Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-16 / 165. szám
1985. július 16., kedd Somogyi Néplap $ JUDIT ÚTJA A vándortábortól Strasbourg ig A miniszter- helyettes a falura is kíváncsi Kubai filmesek Somogybán Julio Garda Espinosát mielőtt kinevezték a művelődési miniszterhelyettesnek, filmrendezőként vált ismertté. Nemcsak hazájában, hanem Latin-Amerika szerte is. Vezetésével négytagú küldöttség járt Somogybán. — A moszkvai filmfesztiválon vettünk részt, ezután látogattunk Magyarországra, ahol a kubai dokumentum-filmheteket nyitottuk meg. Előkészítettük a két ország közti megállapodást, mely a filmművészet és filmforgalmazás egészét érinti. — Mit tartalmaz a megállapodás? — A magyar partnereinkkel, elsősorban a minisztérium filmfőigazgatóságával arról tágyalrbunk, mit kell tenni azért, hogy a jövőben még igényesebb filmek cseréljenek gazdát. Bővíteni szeretnénk a kapcsolatot a filmesek tapasztalatcseréjével is. Mi azt is .vállaljuk, hogy a kubai filmek mellett a többi latin-amerikai ország alkotásait is megismertetjük Magyarországon. Havannában decemberben rendezzük meg a latin-amerikai országok filmfesztiválját, erre szóló meghívást adtunk át Budapesten. Somogyiban Dombóvári László, a megyei mozüüzémi vállalat igazgatója vasárnap tájékoztatta a kubai vendégeket a filmforgalmazás helyzetéről. Megtekintették a kaposvári mozimúzeumot, majd a balatoni szabadtéri filmszínházakkal ismerkedett a kubai küldöttség. — A mozimúzeum fölébresztette bennünk — folytatta nyilatkozatát Juliu Garda Esponosa — azt az igényt, hogy Kubában is létrehozunk hasonló intézményt. Kedvező tapasztalatokat szereztünk a balatoni mozik műsorpolitikájáról is. Nagyon sok ország sok értékes filmjét játsszák Magyarországon, győződhettünk meg. A programban latin-amerikai filmmel is találkoztunk. A kubai művelődési miniszterhelyettes nemcsak a mozikra volt kíváncsi Somogyiban, hanem hosszasan elidőzött tegnap a nagyberki termelőszövetkezetben is. (A delegáció tegnap délután utazott vissza Budapestre. H. B. A tágas, ízlésesen berendezett szobából német nyelvű rádióműsor hallatszik. Vékonyka, barna hajú, értelmes tekintetű kislány nyit ajtót. — Ezt apu szerelte be nekem, hogy tudjam hallgatni az osztrák adót — hadarja Huber Judit, státuszát tekintve egyelőre „munka- nélküli”. <5 is azok közé a frissen érettségizett diákok közé tartozik, akik sok ezer társukkal egyetemiben a napokban küzdöttek meg valamelyik felsőoktatási intézmény felvételi bizottjsái- ga előtt a bejutásért. — Penésszínű és álomkóros vagyok. Éjfélig nem tudok aludni, csak olvasok — mondja, majd kérdezés nélkül folytatja. — Igaz. hogy kilencedik tettem az OKTV-n, de ez semmit sem számított, mert a német nyelvnél — akár a többinél — két kategória van. Egy kicsi és egy nagy, aszerint, hogy heti hány órában tanultuk a gimnáziumban. Engen! a nagyba soroltak. Csak az első öt helyezettnek nem kellett felvételiznie. Szegeden magyar—némeit szakon felvéte- liztém az egyetemien1. Hogy sikerült-e? Ügy érzem igen. A bizottságban megláttam egy idősebb tanár bácsit, aki olyan volt, mint a nagyapám. Ettől nagyon megnyugodtam. Ha mégsem vesznek fel, akkor sem ke- seredek el. Egy évig a So- mogytervnél vállalok munkát, aztán újból megpróbálom majd. Azon gondolkodtam. hogy közhelyként fog hatni, ha a felvételi bizottság megkérdezi, miért ezt a pályát választottam, és én erre azt az egy feleletet adom, hogy azért, mert szeretem a gyerekeket. Más válaszom nincs. — Mivel töltőd a nyarat míg nem érkezük meg az eredmény? — A mamámnál pihenek Saulokban, majd vándortáborba megyek