Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-03 / 154. szám
4 Somogyi Néplap 1985. július 3., szerda Felhívás a Sorstársakban „Aki segít, ingyen üdülhet" üdülő épül mozgáskorlátozottaknak ESZMECSERE TETOÜGYBEN Szakmai tanácskozáson találkoztak tegnap Kaposváron, a MTESZ székházéban több tervező és építőipari kivitelező vállalat szakemberei. A rendezvényt a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat szervezte, hogy új födémépítési és tetőszigetelési eljárással ismertesse meg a somogyi szakembereket. A Beton- és Vasbetonipari Műveikkel együttműködve forgalmazza megyénkben a Tainép a francia licenc alapján készülő PPB gerendákat, amelyeket elsősorban a magánlakás-építőknek ajánlanak, de nagyipari felhasználásuk is lehetséges. licencét, és az Erdőkémiával együttműködve igyekszik elterjeszteni Magyarországon ezt a módszert. A Zalaegerszegen gyártandó szigetelő- anyag kezelése igen egyszerű, s a régebbinél jóval olcsóbb és tökéletesebb tető- szigetelés készíthető vele. Tízéves garanciát ad rá a gyártó. A tanácsi építővállalat megszerezte a Bikoflex somogyi értékesítésének és alkalmazásának kizárólagos jogát. Űj épületek tetejének szigetelését és régi házak tetejének felújítását egyaránt vállalja. A tegnap délután Kaposvárira zúduló eső ugyan hátÚj gerenda, szigetelőanyag ráitatta a szigetélőéljárás gyakorlati bemutatóját, de a szakemberek a fogtechnikai labor építkezésén végül is megtekinthették a Bikoflex gyakorlati alkalmazását. Egyöntetű volt a résztvevők véleménye: az űj eljárás remélhetőleg megszűnt ■heti a krónikus szigetelési gondokat, és pontot tehet egy sor ilyen tárgyú pereskedés végére. L. P. Az ötletet a tavalyi nagy sikerű nemzetközi találkozó adta, melyet a mozgáskorlátozottak megyei egyesülete a batotóidényvesi KlSZ-tabor- ban rendezett meg. Milyen jó lenne, ha saját üdülőjükbe járhatnának Somogy mozgáskorlátozottal. Ezt az itt vendégeskedő külföldi sorstársak is megfogalmaztak. Az elgondolást tett követte. A vezetőség — bár tudta, hogy nagy fába vágja a fejszéjét — megkezdte a, szervezést. Az igali tanács jutányosán gondoskodott egy telekről, ötszáz méterre a fürdőtől, a megyei tanács pedig kifizette érte a mintegy kétszázezer forintot. A mozgáskorlátozottak hétszáz tagot számláló megyei egyesületének vezetősége levelet írt a vállalatoknak, az intézményeknek, a tagoknak, és segítséget kért az üdülőépítéshez. Március végén a televízió Sorstársak című műsorában is elhangzott a felhívás. Ezek nyomán több brigád vállalt társadalmi munkát. A Somogy Megyei Tervező Vállalat társadalmi munkában készíti el a két lépcsőben megépülő, L-alakú földszintes üdülő terveit. Először négy, később további három lakrész épül meg Igáiban. A tervezők figyelembe veszik, hogy az ide érkező mozgás- korlátozottak könnyen, akadály nélkül juthassanak el mindenhova kint és bent Később majd téliesítik az üdülőt. Az eddigi munkálatokat Ivánkovics Ferenc, az egyesület elnökhelyettese irányította. A felesége mindebben segít neki. :— Volt eredménye, hogy küldtünk kérő leveleket — hangsúlyozta Ivánkovics Fe- rencné. — A szakmunkástanulók, a húskombinát gépkocsivezetőinek Petőfi Sándor brigádja, a vasút Ziper- novszky brigádja szívesen dolgozott a tereprendezésen. A tagok eddig mintegy ötvenezer forintot ajánlottak fed pénzben és társadalmi mumlkábain. Bizonyos, hogy több kisiparos is segít