Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

' (• A­V T7TV-C Világ proletárjai, egyesüljetek! Házi példány Néplap Verseny a közönségért Kc/.detben volt a tanácsta­lanság, a panasz: a vidék kul­turális műsorellátásáért fele­lős három intézmény, az Or­szágos Filharmónia, az Or­szágos Rendező Iroda és az Ifjúsági Rendező Iroda olyan magas költséggel „közvetít ki” neves művészeket, hogy a művelődési otthonok sze­rény költségvetésből gazdál­kodó vezetőinek le kell mon­daniuk a rendezvényekről, hiszen a belépődíjak felső határa sem lehet a csillagos ég. Azután számos művelő­dési vezető gondolkodásában meghonosodott az a szemlé­let, amely a gazdaságban már korábban polgárjogot nyert: egyre több intézmény dobott kesztyűt a műsorellátást ko­rábban monapolizáló cégek­nek. A cselekvés gyümölcse lassacskán megérik. íme, né­hány példa az utóbbi hóna­pokból. Az ősszel Ránki Dezső adott remek zongorakoncer­tet Kaposváron, s a rendező szervnek, a megyeszékhely ifjúsági házának jóval ke­vésbé kellett az erszény mé­lyére nyúlnia, mintha a Fil­harmónia segítségét vette volna igénybe. Azután a me­gyei művelődési központ hív­ta meg Lehotka Gábort: hangversenye az évad nagy eseménye volt. Ugyancsak a megyei művelődési központ kezdeményezésére jött el Kaposvárra a Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa, nemrég pedig a rendezvény­iroda szervezése nyomán nemzetközi hírű operaéneke­sek vendégszerepelhettek So­mogy székhelyén. Természe­tesen az úgynevezett könnyű műfajok híveire is gondoltak a szervezők: így láthatta és hallhatta a közönség a nép­szerű Markos—Nádas duót, így lesz nemsokára ismét Ka­posvár vendége Sas József és csapata. Egyszóval: megkez­dődött a közművelődési in­tézmények egészséges verse­nye, amelynek hasznát első­sorban a közönség élvezte és élvezi majd. Leáldozóban tehát azoknak a kulturális vállalatoknak a csillaga, amelyek gyakran el­avult és értéktelen produk­ciókat igyekeztek értékesíteni, ráadásul meglehetősen ma­gas áron. Jól tudjuk, az utóbbi években igencsak el­szaporodtak az érdektelen filharmóniai bérleti hang­versenyek és a habkönnyű hakniműsorok. A gazdasági verseny szempontjai, a ter­mékszerkezet-váltás, a gyors alkalmazkodás, az eladható­ság követelményei a kultu­rális életben is egyre inkább érvényesülnek, s a verseny­ben menthetetlenül a pálya szélére szorul az a népműve­lő, aki — az elmúlt évtizedek hagyományai alapján — még mindig az állam— nagybácsi korlátlan támogatásában re­ménykedik. Törvényszerűen el kell tűnnie a népművelői gyakorlatnak, amely szerint bárki az irodájában ücsörög­ve várhatja a központi szer­vezői irodáktól érkező kíná­latot, s azután, ha nem sike­rül egyezségre jutnia, ártat­lan ábrázattal és széttárt karral mentegetőzik: a költ­ségvetésből sajnos nem fu­totta többre és jobbra! Egy­re kényszerítőbb a követel­mény: a népművelő, amel­lett, hogy magabiztosan tá­jékozódjék az értékek vilá­gában. váljék előbb-utóbb menedzserré is; Az elmúlt évadban erre — a felsoroltakon kívül is — számos szép példát láttunk, amelyek remélhetőleg raga­dósak lesznek. Plenáris üléssel folytató­dott szombaton a buda.pe&ti Hilton-szállóban a nukleáris háború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom ötödik kongresszusa. Az ülé­sen dr. Hollán Zsuzsa a kongresszus elnöke üdvözöl­te a résztvevőket, majd dr. Ligyija Novak, a szovjet egésizségüigyi dolgozók szák- szervezetének elnöke olvasta föl több, hazánkban tanács­kozó egészségügyi szakszer­vezet képviselőjének üdvöz­letét. Köszöntötte a kong­resszus résztvevőit dr. Eeva Kuuskoski-Vikatmaa Finn­ország szociális és egészség- ügyi minisztere. Ezután a nukleáris konfrontáció költ­ségeiről, valamint az együtt­működésre vonatkozó javas­latokról tanácskoztak a kon­ferencia résztvevői. Dr. Victor W. Sidel, az USA-beli Albert Einstein Orvostudományi Egyetem ta­nára, az amerikai egészség- ügyi szakszervezetek elnöke beszédében a fegyverkezési hajszának a világ egészség- ügyi helyzetére gyakorolt negatív hatását elemezte. Mint elmondta, a kongresz­szus előző napi ülésének ide­je, tehát ilyen rövid idő alatt húszezer gyerek halt meg a világom. Ugyanezen idő alatt egymililiárd dollárt költöttek a viliágon fegyverkezésre. Nem is kellett volna ennyi a gyermekek életének meg­mentésére. És általában is, ha csak katonai költségek egész kis százalékát fordíta­nák az egészségügyi helyzet javítására, milliók életét le­hetne évente megmenteni. Az az összeg, amit 6 hónap alatt fegyverkezésre fordíta­nak a világom, elég lenne egy olyan 20 évre szóló program anyagi fedezetére, mellyel elegendő élelmet és megfe­lelő. egészségügyi ellátást le­hetne biztosítani a világ fej­lődő országaiban. A továbbiakban emlékez­tetett rá, hogy kétmilliárd ember — a világ lakosságá­nak fele — nem jut tiszta ivóvízhez, pedig a fertőző betegségek egyik fő terjesz­tője éppen az egészségtelen ivóvíz. Egy katonai repülő­gép árából 250 millió védő­oltás költségeit lehetne fe­dezni. Az orvosoknak —■ hangsúlyozta a továbbiakban Sidel professzor — társadal­mi feladata az is, hogy rá­irányítsák a figyelmet nem­csak arra, hogy milyen jobb célokra lehetne felhasználni a fegyverkezésre fordított pénzt, hanem hogy a nuk­leáris háború milyen ve­szélyt jelönit. Einsteint idéz­te: „Ha az atomfegyvert nem fékezzük meg, eddig példa nélkül álló katasztrófába so­dorhatjuk az emberiséget”. Utalt arra a szoborra is, me­lyet a Szovjetunió ajándé­kozott az ENSZ-nek s a New York folyó torkolatánál szimbolikusan hirdeti: a kar­dokat ekékké kell alakítani. A következő előadó dr. Jevganyij Csazov, a nemzet­közi mozgalom szovjet társ­elnöke ugyancsak arról szólt, hogy a katonai szembenállás megszüntetésével milyen nagy erőket lehetne felsza­badítani az emberiség szol­gálatára. Az orvosok, a tu­dósok együttműködése már eddig is jelentős eredménye­ket hozott a betegségek le­küzdésében. Nemzetközi ösz- szefogással — szovjet és amerikai orvosok irányítá­sával — sikerült leküzdeni például a himlőt. Ehhez ha­sonló és még szélesebb körű összefogással meg lehetne szervezni a világ valameny- nyi gyermekének védőoltá­sát, és ezzel számos fertőző betegséget győzhetnénk le. A himlő ellen védőoltások­hoz 83 millió dollárra volt szükség, ezt az összeget 55 perc alatt költik el fegyve­rékre. A gyermekek életének megmentésére indított nem­zetközi orvosi program mind­össze 250 millió dollárt igé­nyelne, szemben a naponta fegyverkezésre költött 2,5 milliárd dal. A szovjet és amerikai or­vosok közötti, immár tízéves együttműködésről szólva em­lítette a szívgyógyászaiban folytatott közös kutatásokat, továbbá a több mint 170 tu­mor-ellenes gyógyszer együt­tes létrehozását is, majd így folytatta: ha valameny- nyi ország egyesítené anyagi eszközeit és tudósainak is­mereteit az egészségügyi kér­dések megoldására, ezzel az együttműködéssel rendkívül (Folytatás a 2. oldalon) Üvegben a borsó Száz vagonnal már kiszállítottak A Nagyatádi Konzerv­gyárban ilyenkor, június vé­gén már javában szokott tartani a nagyüzem; érik a borsó, a meggy, a cseresz­nye. S miost mit látok? Hár­man is támasztják a kerí­tést. Jön a főmérnök, Voj- kovics István az üzemből. Fehér köpenyén a most érő gyümölcsök minden színe megtalálható. — Hol tartanak? — kér­dem. — Állunk — hangzik a válasz. Szentgyörgyi József, a nyersanyag-termeltetési osz­tály vezetője magyarázattal lg szolgál. — Medárd óta egyfolytá­ban esik. Érik a borsó, de a gazdaságokban a gépek nem, tudnak rámenni a föl­dekre. Ha egyszerre zúdul be minden, nem tudunk megbirkózni a sok ter­ménnyel. A borsó kényes növény. A gyárba érkezését követő negyedik vagy ötö­dik órában már üvegben kell lennie, különben meg.- rornlik. Gondban voltunk ezzel a hét végi műszakkal is. Két nappal korábban ki kell hirdetnünk, hogy dol- gozunk-e szombaton és va­sárnap. Az utolsó pillanat­ban már nem lehet kapkod­ni, hiszen buszt kell rendel­ni, embereket előkeríteni. Hát belevágtunk. Most míg nincs, munkánk. Fodor Árpád termelési osztályvezető mondja: a műszakban levő százötven emberből ötven üveget mos, hogy legyen valami haszna a béntlétüknek. Vasárnap kettőkor leállnak. Elmarad a délutános és az éjszakás műszak, így hétfő reggelre összejön annyi termény, hogy zavartalanul dolgoz­hassanak. — Vasárnap estére jön­nek az építőtáborozók. Hét­főn kezdjük a második tur­nust. Most nemzetközi épí­tőtáborunk lesz. mert len­gyel fiatalok jönnek, maid bolgárok. Felvettünk hu­szonnyolc diákot is. Szükség van rájuk a késaáruraktár- ban. Eddig száz vagon bor- sókomzervet szállítottunk ki. zömmel exportra. Azt mondja a főmérnök, nincs baj a borsó minőségé­vel, s van is belőle elegen­dő. Ha -megjavul az idő. fo­lyamatosan dolgozhatnak, csak Legyen elég üveg, mert az most. nincs. — Az orosházi üveggyár még az ígért mennyiséget sem szállította le, 'kétszáz­ezer -darabbal adósunk. Im­portból is ikell vásárolnunk. Miközben Vojk-ovics Ist­ván panaszkodik, „hírnök” jön: egy vagon jugoszláv üveg érkezett. Soha jobbkor. Ezzel kihúznak még egy -na­pot- N. J. ÁLLÁS­FOGLALÁS Az Országos Béketanács állásfoglalást tett közzé ab­ból az alkalomból, hogy be­fejeződött a béke és barát­ság hónapjának rendez­vénysorozata. A dokumen­tum megállapítja: ezeket a heteket a béke ügyéért vál­lait felelősség és nagy fokú cselekvőkészség, a fiatal nemzedék fokozott részvéte­le, a különböző kezdemé­nyezések változatos soroza­ta jellemezte. Több száz gyűlésen, fóru­mon, beszélgetésen jutott ki­fejezésre, hogy hazánk bé­keszerető lakossága tisztá­ban van a nukleáris háború szörnyű veszélyeivel s min­den tőle telhetőt elkövet a pusztító világégés elhárítá­sára. A béke fenntartásá­nak korunkban megvannak a reális feltételei: azok a történelmileg kialakult nemzetközi erőviszonyok, amelyek a kelet—nyugati s ezen belül mindenekelőtt a szovjet—.amerikai katonai egyensúlyra alapozódnak. Ezt az egyensúlyt nem sza­bad és nem Lehet megbon­tani. Messzemenő egyetértés nyilvánult meg mindazokkal a békés kezdeményezések­kel, amelyek célja, nogy az egyensúlyt a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén valósítsák meg és végleg fel­számolják a fegyverkezési versenyt az egyenlő bizton­ság, a kölcsönös érdekek alapján. A magyar béke­mozgalom meggyőződése, be kell fejezni a fegyverke­zési hajszát földünkön, s meg kell akadályozni annak kiterjesztését a világűrre. A „csiillagháborús” előké­születek fenyegetőek. Síkraszállunk a fel­hívás megállapításai mel­lett, hogy a helsinki fo­lyamatban részt vevő orszá­gok mondjanak le a kato­nai erő alkalmazásáról, s földrészünket tisztítsák meg a nukleáris és vegyi fegyve­rektől. Az OBT állásfoglalása vé­gül hangsúlyozza: a béke­hónap sikeres akciósorozata véget ért, de folytatódnak a békéért való kiállás és küz­delem hétköznap jai. A ma­gyar békemozgalom a jövő­ben is mindent meg kíván fenni a háború elhárításá­ért, a