Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

1985. július 2., kedd

Somogyi Néplap

5

Egyforma, nagy, égszínkék szemek, értelmes tekintetek, könnyed, vidám mosoly, az ajkak körül, s egyformám leheletfinom smink az arcokon. A különböző hajszín azonnal feltűnik.

— Nemrégiben mostam be a hajaim szőkére — mondja Benkő Andrea —, kívül-be- lül ez az egyetlen különbség köztünk.

Andrea és Zsuzsa Csáik- berényben húsz éve látta meg a napvilágot. Andrea a másodszülött volt.

— Meg is iszom ennek a levét — nevet a néhány perccel fiatalabb Andrea —, ha valamit tenni kell, mindjárt én vagyok a kisebb, nekem kell ugranom.

Mindketten a Kaposvári Tanítóképző Főiskola másodéves hallgatói. Együtt jelentkeztek, s ha egyiküknek nem sikerül a felvételi, mindketten lemondanák az iskoláról. Bár hajuk színe más, mégis gyalknan ösz- szekeverik őket tanáraik.

— Az elején kikötötték, hogy csak egyszerre mehetünk be vizsgázni — kuncog Zsuzsa. — így is történt már félreértés. De indexeink annyira egyforma jegyeket mutatnák, hogy szinte mindegy, melyikünk felelete után, melyik indexbe kerül a jegy.

A hasonlóság azonban kellemetlen iis lehet.

— Miandulaműtétünk volt — természetesen egyszerre —, s utána ugyanazt a kezelést kétszer akarták elvégezni rajtam, miután az ápolók mutogatásaink ellenére (beszélni nem tudtunk) összecserélték az ágyunkat.

— Illetve minket az ágyban. — Kelyesbít Zsuzsa. — Nemegyszer hallgattuk isziü- leink dorgálását igazságtalanul. de tűrtük, mert ezzel is egymást védtük.

Az iskolai katalógusok is alkalmat adnának a tanár éberségének kijátszására, de

— mondja anyukájuk —, de a legét is nagyon szeretik.

Kreativitásukat mutatják a falra ragasztott „alkotások”.

— Az összevágott zoknikat, az elnyírt asztalterítőket, a kalapáccsal 'kivert ablaküveget nem raktuk kj a falra, bár ezek is kézügyességük bizonyítékai — fűzi hozzá az édesapa.

Egyikük másfél kilóval, a másikuk valamivel „súlyosabban” született. Mokány- iságuk, harcias mozgásigényük megcáfolja ezt. Egyik reggel — mielőtt szüleik felébredtek — kicsentek egy tál gyümölcsöt a hűtőszék- rényből, majd szakszerűen szétkalapálták az előszobában. A mosogatórongyot a reggeli kakaóban megmár- togatva „felmosták” a konyhát, ‘végül angyali mosollyal az asztalra készített túróru- dikkal ébresztették 'anyut és aput.

— Produkcióikat holnap reggelig tudnám mesélni — mosolyog az édesanya. — Mutathatnám a foltos szőnyegeket, a felaprított trikókat, az átprogramozott mosógépet...

ettől becsületük visszatartja őket.

— Számtalanszor előfordult.. hogy valaki társalgásba kezdett Zsuzsával, aztán továbbfűzve gondolatait velem fejezte be — emlékezik Andrea. — S báír semmit nem értek az egészből, értelmesen bólogatok, fogalmam sincs, mit akar mondani.

Amikor az ideálról érdeklődöm. kettőjük elbeszéléséből ugyanaz a férfitípus képe bontakozik ki. A hobbival kapcsolatban teljes összhangként a zenét és a gyerekeket említik. Szinte egyszerre hangzik el Dvor- zsák, Brahms, Grieg neve. Öltözködésük divatos, de különböző. Egyforma az ízlésük. Kisgyermek koruktól ruhájukkal is jelzik belső összhangjukat.

Giczii Tamás .ás Balázs

jóval fiatalabbak, harmadik nyarukat élvezik most. Szobájukban katonás rendben sorakozik csaknem száz kisautó.

— Kedvenc játékaik ezek

IKREK

ÚJ ISKOLAI TANESZKÖZÖK

Balázs a nyugodtabb, legújabb autójával játszik. Tamás három évének minden energiájával próbálja magára vonni szülei figyelmét.

