Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

1985. július 23., kedd Somogyi Néplap 5 kultúra Hasznos kiadvány A közművelődés középtávú tervezéséhez TV-NÉZŐ Egy milliomos és a csőd szélén álló gyár Á szovjet napjai Szovjet kulturális napokat rendeznék az idén ősszel ha­zánkban: október 8—14. kö­zött negyedik alkalommal •kerül sor a rendezvénysoro­zatra, amely része a hazánk és a Szovjetunió közötti négy évtizedes, a kultúra minden területére kiterjedő, széles körű együttműködés­nek. A mostani - kulturális napok kiemelkedő jelentősé­gűek abból a szempontból ;s, hogy kapcsolódnak hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulójához, s viszonozzák azokat a imagyar művészeti rendezvényeket, amelyeket tavasszal Moszkvában, to­vábbá a Szovjetunió számos köztársaságában és városá­ban tartottak. Az MTI mun­katársa Moszkvában tájéko­zódott a kulturális napok rendezvényeiről, az előkészü­letekről. Georgij Ivanov, a Szovjet­unió kulturális miniszterhe­lyettese a kulturális napok jelentőségét méltatva kiemel­te: a szovjet kulturális na­pok magyarországi rendez­vényei az eddigi eredményes kulturális együttműködés ki­emelkedő állomását jelentik, egyben új ösztönzést adnak a kulturális kapcsolatok to­vábbi fejlesztésének is. Az őszi program betekin­tést ad .majd a szovjet kul­túra számos területére, és több ágazatot érint. Az egyik legkiemelkedőbb esemény a Moszkvai .Nagyszínház ba­lettegyüttesének vendégsze­replése. A világ egyik ve­zető balett-társulata Buda­pesten és Győrben lép kö­zönség elé. Programjukon a Sosztakovics-zenére összeál­lított Aranykor című műsor és Glazunqv: Rajmonda cí­mű balettje szerepel. Mind­két művet a színház fő ba­lettmestere, a világhírű Ju- rij Grigorovics állította színpadra. Az Aranykort először 1930' őszén, Lenin- grádban mutatták he, de ak­kor csak néhány előadást élt meg. Most nagy siker­rel játsszák Moszkvában. A mű a szovjet történelem egyik érdekes — s nálunk kevéssé ismert — periódusá­ban, a húszas években ját­szódik. A Nagy Színház tár­sulata a kulturális napok eseményeit követően a buda­pesti Európai Kulturális Fó­rum idején további két elő­adást tart. A moszkvai Lenini Kom- szomol Színház két darabbal érkezik. Mark Zaharov, a színház főrendezője a társu­latról — amely jelenleg az egyik legnépszerűbb a szov­jet fővárosiban — elmondta, hogy érdeklődésük közép­pontjában a politikai, pub­licisztikai jellegű produkciók állnak. Élénken foglalkoz­tatják az együttest a nem­zedéki kérdések, a múlthoz való viszony, s a mai kul­túra problémái is. Bár főleg fiatalok látogatják az elő­adásokat, nem tartják ma­gukat ifjúsági színháznak, s nem visznek színre csak a fiataloknak szóló előadáso­kat. A Budapesten is bemutat­ni tervezett Juno és Avosz című rockopera a színház útkeresési törekvéseinek egyik eredménye. A darab Voznyeszenszkij művén ala­pul, a magyar közönség a Fővárosi Operettszínház elő­adásából már ismerheti a darabot — itthon Remény címmel mutatták be. A Komszomol Színiház másik előadásán egy kortárs szov­jet szerzők munkáját játsz- szák. A rendezvénysorozat nagy közönségsikerre számot tartó eseménye lesz a szkíta aranykincsek és régészeti le­letek tárlata, amelyet az Er- rrfitázs anyagából állítottak össze. A kiállítás eddig több európai fővárost megjárt, s most a magyar közönség is megismerkedhet a sok te­kintetben páratlan műtár­gyakkal. Egy másik tárlaton — a Szépművészeti Mú­zeumban — válogatást mu­tatnak be a Tretyakov Kép­tár, a Puskin Múzeum és néhány más szovjet gyűjte­mény anyagából. Iránytű szerepét tölti be ez a kiadvány, melyet ana- . pókban postázótit a közmű­velődési intézményeknek a Somogy megyei Művelődé­si Központ. A füzet címe: Dokumentumok a közműve­lődés középtávú tervezésé­hez. A hasznos kötet, me­lyet Magyar József szer­kesztett, úgy igazítja el a megyében dolgozó népmű­velőiket, hogy képet ad kö­zelimül turnk ösiszegező és feiadatmeghatározó tanács­kozásairól. Újra olvashatjuk a kiad­ványban az MSZMP XIII. kongresszusián elhangzot­tak egy részét. A részletek­ben a közgondolkodás, az ideológiai munka, az okta­tásügy, a kultúra eredmé­nyeiről, gondjairól és fel­adatairól ikap pontos képet az olvasó. Nemcsak a Köz­ponti Bizottság beszámoló­jából idéz a kötet összeál­lítója, hanem Kádár János vitaindítójából, illetve Aczél György, Köpeczi Béla, Pozs- gay Imre hozzászólásából is. Közzéteszi a kiadvány a ha­tározat ideológiára, művelő- déspoláitikára, szocialliista Mérni mindent lehet: hosz- szúságot, erőt, mértani szö­get, áramlást, térfogatot, hőmérsékletet, időt. A villa­mos iparban feszültséget, el­lenállást, meddőáramot. Az orvosok vérnyomást, szív­rezgéseket, agyáramokat mérnek. Az asztronautika kutatói rádiólokációval, ra­darral dolgoznak, mérnek. Napjainkban már általában minden tudományág speciá­lis mérési technikát alkal­maz. A mérések finomodásával egyre elérhetetlenebbnek tetszik a tökéletes pontos­ság. Pedig a pontosság lét­kérdése a tudomány fejlő­désének, mert annál mé­lyebbre hatolhatunk a ter­mészet titkaiba, minél fino­mabb részleteket sikerül be­lőle feltárnunk. Elérhetjük-e életmódra vonatkozó fel- adatmegha tározását is. önálló részt képez a hasz­nos útmutatóban az Irányel­vek és feladatok című sza­kasz. mely az MSZMP So- mc^v Megyei Végrehajtó Bizottságának 1985. május 14-i határozata alapján ké­szült, és tíz év közművelő­dési, művészeti életét fog­lalja össze, ugyancsak kije­lölve. a tennivalókat is. A kötet harmadik fejezete tar­talmazza a 31/1978. (IX. 19.) számú tanácshatározat vég­rehajtásának felmérő doku­mentumát; ez figyelembeve­szi a gazdasági-társadalmi változásokat, az ideológiai és kulturális élet ú.i ténye­zőit, melyek az Országos Közművelődési Tanácsko­zás vitájában és az MSZMP KB művelődéspolitikai mun­kaközösségének művészet- politikai állásfoglalásában is megfogalmazódtak. A so­mogyi helyzetképet ponto­san rögzítő dokumentum a közművelődés minden ágá­nak. illetve a művészeti élet legfontosabb jellemzőinek hű tükrét adja, s Ikdjdlöli a feladatokat az irányítás kü­lönböző szintjein is. valaha méréseinkkel a pon­tosság ideális határát? Síkbeli geometriai alak­zatok nagy pontosságú mé­retmeghatározására a hazai szakemberek a Központi Fizikai Kutató Intézetben is kifejlesztettek egy különle­gesen pontos rendszert. A „TELEMIC—2” tulajdonkép­pen egy mikrométer, amely bármely — tv-kamera csat­lakoztatására is alkalmas — mikroszkóppal használható. A méretmeghatározáshoz először a tv-monitoron meg­jelenő alakzat mérni kívánt szakaszát a beállítható ke­resővonalak közé kell he­lyezni. Ezt követően a ké­szülék automatikusan, nagy pontossággal és szubjektív tényezőktől függetlenül ha­tározza meg a mérni kívánt szakasz hosszát. Akik szerdán este meg­nézték a televízióban a Lesz-e Hollóháza a porce­lán Weimarja? című doku­mentumfilmet, sok kérdést megfogalmazhattak még ma­gukban, amire a riporternek nem volt figyelme. Ezek kö­zül a legcsattanóbb talán így hangozhatnék: — Mi­ként lehetséges, hogy egy dúsgazdag művész — Szász Endre — nemcsak elkötelez­te magát egy, a csőd szélén álló gyárnak, a hollőházi porcelángyárnak, hanem ki­tartóan küzd is a művész a saját igazáért — vagy vélt igazáért —, míg mosoly ül a fizetésképtelen gazdasági vezető arcán? Száznyolcvannégymillió fo­rintért új üzemrészt épített a gyár, ahol berendezkedhe­tett a Szász stúdió. Persze — kölcsönből. A dokumen­tumfilm, amelyet láttunk, a téma ismerője előtt nem ha­tott frissnek, a forgatás óta még aggasztóbb hírek ter­jeditek el Hollóházáról, s alig van piacuk a Szász-termé­keknek külföldön. Vajon mi lehet ennek az oka? A világhírű művész előtt becsukódtak volna az eddig tágra nyílt kapuk? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a piackutatók sültek föl? Száz azonban továbbá is tervez, igaz, a stúdióban már alig készül saját terméke, a hagyomá­nyos hollóházi porcelánt ké­szítik itt is. A filmben a legmeggyő­zőbb érv a stúdió mellett ekképp hangzott el: — Sze­Óriás méretű könyv ke­rült elő egy Hanság vidéki — lébénymiklósi — ház padlásáról. A mű az Or­szágházról szól, az avatás 10 éves jubileumára adták ki. Részletesen bemutatja az építés előkészületeit, an­nak lebonyolítását, s magát retnék letelepíteni . Hollóhá­zán olyan fiatal művészeket, akik kedvelik a porcelánt és igazán tehetségesek. Szelle­mi központtá válhatna Hol­lóháza. Láttuk a filmben, hogy ennek egyelőre nincs anyagi alapja. Saját maguk, úgy látszik, képtelenek a bank­hitelt törleszteni, melyet az új csarnok építésére költött a gyár. Külföldi partner ke­restetik, hallottuk. Ám a bankszakembereknek is volt egy remek ötletük: Szász vegyen részt a vállalkozás­ban a magántőkéjével, így kimászhat a csődből a gyár, a stúdióban a művész pedig — résztulajdonosként — el­nyeri önállóságát. Megvaló­sulhat Hollóházán a porce­lán Weimarja. Nem kacskaringós az út idáig? Túl göröngyös is. Csak sejtem, hogy Hollóhá­za akár Szásszal, akár nél­küle, mindenképpen nehéz helyzetbe került. A termék- szerkezet már nem felel meg a követelményeknek, bár ennek a termelését fokoz­zák még mindig. Az igény­telenségen úrrá kell lennie a művészi porcelánnak, a kor­szerű formatervezésnek — tegyük hozzá: világszínvo­nalon. Hollóháza csak akkor lehet a porcelán Weimarja, ha termékei vonzóak lesz­nek. Ezért folyik a küzde­lem, mondhatni — háború. S csak ezután indulhat meg a verseny a piacon a vásár­ló megnyeréséért. Hi B. az épületóriást. A könyv sú­lya csaknem 10 kilogramm, mérete: 57-szer 37 centimé­ter; 62 oldaliközi illusztrációt és 70, jórészt színes egész oldalas metszetet tartalmaz a Parlament életéről, ter­meiről, díszeiről, berendezé­seiről, építészeti értékeiről. Mér a mikroszkóp Óriás könyv az Országházról Rádióközvetítés Bayreuthból Magyar művészek a Tannhäuserban A Bayreuthi Ünnepi Já­tékok megnyitó előadását, a felújított Tannhäuser pre­mierjét egyenes adásiban köz­vetíti július 25-én a Magyar Rádió. Az utóbbi évtizedben Ri­chard Wagner színháza fenn­állásának 100. évfordulója (1976) óta, minden alka­lommal hallgathatta a ma­gyar közönség is a felújított művek premierjét. Az öt­évenként váltakozó produk­ciók során ily módon csak­nem évenként szerepelt a programban egy-egy mű fel­újítása. Wagner fiatalkori operáját az idén unokája, Wolfgang Wagner rendezésé­ben, az ő színpadképeivel mutatják be, dirigense Giu­seppe Sinopoli, a főszerepe­ket Rene Kollo, Richard Versalle, Gabriela Benac- ková, Gabriele Schanut énekli. A 109. éve fennálló Fests­pielhaus előadásának olyan nagyszámú imagyar közremű­ködője még nem volt, mint ezen a nyáron. Wolfgang Wagner Markó Ivánt hívta meg az opera balettjéleneté- nek, a Bacchanália koreog­ráfiájának a megtervezésére, betanítására, a győri Kisfa­ludy Színház balett-társula­tának előadásában. A szóló­énekesek között újra szín­padra lép Sólyom-Nagy Sán­dor és Molnár András, akik az utóbbi években vendég­szerepeitek Bayreuthban. A kórusban is nagy számban énekelnek magyar művészek, a budapesti Operaház tag­jai — közöttük többen egy pro dukc i óban-1 részt vett ek. A bayreuthi Tannhäuser- előadások krónikájából tud­juk, hogy 1904-ben Mátray Dezső és 1930-foan Pilihszky Zsigmond alakította a cím­szerepet, Markó Iván előtt pedig a magyar származású Laban Rudolf készített ko­reográfiát ugyancsak 1930- ban a Bacchanáliáihoz. Ta- káts Mihály Wolfram szere­pében aratott sikert. A leg­utóbbi, az 1978. évi felújí­táson Vénusz és Erzsébet szerepében debütált Marton Éva. A wagneri életmű és a magyar zenei élet kölcsön­hatásának gyökerei a múlt századba nyúlnak vissza. A zeneszerző felesége, Liszt Ferenc leánya, Cosima bizo­nyos mértékben .magyarnak vallotta magát. „Ebiben van is valami igazság — jelen­tette ki —, különféle - vér folyik az ereimben. Lobba­nékony lelkesedésemet a magyarnak tulajdonítom.” évekig Ferencsik János, 1938-iban az Operaház együt­tese vendégszerepelt, és Liszt-műveket 'ott elő. Az ötvenes éveke .1 új fiatal magyar tér; mát fedeztek föl Bayneu' »zámára, Kónya Sándort; hat éven át éne­kelte a Persifal és a Lo- hengrin címszerepét. Majd Kelemen Zoltán aratott si­kert, aki több szezonban ki­emelkedő Alberich-alakítást nyújtott. A második magyar karmester Solti György volt Wagner színpadán. Az augusztus 28-ig tartó fesztiválon a repertoárból a Parsifal kerül színre, Götz Friedrich éveken át vitatott rendezésében, Peter Hof­mann, Simon Estes, Hans Sotin, Waltraud Meier fő­szereplésével, vezényli Ja­mes Levine. Harmadik sze­zonját éli a hidegen fogadott angol Ring Peter Hall ren­dezésében, Peter Schneider vezényletével, Siegmund Nimsgern lildegard Beh­rens, Sieglrid Jerusalem, Manfred Jungés Hanna Shwarz közreműködésével. Évek óta sikerdarab A boly­gó hollandi, Harry Kupfer különös koncepciója frissí­tőén hatott a bayreuthi ren­dezések stílusára, a Hollandi szerepében a fekete bőrű Si­mon Estes, Sántaként Lisbeth Balslev páratlan élményű alakítással örvendezteti meg a közönséget. ^ Erdősi Mária Följegyezte azt is: „Férjem zenéjét a magyarok értették meg először, a saját hazájá­ban kigúnyolták, elgáncsol­ták. A lovagias magyar kö­zönség ezt sohasem tette meg.” Wagner rajongói még a művész életében megalapítot­ták Pesten a Wagnerianusok Társaságát, Mosonyi Mihály, Rosty Pál, Reményi Ede, Ábrányi Emil, a kor ismert művészei voltak rendíthetet­len hívei. Hans Richter kar­mester a pesti Nemzeti Színháztól vált meg Bay­reuth kedvéért, és élete vé­géig tanította, vezényelte ott Wagner műveit. A Festspielhaus előadásainak közreműködői között talál­juk Székelyhídi Ferenc ne­vét. A Rajna kincsében Ker­ner István, a budapesti Operaház későbbi igazgató­ja brácsázott a zenekarban. Schrott Frigyes Wotant ala­kította a Ring 1927. évi be­mutatóján. Toscanini mellett korrepetitorként dolgozott SAYKWmms | $AYK£Vm\ I98S

Next

/
Thumbnails
Contents