majd az üdülőépítkezésben. — Brigádgyűlésen határoztunk úgy, hogy ötszáz órát doDgozunk a telken — mondta Gordon Györgyné, a húskombinát gépkocsivezetőinek brigádvezetője. — Az első sikeres társadalmi munkanapon kétszázfizet már ledolgoztunk. Fákat vágtunk ki, bozótot irtottunk. Jó érzéssel indultunk haza, alig várjuk, hogy ismét segíthessünk. Dr. Hegedűs Lajos, a mozgáskorlátozottak megyei egyesületének elnöke: — Saját tagjainkon kívül a más megyében élő, sőt a külföldi mozgáskorlátozottak is örülnek annak a lehetőségnek, hogy Igáiban pihenhetnék. Az országos szövetség kétszázezer forintot adott, a saját erőnk száz- ötvenezer forintra tehető, ezenkívül a tagok felajánlotta ötvenezer forint áll egyelőre rendelkezésünkre. Ügy számítottunk, hogy a vállalatok, az intézmények nagyobb támogatást ajánlanak lel... Az lenne a jó, ha már az év végére tető alá kerülne a négy lakrész, jövőre pedig a pihenni vágyók rendelkezésére állna az épület. Ehhez azonban további segítségre lenne szükség. Kedvezményesen beszerezhető téglára, ajtókra, ablakokra, a földmunkák elvégzéséhez munkagépre, társadalmi munkában segíteni hajtandó kőművesekre és egyéb szakemberekre. — Felajánlottuk minden résztvevőnek az üdülés jogát, természetesen a segítségük arányában. Elsősorban abban kérünk támogatást, amit mi magunk nem tudunk elvégezni. A cél nemes: az igali üdülő örömet szerezhet a hazai és az ide látogató külföldi mozgáskorlátozottaknak. Lajos Géza Az építők jöttek és leáztak Ez a tavaly óta gyártott és a hazai kísérleti időszakoól mostanában „kilábaló” födémrendszer a gyártók szerint olcsóbb és teherbíróbb a régebbieknél. Nemcsak előadás hangzott el róla, hanem Toponáron egy családi ház építésénél a résztvevők meg is tekinthették a PPB födémet. A tetőszigetelésről az Építéstudományi Intézet, az Er- dőkómia Vállalat zalaegerszegi gyára és a Tanép közös tájékoztatója szólt. Ismeretes, hogy Magyarországon nagyon sok gondot okoz a lapos tetős épületek szigetelése és a régebbi szigetelések javítása. Sok ház ázik be, ám kielégítő megoldás eddig nem született. Az ÉTI ezért egy NDK-beli vállalattól megvásárolta a Német Demokratikus Köztársaságban már több mint tíz éve használatos Bikoflex eljárás A Fotoelékitroniik szövetkezet kaposvári szervize a garzonházba költözött. Itt műszaki cikkek eladásával és vásárlásával foglalkozó boltot is nyitni kívánnak. A szépen felújított és berendezett helyiségekben azonban különféle edények, lavórok sorakoznak a padlón. Miért van rendetlenség és miért késik a hirdetéssel is beharangozott nyi- tás? — kérdeztük Tóth György szervizvezetőtől. — A javítószerviz már itt működik, de a boiit nyitásának időpontjáról még fogalmunk sincs. Nem a mi hibánk a késés, a tervezett nyitás előtt az újjávarázsolt üzlet beázott. A garzomházaf a Sáév építette, fölöttünk egy tetőterasz van, ennek szigetelése még az épitővál- taiat szavatossági kötelezettsége. Megígérték, hogy elvégzik a munkát, hozzá is kezdtek, sőt át is akarták adíni, hogy készen van, de mióta szigetelnek, azóta csak még jobban beázunk. Többször „holtbiztos” ígéretet kaptunk a megnyitásra. Korábban egyszer „beugrottunk”, még a megnyitóra invitáló meghívók is kimentek, azután lemondtak az egészet. Több külföldi partnerünket is hívtak. Nagy presztízsveszteség ért bennünket, de pénzbeli hátrányokkal is járt ez a huzavona. Most ott tartunk, hogy semmiben sem bízunk. Kenyeres József, a Sálév megbízott műszaki igazgatóhélyettese kérdésünkre azt válaszolta, hogy várjunk a dologgal, majd a jövő héten utánanéz. Végül megígérte, hogy személyesen utasítja a beosztottjait; csinálják meg a szigetelést. A fentebb említett „jövő hét” most van, hétfőn kezdődött és vasárnapig tart. A fotó- szerviz fölött tegnapelőtt már valóban dolgoztak a Sáétv emberei, majd estefelé megjött az eső, tegnap pedig újra eleredt. És a szerviz megint beázott. Az esetet tapasztalva készen állunk arra, hogy közöljük a választ a kérdésre: miikor költözhet a cég kifogástalanul helyreállított épületbe? T „ Hattyúdal 30. — Ugye nem gondolta volna, hogy ilyen hamar viszontlátjuk egymást? — kérdezte viharvert íróasztala mögül, amikor meglátott; tekintetében a győztes hadvezérek örömlángja csillogott. Ingjónek mandzsettáján koromcsíkokat fedeztem föl. — A gorilláinak megmondhatná, kicsit jobban is tisztelhetnék a női nemet — válaszoltam, és zsebembe nyúltam egy cigarettáért: Hagyták a kotorász ást; tudták, hogy nincs nálam fegyver. — Sajnos, elbliccelték az illamtanórálkat — vigyorgott Button. — Gondolom, azért nekik is volt anyjuk... Ben McLoui megmozdult, de Henry Buton ráVtllantot- ta szemét. Ben mogorván hátrálépett, és fogai között elnyomott valami káromko- dásifélét. .— Nézze, Mr. Wittgen — szólalt meg nyájasan Button —, ne rabbijuk egymás idején. Maga visszaadja a százezer dollárt, utána azt csinálhat, amit akar. — Százezer dollár! — csettintettem a nyelvemmel. — Mit szólsz hozzá, szivi? — Fantasztikus összeg! — közölte ábrándozva Ruth —, de sajnos nem nézem ki belőled ... — Hallja? — fordultam Button felé. — Elég a tréfából! — Henry Button ökle nagyot csattant a rozoga íróasztalon, aztán jelt adott a gorillánakBen McLoui és egy másik tag a pillanat tört része alatt hátracsavarta a kezemet, s szinte ugyanazzal a mozdulattal belelöktek egy púposra kárpitozott székbe. Csuklóimat a szék támlájához, kötözték. Aztán Ben McLoui az arcomba vágott. Nem volt erős ütés, de orromból folyni kezdett a ■vér. Ruthot egyszerre két gorillának kellett lefognia. — Nos, Mr. Wittgen, még most sem hajlandó beszél^ nii? — kérdezte Button. — Miről? — a fájdalom téljesen eltompította a nyelvemet. Elhagyta íróasztalát, és szorosan elém állt. — Így is jó — közölte nyájasan, s tömpe -ujjaival némi vért itatott fel az államról; aztán néhány lépést hátrább lépett; f enekét az asztal széléhez támasztotta." Hangja hideg volt és színtelen: — Tudja, miután 'elküldtem maga után a fiúkat, úgy döntöttem, hogy pénz nélkül nem engedem el innen — nyelvével meglebegtette porcelán protézisét, s ujját gondosan megtörölte zsefokendőjéveü. — Tehát vágy a pénz vagy az élete... Ámbár biztos vagyok benne, hogy -beszélni fog! — Lassan elvigyorodott; mosolya eszelős volt, mint egy orvosa könyvben lévő zárt- oszta'lyi beteg fényképilluszt- rációja. — Ugyanis zseniális kínzást találtam ki a maga számára. Igaz, már a középkoriban is használták, nyilvánvalóan eredményesen, különben nem maradt volná az utókorra... — Nem is gondoltam volna, hogy ennyire művelt — préseltem ki magamból. — Köszönöm. Néhány pillanat múlva maga is meggyőződhet eme egyszerű, de roppant hatásos szerkezetről. — Fejét a gorillák felé fordította. — Fiúk, hozhatjátok a műszert. — Két gorilla elhagyta az irodát, aztán ismét rám emelte savószínű szemeit. — Szóval magát annak idején a piálás miatt rúgták ki a rendőrségtől. Nos, kedves Wittgen, most aztán annyit ihat, amennyi csak magáiba fér! — Hátravetette a fejét, és röhögni kezdett: — Szépen a szájába rakunk egy tölcsért, amelybe temérdek mennyiségű sört íom gun-k öntözni. Mit szól hozzá? — kérdezte még mindig füldokolva. — Akár két ládával is megihat. Ámbár, szerintem inkább beszélni fog. — Tudja, hogy imádom a sört — válaszoltam, de tudtam, hogy igaza van. Talán egy-két litert ha kibírok, s aztán... De nem akartam még erre az „aztán”-ra gondolni. Henry Button cigarettát rakott a szájába, és elégedetten legeltette rajtam a szemét. — Pedig én betartottam az ígéretemet, ellentétben magával : kezdtem begyűjteni a füleseket Máx Harveyról. Annyit -már .megtudtam, hogy a Lótusz bárban nyomozott valami gyilkossági ügyben... Az ábra szerint ennyit már maga is kiszimatait... — És ha nem találtak volna ott? — öhaaiie-náll előbb-utóbb a nyomára akadtunk volna. Már másodszor kellett rájönnöm arra a szomorú tényre, miszerint nemjó, ha az ember túlságosan sokat jár egy helyre. — Ha nálam lenne a dohány, nyilván azonnal elhagytam volna a várost — próbálkoztam az utolsó lehetőséggel. Henry Button ingatni kezdte a fejét. (Folytatjuk.) Gombavizsgálat Utcai árustól ne vásároljunk! — Tessék mandani, menynyibe -kerül a gomba? — kérdezi egy asszony a Zsebe Áruház előtt áruló fejkendős nénitől. Kedvező lehet az ár, mert rövid idő alatt megkötik a vásárt. Eszébe sem jut a vevőnek, hogy a gombavizsgálatot tanúsító jegyet kérje az árustól. Siet haza — ahol a félté,la.lt gombapörkölttel esetleg az egész családot megmérgezi. Gombaszezon van. Sok -kiránduló csak azért kerekedik föl, hogy a maga gyűjtötte gombából készíthessen otthon egy jó vacsorát. — Vasárnaponként valóságos búcsújárás van a vásárcsarnokiban — mondja Kiss Lászlóné gondnok, vizsgázott gomibaszakértő. — ötven— hatvan g-ombaárus jön naponta, a hét v-égek-en pedig száz—százhúsz kiránduló keres föl. A szatyrokban sok esetben találok gyilkos galócát, világító tölcsérgombát az ehető gombák között. Kiss Lászlóné hivatalosan naponta reggel hattól tíz óráig foglalkozik gombayizs- gáláttal. A csarnok nyitvatartási ideje alatt azonban bármikor rendelkezésre áll, s ma sem ritka, hogy a lakásán keresik föl. ö az egyetlen gombaszakértő Kaposváron, s amikor zárva a piac, nincs kihez fordulniuk az embereknek. Az ország több nagy városában a szezonban ügyeletet tartanak, Pécsen például a hót végén a köjálnál foglalkoznak gom- baVizsgálattal. — Senki sem vállalja az ügyeletet — mondja Kiss Lászlóné —, pedig a kirándulók általában vasárnap délután hozzák haza az erdőkből a gombát. Igen nagy a felelősségem. Most készítettem egy följegyzést, amelyben kérem az illetékeseket: ne engedjék a gombaárusokat reggel hat előtt helyet foglalni a piacon. A vásárcsarnok kapuját már fél ötkor kinyitják, az én munkaidőm ötkor kezdődik, a gombavizsgálat pedig hét órakor. Sok háziasszony még munkakezdés előtt eljön vásárolni, s éppen a minap történt, hogy ölyan gombából vett valaki, amelyiket még nem vizsgáltam meg. Kértem, várjon egy kicsit, amíg átnézem az árut. Jogos volt az aggódásom: két gyilkos galócát találtam a gombák között. A gomlbavizsgáilat Kaposváron tehát még mindig nem megnyugtató. Nincs ügyeletes és nem megfelelő az alkalmi árusok ellenőrzése sem.