Az általános iskolák tervszerű, évente mintegy 120 millió forintos központi és tanácsi támogatással segített taneszköz-felszerelési programja az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat nyomán született meg. Az általános iskolák ellátottságának javításába, az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint az új tantervek taneszköz-szükségletének biztosítására szolgáló „akciót’ 1973 óta bonyolítja le a Tanért.

Ez idő alatt több mint 450 féle tanuló- kísérleti készlet, egységcsomag, diavetítő, magnetofon, lemezjátszó, televíziókészülék és írásvetítő jutott az iskoláknak. A legutóbbi, 1982-es fölmérés adatai szerint azonban — a beszerzéshez szükséges pénz és a szakszerű tárolásra alkalmas szertárak hiánya miatt — így is nagy az egyes iskolák, illetve megyék közötti különbség. Különösen a tanulókísérleti eszközökből van sok helyütt kevesebb a kelleténél: ennek pótlására a következő évben az újak mellett mintegy 30

típusú esZközt hoznak ismét forgalomba. Ezenkívül az új tanév kezdetéig, illetve a következő tanév során az általános iskolák számára 17 féle új eszközt, elsősorban audiovizuális és háromdimenziós isrruerethor- dozót kínál a vállaltat: egyebek között dia- és hanglemez sorozatokat, földrajzi és történelmi falitérképeket és írásvetítő transzparenseket.

A középiskolák 300 féle tanulást segítő instrumentum közül választhatnak. Egy részüket a Szovjetunióból importálják. Lesz néhány hazai újdonság is. A szétszedhető földgömbön metszetekben tanulmányozható majd a föld göimibhéjas szerkezete, demonstrációs .eszköz készül a magfizikai jelenségek vizsgálatára, és tervezik a szív, a bőr,” az agy és a szem — a mai tudomány állásának megfelelő — új modelljeit is. Bővül az új tanévben a nyelvoktatást segítő eszközök száma és köre.

— Ha két csokoládéd lenne, kinek adnád? — kérdezi az édesapa.

— Az egyiket magiamnak — mondja Balázs —. majd megint nekem.

— Balázsnak és nekem- nek — vágja rá töprengés nélkül a jószívű Tomi.

Ez a válasz jellemző, általában mindenen így „osztoznak”. Egymással egyébként sokat küzdenek, de közös erővel védekeznek másokkal szemben.

Különböző ruhájukat is anyjuk magyarázza:x

— Nem törvényszerű, hogy egyformában járjanak. Két külön emberke, külön személyiség, szerintem ezt tiszteletben keil tartani.

Tamási Rita

29.

22.

Végre, egy használható nyom, gondoltaim, és jókedvűen belekarolltam Ruthba. Holnap elmegyek Hanry Wailfcerhez, és kiverek belőle mindent. Igaz, legszívesebben már most elindultam volna, de Ruthnak megígértem a táncotí Már az előtérben voltunk, amikor valaki a nevemen szólított.

Hátrafordultam.

Macska volt.

Dermedtem néztem vele farkasszamet.■ Ha most elindulunk, talán még elérjük a kijáratot, futott át az agyiamon; Ruthot magam előlit tolva, igyekeztem aiz ajtó felé. Ruth, az egészből csák annyit érzett, hogy bajban vagyok. Már majdnem

eltértük az ajtót, amikor kinyílt, és a küszöbön megállt Ben McLoui két másik alakkal.

— Remélem, Buttonhoz igyekszik — szólalt meg Ben McLoui. Szeme szúrt, akár a kés.

:— Holnapra beszéltük meg a randevút.

— Valami közbejött, úgyhogy ma kéül odamennie.

— És ha nem megyek?

— Ugyan, Wittgen, maga sóikkal okosabb fiú annál — vigyorogta Ben McLoui; szemével intett Macskáinak, aiki ügyesen vógigzongor ázott najitafn. Miközben végezte a dolgát, Ben zakója zsebében észrevettem a 404-es Smith and Wesson körvonalát.

— Nincs nála situkfcer — jelentette ki Macska.

— Sajnos, már évek óla nem hordok magiamnál — jegyeztem meg keserűen, és

letöröltem néhány izzadság- cseppe-t a homlokomról. — De hát mi történt?

— Eltűnt egy kis pénz.

— És mi közöm nekem ehhez?

■ — Button szerint rengeteg.

— Elbúcsúzhatok a kisasszonytól ? — kérdeztem

mintegy az utolsó szó jogán.

— A kisasszony is vélünk jön — válaszolta Ben. — A végén még felszívódik a dohánnyal együtt.

A méltó válaszon törtem a fejem, amikor észrevettem a sarokban lógó olcsó tükörben Ben Hartléy képét; a résnyire nyitva felejtett ajtó mögött áll. Amikor pillantásunk összeért, rámkacsintott.

— Na, indulás — mondta ellentmondást nem tűrő hangon Macska.

Ebben a pillanatban nyílt az'ajtó, és kilépett rajta Ben Hartley. Egyenesen Rúthoz

sietett.

— Bretall kisasszony, telefonon keresik — mondta neki.

— Máris megyek.

Mielőtt Ruth lépni tudott

volna, Ben McLoui megszórtál t:

— Mondja meg az illetőnek, a kisasszony már eltávozott. — Hangja jéghidegen villant Ben Hartley fellé.

— Már elnézést, uram, de a kisasszony még itt tartózkodik — 'kacsázott vissza az ajtóhoz a pincér.

— Maga téved. Én nem látók itt semmiféle kisasz- szonyit.

Ben Hartley nyeli t egyet.

— És mit mondjak az illetőnek, hol keresse magukat?

Már mondtam volna a Napraforgó bár címét, amikor isimét észrevettem Ben McLoui zsebében- a Smith and Wessont.

— Fogalmam sincs, hol fogunk kikötni — válaszoltam helyette.

Herfry Button irodájában minden bagólészínű volt és ragadt a kosztól.

(Folytatjuk.)

TV-NÉZŐ

Veszprém után

Azt olvasom, hallom a most véget ért — sorrendben a tizenötödik — veszprémi tévétalálkozóról, hogy a kritikusok és a tévések elásták a csatabárdot.

A megbékélésnek természetesen záloga is volt, erről a képernyőről meggyőződhettünk, vagy ha nem hittünk a szemünknek, akkor bólintanunk kellett a zsürielnök szombati összegezésére, mely szerint — pontosan nem1 áll módomban idézni — a múlt évi terméssel elégedettek lehetünk, a színvonal jobb, minit néhány más, talán nálunk nagyóbb országban, S valóban, aki most még egyszer végigülte és végigélte a versenybe nevezett műveket, nem panaszkodhat túlzottan sem igénytelenségre, sem a megvalósítás módjára, sikerességére. Hiszen olyan klasz- szikusok művei kerültek képernyőre tavaly, mint Moliére, Gogol, Goethe. Olyan kortársi kiválóságok, mint Sütő András, Székely János, Galgóczi Erzsébet. Akiik a helyszínen lehettek, azok már a még be nem mutatott tévéjátékokat, -filmeket is láthatták, így méltán reménykedhetünk abban, hogy optimizmusuk forrása az általuk még nem ismert termés is tehetett.

Ami engem kellemesen lepett mag a múlt héten, nem is annyira a beszédhangra írt művek egyenletesnek tetsző színvonala volt, hanem az a munkai" melyet a televízió zenei főosztálya, ennek Zenés Tv-Színháza végzett, mondhatom: nagy gyönyörűségünkre. Flotow, Székely Endre, Vidovszky László, Mozart, Láng István, Pet- rovich, Pergolesi művei csendültek fel, elevenedtek meg rendre élményszerűen, mesterien avatva igazi televíziós produkcióvá úgy. hogy a klasszikusok operáinál sem ért veszteség minkéit; azt hiszem, sok barátot szereztek

ezekben a napokban a televíziós művészek, illetve a szereplők a zenének. Nem volt olyan díjazott köztük, akire magunk is ne voksoltunk volna szíves-örömest. Legföljebb még néhány fődíjat kiosztottunk lélekben a Rossiini-mű alkotóin kívül másoknak is.

