Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-18 / 167. szám
1985. július 18., csütörtök Somogyi Néplap 3 Gólyák keringenek a zúgó gépek nyo* mában. Sajátos ellentmondás: a szalmarendeket maguk után fektető óriás masinák porba burkolóznak, a kicsépelt szemet szállító teherautókat viszont sok helyen mégis úgy kell kivon- tatni a tábláról. Mert a gabona megérett, de a föld még nem tudta igazán befogadni a sok esőt. Aratnak Somogy mezőgazdasági Üzemei. Összesen csaknem száznégyezer hektár kalászos betakarítása vár a hat- százharminc kombájnra. A tizenhét és félezer hektár őszi árpa levágása után, most a több mint het- venezernyi hektár búza biztonságba helyezése jelenti a fő feladatot. Az idei aratásról, a mai aratókról igyekeztünk körképet adni összeállításunkban. ígéretek, kétségek, költségek — Szépek a gabonák, de az időjárás még okozhat kellemetlen meglepetéseket — így vélekedett egy hónapja az egyik tapasztalt gazdasági vezető. Hogy a valóság mennyire igazolja ítéletalkotását, a válaszra még néhány hetet kell vánni. Annyi bizonyos, hogy a csaknem száznégyezer hektárnyi kalászosból mintegy tizennégy és félezer hektárnyit már levágtak Somogybán. Ez volt az őszi árpa. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának összegzése szerint a betakarított termés alatta maradt a korábban becsültnél. A szélsőséges időjárás a legalaposabb szakmai véleményt is megcáfolhatja. Nem kétséges, hogy a megye mezőgazdasági nagyüzemei a vetéstől, kezdve felelős gondossággal munkálkodtak, hogy a gabonaprogmmban ez évre tervezett 15,4 millió tonna gabonát betakaríthassák. Ebben a fajta kiválasztásától, a magágykészítésen, a gyomirtáson és műtrágyázáson keresztül a betakarítógépek előkészítéséig, az ügyeleti rendszer és a mindennapi munka megszervezéséig rengeteg itt föl, nem sorolt munkafolyamat van. Most érkezett el az a pillanat, amikor sokezier ember különböző időszakokban végzett munkája mérhető értékké válik. ■ ígéretesen, mégis kétségek között kezdődött meg a hét elejétől szinte mindenütt a búza aratása. Általában először a veszélyeztetett- táblák, táblarészek, a megdőlt, a sok esőtől elgyomosodott terültetek termését vágják. Érthető, hogy ezeken a részeken- nem telik olyan gyorsan a kombájn tartálya, ezeík a hektárok kevesebbet fizetnek a reményeknél. Bár az elmúlt napok meleg időjárása rohamosan érlelte a gabonát. sokfélé szükség van a szárításra. Költségnövelő munkafolyamat ez, de elkerülhetetlen. A megyében utazó ugyanazt láthatja, amiről a megyei szakirányítók tájékoztatták; a kombájnok nyomában szinte mindenütt ott járnak a bálázók, a szalrna- lehúzók. Alig csendesedik el a betakarítógépek zúgásától a tábla, máris ott dolgoznak a talajmunkáló gépek. Van, aki zöldifcrágyánalk, van a.ki takarmánynak vet másodszor is magot ,a földbe. BEÉRETT A BÚZA Jobb minőségű gabona Bizakodás, harminc fokban Még az aranysárga tarló is árasztja a hőséget. Amerre járunk, mindenütt dicsérik a rekkenő meleget, a perzselő napsütést. Legfőbb ideje,- mondják, hogy végre beköszöntött az igazi aratási idő. —• Nem jönne jól leállni egy-egy napra, eső miatt? — Nem bizony! A> kelleje. hogy az idő így kifusson még vagy két hétig... így vélekedett a siófoki November 7. Tsiz búzatábláján Harmath János, a kom- hájnosok csoportvezetője, s neki adott igazat a Claas Domlimátor vezetőfülkéjéből szusszanásnyi időre leereszkedő kombájnos, Jani József is. A gépek a múlt hét péntekén „kóstolták” a búzát, de még nedvesnek bizonyult. Ezért kivárták a hét végén. Hétfőtől viszont a teljes gépparkjuk belelendült. — Segítőink is vannak: a zirci és a nagyvázsonyi ter- inel ős zöv etkezettől jöttek Ikomibájnosok. - A kapcsolat tavaly kezdődött, mi is dolgoztunk náluk. Ha itt végeztünk, most is visszaadjuk a segítséget. Huszonhat kombájn „falta” az őszi árpát, a magnak vetett borsót, s ebből csak nyolc volt a siófoki téeszé. A múlt hét végére túljutottak a tavalyinál majdnem négyszáz hektárral nagyobb területen — 1130 hektáron — termő őszi árpa betakarításán. Á búza és a még lábon álló borsó aratásánál végre nyáriasra fordult az idő. Mindkettő kitűnő hozamot ígér. Azért kell a jó idő, hogy a termés minősége ne romoljon. Dicsérték a Dózsa-máj őri konyháról kihozott, kalóriadús ebédet és általában az ellátást. A régi autóbuszból átalakított szerelőkocsi mozgó alkatrészraktár és egyben „étkezőfülke” is. Itt fogyasztják el a déli menüt, innen szolgálják ki magukat frissítőkkel. Nem fogy ki a készlet, állandóan érkezik az utánpótlás. — A borsót teljes egészében, és a’ búza nagy részét vetőmagnak termesztjük — mondta Boda János elnök. — A búzánál borsó volt az elővetemény, ez is közrejátszik abban, hogy gazdag termést ígér. Tavaly is ilyentájt kezdtük a búza aratását és augusztus 2-án végeztünk vele. Ezúttal kisebb a feladat, mert az akkori 948 hektár helyett most még a 600 hektárt sem éri el a termőterület. A csökkenést az árpa és a borsó területnövekedése ellensúlyozza. Egerszegi Istvánná telepvezető és Spantler Gézáné meós elégedett a1 Somogy megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tahi üzemének kapolyi raktárába eddig beérkezett idei gabona tisztaságával, hektolitersúlyával és a nedvességtartalommal. — A múlt hét végére befejeződött az őszi árpa betakarítása a térségben, szombaton délután kaptuk az utolsó rakományt; a négo- csiak zárták a sort. 560 vagon őszi árpát vettünk át, ez a korábbi évekhez képest igen soknak számít, és jó a minősége is. A jó gabona nekünk is örömet szerez, nemcsak a termelőknek, s ehhez ilyen időjárás kell. Emlékszünk olyan évre, amikor a sok esőtől kicsí- rózott a földön fekvő kalász, és ilyen termést hoztak a gazdaságok.,. A térségben a karádi té- esz a legnagyobb gabonatermelő gazdaság, de ide szállítja termését a nágocsi, a tabi, a kapolyi, a pusztaszemes! és a szorosáéi szövetkezet is. 1200 vagon búzát várnak tőlük — ez a mennyiség a terméstől függően változhat —, s ezen a héten már megkapták az első rakományt: a karádiak hétfőn küldtek ötven tonnát. — Az árpa átvételénél ti- zenkétóráztunk, szombaton és vasárnap is fogadtuk az árut. így lesz most már a búzaaratás idején is. A gazdaságok megbízottjaival, áruátadóival jó a kapcsolatunk, nincs közöttünk vita, elfogadják az itteni súlymérést, a minősítést. A bel- tartalmi értéket mi nem tudjuk megítélni, de minden egyéb minőségi mérést elvégzünk, s ezek az idei termésnél nem adnak okot elégedetlenségre. A kapolyi telep raktárkapacitása az idén számottevően növekszik, s ha nem is oldja meg maradéktalanul a vállalat tárolási gondját, de enyhít a feszültségeken, melyek a termés biztonságos elhelyezésénél az utóbbi években mutatkoztak. Hat, egyenként száz vagonos siló épül — a gabonaprogram keretében —, s ezekbe már berakhatják az idei gabonatermés egy részét. Tavaly adták át rendeltetésének az iparvágányt, mely a rakodást, a vasúti szállítást könnyíti éá gyorsítja. — Iyenkor, aratás idején meghosszabbodik a munkaidő, de aki idejön dolgozni, vállalta ezt a többletet, öthat hétről van szó, kibir- juk... Áll a szárító. Jöhet f Nem bánnák, ha egyáltalán nem kellene használniuk, mert akkor tetemes energiaköltséget takaríthatnának meg. A termény mozgatására, munkabérre, szállításra is kevesebbet kellene költeniük. Mégis örülnek, hogy megvan, s ha kell, igénybe vehetik. A nagybe- rényi Egyesült Erő Tsz most elkészült és kedden üzembe helyezett, Bábolna típusú terményszárítójáról van szó, mely 300 tonna szem nedvességelvonására képes naponta. A beruházás befejezéséhez ^igazították a búza aratásának indítását. A gabona nedvességtartalma a hét elején még 16 százalék volt, s ebből még el kell vonni másfél-két százalékot, hogy a GMV átvegye. — Évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy a megyei gabonaforgalmi vállalattal, a leilei, a látrányi téesszel és a Siófoki Állami Gazdasággal közösen megépítjük a szárítót. A GMV-nek azonban nem volt rá pénze, így akkor nem lett belőle semmi — mondja Krisztinkönics Tibor elnök. — Nekünk viszont égetően szükségünk volt erre a létesítményre. Az idén is több mint félezer hektárról takarítjuk be a búzát, learattuk száz hektárról az árpát és 80 a búza hektáron termelünk magnak szánt borsót. Magunkra maradtunk, nekivágtunk hát önerőből, támogatás nélkül. Több mint 7 millió forintunkat vitte el, de kéznél van, amikor kell, nem vagyunk kiszolgáltatva mások szárítója fogadókapacitásának. Két dolgozónkat a TIT-tanfolyamon .kiképez- tettük a kezelésére. A tisztítónk már tavaly elkészült, s az idén először adunk át a vállalatnak olyan szállítmányokat, amelyeket magunk készítettünk elő az értékesítésre. Igaz, sokba került a beruházás, de kifizetődik. Főiként a magborsónál térül meg a befektetés, mert a szárítási lehetőséggel csökkent a kockázat — márpedig ennél a növénynél van mit féltenünk, hiszen igencsak ígéretesek a terméskilátások... Terven felüli hozammal fizetett a már betakarított őszi árpa, jó átlaggal kecsegtetnek a búzatáblák is. Az aratás ütemének gyorsítására és a jó minőségi munkára serkent a betakarításban részt vevőknél alkalmazott ösztönző bérezés. A dolgozók teljesítménybért kapnak, de nem marad el a munka befejeztével a jutalom sem. Ennek a gazdálkodás eredményessége, az aratási feladatok idejében és jó minőségben történő teljesítése az előfeltétele. — Mi a szép az aratásban? — A kenyérért dolgozunk — mondjla lakonikusan a kombájnról leugró fiatalember, Tóth Gyula. Nem érte váratlanul a kérdés, azonnali válasza szívből jött. A tüskés tarlón kereszteket építő, verítékes embereket ábrázoló fényképekből, a szülők, a nagyszülőik alikonyi beszélgetéseiből ismeri a hajdani aratásokat. Bizonyára ez is ott van a a gondolkodás nélküli véle- mén ynyilván ításban. Hatkor kelt, mint ahogy ez megszokott aratásidőben mindennap. A gépudvarban Daminátorán elvégezte a szükséges karbantartásokat, s hétkor már ott volt a nyiresi ' tömb sarkában, másik hét kombájnos társával. a szemszálilitóífckal, és a munkairányítókkal együtt. Így kezdődött a második nap. — Hogy. folytatódott? Alig észrevehetően megvonja a vállát: — Hát megreggeliztünk. Mindig így szoktuk. Indulni csak aikkor lehet, amikor a kelő nap jobbéra felszippantja a harmatot. Körülbelül fél nyolckor kezdtük. A MÁSODIK NAPON — És mikor van megállás? — Ezt a mostanit leszámítva délben, miikor jön az ebéd. Aztán irány estig, mindaddig míg le nem száll ismét a harmat. Nyolc Dominátor dübörög a táblán, a szalmarendek között Endrödi László növénytermesztési ágazatvezető és Tóth Illés üzemeltető gépész ballag felénk: Megállnak, lehajolnak, vallatják a szalmát, a tarlót, nem messze tőlük két fiatalember négyzetméternyi pontossággal számítva végzi ugyanezt a vizsgálatot. — Fél százalék szemvesz- teség is számít — mondja Endrődi —, a hektáronkénti huszonöt kilós kár a mi esetünkben sak-sök mázsára rúg. A megye egyik legnagyobb búzatermelő szövetkezete a somogysárdi. Ezer- hétszázlbetven hektáron terem itt a kenyérnek való — nem beszélve a kétszázharminc hektár zabról. Az előbbivel már végeztek, az utóbbi, a „nagy csata”, a búza betakarítása után következik. — Milyen aratásra számít az elnök? Mit is lehet erre válaszolni? — ezt olvasom le Erdélyi Lajos arcáról. — Hogy a tervünk megvalósul, — abban bízom! Az eimlber hangulatát a legelső benyomás mégis rontja. A legmostohább talajokon termelt búzák aratásával kezdtünk. Jóllehet tudjuk, hogy ezektől a savanyú homokföldektől mit lehet várni, valahogy ilyenkor mégsem tud az ember magabiztos választ adni. Jobbára gyenge, de ezen bélül is különböző teljesítményű földek vannak a somogysárdi szövetkezét határában. Egyes táblák között hozamban tavaly is volt huszonöt-harminc mázsás kü- különbség. Persze ebben a fajta is közrejátszott. Tanultak belőle, mint ahogy tanulni fognak a következetesen végzett fajtakísérletekből is. Míg a tábla szélén szót váltunk, az egyik kombájn d efektet kap. Búcsúzáskor már javában tart a kerékcsere. A CB-rádió aranyat ér. Ám holt tárgy lenne a mindig a helyén levő, azonnal tettre kész ember nélkül.
