Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

1985. július 29., hétfő Somogyi Néplap 5 Dávid diadala Nem. éppen abszolút hal­lásán szívesen ékelődő munkatársam gyakran kér­dezi!, tudván, hogy az előző estén hangversenyen vol­tam; ,ki győzött? Nos, ez­úttal azt kellene felelnem, az országos mezőnynek ed­dig legföljebb a második­harmadik értékkategóriájá­ban elkönyvelt kaposvári Cantus Pamnonácus kamara- kórus pénteken este a kő­röshegyi műemléktemp­lomban kiütéses győzelmet aratott az országszerte rek­lámozott orgonaművész, Ko­vács Endre ellen, A szorga­lom, b lelkesedés, a kibon­takozó tehetség nagyszerű győzelme volt ez a nagy név mögött megbúvó közép­szerűség ellen, Dávid dia­dala Góliát felett. Műsorát — a zeneszerző születésének harmadik cen­tenáriumán ennél mi sem természetesebb — Johann Sebastian Bach és kortár­sai műveiből állítatta ösz- sze Kovács Endre. Eisenach nagy szülöttének alkotásai közül a műjegyzékben 552. számmal jelzett híres Esz- dúr prelúdiumot és fugát, a néhány hónappal korábban keletkezett e-moll prelúdiu­mot és fugát hallottuk, va­lamint két szakrális ihleté­sű korálifeldolgozést, de a késői középkor terméséből egy-egy Sweelindk-Paohel­bel- és Buxtahude-szerze- ményt is műsorára tűzött a művész. Igazi csemegékre számítottunk hát, helyettük azonban kesefű pirulákat nyeltünk. Zengzetes pátosz helyett fülsértő dübörgés­ben volt csupán részünk a forte és a fortissimo jelzé­sű részeknél, igazán áttet­sző, igazán zenei piano vagy ipianissimo egy sem si­keredett, még mezzoforte is .alig, holott minderre példá­ul a két Badh-korálfeldol- giozás nagy lehetőségéket adott. A „melléütéseknek” se szeri se száma nem volt, a késői barokkra oly jellem­ző játékosságból szemernyit sem élvezhettünk, a ritmu­sok halotti merevsége és szaggatottsága nyomán ma­gám már-már arra kezdtem gyanakodni, hogy a hang­szerek eme — egyébként kemény, rideg hangú — ki­rálynőjét olyan robotgép vette birtokába, melynek csütörtököt mondott az ér­zékelő berendezése. Privát szerencsém: olyan városban nevelkedhettem, melynek dómjában gyakoriak voltaik az orgonahangversenyek, s az ilyenfajta élményekről, ha tehettem, azóta sem mondtam le sem bel-, sem külföldön. Nem emlékszem azonban, arra, hogy ennyire kiábrándító produkciót egyet is hallottam volna. Oázis volt a sivatagban a Heisz Károly által irányí­tott tanítóképzős kamara­kórus és a kis kamarazene­kar bemutatkozása: ez utób­bi .tagijaként Gy. Bokor Má­ria hegedűn, Balázs István csembalón, Horváth László gordonkán és Kuti Béla he­gedűn kísérte egyik-másik énekkari produkciót. Háilas feladat volt, hiszen a kó­rus — bár tenorja koránt­sem iannyira érces és erő­teljes, mint amennyire mu­zikális, bár a Cascolini-, a Perli- és a Groce-darabok előadása 'közben olykor „hullott a forgács” — jogo­san aratott vastapsot. Szop­ránja !karcsú, fényes és so­hasem „szorít” sohasem „forszíroz”, altja, mely a résztvevők fiatal korából eredően egyelőre inkább mezzoszoprán, viszonylagos halványsága ellenére is kel­lemes, basszusa .tömör, de hajlékony, s ami talán a legfontosabb: karnagyuk nem téveszti össze a stilá- ris hűséget a finomkodással1, a muzsika természetes ára­dását nem, igyekszik a .túl­zott fegyelem zsilipjével meggátolni. Bizonyság rá Arcadelt nevezetes kompo­zíciója, az Ave Maria, vala­mint ©gy sajnálatosan rit­kán hallott Buxtehude-mű, a Laude Sion salvatorem gyönyörű interpretálása. Jobbik emlékezetünkben eztj, s csak ezt a két pro­dukciót őrizzük meg a pén­teki kőröshegyi koncertből. Lengyel András Az eredetit anyanyelvi szinten Folklórtalálkozó Földváron A népműviéiszeti hagyo­mány ápolásának, a , gazdáig magyar folklórkincs gyűjté­sének, feldolgozáséinak ösz­tönzésiére rendezett kétnapos találkozót Balatonföldváron a Somogy Megyei Művelő­dési Központ különböző társszervek k ö zremű kö désé­Viél, A találkozó másik ki- nyálíválniitoitt célja, hogy az amatőr néprténceigyüttesek fór úrnőit kapjanak