Anélkül, hogy a sosem volt csatabárdot ásnám ki, azért természetesen ezen a reprezentatív seregszemlén is akadt néhány alkotás, mely színesben is egyszínű maradt: lila. Goethe regényéneik, a Vonzások és választásoknak öncélú „korszerűs- ködése” például, vagy a Lakótelepi mítoszok című „izé”, Mádos Péter Egy fiú bőrönddel című lelkiző, mégis felszínes opusza stb. S láttunk ilyet az utóbbi hetekben tévétalálkozókon kívül is, gondolok itt elsősorban az Esztergályos Károly írta és rendezte Fehér rumra, melyet divatos dramaturgiai kacatokból szabottvarrt az alkotó, aki televíziózásunk legrejtélyesebb rendezője; hol remekműveket látunk tőle, hol rendezői nagyságok stílusjegyeit, a legutolsó időkiben a jancsói formanyelvet tanulta ki. Ezzel csaik azt ákarom mondani, új és járható utakra lelni éhben a műfajban is igen nehéz akkor, amikor maga a művészet van bizonyos válságkorszakában, emiatt lángolnak fel mostanában viták látszólag másról, szélsőségekről. A tét ugyanis az: úgy találni új, kifejező formákat, stílust, hogy az egyúttal vehető legyen a befogadó szintjén is. S ez a televíziót, mint a legnagyobb befogadói tábort maga mögött tudó tömegkommunikációs és mű vészeti intézményt talán rfteg nagyobb felelősség terhével nyomasztja, mint más műfajok alkotóit.

L. L.

A rézfúvós kamarazenei tábor előtt

Hangolnak

és hangolódnak Barcson

Július 21-től 30-ig negyedszer- rendezik meg az országos rézfúvós kamarazenei tábort és versenyt Barcson. Az előkészületekről dr. Németh Jenő tanácselnököt kérdeztük.

— Tavaly sok kitűnő együttes és szólista vett részt a hangversenyeken és a szakmai konzultációkon, tapasztalatcseréken a világ minden tájáról, az idei kiírásban azonban ott találjuk a jelzőt: országos. Mi a változás oka?

— Tavaly egy kerekasz- tal-beszélgetésen azt javasolták a külföldi résztvevők, hogy a világtalálkozót és a nemzetközi konferenciát minden második évben ren- rezzük meg, ugyanis legalább ennyi idő szükséges repertoárjuk felújításához, az újonnan elsajátított művek összecsiszolásóhoz. Ezzel az elképzeléssel a Művelődéi Minisztérium, a Magyar Zeneszerzők Szövetsége, a megyei tanács és több más rendező, iltatve patronáló szerv illetékesei egyetértettek. Az idei találkozót és versenyt ily módon a hazai együttesek szakmai fórumának szánjuk: a világ- találkozó jövőre lesz, majd 1989-ben, amikor Barcs a hatszázadik születésnapját ünnepli. Hogy eszményibb körülményeket teremtsünk, máris megkezdtük az 1. számú általános iskola napközi otthonának és konyhájának átépítését, és tervezzük a művelődési központ felújítását.

— Azt, hogy a korábbi találkozók résztvevői elégedettek lehettek a körülményekkel, jórészt a barcsi üzemek, vállalatok, iskolák összefogásával sikerült elérni. Jellemző-e ez az összefogás az idei előkészületekre is?

— Igen. A Vörös Csillag

Tsz, az Unitech, a Sefag, a posta, az erdészeti és vízügyi szakközépiskola, a Vi- kár Béla Zeneiskola és több más intézmény segítsége bizonyítja, hogy a fúvószenei tábor nem egyszerűen a szakma, hanem egy egész város ügye. Apróság, de mert* jellemzi a körülményeket, elmondom: a strand

vezetősége ezúttal is ingyenes belépőket ad a résztvevőknek. Némi büszkeséggel jegyezhetem meg: a város

lakosságának nemcsak a vendégszeretetet, hanem a muzikalitást is a javára írhatjuk, ezért törekszünk arra, hogy a muzsikát kivigyük az utcára, a terekre, sőt elvigyük a környező községekbe is.

— Hány résztvevőre számítanak?

— Több mint százra. A

zeneakadémisták, a zene- művészeti szakközépiskolások mellet itt lesz a rezes szakma színe-java: neves

művészek, a nagy fővárosi szimfonikus zenekarok szólistái, elméleti szakemberek. Jönnek persze a határainkon túlról is: a Német Szövetségi Köztársaságból, a Szovjetunióból és máshonnan. A zsűri munkájában olyan kiválóságok vesznek részt, mint Kocsár Miklós és Vántus István zeneszerző, valamint Hollós Lajos, a Magyar Rádió zenei szerkesztője. L. A.