­védelem Mezei pockokra vadásznak az arató kombájnok mögött lépegető gólyák. A hosszú lábú madarak komikusán imbolyognak a tarlón, cső­rük hirtelen mozdulattal le­lecsap, s elnyeli a természe­tes védelmétől — a búzaten­gertől — megfosztott rágcsá­lókat. A madártani szakem­berek szerint egy-egy gólya akár kétkilónyi pockot is „begyújt” naponta. Megszok­ták az ember és a dübörgő gép közelségét, olyan bátran forgolódnak a kombájnok körül, mintha maguk is a brigádhoz tartoznának. S ha az aratók leülnek a gép ár­nyékába ebédelni, egy-egy finom falatot juttatnak a hasznos állatoknak. Híradásokból, tudós szer­zők műveiből megszoktuk a természeti környezetet pusz­tító emberi civilizáció apo­kaliptikus képeit. Szinte már vasárnapi idill a szántóföl­dön duruzsoló monstrum és a nyomában békésen lépege­tő fekete-fehér szárnyas bé­kés együttese. Régen a dol­mányos varjak ugráltak für­gén a frissen hasított ba­rázdában az eke után, most a gólya alkalmazkodott — úgy tetszik — sikerrel a számá­ra meglehetősen idegen kö­rülményekhez. Az emberi civilizáció és a természeti környezet viszonyában szép számmal akadnak ilyen vá­ratlan együttesek, alkalman­ként megfér egymás mellett a csúcstechnika és a maga törvényei szerint fejlődő ter­mészet. Különösen azóta, hogy az ember tevékenységét egyre inkáb földünk élővilágának törvényszerűségeire kezdi építeni. Tehát nem ellene, mint tette azt évszázadokig, hanem e törvényeket megis­merve, ahhoz alkalmazkod­va. Példának a kis-balatoni víztározó néhány héttel ez­előtti átadását említhet­nénk: e nagy környezetvé­delmi beruházás a vízi élő­világ természetének tudomá­nyos megismerésére alapult. Ilyen napjaink népszerű és gyorsan terjedő biológiai szemléletmódja is. A kertba­rátok néhány száz négyszög- öles parcelláin gyorsan ter­jednek — német példára — a kiváló talajerő-utánpótlást biztosító házilagos komposz­táló eljárások. A növényvé­delemben is egyre jobban meghonosodnak a biológiai védekező eljárások. Láttam már kerttulajdonost, aki a nyári levéltetű-invázió ellen nem drága mérgekkel, ha­nem áztatott csalánlével per­metezett — hatásosan. Sok­féle ága-boga van e kez­deményezéseknek, lehetőségei igazából még nincsenek ki­használva. A tudomány mind több és több új törvényét tárja föl az élővilágnak. Tegye, ez a dolga. A felelősség azonban oszthatatlan, vagyis mind- annyiunkké. E munka sike­re attól függ, milyen gyor­san terjed és válik a köz- gondolkodás szilárd részévé az egészséges környezetvé­delmi szemlélet. Perdöntő le­het, hogy ez miként befolyá­solja a mezőgazdaságban a növényvédelmi szakember munkáját, a gyárigazgató döntését, a tanácsi vezetők gondolkodását és az utcákat, tereket, az erdőket és a víz­partot használó mindennapi sok ezrek viselkedését. Iga­zuk van azoknak a szakém bereknek, akik úgy vélik: a környezetvédelem ügye a mindennapi viselkedéskul­túránktól is függ. Csupor Tibor A béke küldöttei Helsinkiben AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS NYILATKOZATA Ezekben a napokban Európa-szerte, s így hazánkban is megemlékeznek az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Értekezlet befejezésének tizedik évfordulójáról. Hel­sinkiben az európai államok és Kanada legmagasabb színtű részvételével sikerült olyan nagy formátumú do­kumentumokat kimunkálni, amelyek magukban foglal­ják a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének kollektív tapasztalatait. A magyar közvéleménynek és az egységes magyar béke­mozgalomnak az a meggyőződése, hogy van lehetőség az enyhülési folyamat újjáélesztésére. Ehhez mindenekelőtt politikai jószándékra és őszinte megegyezési készségre ■van szükség. Az egységes magyar békemozgalom — ha­zánk egész népével egyetemben — vallja, hogy alapvető nemzeti és egyéni érdekünk a helsinki szellem folytatá­sáért, a bizalom helyreállításáért küzdeni. Együttműkö­désre, egymást