a Duna-ka- nyarfoa, utána Strasbourg- ban egy nemzetközi idegen nyelvi táborban leszék 17 napig. Hazaérkeztek Finnországból a 26. Nemzetközi Matematikai Diákolimpián részt vett magyar fiatalok. A magyar diákok ez alkalommal is kitűnően szerepeltek. A 38 országból érkezett 209 versenyző közül ketten értek el maximális pontszámút: Kós Géza (Budapest, Berzsenyi Dániel gimnázium) és egy román diáik. Közvetlenül utánuk következett Megyesi Gábor, a szegedi Bőrkötéses őrsi naplót tesz elém. A krónikás: Huber Judit — olvasom, és lapozgatom az élmények hatására íródott, sok-sok színes képpel illusztrált füzetet. — Tavalyelőtt szakács1 voltam, azt kevésbé szerettem. Ez a krónikási tiszt jobban -tetszik. Elmeséli, hogy a gyakorló általános iskolába járt és úgy megszerette a tábort meg a gyerekeket, hogy ifivezetőként azóta is minden nyáron velük tart. — És a német nyelv? Mikor kezdtél el foglalkozni vele? — Még Saulokban, ötödikes koromban, azután abbahagytam, és a Munkácsy gimnáziumban folytattam. Közben szótárral végigolSógyári Endre Gyakorlógimnázium tanulója. Mindhárom versenyző első díjat és ajándékként agy-egy személyi számítógépet kapott. Második díjat nyert Ma- kay Géza (Szeged, Sálgvári Endre Gyakorlógimnázium) és Bán Rita (Budapest, Fazekas Mihály Gyakorlógimnázium) ; két versenyzőnk barmadiikdíj as lett: Bóna Miklós (Székesfehérvár, József Attila gimnázium) és vastam az Andersen-mesé- fcet. Tulajdonképpen az olvasás és a német irodaiam szeretete ösztönzött a tanulásra. Nagyon kedvelem Heinrich Ball írásait. A felvételi után is megvettem egy kötetét. Szavai, kifejezései egy korán érő kislány gondolat- éis érzésvilágát közvetítik. — Gyakran mondták a társaim: könnyű neked, te Huber vagy, biztosan' már otthon is tanultad a nyelvet. De ez nem áll. A családiban már csajk a nagyapám beszéli a németet. Nekem éppúgy meg kellett küzdenem a tudásért, mint bárki másnak. A stiraSbourgi tábor ennek a kitartó és szorgos munkának az elismerése lesz. Birkás György (Siófok, Per- czel Mór gimázium). Az olimpián hivatalos csapatverseny nincs, de a szerzett pontokat tekintve a magyar diákokat csak Románia és az Egyesült Államok csapata előzte meg. A verseny zsűrijében Magyarországot Hódi Endre, az OPI nyugalmazott osztály- vezetője képviselte, a diákok felkészítését Reiman István, a BME docense irányította. Várnai Ágnes Magyar siker a matematikai diákolimpián Hattyúdal 41. 31. Korán volt még, így hát visszasétáltam a szálloda felé. A Lótusz bárban akartaim folytatni a munkát; valami azt súgta, ott találom a Thomsonr-ügy kulcsát. A szállodában nagy nyüzsgés fogadott. A hall pályaudvari váróteremre emlékeztetett: bőrönd bőrönd hátán. A levegőben izgatott félmondatok úsztak, néhányat sikerült elkapnom; azt hiszem, kevesen fogadták el a szálloda gondoskodását az áttelepítést illetően. iFölmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Már törölköztem, amikor alig hallhatóan kinyílt az ajtó. Hátamon remegés futott végig; amióta ebiben a szobában lakom, az ajtónyitást általában kopogás előzte meg. Fürdőköpenyemet gyorsan vállfára akasztottam, fölhelyeztem a zuhanyrózsára, majd behúztam az áttetsző nejlonfüggönyt, és az ajtó mellé léptem. Első pillanatban valóban emberfarmát sejtetett. A víz halk surrogiása ellepte a parányi 'helyiséget. Fülemet az ajtóhoz szorítottam és vártam. A lépések mintha megszűntek volna... De nem- Mégsem. Halkan közeledtek az ajtó felé. Aztán valaki hirtelen fölirán- totta, és tüzelni kezdett a függöny mögött lévő sziluettre. .Hangtompítót használt. A golyók halk fütyüléssel hagyták