Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

1985. július 22., hétfő Somogyi Néplap 5 MAGYAR SIKER BAJORORSZÁGBAN Megszerették a Borókát Szobrok születnek Ismét benépesült a nagyatádi szobrász alkotótelep. ígéretes tervek alapján hoz­záláttak a mii vészek a szobrok kivitelezé­séhez. Jelentős munka hárul a telepen dolgozó szakemberekre is, akik segítenek a hagyományos faipari munkákban. Eszperantó világkongresszus Munkatársunk telefonje­lentése. Néhány hónappal ezelőtt kapcsolat jött létre a barcsi Boróka táncegyüttes, és a bunghaussend hagyományőrző hátér mellett fekvő bajor csoport között: Az osztrák városka fiatáljai a tavasszal magyar partnereket kerestek. A Sóimogv megyei Művelődé­si Központ közvetítésével és javaslatára a barcsiakat vá­lasztották. Egyelőre látatlan­ban. A májusi magyarorszá­gi közös fellépések és a sze­mélyes megismerkedés azon­ban már sejtetitek, mindkét fél számára hasznos és kel­lemes lesz ez a kapcsolat. A hazai fellépések viszon­zásaként a. Borókát július közepétől kéthetes NSZK- beli vendégszereplésre hívta meg az altöttingi ifjúsági kör. A fiatelok nemzetközi éve rendezvénysorozatának keretében négy európai nemzet — a magyarok mel­lett franciák, skótok és spa­nyolok — fiaáit és lányait látják vendégül. Hazánk tán­cosai az OKISZ művelődési osztályának és a többi pat­ronáló szerv segítségével utaztak. A rendezőik és a helybeli lakosság nagy szeretettel fo­Ezéklben a napokban több száz tovább tanulni vágyó diák veheti át a felvételi vizsga eredményéről tájé­koztató borítékot.. Aki első pillantásra, a postai külde­mény terjedelméből szeretné megítélni a válasz milyensé­gét, az csalódik. A Kaposvá­ri Tanítóképző Főiskolán fel­vételizettek mindannyian nagyalakú borítékot kapnak kézhez. Az elutasítottakéban érettségi bizonyítvány, a le­endő hallgatókéban pedig fontos információkat tartal­mazó tájékoztatók, kérdő­ívek találhatók. Kaposvár két felsőoktatá­si intézményének — a taní­tóképző és a mezőgazdasági főiskolának — felvételi ta­pasztalatairól érdeklődtünk. Kővári Istvánná, a mező- gazdasági főiskola tanulmá­nyi élőadója elmondta: az idén összesen 409-en jelent­keztek az intézménybe. Eb­ből 274-en nappali, 135-en levelező tagozatra. A felve­hető 80-ból 5 tanuló élhetett a fellebbezés lehetőségével. 14-en pedig a tavalyi felvé­teli eredményük alapján elő­felvételivel kerültek be a nappali tagozatra. A jelent­kezőkből 47 leány, ebből föl­vették 17-et, a többi fiú. A középiskolai végzettség alap­ján megállapítható, hogy kö­rülbelül fele-fele arányban jelentkeztek gimnáziumot, il­letve mezőgazdasági szakkö­zépiskolát végzett diákok, tí­zen pedig egyéb érettségi bi­zonyítvánnyal rendelkeztek. A levelező tagozatra 30-at vették föl, ebből kettőt a fel­lebbezési keret terhére. A tanítóképző főiskolára — Paksi Judit főigazgatói hivatalvezető tájékoztatása szerinf — az idén 961-an je­lentkeztek. Közülük nappali tagozatra 469-en, levelező ta­gozatra 381-en. felsőfokú óvónőképzőbe 111-en. A nap­pali tagozaton 4p-nel nőtt ta­valy óta a jelentkezőik szá­ma, a levelezőn hétszeres volt a túljelentkezés. A nap­pali tagozaton 307 tanuló tett eleget a felvételi követelmé­nyeknek. A 200-as keretből az intézmény 188-at vehetett föl, 12 jelentkezőnek adták meg a fellebbezés jógáit. Nyolcain mint előfetvé'teliisék kezdhetik meg szeptember­ben a itanulmányaikat. Vala­melyest nőtt, de még mindig -nagyon kevés a fölvett