művészét» eredményeik bemutatására, s a szakma legjobb értőitől hallhassanak véleményt, út­mutatást működésükkel kap- csollaltban. A rendezők ere­detileg 28 arany, ill. ezüslt minősítéssel rendelkező tánc- csoporltoít hívtak meg, végül héten érkeztek a taiMlkoizóra (a többiek külföldön ven­dégszerepelnek), ahol bizo­nyították felkészültségüket, és sók hívet szereztek a kül­földiek körében is a magyar folklórnak, a színes, színvo­nalás néptáncnak. Somogyot hároim kitűnő csoport kép­viselte: a siófoki Balaton, a balatonszentgyörgyi Kis- Balaitan és a BM Kaposvár táncegyüttes. Szívesen látott vendégek voltak a győri Rá­ba, a tatabányai Bányász, a szarvasi Tessedik és ai szé­kesfehérvári Ikarus tánc­együttes tagjai. A szombat délelőtt rende- zétt versenyen minden cso- pbrlt 15—20 perces műsort mutatott be a földvárt mozi szfnpadán, a szerepHés sor­rendjét sorsolással állapítot­ták imieg. E szertnit ettteőmaka franciaországi turnéjáról ép­pen ha zaérkezett Kis-Bala­ton nyitotta meg a néptánc- versiemiyt, melyre mindenki­nek egy-egy, a saját tájegy­ségiére jellemző produkciót kellett hoznia,. A táncegyüt­teseknek — miként az elő­adás bizonyította — ez nem esett nehezükre, hiszen alap­vétőén gazdag anyagból vá­logathattak. Somogy, mint ismeretes, különösen gazdag Csíkvár József, a megyei művelődési központ főmun- kattánsa — aki miként más hasonló jellegű rendezvé­nyek alkalmából, most is so­kat tett a találkozó sikeré­ért — az ellőadás után elé­gedetten nyilatkozóit a lá­tottakról. Sok az új arc a táncoisok között, mondta, ör­vendetesein sdk fiatal került az együtteslékbe, aikinékmálr síikerü'llt „anyanyelvi szinten” elsajátítaniuk szülőföldjük eredeti kultúráját. Erősödött az együtt táncolás szuggesz- tiiviltása, fejlődött az ének- kuflltúra és az állókép ess ég, az előadásmódra az egysze­rűség jellemző. A hatást igaz eszközökkel érik el. Szép, rendezett stílusú az együttesek öltözéke, s a ze­ga, a mozgások plasztikus­sága stb. szempontjából. Ám a díjakat nem csak egy be­mutató alapján ítélte oda az együtteseiknek, hiszen két nap aiiatt több alkatom nyílt a fellépésre, táncollásra. Szombaton d'éíliután manet- táncversenyen vettek részt, este pedig gálaestet adtok a táncosok. Volt ugyanakkor dunántúli ugrósverseny, sőt szépségverseny is, természe­tesen sok muzsikával és tálncdal'. Tegnap este, miután kihirdették az eredményt és átadták a díjakat, ugyan­csak ünnepi műsorral ked­veskedtek az. együttesek a Balaton, vendégeinek. A színpadi táncversenyben megosztott első díjat kapott a győri Rába és a székesfe­hérvári Ikarus táncegyüttes. A megoisiztott második díjat a szarvasi Tessedik és a ta­tabányai Bányász együttes kapta. Zenekari díjban ré­szesült a siófoki Balaton táncegyüttes zenekara. A ko­reográfia díjat a BM Kapos­vár táncegyüttes által elő­adott Balázjs—Bodai: Somo­gyi páros c. mű nyerte. A legjobb táncos díját Nagy Sándornak, a BM Kaposvár táncegyüttes tagjának íteilte a zsűri. Pedagógiai díjat ka­pott a balatonszentgyörgyi Kis-Balaton táncegyüttes. A menettáncban első 'he­lyezést érit el a siófoki Bala­ton táncegyüttes, második Jött a Kis-Balaton, harmadik pedig a BM Kaposvár tánc- együttes. A dunántúli ugrós párosversenyben Szabó Csa­ba és Sós Mónika győri tán­cosok bizonyultak a legjobb­nak. Második lett a szarvasi páros: Marsi Andrea, Pus­folllkliódkiincsekben, s a há­rom ,hazai” csoport bősége­sen merített is e forrásból, a többi négy ugyancsak. Pél­dáiul a győni Rába felvállal­ta szinte egész megyéje fol­klórját: hamisítatlan szép­ségében hozta el a Balaton- pahtna, szuggesztíven tolmá­csolta a Rábaköz üzenetét. nej kíséret is magas színvo­nalú. A zsűri a koreográfiát és az előadásmódot értékelte. Az előbbit többék között a művészi hitelesség, a meg­formálás, illil. a szerkesztés, a korszerűség, az utóbbit pe­dig a technikai színvonal, a stílus és a ritmika tisztás!­HANGVERSENY KŐRÖSHEGYEN Hirosimái napió Tovább éltem a félig le­rombolt házban. Esőben esernyővel védekeztem. És a házban ott voltak halott fiam hamvai. Sokszor gon­doltam öngyilkosságra. Volt egy üveg altatóm, már majdnem bevettem, és akkor leányomra, Taekóra gondol­tam, aki távol van a háztól, és nincs kitéve a háborús veszélyeknek. Vele is törőd­nöm kell. Lázas voltam, de anyai erőim visszatért. Tae- kóért életben kell marad- nőm... * * * Naoki iskolája Nakahiro- miadhiban, 1,4 kilométerre volt a robbanás középpont­jától, a mii házunk 2,5 kilo­méterre. Halálosan sebesült fiam télját több mint egy kilométert rohant a láng­tengeren keresztül. „A hirosimai atombomba pusztításáról” szóló jelentés IV. kötetének 390. oldalán ez olvasható: „A gimnázium első és második osztályú ta­nulóinak augusztus 6-án ta­nítási napjuk volt. A diákok reggel az iskolaudvaron gyülekeztek, a tanárok a ta­nári szobában. A bomba légnyomása azonnal -megölt néhány tanárt és tanulót, a többiek, akiknek sikerült magukat a romok alól ki­szabadítani, annyira megsé­rülték, hogy képtelenek vol­tak gondolkodni arról, hol találnak menekvést. Egy alkalmazott, akinek sikerült kiásnia magát a ro­mok alól, jelentette, hogy már csak kevés fiú van az iskolaudvaron. Egyesek olyan súlyosan megsérültek, hogy képtelenék voltak egy lépést is tenni. Haldokoltak. Mindent megtett a túlélők megmentésére, akit csak tu­dott, a folyóparton épitett szükségmentőihélyre vitt. Ké­ső délután jötték a tanulók hozzátartozói. A szerencsé­sek megtalálták gyermekü­ket és hazavitték. A többie­ket a Vöröskereszt segítsé­gével Kabe-Oho és Asa-Gun kórházába szállították. A tanulók többségének azon­ban-, akik az iskolaudvaron voltak, súlyos égési sebeik ellenére sikerült hazakerül­ni. Egy közülük (Mikami), akinek arca az égéstől felis- merhetetlenül elváltozott, la­kásunkra érve, -halála előtt elmesélte anyjának a történ­teket. Minden diáknak, aki nem viselt sapkát, leégett a haja, az ingük rongyokban lógott. Kezük-lábuk megda­gadt. Minden túlélőről gon­doskodtak. De égéseik és daganataik szinte felismer- hetetlenné tette őket. Ször­nyű kép volt, amelyhez a sebesülték nyögése és ví­zért való .kiáltozása járult...” Ősszel, amikor a város külterületén egy épen ma­radt épületben ismét meg­nyílt az iskola, gyászünnep­séget tartottak a halott diá­kok emlékére. Az igazgató sírva kért bocsánatot, mert nem tudta -megvédeni a bombától diákijait. Néhány szülő ismeretlen áldozatok hamvait vitte haza. Az én Naokim legalább a karjaim között halt meg ... iHa nem ölik meg, jó or­vos lett volna belőle. Ami­kor beteg voltam, azzal biz­tatott, hogy orvos lesz, hogy engelm gyógyíthasson. Lehet persze* hogy ezek csak egy anya túlzásai. Családi orvosunk annyira szerette a fiamat, hogy többször így biztatott: ha a férjemmel a fronton a leg­rosszabb történik, ő fogja segíteni Naokit, hogy jó or­vos legyen bélőle. Az atom­bomba nemcsak az én fiam életét oltotta ki: doktor Junzo Ito is meghalt, egész családjával együtt. (Naoki tudta, hogy az ap­ja a fronton van, és_ ő az egyetlen fiú a családban, Sokszor elmondta, hogy ha az édesapja elesne is a há­borúban, ne essek kétségbe, ő méliettem .lesz. A fiam nincs többé, a fér­jem sincs, csak ketten ma­radtunk élétben: Taéko, a leányom és én ... G. I. kás Géza, harmadik: Vida Violetta és Ádám Tibor, a győri Rába táncegyüttes tag­jai. Aranysankaintyút Szabó Csaba, aramygyöngyöt pedig Marsi Andrea kapott. A Földvár szépe-veriseny első helyezettje Orbán Mária ta­tabányai versenyző. A má­sodik Gábor Edit ugyancsak tatabányai, a harmadik . pe­dig Kertész Krisztina, a BM Kaposvár táncegyüttes tagja. A kétnapos folklórfesztivál jó alkalmat adott a környék kézműveseinek arra, hogy termékeiket, portékáikat be­mutassak és árusítsák a ház­zal és a külföldi vendégek­nek. Szaruid; András Déli csúcsforgalom idején a város szívében. Az élénk, mo­dern utcakép szinte elfeledteti az 1945. augusztus 6-án le­dobott atombomba szörnyűségeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents