Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-11 / 135. szám

1985. június 11., kedd Somogyi Néplap i A házigazda elköltözött iipták gäbor EMLÉKEZETE ♦ Ferenczi Béni szerint a ba­latonfüredi Lipták-ház „bela­kott múzeum”. Illyés Gyula pedig eképpen köszöntötte a házigazdát valamelyik szüle­tésnapján: „Élt itt a környé­ken egy gróf, bizonyos Fes- tetíeh, aki megpróbált vala­mi ilyesmit csinálni, mint most Lipták Gábor. Neki nem egészen sikerült, Lip- táiknak igen...” Sokan idéz­ték már ez,t a tréfás köszön­tőt, ha a Lipták-ház sajátos „irodalmi szalon” jellegét akarták meghatározni. Ma­gyar és külföldi _ szellemi nagyságok jöttek — és jön­nek — ide, s mozognak e kö­zegben otthonosan. Aki el­megy innét — visszavágyik. Remek festmények, dús­gazdag könyvtár ... Egry Jó­zsef tíz balatoni képe, Feren­czi Béni rajzai, plakettjei. Borsos Miklós szobrai, gra­fikái. Régi bútorok. Egy XVI. századi berakott lakodalmas asztal például, s körülötte a népművészet remekei. A de­dikált könyv- és kéziratgyűj- temiény áttekintéséhez hetek keltenének. A Petőfi Irodal­mi Múzeum szakemberei (mielőtt védetté nyilvánítot­ták a gyűjteményt), nagyjá­vendégkönyvekben a magyar szellemi élet legragyogóbb nevei mellett Quasimoäo, Ahmadulina, Arghesi, Szi- monov, Rozsgyesztvenszkij bejegyzései. Egy helyütt Szabó Lőrinc ezt írja: „Elnémulok!”. A dátum: .1957, szeptember 10. — Nagyon rosszul esett ez a bejegyzése — emlékezett Lipták Gábor Nyitott kapu című visszaemlékező művé­ben, — Mondtam neki, ne keserítsen ilyen meggondo­latlan jóslatokkal, Erre írt még néhány sort: „Mivel Gabus valami biztatót kért — hát remélem, holnap a Világkirály leszáll hozzá űr­hajón a Hetedik égből, .és mellére tűzi a hallhatatlan­ság két gyémántos arany nemtudommijét!” A szívélyes házigazda, az „Amiről a kövek beszélnek”, az „Aranyhíd”, az „Ezüst- híd” c. népszerű írója elment barátai: Szabó Lőrinc, Né­meth László, Déry Tibor, Illyés Gyula után. Elköltö­zött, de itthagyta életművét, és a házat. Sz. A. Gyermekváros A komáromi Dobi István gyermekvárosban 320 leány és fiú nevelkedik óvodás kortól 18 éves korig. Fent: Kettesben. Alsó kép: Játék az intézet előtt. (MTI-fotó: Arany Gábor) ból számba vették a kézira­tokat, az irodalomtörténeti vonatkozású fényképeket, di­ákat, filmtekercseket, össze­sen 7 012 levelet, 778 mű kéz­iratát, 6069 fotót, egy szu- széknyi negatívot, 58 váloga­tott filmtekercset őriz a Lip- ták-ház. Ezenkívül tíz ven­dégkönyvet, tele hazai és külföldi hírességek bejegyzé­seivel. És több mint három­száz kézirattal teli dossziét. Csak két érdekességet hadd említsek a kéziratok közül: Németh László A két Bolyai című művének első változa­tát és Szabó Lőrinc A hu­szonhatodik év szonettköte­tének kéziratát. E nagyszerű költemények közül sokat Ba­latonfüredien. írt a költő. Riportok, emlékiratok, szí­nes jegyzetek sokasága fog­lalkozott eddig is a magán­múzeummá fejlődött Lipták- ház történetével, tárgyaival, vendégeivel. Azzal a sajátos légkörrel, amely a házat a Balaton-mellék irodalmi „szalonjává”, varázsolta. A A. /. Sík: Hattyúdal 12. — Nyugodjék meg. Nem akarok magának semmi rosszat. — Fejemet kicsivel közelebb toltam hozzá: — Meg akarom találni Angela Bretall gyilkosát. Harry Walker eszelősen felkacagott. — Istenem, mekkora ba­lek vagyok én! Bedőlök egy koszos zsarunak, aki kiadja magát Angela unokabátyjá­nak! — hirtelen elkapta a zakóm gallérját, és fölrán­tott a fotelből. A mozdulat váratlanul ért; nem néztem volna ki belőle ekkora erőt. — Tűnjön innen a fészkes fenébe, érti?! Utálom a zsa­rukat, ki nem állhatom őket! Mit akartok még tő­lem?! Csak ígérgetni tud­tok azzal a mocskos pofátok­kal! — ugyanolyan (hirtelen­séggel rogyott vissza a fo­telba, ahogy az előbb föl­állt. Ismét tenyerébe temet­te az arcát; sírni kezdett. Sokk — állapítottam meg, s a kijárat felé indultam. Utamat a fölösleges kiadá­sok közé soroltam; kifelé menet . a portásnak oda- csúsztattam egy otdollárosit, mivel biztos voltam benne, hogy nem fogadja el. Nem tévedtem. 10. A Welden-Avenue-n, a Withman’s autóügynökség és a Nazir hotel volt, fel­duzzadt a tömeg. A hivatali órák befejeződtek, a kapu­kon kilépő emberek ellepték az utcát. Az utca, akár egy forró katlan, fortyogott. Öt óra három perckor megérkezett a szőke pipi. — Ö, hát mégis eljött? — csicseregte, és azonnal be- lémkarolt. — Remélem, ki­talált valami cuki progra­mot! Mert tudja, imádom a cuki programokat... — Remek programot ta­láltam ki, Miss ... — Rut. Ruth Nei'l. — örvendek. Fiint Witt- gen. — Szóval? Előrecsücsörítette ajkait, -a vörös rúzson megcsillant a napfény. Zavaromban a zakóm zsebében kezdtem turkálni. — Gondolom, sé- tálhatnánk egy keveset, az­tán megvacsorázhatnánk valahol. A helyet magára bí­zom. — A gondolataimban ol­vas, Mr. Wittgen — kacsin­tott egy sokat ígérőt, aztán elindultunk a Victória tér felé. — Mit szólna a Négy Medvéhez? Semmi kifogásom nem volt ellene. Ruth Neil igazán csinos lány volt, s így, közelről még jobban emlékeztetett Angela Bretallra. Mellei alig fértek bele narancssár­ga trikójába, amire szemmel láthatóan büszke volt. Séta közben igyekeztem minél többet megtudni róla. A Cornelai negyedben bérelt szobát, barátnőjével együtt. Nebraska államban szüle­tett, apját nem ismerte. Anyja festőm odell volt. Ti­zenhat éves korában elszö­kött tőle. A Withman’s autó- ügynökségen mindössze fél éve dolgosak. Fizetéséből alig tud -kijönni, ezért „hé­be-hóba kénytelen férfiak­kal ismerkedni”. Nem tar­totta magát kurvának, mint kifejtette, szükség törvényt bont alapon csinálja. Be kell vallonom, tetszett az őszin­tesége. A Victoria téren néger kisgyerek jöjtt felénk, kezé­ben jókora adag fagylalttal. Ruth persze azonnal fagy­laltot akart enni. Beültünk a sarki cukiba. Miután a pincér elénk helyezte a két csicsás kelyhecskét, megszó­laltam. Nem gondolt még arra, hogy férjhez kéne mennie? Ruth megrázta fejét; sző­ke haja puhán úszni kez­dett a levegőben. — Ugyan, ki venne el ilyen helyzetben? — Szerintem rengetegen. ' Elnevette magát. Egészsé­ges. fogaival elmehetett vol­na fogpasztareklámnak. — No persze, a csórók. De gazdag pasasoknak meg gazdag nő kell. — Ezek szerint megvárja, amíg meggazdagszik? — Valahogy úgy, Mr. Wittgen. — Szívből kívánom, hogy sikerüljön. Aztán felszínes dolgokról kezdtünk csevegni. Már a Clint-Avenue-n sétáltunk, amikor a Nazir szállóra te­reltem a szót. Ruth ismerte az alkalmazottaikat. Először is az igazgató felől érdeklőd­tem. — Az egy bunkó — jel­lemezte. — Egy vén stanicli, aki szerintem tök impotens. — Csak nem kezdett ki vele is? Ruth felháborodást