el a tárat. Lábaimat kicsit berogyasz- tottam az ajtó mögött, majd hirtelen mozdulattal elkaptam a gyilkos csuklóját; tekertem rajta egyet, és teljes erőmmel berántottam a fürdőszobába. A mozdulat gyors volt, és hatásos; a stukfcert azonnal kiejtette a kezéből. Ben Hartley volt, a pincér. Kxétafebéren feküdt a padlón. A pisztoly már az én kezemben yolt. — Üdvözlöm, Hartley — mondtam vigyorogva. Nem válaszolt, csak szemében lángolt a gyűlölet. — Na gyerünk, kifelé! — parancsoltam rá. ^ Stukkerrél a kezemben még sohasem öltözködtem, de azért sikerült magamra kapnom a ruháimat. .— Thomson úr megbízásából? — kérdeztem fagyosan. Nem válaszolt. Teljes erőmből az arcába ütöttem. Ben Hartley elterült a földön, öklömet ismét ütésre emeltem, mire kezét az arca elé emelte. — Thomson úr megbízásából? — kérdeztem ismét. Ben Hartley bólintott. — Beszélj vagy lelőttek, mint egy kutyát! — Délután telefont kaptam, hogy meg kell ölnöm magát — nyögte, még mindig a földön fekve. — Miikor és1 hol? — Azt rám bízták. Mindenesetre megadták a szállodájának a címét. — Ügy értem, magának mikor telefonáltak? — Másfél órával ezelőtt. Pontosan fél háromkor. — És kicsoda? — Azt nem tudom. Női hang volt, azt mondta, Thomson megbízásából beszél... Velem minidig ez a női hang •tartotta a kapcsolatot. — Angéla Bretallt is maga ölte meg? — kérdeztem. Éreztem, amint hátamról folyni kezd az izzadság. — Igen. — És Ursula Wiithot? — Öt nem. Esküszöm magának, semmi közöm hozzá ... — És miért akart félrevezetni tagnap? — Angéla’ valóban nem ákart hozzámenni a vőlegényéhez ... — Rendben van, Hartley. Akkor most szépen elmondja, hogy ki rejtezik a Thomson név mögött. Ben Hartley lassan felállt, arcáról törölgétni keZdte a vért. — Fogalmam sincs. Az életemre esküszöm, hogy fogalmam slinlcs! — Angéla Bretall meggyilkolásának a parancsát is telefonon kapta? (Folytatjuk.) TV-NÉZŐ Álarc nélkül A műalkotások világába kalauzol a televízió nyolcrészes, a múlt héten kezdődött sorozata. A szünidei matiné műsorában kapott helyet, szórakoztatva-ne- velve a gyerekeket. Az első adás címére (Arcok), azért is emlékezünk, mert a műsort összeállítók kedden nem vizsgáztak jelesre ötletes címadásból. A délelőtti programban: Álarcban címmel háromrészes NDK tévéfilmsorozat. Este nyolckor: — ez már hiányzott! ■—folytatódott a nyolcrészes spanyol kalandfilm, A fekete álarc. Az elmúlt héten olyan filmeket jelöltem ki, amelyek álarc nélkül mutatják be az embert. Ilyen volt a Jurij Andropovról készült Egy életút állomásai című partrtéfiilm. A közismerten szerlény, fillmlféllvevővei nehezen barátkozó, egyébként közvetlen politikus egyéniségét volt tanárai, iskola- és munkatársai mutatták be, néhány arcvonását pedig Kádár János, az MSZMP KB főtitkára és Koivisto, finn elnök rajzolta meg. Mélyre kellett nyúlni a tévé. ffimtáriáiban ahhoz, hoigy rátaláljanak az 1965- ben készült Mi újság, Ciea- mliica? című Woody Allen filmre. Írójának nemrég olvastam egyik regényét. Tetszenek fanyar történetei, a Mi újság, Cicamica? pedig még sztárparádénak is fölfogható. A filmművészet nagyjai szórakoztatták a nézőt: Petet Seilers, Peter O’ Toole, Romy Schneider, maiga Woody Allén és Ursula Avdress. A férfi és a nő örök kapcsolatát boncolgató Woody Allen írásaiban, filmjeiben visszatérő gondolat, hogy semmi sem tökéletes, legfőképpen nem az emberi kapcsolatok rendszere. A mindentudásra vágyó ember azonban olykor elhiszi vagy beképzeli, hogy tökéletes. Ez csapda — vallja Allen. Fritz Bassbender doktor, a Mi újság, Cicamica? pszichológusa — Peter Setters — gyógyítani szeretne, a válságos lelkeket megszabadítani a gyötrelemtől, ám maga is rászorul az dstápo- lásra. A háromszoros Oscar-d£- jas Rocky című amerikai film nagy mozisiker volt, a hét legkiemelkedőbb művészi alkotásaként láthattuk viszont a képernyőn. Egy olyan kokszolót mutat be a film, aki nefh vágyik arra, hogy sztár legyen; sem a ringben sem az életben. Érzelmes bokszoló Rocky. Mit jelenthet a férfi számára egy kedves lány közelsége, szerelme? Rocky válasza: megküzd Apollóval, a híres kesztyűssel. Óriási lendülettel készül a csatára, megsokszorozza erejét elszántsága. Most megmutathatja! Akik eddig elpártoltak tőle, mert nem bíztak benne, most visszaszálingóz- nak hozzá. Érezzük, Rocky- nak most csak ez az egy mérkőzése a fontos, s a jövő: Adrián, a szerelem. A Rooky szerepében remekül játszó Sylvester Stallone hiteles figurát teremtett. A történet a boksz fülledt világával szembeállítja Rocky őszinte, tiszta szerelmét. A filmlhírek arról számolnak be, hogy elkészült a Rocky két folytatása is, megtudhatjuk, miként alakul hősünk élete. Érdemes volt fölidézni az eddigi epizódot és várjuk a következőket. Hórányi Barna Magyarságunk, kultúránk őrzése AUGUSZTUSBAN ÜLÉSEZIK AZ V. ANYANYELVI KONFERENCIA Elkészült az V. anyanyelvi konferencia programja. Az ötnapos rendezvény augusztus 5-én kezdődik Veszprémben, a Magyarok Világszövetségének égisze alatt. Az anyanyelvi konferenciák rangos eseményei a világ magyarságát összefogó mozgalomnak, ez a külföldön élő magyarok és a haza közötti kapcsolattartás egyik fő intézményes formálja. A mozgalom, amely az 1970-ben kezdődött a .Debrecenben rendezett I. anyanyelvi konferenciával, azóta mind szervezettebben, sokrétűbben működik. Fő célja a magyar nyelv és kultúra őrzése és tanítása az úgynevezett szórványma- gyarság körében. Ehhez a törekvéshez adnak mindig tartalmi muníciót, módszerbeli segítséget az ötven tagú védnökség által irányított konferenciák. Az augusztus eleji találkozó elé három fő feladatot tűrtek ki. Mint Bartos György, az anyanyelvi konferencia titkára elmondta, arról lesz szó, hogy milyen szerepük van, illetve kell legyen a magyarságtudat megőrzésében, nyelvünk, kulturális értékeink ápolásában és átörökítésében az egyházaknak, illetve az irodalomnak és inűvészeték- nek. — Az egyházakról, amelyeknek magyarságmegitiar- tó szerepéről már az eddigi konferenciákon is sok szó esett, de inkább csak egyedi beszámolókban — mondotta —, azért iktattuk programba most önálló napirendet, hogy jelentőségéhez mérten foglalkozhassanak ilyen irányú tevékenységgel, hazái és külföldi nézőpontból egyaránt. A magyar irodalom ügyével — azzal a kérdéssel, hogy az irodalomnak milyen szerepe van a világ szétszórtan élő magyarságának összefogásában, közösségi tudatának fenntartásában — az anyanyelvi konferenciák eddig is következetesen foglalkoztak. A mostani konferencia feladata az irodalom szerepének olyan vizsgálatai, amelynek a vezérlő szempontja a magyar nyelv, a nemzeti kultúra és a nemzeti tudat fenntartása, védelme és fejlesztése a nyugati világban élő magyarok körében. Tudatosan törekednünk kell arra. hogy írásos kultúránkat, szellemi értékeinket 'és nyelvünket megismerjék a nyugati magyarság leszármazottai, esetleg mindazok az idegenek, akikíbr i barátokra találhatunk. Az V. anyanyelvi konferenciára — ezúttal első ízben — külföldi magyar egyesületek, körülbelül fél- száz helyről „hivatalos” delegátusokat küldenek. Több mint hetven egyéni résztvevő is jelezte érkezését. Emellett körülbelül százan vesznek résizt a konferencia munkájában az anyanyelvi mozgalom hazai munkásai.