fiúk száma: a 188-ból mindössze 23. gadita a magyar csoportot. A mieink pedig rövid időn be­lül bebizonyították, hogy méltóak a megtiszteltetésre, az előlegezett bizalomra. Már a turné első félidejében nagy elismerést és népszerű­séget vívtak ki maguknak. Mindezt annak ellenére, hogy az . első próbatételen meglehetősen nehéz körül­mények között estek át. Az altöttingi járási tanács nagytermében, csúszós par­ketten, tikkasztó hőségben kellett ropniuk a táncot a súlyos kosztümökben. Volt. aki meghátrált. A spanyol csoport például nehezen vet­te az akadályokat, türelmét vesztette, közepeset produ­kált. A magyar táncosok és ze­nészek fegyelmezetten dol­gozták végiig a próbákat. Nem is maradt el az ered­mény. A műsor után a pol­gármester így gratulált a barcsiaknak: „Köszönjük, még sosem láttunk ilyen szépet.'’ Hamarosan nagyabb kö- 'zönség előtt is bemutatkozott az együttes. A Lindacher Hof nevű rangos szálló ét­termében talán még kétsé­gekkel teli várakozással gyü­lekeztek a bajor nemzeti vi­A minisztérium által kije­lölt alsó határ 82,5 pont volt az idén. Ezt a felvételizettek közül 202 jelentkező érte el. A fellebbezések eredményé­ről még augusztus húszadika előtt döntenek. Említésre méltó, hoigy a kötelező'felvé­teli tárgyak — a magyar és történelem — mellett, illetve a történetem helyett pedagó­giát és matematikát is vá­laszthattak a jelentkezők. A levelező tagozaton 381-en jelentkeztek az ötven helyre. Igen nagy volt tehát a túlje­lentkezés. Közülük 16-nak ez lesz a második diplomája. A levelező tagozaton felsőfotkú óvónői képesítést kívánnák szerezni 111-en. Közülük ké­pesítés nélküli óvónőként dolgozott 50, ebből 16-ot vet­tek föl. Az óvónői szakkö­zépiskolában végzettek közül 61-an jelentkeztek, s 46-an kezdhetik meg tanulmányai­kat szeptemberben. V. A. heül a zenész a zongorá­hoz és ír egy dalt. Azután ír még egyet... Keserűen mély hangokkal. szaggatott ütemekkel, disszonáns ak­kordokkal. Az éhezésről ír. Szókhoz nincsen kötve, úgy tetszik végtelen a szabadsá­ga. És mégsem az. öt da­lát. tíz dalát még meghall­gatják, a tizenegyediket ta­lán már nem. Leül a zenész a zongorá­hoz, avagy fogja a gitárt, üti a dobot, bűvészkedik a szintetizátorral. Játszik szo­morkás és vidám számokat. S közben néha ő is, nézője is Afrika éhezőire gondol. A világ legnagyobb és legfáj­dalmasabb koncertjén Lon­donban és Philadelphiában. Egy hete néhány tucat ,vi­lágsztár. sokszor tízezer helyszíni és sok millió tévé­néző az éhező földrészért szórakozott és szórakozta­tott. Létezhet-e ennél kese­rűbb ellentmondás? Aligha. A nagyszerű és a magaszta­ló jelzők hosszú sorával il­lethető ikerkoncertet a pok­lok mélységes bugyraiból merített erő teremtette. Közhelyesen igaz bölcses­ség: a világ íegmagaszto- sabb dolgainak fonákján ál­talában valami szörnyűséget találunk. Persze az érem szép vere­tű, csillogó oldalának nemes seletbe öltözött helybeliek. A vendéglátó együttessél kö­zösen adott műsor azonban feloldotta a tartózkodást. Do­bolva, tapsolva ünnepelték a barcsi táncosokat. Különö­sen a fiúk tettek ki magu­kért. Vidáman, energikusan, remek összhangban járták a Pontozót, az erőteljes férfi- táncot. A lányok eleinte egy kicsit elfogódottak voltaik, de ezt talán nem is vette észre más, csak aki velük együtt izgult a sikerért. Hi­szen nem volt csekély a tét, Itt dőlt el, milyen véleményt alkotnak rólunk a bajorok, akiknek nagy része előtt még ismeretlen volt az igazi ma­gyar folklór. A Hangulatok című stilizált koreográfiát azonban már büszke, kecses tartással táncolták végig, s ekkor talán a mosoly is őszintébb volt az arcukon, mint kezdetben. A záró Nyírségi csárdást vastapssal követelte vissza a közönség. A közös est kölcsönös tánctanítással, jó hangulat­ban ért véget. Németek, skó- tod£ spanyolok, franciák és magyarok közösen izzadtak a bajor táncok és a Dunán­túli ugrós szilaj ritmusára. A kezdeti sikerek minden bizonnyal azt eredményezik majd, hogy a következő egy hétben még többen jönnek el műsorukra. A burghaus- seniék választása telitalálat­nak látszik. A barcsiak nagy szakmai biztonsággal, igé­nyesen tolmácsolják az ere­deti magyar hagyomány tán­cait. Terstyánszky Krisztina Magyar szerző Peruról A szerzőnek küldött tisz­teletpéldányok tanúsága sze­rint megjelent Kubában Än­derte Ádám docensnek, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem latin-amerikai történeti tanszéki csoportja vezetőjének „Politikai moz­galmak Peruban a két vi­lágháború között” című könyve. A négyszázötven ol­dalas, spanyol nyelvű kötet a Casa de las Americasnak, Latin-Amerika egyik legte­kintélyesebb kulturális köz­pontjának kiadásában látott napvilágot. A szerző a hetvenes évek közepén tett hosszúbb perui tanul mányútjának tapaszta­latai, a korabeli sajtópulbli- kációk, könyvek, levéltári anyagok tanulmányozásával szerzett információi alapján írta meg művét. szépségét nem kisebbíti a rozsdás, árkosra karcolt, hi­básan vésett másik fele — Csak jó, ha tudjuk, hogy van. Szerényen ragyogó művészek, habókos fenegye­rekek, botrányhősök, (elké­nyeztetett rockcsillagok gyűjtöttek — is tmaguk is adtak — össze negyvenmillió fontot csont és bőr ember­társaiknak. Milliomosok ze­néltek a stadionban. A forró napsütésben hatalmas tűz- oltófecákendők . permetez­tek műesőt a közönségre, hogy el ne tikkadjon. Este fények gyűltük, hűvösödött, mozgóárusok frissítőket hordtak ... Gazdagok ze­néltek fizető közönségnek azért, hogy pénz jusson éhe­ző, koldusszegény emberek­nek, akik sokéves aszályban esőt nem látnak, s nemhogy enyhítő permet, de sokszor ivóvíz sem jut nekik. Mi­csoda fény és micsoda ször­nyű árnyék. De vannak még kiáltóbb ellentmondá­sok is. Egyelőre maradjunk csu­pán ennél. S nem is kell azonnal a millomos zené­Európa egyik legrégibb városában, a bajorországi Augsburgban rendezi meg az idei — sorrendben a 70. — kongresszusát az Eszpe­rantó Világszövetség. A nemzetközi találkozón ötven országból mintegy kétezren vesznek részt, köztük ma­gyar eszperantisták. Az ese­ménysorozatra augusztus 3. és 10. között kerül sor. ' A világszövetség munká­ját 1980 óta magyar főtitkár irányítja, a Pécsett élő Fel- sőné dr. Szabó Flóra ügy­véd. A háromnegyed évszá­zada fennálló nemzetközi szervezet élén először áll nő és először tölti be ezt a ma­gas tisztséget szocialista őr­siekre gondolunk. Elegendő önmagunkba nézni. Itt élünk úgy közepesen. Vannak gondjaink. De ha bajainkat sorolva leülnénk egy afrikai mellé, hát nemigen értene bennünket. Felelősek va­gyunk-e? Külön-külön bi­zonyára nem. Hiába adnánk oda mindenünket, ha mi szegényebbek lennénk, at­tól ők mép em gazdagod­nának. Mint ahogy hiába adná oda minden vagyonát a világ összes szórakoztató zenésze — az utolsó zug­kocsmában játszótól a mil­liárdosig — s ölthetne ba­rátcsuhát, hamut hinthetne a fejére, az éhezők még éhezők maradnának. A ze­nésznek az a dolga, hogy -muzsikáljon, hogy sztár le­gyen. S — mint most har­madszor is megmutatta —, hogy művészként is segítsen a maga módján az éhező­kön. Az égbekiáltó ellent­mondás persze megmarad a világ vagyonosai és a világ szegényei közt. A felelősség is a vagyonosoké, de nem oly egyszerű módon, hogy nekik le kell mondaniuk mindenükről... szágbeli eszperantista. Dr. Szabó Flórát családja és hi­vatása Pécshez köti, ennél­fogva a mecsekaljai város­ból intézi az Universala Es­peranto Asocio (UEA) hiva­talos ügyeit, köztük a világ- találkozó előkészítését. A kongresszusról nyilatko­zott a főtitkár az Augsburg- ba történő élutazása előtt. Mint mondotta: az UEA azért választotta a világ- kongreszus színhelyéül Augslburgot, mert. a város az idén ünnepli alapításának 2000. évfordulóját. Több más város is pályázott a 70. ta­lálkozó megrendezésének jo­gára, de a szövetség méltá­A rockzenészek immár — világvisszhangos demonstrá­cióikkal — az éhezés elle­ni mozgalom élén vannak. Mostani negyvenmillió font­juk azonban édeskevés. Ez is elborzasztó fonákság. A leg­érthetőbb művészeti „világ­nyelv”, a zene egy világ­akcióban „csak” annyit ké­pes gyűjteni, amennyiből — a búza jelenlegi árát szá­mítva — körülbelül két na­pig ehetne fél-fél kiló ke­nyeret a világ valamennyi éhezője (nyolcszázmillió em­bert), de iaz Afrikában köz­vetlen életveszélyben levő harmincmillió sem sokáig húzná ennyi pénzből, ha az összeget azonnal élelemre- váltanák. (Egyébként böl­csen nem azt teszik, hanem évekig, évtizedekig kama­tozó mezőgazdasági terme­lőberuházásokra fordítják a a pénzt.) Ennyit érne a művészet? Miközben hozzávetőleges számítások szerint a földke­rekség két-három heti fegy­verkezési költségéből meg­szüntethető lenne az éhség. Ez az igazi ellentmondás. A nyolta a nyugatnémet esz­perantisták kérelmét, és az ősi Bajor városba hívta ösz- sze a világnyelv barátait. Az eszperantó kongresszus ily módon részévé válik a jubileumi ünnepségsorozat­nak. A 2000. évfordulóhoz kap­csolódik a világtalálkozó gondolata is: „Régi és mo­dern: mit megváltoztatni és mit megtartani?” Az évforduló alkalmából dokuimentumkiállítást, béke­koncertet, filmvetítést és élőadásokat rendeznek, s nagygyűlésen emelik: fel sza­vukat a kongresszus részt­vevői az atomháború ellen. többi: a „fürdözö" közönség kitűnő zenészek avagy akár a nálunk kukába hajított egész vagy fél kenyerek és a koldusszegény éhezők ellen­téte csupán jelzés. A valódi erők másutt csapnak össze. Ki vegye tehát magára a világ ezernyi fájdalmát? Én, te, ő, mi? Efton John? Paul McCartney? A Who együt­tes? Tina Turner? Zenél­hetnek, hallgathatjuk. Sír­hatunk, ordítozhatunk... Azt a sok süket fület kellene kinyitnunk, amelyiknek szól­hat akár Beethoven, akár John Lennpn — egyiket sem hallja. Vajon kétféle emberiség van? Az egyik a nemes, a nagyszerű, a bölcs, a mű­vész ... A másik a gálád, a pusztító, az ördögi... És melyik győz? s így van-e? Csak időnk, az maradjon! Arra, hogy egyszer majd válaszolhassunk is magunk­nak, amikor már az éhezők nem éheznek, és ők is részt vehetnek ebben a disputá­ban. Amikor a zene csak zene lesz, és az afrikaiak is hallgatják. Csak időnk maradjon... Lagelább any- nyi, amennyi elég ahhoz, hogy kikísérletezhessük: va­jon miképpen lehet a raké­tákkal kenyeret szállítani. Luthár Péter Minden boríték nagyalakú A fájdalom koncertje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents