Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-10 / 134. szám

4 Somogyi Néplap 1985. június 10., hétfő omogy népe választott Térzene a *. szavazóknak Később nyitott a bolt A péterhádiai bolt szom­szédságában, az utat szegé­lyező fák enyhet adó árnyé­kában hat-nyolc asszony ül­dögélt. Csendesen beszélget­tek, vártak a bolt nyitásá­ra. — Hiába, egy ember egy­szerre csak egy helyen tud lenini! A mi boltosunknak tisztsége van, ő'ia szavazat­szedő bizottság elnöke. — Tudta mindenki a fa­luban: csak akkor lesz nyi­tás, ha vége a szavazásnak. Kivárjuk. A szavazóhéiyiségben a bálibba, Csór Jánosné és társai Boda Ferenc'né, Litá­recz János jelentést írnak, szavazólapokat csoportosí­tanak. . — Kicsi falu ez, de annál szorgalmasabb a nép — mondja Csórné. — Ponto­san hatkor kezdtünk, és ki­lenc óra tíz (perckor véget ért a szavazás. — Mindenki eljött? — Mind a kétszázhuszon- öiten. Két olyan szavazónk is volt, aki nem idevaló és az országos listára szava­zott. — Sajnos, van néhány érvénytelen szavazat — mondja Litárecz János. — Sok az idős ember, s úgy látszik, hiába igyekeztünk még egyszer elmondani a teendőket... Egy asszony lép a terem­be, tudakozódik: mikor nyit ki a bolt. Csőmé türelem­mel nyugtatja: — Még egy fél óra. Ne aggódjanak, meglesz min- denikinék a teje meg a ke­nyere. Belemélyednek a számo­lásiba, fél tizenegy van. Rinyaújlíalkon ugyanek­kor nyitották ki az urnát és láttak hozzá a szavaza­tok számlálásához. Az ádcmdi fiatalok Valamikor a hatvanas években egy választás al­kalmával az volt a felada­tom, hogy írjak egy első­választóról. aki falun kere­si a1 boldogulását. (Akkori­ban szinte megállíthatatlan­nak tetszett a falusi fiata­lok elvándorlása.) A jó földjéről,’ növénytermesztői és átláttenyésiztői hagyo­mányairól híres területen több falut bejártam, mire riportalanyomat megtel­tem. Erre emlékeztem szom­bat délután Ádándon, ahol csaknem 170 elsőválasztó járult az urnákhoz. Ádánd a 7-es kerülethez tartozik, ahol három képvi­selőjelölt közül választottak az állampolgárok. — Mintegy 750 szavazóra számítunk, s közülük a leg­többen a reggeli órákban voksoltak — mondta Kecs­kés András, a szavazatszedő bizottság elnöke a 2-es kör­ben. — Ez érthető, hiszen jó idő van, és a legtöbb fa­lusi mára is tervezett vala­mi munkát Ismét egy elsőválasztó 'ko­pogtat. Fiatalasszony, kis­gyermekkel a karján. llonné Rigó Mária vagyok — mutatkozott be. — A fér­jem már hajnalban szava zott, hoigy mielőbb munká­ba állhasson, ugyanis házat, építünk. Amíg a szavazófülkében foglalatoskodik, a gyerek a szavazatszedő bizottság egyik női tagjának karjá­ban volt. Miután llonné le­szavazott, átvette az emlék­lapot. Meghatott pillanatok. (Talán érdemes megje­gyezni: Siótokon és környé­kén minden választókörben jelen voltaik az ifjúsági mozgalom vezetői, aktivis­tái, hagy az él!ső választók számára emlékezetessé te­gyék ezt a napot. Pattogó indulók ébresztet­ték a választópolgárokat reg­gel fél hattól Balatonújla- kon, Balatonkeresztúron, Balatommáriafürdőn. A ke-“ resztúri iskola húsatagú út­törő és ifjúsági zenekara va­lódi választási hangulatot te­remtett. — Az üdülök kijöttek a házból, kólával fogadták a gyerekeket — mondta Je- szenöi László, a községi pártbizottság titkára. — Jók a tapasztalataink. A válasz­tópolgárok kora reggeltől fo­lyamatosan érkeznek ide. A tanács- és pártszékház emeletére sokan érkeztek. Ha valahol meghatározó az egyéniség, itt így volt. Bakó Béla pedagógus, a szavazat- szedő bizottság elnöke egyenként, kedves szóval fo­gadta az állampolgárokat: mindenkihez volt egy ked­ves szava, s mivel a humo­ráról is közismert, egy-egy tréfás megjegyzéssel oldot­ta a hivatalosságot. — Azt tapasztalom, hogy igénylik ezt az emberek. Ide egyébként- üdülők is jönnek. Nem árt, ha otthonossá tesz- szük számukra a környeze­tet. Szüle János és felesége a Nagykőrösi Konzervgyárban dolgozik. Az asszony szak­munkás, a párja fűtő. — Itt vagyunk a gyár üdülőjében június 4-e óta. — Előfordult már, hagy nem otthon szavaztak? — Még nem ... Ez az el­ső. Az újságokból és a tévé­ből tudtuk, hogy azokra ad­hatjuk a vofcsunkat, akik az országos listán szerepelnek. Idős házaspár tétovázik az ajtóban. Bakó Béla mellé­jük szegődik, s már kalau­zolja is őket a szavazatsze­dő bizottság hölgy tagjaihoz. — Budapestiek vagyunk, itt pihenünk az építők üdü­lőjében — mondja az asz- szony. — Bozsó Józsefnének hívnak. — Én pedig Weiss Dénes vagyok — mondja az idős férfi. Nevetést hallunk a hátunk mögött. Elsőszavazó érke­zett. A bizottság elnöke pu­szival köszöntötte az isme­rős kislányt'. — Ez mindenkinek kijár — jegyzi meg Bakó Béla ne­mes csalással. — Az emlék­lap ráadás! Kettős ünnep Szulolcban — Fazekas néni tessék csak jönni! Tetszik látni, itt három név van, ismeri őket. Kettőt kell kihúzni,’ hogy érvényes legyen a sza­vazata. A szomszéd szobá­ban le is ülhet, tessék nyu­godtan megcsinálni. A szuloki 29-es körzetben Fuchs Lászlónét, Garami Mária Valériát és Papp Ist- vánnét jelölték tanácstag­nak. — Jaj, nem jó szemüveget hoztam... Mit is csináljak? , Ezen a lapon jobban látszanak a nevek, ezt el tudja olvasni? A szuloki szavazóheíyiség- ben minden pillanatban jön valaki. A bizottság készsé­ges, tanácsot ad. A hangu­lat közvetlen, bensőséges. Még nincs kilenc óra, de ahogy Friedrich Lőrinc, a, szavazatszedő bizottság el­nöke mondja, a község hét- százotven szavazásra jogo­sultjának hetven százaléka már leadta a voksát. — A Kató néni, Gadár Fe- rencné volt az első — mond­ja Puller Józsefné. — Már hat óra előtt öt perccel itt volt. De szinte vele egyidő- ben jött Hujbert József, va­lahová dolgozni igyekezett... Ködben az asztal előtt Pintér József könyörgőre fogja a dolgot. — Hadd szavazzak le a f eleségem helyett... — Józsi bácsi, értse meg: neki is el kell jönnie. — De hát nálunk lakoda­lom van, hiszen tudják! Két disznót vágtam le tegnap. Pullerné meséli, nagy lak- zi lesz itt estére a Doborók­nál. Pintér József a meny­asszony nagybátyja. Érthető, hogy a család nőtagjainak most minden perc számít. — Nagyon szép esemény lesz délután — mondja Gombos László, a homok- szentgyörgyi tanács csoport- vezetője. — A fiatalok mind német népviseletbe öltöznek vagy háromszáz vendéget várnak! — Azért is állunk ilyen jól — teszi hozzá Pullerné —, mert a násznép, a lako­dalmasok mind igyekeztek reggel korán teljesíteni a kötelességüket. Nem tudom, másutt hogy van, de falu­helyen, kivált az idősebbek­nek ünnep a szavazás. A másik ünnep meg a lakzi. Pár szót beszélgetnek. Bé­kés, szinte családias «a han­gulat. Összeállításunkat Bíró Fe­renc, Hortobágyi Róbert, Kru- tek József, Lajos Géza, Makai Károly, Nagy Jenő, Szapudi András és Vörös Márta készí­tette. ELMENTEK A BOLTOSOK Balatoni hétvége Átalakítás csaknem félmillió forintért Az idő — ha meglehető­sen változékony is — ked­vez a Balaton vendégeinek. Tegnap például erős szél fújlt, de szombaton fülledt meleg volt. A strandok — fizetők és szabadok — tarka képet mutattak: az autópar­kolók lassan megtelnek, akárcsak a szálláshelyek. A Siotour egyelőre a siófoki Aranypart, a sóstói Ifjúság, a zamárdi Autós I., a föld­vári Magyar Tenger, a sze­ntesi Lidó, a bogiári Sellő és a íonyód—bélaitejepi Nap­sugár kempingeket tartja nyitva, s körülbelül kétszer annyi vendéget fogadott, mint tavaly ilyenkor. Jelen­leg mintegy négyezer turis­ta táborozik a kempingek­ben. — A főidényben 850 ven­déget fogadhatunk táborhe­lyen, a faházakban pedig 168 nyaralót helyezhetünk el — mondja Lakó Sándor, a szentesi Lidó kemping veze­tője- — Elég korán, május 3-án nyitottunk, s az elősze­zon sokkal több, vendéget vonzott, mint tavaly. Fő­ként nyugati turisták, oszt­rákok, bajorok látogatják a kempinget. Hét végére szin­te ugrásszerűen megnőtt az osztrákok száma. A táborhe­lyen 300-an, a fah-ázaklban 130-an tartózkodnak jelen­leg. Napról-napra több a tu­rista, s erről nemcsak ”a strandokon, a kempingek­ben, hanem a boltokban is meggyőződhet a szemlélő. — Már a májusi forgal­munk is 15 százalékkal na­gyobb volt, mint a tavalyi év azonos időszakában — mondja Ükös Gyula, a Sió Áruház élelmiszerosztályá- nák vezetője. — Ezután minden bizonnyal még több vásárló keres föl bennün­ket, különösen a hétvégén. Alapvető élelmiszerekből, sörből, üdítőből egyelőre ele­gendő áll a vevők rendelke­zésére, csupán néhány, ex­portból származó cikk hiány­zik (főként a külföldi vásár­lóknak), például déligyü­mölcs, konzervek, szovjet pezsgő stb. — Hogyan állnak munka­erő dolgában? — Egyelőre nincs okunk panaszra, s ezt annak is kö­szönhetjük, hogy a most vég­ző kereskedelmi tanulók kö­zül hatan az ABC-osztályon maradnak. Hentesünk vi­szont régóta nincs; azaz: most már hamarosan lesz, mert az egyik húsipari vál­lalattól kölcsönkaptunk a fő­szezonra két szakmunkást. Annál súlyosabb a mun­kaerőgond a Kapos kereske­delmi vállalat élelmiszerüz­leteiben. — Nem könnyű a dolgunk a déli parton — mondja Zarka János kirendeltségve- zető. — A munkaerőhiány miatt egyre nehezebb, egy- egy boltot megnyitni, nyit- vatartani. A siófoki 503. szá­mú üzletet és a fenyvesi gombát meg sem nyithattuk. Sok bolt csak részleges nyit- vatartással üzemelhet (két műszak helyett egy, műszak­ban), mert nincs, aki szol­gálatba lépjen. Főként a kép­zett szakemberekből, pél­dául pénztárosokból van hiány. Április 30-ig 40-en mentek el régi munkahe­lyükről, s azóta is tart az elvándorlás az üdülőkbe, a magánkereskedőkhöz, s ál­talában a jobban jövedelme­ző munkahelyekre. Somogy belső területeiről érkeztek ugyan dolgozók, de a zömük szakképzetlen. A siófoki vásárcsarnok ABC-jéből 15-em léptek ki, jelenleg is többen felmon­dási idejüket töltik. A má­sik nagy siófoki élelmiszer- üzletből, a főtéri csemegé­ből is több régi, nagy gya­korlattal rendelkező szak­ember távozott. A boglárlellei 435-ös kis ABC-ben is a munkaerő- hiányra hivatkozik Jäger Márta üzletvezető-helyettes. — Hétfőtől tíz órán át tar­tunk nyitva, de még mindig hiányzik egy pénztáros, egy csemegés, egy zöldséges és egy üvegvisszaváltó. Jelen­leg 11-en dolgozunk, ketten csak fél műszakban, s a nyáron szabadnap nélkül, vasárnap is nyitva kell tar­tanunk. A kis ABC a nagyközség leilei részének egyik legfor­galmasabb pontján van, s tavaly egy-egy „sűrűbb” szombaton 380—400 ezer fo­rintos forgalmat bonyolítot­tak le... Szapudi András (Tudósítónktól.) A tabi tanács költségveté­si üzeme csaknem 140 dol­gozót foglalkoztat. Eddig igen mostohák voltak a szo- ' ciális körülmények. Több­ször fölvetődött a megfelelő helyiségek kialakításának szükségessége. Márciusban, az új műhelycsarnok üzem­be helyezésekor megnyílt a lehetőség arra, hogy a régi műhelyből a szükséges szo­ciális helyiségeket kialakít­sák. A tabi költségvetési üzem korábban raktárnak hasz­nált helyiségből, egy korsze­rű, száz személyes ebédlőt és melegítőkonyhát alakí­tott ki, s meg tudták szün­tetni a tanácsi épület alag­sorában a korszerűtlen — a köjál által is többször ki­fogásolt — ebédlőt. A belső kialakítása erfhek olyan, hogy az étkezőt tárgyalások­ra, tanácskozásokra is hasz­nálhatják. A dolgozók szociális kö­rülményeit lényegesen javí­tó átalakítások csaknem négyszázezer forintba ke­rültek. Ehhez mintegy 70 ezer forint társadalmi mun­kával járultak hozzá az üzem dolgozói.

Next

/
Thumbnails
Contents