Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
1985. július 20., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK KŐRÖSHEGY A műemlék templomáról és európa hírű koncertjeiről isimert községben — tán épp aiz említettek árnyékában — alig gondozotton bújik meg a nagy vadász, Széchenyi Zsigmond kedvek kastélya. Az 1790 táján épített késő barokk ház elvileg műemlékként védett, erről a falán levő tábla is tanúskodik. A gyakorlat azonban a felirattal jelzett szándéktód messze elmarad, a kastélyt valójában senki sem óvta semmitől. 1980 augusztusában, amikor a Városépítési Tudomás nyos és Tervező Intézet fölmérte az épületet és környékét, még az istállót is épség- “ben találták a mérnökök. Föd is jegyezték róla, hogy a kastéllyal egyidőben épült. Ezek szerint az sem volt értéktelen. De csak volt. A Váti felhasználási javaslata így szólt: „A vegyes (iroda-lakások) használatot meg kell szüntetni. A kastély egy gazdát érdeméi. Üdülőház, alkotQiház, idegenforgalmi szállás jellegű épületfelhasználás lenne célszerű. A Balaton-pant közelsége, illetve éppen kívánamondlta: maguknak innen egy-két hónap múlva el keld menniük, mert a kastélyt felújítják. Harmincegy éve „rögtön” költözünk... Én egyébként szeretők itt lakni, de ha adnának egy rendes helyen másik lakást, akkor szívesen elköltöznék, mert a kastély szerintem is szebb lenne akár egy Széchenyi Zsigmond múzeumnak, akár szállodának. — Amikor önök ide jöttek, megvolt még valami a régi dolgokból ? — Nemcsak valami, hanem valaki, sőt valakik is. Zsigmond ugyanis unokaöccsének, Gyulának ajándékozta ezt a házat nászajándékként, amikor az elvett egy Esterházy hercegkdsasz- szonyt. Gyulá gróf a feleségével és öt gyerekével 1956- ig lakott itt, akkor elmentek messzire. A finom megfogalmazást Sermamné „fordította” prózára: — A gyerekek már nem voltak itt, és egyszer csak Tnegtáfituk a grófot meg a grófnőt hátizsákkal. Mondom a szomszédnak: te,. ezek A számítógép és a zene A modern technika megteremtette az elektroakusztikát, amely nemcsak a hangokat átalakítja elektromos rezgésekké, és így azokat rögzíteni képes, hanem fordítva is: a hangfrekvenciás elektromos rezgéseket visszaalakítja hangokká. S mivel a hang valójában olyan pe- riódikus rezgőmozgás, amely bármilyen rezgésszámon érzékelhető, tulajdonképpen megszűnt a megszokott skálarendszer egyeduralma, amely az oktávot tizenkét egyenlő félhaingna osztotta. Vagyis kiderült, hogy léteznek hangok a töhb száz éVe megszokott félhangok között is. Mindez persze csak az európai temperatúrára vonatkozik, hiszen az arab—perzsa oktáv tizenhét, az indiai pedig huszonkét hangból áll. S mindehhez még hozzád járult, hogy a modem elektroakusztika szövetkezett a komputerrel. így történhetett, hogy a számítógép szinte fonhadalLrnasította az elektronikus zenealkotást. A számítógép kétféle módon szegődött a zenetudomány szolgálatába. Egyfelől — kombinációs készségének szinlte végtelen lehetőségeivel — segíti a komponisták munkáját a megszokott ské- larendszerben való zeneszerzés, a hangszerelés terén, másfelől részit vesz az új alapokra helyezett elektro- akusztálkai zene létrehozásában és megszólaltatásában. Az elektronikus zeneművek hangjait máir nem az öt vonal rendszerében elhelyezett kottafejekkel jelzik, hanem pontokat, vonalakat, geometriai alakzatokat alkalmaznak a hangok mélységének, magasságának, idő-« tartamának, erejének, színének érzékeltetésére. Az elektroakusztikai zenét már komputer koíttázza. Az elektronika mintegy 20 000 különböző hangmagasságot produkál, a hallgatóság 20 hetrzes mélységtől a 20 000 hertzes frekvencia magaissáigig. Képünkön egy olyan, a komponista szolgálatában álló számítógépet láthatunk, amely a dafllamvardációk sokféleségét produkálja, s adott zenei anyag hangszerelését igen rövid idő alatt oldja meg. tos távolsága, valamint az itt már hagyományos hagver- senysorozat csak erősíti ezt.” E mondatok igazak. Öt éve azok. De annak felismeréséhez, hogy ez a kastély szinte kiált a méltóbb felhasználásért, elegendő a józan paraszti ész is, úgyhogy nem öt, hanem tizenöt vagy huszonöt évvel ezelőtt már cselekedni kellett volna. A javaslattétel óta csö|k egy „eredmény” született: az irodák már kihaltak, csupán az egyikben dolgoznak. a földszinten. A téesz egyesült egy másikkal, hamarosan végképp kiköltözik innen. Egyik szemem sír. a másik nevet... A kastély nem szövetkezeti irodának való, a kiköltözés tehát rendjén is volna. De ismerem az elhagyott kastélyokat, amelyeket jól-rosszul legalább épségben, ha nem is rendben tartottak gaizdáik, s azután kezdtek végképp tönkremenni, hogy a tanácsok, a téeszek, a művelődési házak kiköltöztek belőlük. így hát jó lenne a Kőröshegyről eltávozó szövetkezet helyébe egy gondos, új gazdát találni. Az emeleten most is lakások vannak, és valószínűleg meg is maradnak egy darabig. Az egyikben Serman István és felesége él 1954 óta. Derűs, vendégszerető emberek. Amit tudtak, megmutattak a házban, és elmondtak egy sor érdekességet a régen történt esetekből. Senman István azzal kezdte: — Ha most maguk azt mondják, hogy ezt a kastélyt végre jól fogják használni és nekem el kell költöznöm innen, akikor én elkezdek harsányan nevetni. Eddig minden évben legalább kétszer jött valaki, papírok, vonalzók és mérőszalagok voltak nála. s azt Amíg az inga lang M unkától, évektől hajlott hátú néne piszkálja botjával a serkenő fű között a semmit. Sámlin ül. Naipszítta, szürké- " re fakult szoknyáját meg- meglitabentí az udvaron átsiető szél. Ilyenkor a köré sereglett aprójószág ijedten rebben szét, és vad riadalommal szerteiramodik, mint amikor héja köröz az égen. — Bolond állatja ... Btet- lék-itatlak benneteket, mire mennétek nélkülem? Piszmog-motyog az öregasszony. Egy-egy erőlködő pillantás hátra, a kertkapu irányaiba, aztán az utcai kiskapu felé — zárva mindkettő, baromfi azokon nem juthat ki. — Mire mennétek nélkülem ... — dünnyögi tovább, s öllébe ejti a botolt. Nem az udvaron kapirgáló szárnyasok járnak már a fejében, a mondáitot se azoknak szánta, sokkal inkább a lányának, a vejének. Most mondhatja, előttük úgyse merné. Ha mondaná, kinevetnék. Talán. De az is lehet, hogy pörölné- nek véle. Inkább pörötaé- nek, mert mostanában mindig idegesek. Mert lassabban jön össze a pénz, mint aho- I gyan tervezték. — Hetenként előveszik a papírt, aztán számolina|k. Mo|st, hogy szedik a meggyet, még többször is előkerül a ceruza. Addig csak a tejnél, a tojásnál nézték meg, hol tartanak a bevétellel. Mire összejönne egy szép summa, előre megvan a helye... Reggel1 viszi őket a busz a gyárba, a vállalathoz, a buszon aztán hallják, ez ezt vette, az meg azt. így került a házhoz a motoros kerti kapa, az istállóba a fejőgép,. A régi permetező sem volt mác elég jó, ahelyett is motoros kellett. De hát így mikor lesz együtt annyi pénz, amennyi a ház felújításához kell nekik?! Igaz, ha a hízókat elviszik, azokért jócskán kapnak, talán futja a téglára. Mit is mondtak, mennyibe kerül most a cement, a tégla? Mindegy. Nekem azt nem kelti tudnom. Lesz egy szobám, azt mondták, azt úgy rendezhetem be, ahogyan akarom. És ha ez mind meglesz, akkior már nem kell annyi baromfit, disznót tartani, kevesebbet kell a jószággal bajmo- lódinr. ök tudják... ' Ne! Hogy a kórság esne beléd! — sipító hangja ráijeszt a kakasra, s az felhagy a kotnyeles kacsa csipkedésével. Az öregasszony még megrázza néhányszor a botot, fenyegetően, aztán megint összegörbed a sámliim. Most olyan piciny, hogy szinte eiszre se lehet venni a tágas, falusi udvarban. • * * A menyecske együtt érkezik a kőművessel. A kiskapuban megállnak, az asszony magyaráz: — Ott, azt a nyári konyháit lebontanánk. Az urammal úgy számoltunk, hogy kikerül belőle annyi tégla, amennyi az előszobához kell. A többit megvesszük, csak tudjuk, mennyire lesz szükség. Én ugyan azt mondtam, bontsuk le a pajtát is, de az uram ragaszkodik hozzá. Azt mondja, a jószágtól nem válunk meg, s akkor kell a tető a széna fölé. És az előszobához úgysem kell sok tégla, mert oda nagy bejárati ajtóit és két nagy ablakot szeretnénk tetetni... A kőműves belép a kapun, közelebb megy a házhoz, zsebében mérőszalag után kutat. Megkerüli a sarkot, komótosan méricskéli a fal szélességét, a magasságot, közben számokat jegyez a noteszébe. Amíg ezzel foglalatoskodik, a menyecske a baromfiudvar felé tart. — No, mama, hamarosan épülünk — mondja, amint az öregasszony közelébe ér. — Látom, lepihent. A baromfi megkapta a magáét? — Hallottad, nem sival- kodnaik. a hízók se visítanak ... Répaíevelet, csalánt holnapra valót is szedtem. Az elvénült salátáiból aprítottam a récéknek, csak ösz- sze kell keverni darával. De tápért már elmehetnótek a felvásárlóhoz, mert fogytán van. — De mikor, mama? Reggel, amikor'-megyünk, még nincs nyitva, mostanra meg már bezárt... Talán a sógor hozhatna. Este el is megyek hozzá, viszek neki pénzt, ha erre jár a téesz teherautójával, elhozza és bedobja az udvarba. Aztán a meggyet is elviheti, amit ma még leszedünk __ A kőműves végzett a számolással!. Anya és lánya befejezi a diskurzust, a mester és a menyecske már házat alakít — egyelőre papíron. » * * Magyarországon 1966 és 1980 között csaknem megkétszereződött a naponta ingázók száma, s öt évvel ezelőtt már meghaladta az 1,2 milliót. További több minit negyed millióan csak hétvégeken térnek meg otthonukba. Egy példa So- moigyból: Barcson és a városkörnyéken naponta 534-en ingáztak 1980-ban, négy évvel később ez a szám 3,3 százallékkal nőtt... Réggel mennek, délután vagy este érkeznek. Munka után hazatérnek, s ismét előveszik a munkát. De amíg távol vannak, otthon addig sem áll meg az élet... Hemesz Ferenc disszidálnak. Az meg nem hitte. Nekem lett igazam. Az idős házaspár arról is beszélt, hogy vajon az asz- szony „jóslata” miért keltett hitetlenséget. Széchenyi Gyula nem emlékekből élő ember volt Mérnöki diplomáit szerzett, és egy székes- fehérvári építőipari vállalatnál dolgozott. Mint utóbb kiderült: külföldre is csak azért ment, mert gyerekeit grófi származásuk miatt akkoriban nem vették föl az egyetemre, ők pedig tanulni akartak. A régi bútorok, a kevés megmaradt értéket távozásuk előtt elajándékozták, így hát ezek némelyike talán még föllelhető volna, akadhat is köztük valóban becses tárgy — ha a kastély sorsa jobbra fordulna és ha valaki hajlandó lenne az eredeti holmikból egyet- kettőt visszaajándékozni. .. Megannyi ha. Jártunk a padláson is. A tetőszerkezet felújításra vár. Ha nem javítják meg, előbb- utóbb az istálló sorsára jut a kastély is, bár ma még viszonylag jó állapotúnak mondható. Serman István is csak önmagát vigasztalta így: — Engem még innen visznek a temetőbe, addig biztosan kitart a kastély, mert kétszáz éve jól megcsinálták. De szomorú volt végignézni, hogy innen mindenki csak elvitt valamit. A park kerítését lebontották, a fáikat kivágták tüzelőnek, a lépcsővel szemben levő bemélyedésben egy szobor volt... Volt. Lebontatták, elvitték, nem gondozták... Ideje volna mihamarabb nekilátni a dolognak, és jóvátenni a hibákat, pótolni a mulasztásokat.» Luthár Péter Fotó: Makai Károly Somogyi kastélyok