szín­lelt. Hova gondol?! Bármilyen furcsa, de megválogatom a partnereimet. — Es mi kifogása van a diri ellen? — Beképzelt és túlságosan jólvasalt. Különben se bu­kóik az ősz hajú ürgékre. — Pedig az efféle pasa­soknál aztán áll a dohány. — Felőlem állhat. ■ — Rámnézett. — Ha valaki szimpatikus, azzal ingyen is elmegyek. Megértettem a célzást. Évek ótta nem kaptam ha­sonló bókot, úgyhogy néhány pillanatig madarat lehetett volna velem fogatni. — Kösz, Ruth. Amúgy is szorongat a magány. — Valóban? — Ruth hang­jában cinizmust éreztem. — Ha kitárnám maga előtt a telkemet, rég nyugdíjban •lenne, mire a végére érnék — sóhajtottam, és ismét a Nazir alkalmazottaira terel­tem a szót. Ruth összeráncolta hom­lokát, majd pupillája néhány pillanatra megnagyobbo­dott. — Van ott még egy pasas, aki esetleg számítás­ba jöhetne, de ő nem tarto­zik a szálloda személyzete közé — mondta, és látszott rajta, hogy telki szemei előtt most ez a pasas lebeg. (Folytatjuk.) TV-NÉZÖ Csalfa Holdbázis Ha végignézzük a múlt 'hé,t televíziós műsorlistóiját; azt látjuk, hogy az angolák uralták ;a mezőnyt. Elég csak a több estén át futó Ámor rabjaira gondoüinunik, de ‘láttunk szigetországi doku- menitumfiitaét .pénteken dél­előtt ás, mégpedig :a fran­cia idegenlégióról. Sőt a péntek esti randevú — élve a anűaorváltoztatás jogával — ezúttal egy héttel koráb­bi esemény kapcsán szer- ikfösztődött, és még mindig a teilt hatás jegyében. Nem feledhetjük ugyanis,. hogy ■két héttel ezelőtt is 'ango­lok uralták a . tömegkom­munikációban a terepet, a gyászra emlékezetű BEK- döntő alkalmából. Erről az esetről, a j ellenségről; annak várható hatásáról beszélget­tek a műsorban a meghí­vott vendégek. Hogy jól vá­lasztottak a szerkesztők be­szélgetőtársakat, annak az a bizonyítéka, hogy ellenté­tes vélemények is megfogal­mazódtak. Volt, aki meg­kongatta a vészharangot az egész labdarúgás fölött, má­sok a magyarországi metró- romibölással rokon itatták az esettet, míg józan értékelők a társadalom torzulásainak kiivetülését látják a futbail- páiyákon elharapódzott ag­resszív viselkedésben. Valamivel szelídebb vál­tozatét figyelhetjük meg az erőszaknak a vasárnap ko­ra délután sugárzott Alfa Holdbázis című filmben? A mozüfcbain i® nagy sikert aratott alkotás televíziós változata (egyébként szin­ten angol) már alcímével is (tudniillik: háborús játék) fenntartásokat szülhet. Te­kintette! arra, (hogy a soro­zat elsősorban honunk ser- dülléttenébfo ifjainak értel­mi és érzelmi nevelését iígyékszi'k segíteni, jóllehet e nemes féladiatnak a film egyáltalán nem képes meg­felelni. Bizonyára van olyan lel- jkütet, amely számára sóik 'izgalmat és jó szórakozást ígér az .olyan tartalmi ismer­tető, amely szerint az Alfa háborúba teveredifc egy is­meretijein eülenlfiélíteL, amely teljes megsemmisítésükre törekszik. A támadók elő­ször tönkreteszük a légvé­delmet, majd küldik a bom­bázókat. A holdbázis tehe­tetlen szemflélője az esemé- miyekiniék. Hát erre aztán már igazán fölésigázódik a kávóncsiiségiunJk,. mert azért ezt mégsem hihetjük, hogy a derék holdbázis még de­rekabb utasai csak úgy te- heteitOieníiíeöj értek. Igazunk is van, a végén minden ióra fordul; csak arról volt szó, hogy az is­meretiének megleckéztették a holábáziis utasait. Még el is tűnődhetünk, hogy jobb­nak. igaizaibbnak kell len­nünk, ha azt akarjuk, hogy minden jöft-ment idegen bolygós alakoknak ne tehes­sünk céltáblái. . Részemről tanultam laiz ügyből: többet nem nézek hasonló „hábo­rús játékokat”, csak béké­seiket. önkéntelenül is az jut eszembe, még mindig szerencsésebb eset lenne huszadszorra Is megismétel­ni a Tüskevárt. Lehet, hogy igazságtalan vagyok, mert a felnőttektől tanulnak a gye­rekek. És ha apuka, anyuka nézheti kedvenc műsorát, a Tetthelyet, akkor egy kis holdbázis a nebulónak is jár. A hélt műsorának jő csat­tanója volt a vasárnap esti műsoir. A Csináljátok, de nélkülem 'amerikai vígjáték valóban jó szórakozást nyúj­tott, akiknek éppen ezen az esten nem volt kedvük Me- phisto-m'. mert a 2-esen ez­zel egy időben Oscar-díjas filmünk merít. Varga István Három község gondjai, eredményei Népművelő nélkül Egyre nagyobb az igény a kulturális életre Balatonkeresztúr, Balaton- máriainürdő és Balatonújilak egy tanácshoz tartozik. A parti lakosság a téli lélek- számimal szemben csaknem hétszeresére duzzad a nyá­ri (időszakban. A helyi la­kosságnak és az üdülőknek egyre nagyobb igényük van a kulturális életre. A három település közül Balatonújlakon van kultúr- ház, amely felújítás alatt áll, statikai és egyéb hibáit •most javítják ki. Balatonke- irasztúron nincs főhivatású népművelő, illetve népműve­lő itt a párttitkár, a v,b-tit- kár, az iskolaigazgató, az áfész 'és a 'tanácselnök is. Próbálják valamiképp ipótol- ni a népművelő hiányát. A két éve megüresedett állást többször meghirdették már, eddig nem sikerült betölte­ni. A nyáron talán siker kői ronázza erőfeszítéseiket. A lakosság kérte, hogy a kö­vetkező ötéves tervbe iktas­sák be egy vegyes hasznosí­tású épület létrehozását, ahol kulturális műsorok, gyűlé­sek, tornaórák és kiállítások megrendezésére volna lehe­tőség. Igényeiknek helyt ad­va saját erőből és állami tá­mogatásból hamarosan meg­kezdődik .a beruházás. Addig a képzőművészeti kiállítá­sok, az áfész által fenntar­tott művészeti csoportok működési színtere a tanács­ház nagyterme, .illetve az is­kola. Oltvári Zoltánné helyi könyvtáros aktivitását fém­jelzik a sikeres író—olvasó találkozók. A színvonalas TIT-előadások közönsége főként a könyvtárat rendsze­resen látogatókból áll. Az egészségügyi, kertművelési, mezőgazdasági és környezet­védelmi előadások szép szá­mú hallgatóság előtt zajla­nak. A három község „nép­művelői” nemcsak arra tö­rekszenek, hogy lakosságuk kulturális értékeit gyarapít­sák: céljuk a közössógterem- tés, az, hogy összehozzák az embereket. S ez ilyen mos­toha feltételek mellett nem könnyű. Nincs művelődési ház, nincs népművelő, viszont van nagyrendezvény: június 16-án nyílik a harmadik balatonkeresztúri fúvós-ze­nei tábor, amely a megye zenei életének egyik rangos eseménye. Nyolc zenekar csaknem háromszáz zenésze jelentette ibe részvételi szán­dékát; A bányászzenekartól az úttörőig, a műkedvelőtől a profi csapatig remek ki­kapcsolódási lehetőséget nyújtanak majd e hangver­senyek az érdeklődőknek. A vendégek ellátásáról a ke­resztúriak gondoskodnak. A lakosságnak kiemelkedő kul­turális eseményt jelent az augusztus 20-i műsor. A kö­zeljövőben tervezik a pó- diiumszínpad létrehozását; ez elemes szerkezete révén bár­hol 'és bármikor felállítható.

Next

/
Thumbnails
Contents