gazdagító őszinte párbeszédre törekszünk minden békeszerető erővel — hangsúlyozta többek közt az Országos Béketanács Elnökségének nyilatkozata. Magyar gála a VIT-en MEGKEZDŐDÖTT A KOLOGYMINISZTEREK MUNKAOLÉSE A helsinki jubileumi kül­ügyminiszteri találkozó el­ső munkaülésén kedden dél­után hangzott el a találko­zó talán legnagyobb érdek­lődéssel várt két beszéde — Eduard Sevardinadze szov­jet és George Shultz ame­rikai külügyminiszteré. A plenáris ülés első fel­szólalója Stefan Andrei ro­mán külügyminiszter volt, aki egyebek között arról be­szélt. hogy a helsinki záró­okmányt aláíró országoknak módjukban áll közös erőfe­szítéssel konstruktív és eredményes munkát végez­ni. Leopold Gratz osztrák külügyminiszter szerint, aki a keddi plenáris ülés követ­kező felszólalója volt, a hel­sinki záróokmány ösztön­zést és támogatást jelentett az elmúlt tíz évben az oszt­rák jószomszádsáigi törek­véseknek. George Shultz amerikai külügyminiszter a helsinki jubileumi találkozó első „munkaülésén” elhangzott beszédében a finn főváros­ban uralkodó általános han­gulattól váiamelyest eltérő. szkeptikusabb hangnemben beszélt Európa helyzetéről. Kijelentette, hogy az euró­pai kontinens a történelem folyamán még sosem voit olyan megosztott, mint nap­jainkban, s hogy nemzedé­kének tagjai „nem is re­ménykedhetnek” a megosz­tottság eltűnésében, a ver­sengő hatalmak közötti né­zeteltérések pedig „végsőso­ron kibékíthetetlenék”. Be­szédének végén a fentiekkel alig összeegyeztethető mó­don Shultz rámutatott: hisz abban, hogy a Szovjetunió­nak és az Egyesült Álla­moknak van lehetősége a megegyezésre. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztere, aki az utób­bi időbein a külpolitikáját „puhánynak” ítélő amerikai szélsőjobboldali erők heves nyomása alá került, a re­publikánus „kemény vonal­hoz” való hűségét igyeke­zett igazolni. Arra helyez­te a hangsúlyt, hogy az európai biztonság az egyes emberek érdekeinek érvé­nyesülésétől, vagyis az em­beri jogok amerikai felfo­gás szerinti érvényesülésétől függ. Roland Dumas francia külügyminiszter volt a ked­di plenáris ülés következő szónoka. Az európai bizton­ság és a leszerelés kérdé­sei valamennyi európai or­szágot érintik — mondotta — s azok megvitatása nem lehet a két „nagy” mono­póliuma. (Folytatás a 2. oldalon.) Tegnap Helsinkiben Vár- konyi Péter megbeszélést folytatott csehszlovák kollé­gájával, Bohuslav Chnou- pekkel. A két külügyminisz­ter a teljes egyetértés és az eHvtánsáasság jegyében vé­leményt cserélt az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezletből adódó fel­adatokról. Délután a Finlandia palo­tában magyar—belga kül­ügyminiszteri találkozó volt. Várkonyi Péter és Leo T;n- demans véleményt cserélt a kéjt országét kölcsönösen érdeklő nemzetközi problé­mákról. A szívélyes légkörű megbeszélésen érintették a magyar—belga kétoldalú Ikapcsdlaitok fejlődését. Elismerés az eredményekért Miniszteri határszemle a somogyjádi Alkotmány tsz-ben — Ahol eddig aratáskor ■jártaim, oda mindig megér­kezett az eső. Most a'kuko­ricának igencsak elkelne a csapadék, s ha ez a „ihagyoí- málny” nem törik meg, a samoigyjédiak ókkal biízar- íkoöihaitnaik — mondta bizta­tóan Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter tegnap délután ven­déglátóinak, a, somogyjádi Alkotmány Tenmelőszövetke- zett képviselőinek és a köz­ség bárt- és tanácsi testü­letéi vezetőinek. A minisz­terrel együtt érkezett Karl- Heinz Lugenheim, a Német Demokratikus Köztársaság magyiairórszági . nagykövete, és elkísérte somogyjádi, lá­togatására Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyet­tese, dr. Exner Zoltán, a megyei pártbizottság, illetve dr. Győri József, a megyei tanábs osztályvezetője is. A vendégek kötetlen be­szélgetésen tájékozódtak a hálzi gazdák munkájáról, megoldásra váró tennivalói­ról. Tóth László tsz-elmök ismerltet)te a szövetkezet múlltjiáit, a legutóbbi évék­ben eljárt eredményeket. Kérdések követték a tájé­koztatót, s ahol indokolt volt, a résztvevők rövid ki­térőt tettek egy-egy téma alaposabb megismerésiére. Kíváncsiak voltak például arra, hogyan alakul az Al­kotmány Tsz-ben a szakem­ber-ellátottság, miként vált be a kísérleti keresetszabá­lyozás keretében a nyere­ségérdekeltségű bérezés, mi­lyen kiegészítő jövedelem­hez juttatja a tagságot a háztáji gazdálkodás és így tovább. Az eredmények kap­csán megkérdezte a minisz- 4er: milyen terméssel szá­molnak az idei betakarítás­ból? A kérdésre részben Tóth László, részben, a h,a- táMszemlén a vendégek elé táruló látvány adta meg a választ. .. A búzatáblán az utolsó köröket rótták a kombáj­nok, s éppen a miniszteri Zsúfolásig teltek a szék­sorok kedden este a Szta- nyiszlavszkijról és Nyemi- rovics-DáncsenJkóról elneve­zett moszkvai zenés színház nézőterén. A több nemzeti küldöttség képviselőiből egyihegyűlit közönség felfo­kozott érdeklődéssel várta a magyar nemzeti gálaest kez­detét. A XII. VIT-an résztvevő magyar nemzeti delegáció kulturális csoportja — a Kolltai Gábor rendezte mű­sor első részében — Kodály Zoltán és Bartók Béla alko­tói útját mutatta be. Az előadóművészek, az énekesek és az együttesek a bartóki „csálk tiszta forrásból” gon- dölatot felidézve az ősi nép­zenei anyaigoktól a magyar zeneművészet két kiemelke­dő egyéniségének népdalfel­dolgozásaim át a mai hang­vételű folklór világába ve­zették öl produkcióikkal a hallgatókat. A továbbiakban a népze­nei indíttatású, elektronikus hiainigszerelasíű főik-rock mű­faj reprezentánsaként a Kor- morén együttest hallhatta a közönség A bartóki és a kodályi életmű modem fel­dolgozásának lehetőségeiből pedig a Szintézis együttes produkciója alapján kaptak ízelítőt a színházban ülők. Különösen nagy sikert ara­tott az egyik legnépszerűbb hazai rock-együttes, Varga Miklós zenekara, Bartók műveinek rock- zenei meg- szálaflitatáisátval, s viharos ■tapssal jutalmazta a közön­ség Szörényi Lévénte—Bródy Jáhos Kőműves Kelemen cí­mű rock-balladájának leg­jellegzetesebb részileltét He­gedűs D. Géza, Szerémi Zol­tán, a Kormoran együttes és a tánckar előadásában. A gálaest második — A nap szerettei című — felvo­násában a Győri Balett tár­sulattá tartott nagysikerű előadást. Caírű Orff „Carmi­na Burana” című művének tíz. tételére komponált tánc­játék koreográfiáját Mankó Iván készítette. látogatás idején, délután fél öt előtt 10 perccel indult az utolsó szemszállító teher­autó a tarlóról. Torma Sán­dor főagronómus-helyettes mondta: a nyolc kombájn 520 vagon búzát csépelt ki, annyit, amennyire számí­tottak. A kombájnosok ala­posan megdolgoztak a ke­nyérnek valóért, volt olyan nap, hogy a vezetőfülkében a hőmérséklet elérte az 52 fokot. — Nem bánnánk, ha ilyen lenne .az országos átlag — mondta a miniszter a búza- tarlón az egyik gépkocsi­nál, miután megnézte a ra­kományt. Az NDK nagykö­vete a Fortschritt gyár kombájnjainak teljesítmé­nye, megbízhatósága felől érdeklődött, és kíváncsi volt arra is: elégedettek-e a jádiak a szemszállításban résztvevő IFA tehergépko­csikkal. Szárnyast József kombájn őst arról kérdezték, há-iy éve vesz részt az ara­tásban, mennyi a keresete, s akad-e aratótársa a csa­ládban. Nos a kombájnos véje éppen a legközelebbi John Deere kabinjában ült. Váncsa Jeinő a határjárást követő beszélgetésen megál­lapította : — Szép határt láttunk és örülök annak, hogy egyre több ilyen, a növényter­mesztést magas színvonalon folyattó termelőszövetkezet van az országban. Jó len­ne, ha ezek a gazdaságok az áüjaltitenyiésztésben is előbb­re lépnének. * Ehhez — á szabályozók ré­vén is — igyekszenek ked­vet adni, s amint a véle­ménycseréből kitűnt, a so- mogyjádiak is hajlanak az ágazat fejlesztésére, ha ab­ban megtalálják a számítá­sukat. H. F. /

Next

/
Thumbnails
Contents