békés viszonyok tér­hódításáért, valamennyi bé­keszerető erő cselekvő egy­ségéért, határainkon kívül és belül. Lengyel András Véletlenül esett a válasz­tásom a Rezeda utcára. Ar­ra mentem és megtetszett a név. Rezeda Kázmérnak az áttetsző, angyalszárnyú Krúdy-hősnek igazi gasztro­nómus kitalálója volt. A Szinbád című filmből is bizonyára valamennyiünk elé odapereg az a jelenet: Latinovits velőt eszik, s foghegyről odaveti: „Az igazi fogadós mindig tart egy kis friss zöldhagymát”. Mi kerül vasárnap az asztalra? Ezt tudakoltam a kaposfüredi „telepesektől”. — Mondja csak nyugodtan, hogy telepesek — válaszol­ta az egyik fiatalasszony —, a faluban is így becéznek bennünket. Ludván Zsoltné és lánya, Andrea nem lepődik meg a kérdésemen. — Ma — gondolom — nemcsak nálunk lesz cu­korborsóleves — mondja a háziasszony. — Szezonja van, amíg csak nem koppan TERÜLJ ASZTALKÁM a fog alatt, addig ezt esz- szük. Nem lehet ráunni... Andrea bizonyára nem un rá a mai ebédre, mert ezen a napon lett 18 éves. Egy emeletes tortán fújja majd el a gyertyákat, s ve­le együtt a kamaszkort is. Az ő kívánsága ma pa­rancs. Ezért a második fo­gás: gombapörkölt. — Olcsóbb a konyha, hogy kertes házban laknak? — érdeklődöm Ludvánné- tól. — Ne gondolja! Itt csak a zöldségfélék teremnek meg. A többit ugyanúgy veszem, mintha emeleten laknék. Amikor ott laktam, még jóval olcsóbb volt min­den. Néhány házzal odébb, So- modiéknál kis híján egy lábos tejbe lépek. A tejben vaddisznómáj. Somodiék szalmaözvegyek a hét végén, ahogyan ők mondják. A srác a Balato­non, a nagylány Szegeden. Ilyenkor dívik igazán a fö- zöcskézés. A vasárnapi me­nü irigylésre méltó. Itt is helyet kap a cukorborsóle­ves és a gombapörkölt. A ház ura Bőszénfán bolyon­gott érte és a combjába ka­pott kullancsért. Vékony hússzeletek lesznek majd rajta feltétként. A befeje­zés vaddisznómáj. Hogyan is legyen ez? Férjére bízza az asszony. — Vadételekben nem rúghatok labdába — jegyzi meg. A férj benzinkutas: szin­te gasztronómiai beszerző­láncot alakított ki a füre­di Áfor-kútnrl. — A vadászok is tankol­nak — mondja álszemérem nélkül. — Hallottam már olyanról, hogy az elejtés helyén egyszerűen elássák a belsőséget. A felesége bemutatja a konyhát. Vagy negyven íze­sítőszert sorol fel. Meséli, néha azt gondolják, hogy elrontották a gyerekeket. Az iskolai menza nem veheti föl a versenyt a házi ínyenckonyhával. Ezért az­tán ki-kibújik a panasz a gyerekekből... — A kert mivel járul hozzá a konyhaművészet­hez? — Görögdinnyével — vá­laszol a feleség. — A la­kást tavaly vettük, majd jövőre nézze meg a kertün­ket. Ez csak próbaév. A házigazdától jól hang­zó gasztronómiai „kottákat” ismerek meg. A töltött csir­kébe apróra szelt Pick sza­lámit, füstölt sajtot, gom­bát, különféle májakat ajánl. Már-már csirke után nézünk ... Nagyné Czanka Valéria és Cziráki Lászlóné gyesen vannak. — Nincs semmi parádé, úgy főzünk, hogy jóllakjon a család. Segíte­nek a falusi szülők. Ma bányai csirkét eszünk — mosolyog Vali, s ez ebben az esetben nem az elkészí­tési módot jelenti, hanem a csirke illetőségi helyét. Húsleves, csontleves és mindkét családnál pörkölt­höz ültek vasárnap délben. A zöldség már a kertből való, mivel zöldségboltnak híre-hamva sincs Kaposfü- reden. A két kismama egy­másnak tippeket adva főz. Igaz, már mindkettőjüknek gyakorlata van. — És a férjeknek hogy tetszik a koszt? — kérdem. — Amit maga is monda­na, még ha négyszer me­rítene is — felelik —, ehe­tő ... Békés József S KONGRESSZUS - A BÉKÉÉRT Milliók életét lehetne megmenteni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents