Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
1985. június 8., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Csörsz István REGGEL A negyvenedik évforduló a többiek mellett a képzőművész-társadalmat is megmozgatta. Országos, regionális és helyi kiállításokon, pályázatokon mérték fel a művészet helyzetét, eredményeit, helyét a szocialista társadalom építésének egészében és szűkebb területükön. Ez alkalmat adhatott az érdeklődő kiáldításlétogató- nak összehasonlításokra, következtetéseik levonására, elemzésékre. Természetesen mi elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a somogyi művészek hogyan szerepelték és szerepelnek az „országos mezőnyben”, hogy a Somogybán művelt művészet mennyire része, hogyan illik bele a hazai művészetek egészébe. Tanulságos áttekinteni a Műcsarnokban nemrég bezárult „40 alkotó év” című, nagyszabású, országos képzőművészeti kiállítást s utalni az augusztusban nyíló szegedi táblaképfestészeti biennáléra. Először néhány száraz adat: a „40 alkotó év” tárlatán 422 művész alkotásait láthattuk (túlnyomó többségük egy, mintegy két tucatnyiam kettő, egész kevesen három vagy annál több művel szerepeltek). Közülük 97-en nem budapesti lakosok. Az összehasonlításhoz: a Művészeti Alapnak 4250 hivatásos képző- és iparművész tagja van, s közülük mindössze 1600-an nem a fővárosiban élnek. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségénék, amely a már jelentős munkásságot felmutatott művészek szervezete, kb. 1300 tagja van, s ebből mindössze 279 vidéki. Somogy megyében a Művészeti Alapnak 23, a szövetségnek 8 tagja él. A „40 alkotó év” tárlatán 4 ‘Somogy megyei művész munkája volt látható, három festmény és egy szobor; mind a négy alkotó tagja a képzőművészszövetségnek is. Egy további összehasonlítás: a nagy képzőművészeti hagyományokkal rendelkező Csomgrád megyében 61 művészetialap-tag él, közülük az alföldi festészet síkon fekvő fellegvárában, Hódmezővásárhelyen 25, közülük 17 tagja a képzőművész-szövetségnek. És az országos rangú vásárhelyi őszi tárlatok városából is csak négy festő festménye volt látható a Műcsarnok falain ... Persze a művészetet sok mindennel lehet mérni (bár egyesek szerint semmivel sem), de számokkal biztosan nem. Egyetlen lángésznek igaza lehet száz akadémikus mesterrel szemben, gondoljunk csak Csontváry- ra. A számokat csak az arányok érzékeltetésére írtam le. Még egy adat segítene a helyes arány érzékeltetéséhez, a beadott művek száma — azaz, hogy hány művész hány munkája közül választották _ ki annák a bizonyos 422 'művésznek egy- két-három műtárgyát. Ha ismernénk is e iszámot, ezúttal mégis hamis eredményt Bors István: Mementó kapnánk, ugyanis a „40 alkotó év” kiállításon számos olyan kép, szobor, grafika is ki van állítva, amelyet készítője nem szánt erre a kiállításra, csak a zsűri kérte be tőle. Ennek ismeretében pusztán a számok alapján is el lehetne mondani, hogy Somogy igen szépen szerepelt a négy alkotásai. Csiszár Elek, Leltner Sándor és Szabados János egy- egy festménye, Bors István egyik szobra volt a Műcsarnokiban kiállítva ezen a tárlaton. Van bennük valami közös, anélkül azonban, hogy valamiféle somogyisá- got vagy pannon szellemet akarnék beléjük magyarázni. Valahol a konzervatív hagyományosság és a modern- kedés között immár több mint két évtizede fejlődik, tágul, erősödik az az irányzat, amely a valóság talaján állva, emberi érzelmekből és értékekből kiindulva, nem szájbarágás-naturalista, de nem is érthetetlen-szürrealista, hanem jelképi erejű és mégis konkrét szimbólumokkal ragadja meg, rögzíti és közvetíti életünk megkerülhetetlen problémáit. Csiszár Elek Várakozóján egy öreg ember ül roskatagon egy asztal mellett, amelyen mindössze egy ételhordó van. Ismerem ezt az embert, velem egy lépcsőházban (is ...) él. A tanácsi gondoizók hordják az ennivalóját, ez az egyetlen esemény az életében, mert kijárni nem tud, hozzátartozója nincs ... Szabados János képén az Idegen madár a címadó, valóban oly idegen a képen levő fiú s leány számára, olyan különösen, vonzóan ijesztő, mint az .ismeretlen, még nem értett dolgok, jelenségek, gondolatok ... Leitner Sándor A mesterek című képével a tanulás és a művésszé válás hosszú útjának egyes állomásait szimbolizálja, élén művésztanárai doyenjével, Kelle Sándorral... Bors István Mementó ja nem csupán egy a sok száz mártíremlékmű közül. Életnagyságúnál kisebb mérete nem kisplasztikává teszi, hanem megrázó, már nem is világ- háborús, hanem az egyidejűség személyességéből, a televízióból, újságképekből ismert, benzintől, napalmtól, robbanástól összeégett hullákat idézi.. . Az utóbbi évek nagy kollektív kiállításainak az ilyen jellegű művek alkották, alkotják ma is a derékhadát; más országok képzőművészetével, elsősorban festészetével összehasonlítva, a nemzetközi művészeti irányokban nem idegen, de azoktól mégis speciálisan különböző, mondhatni sajátosan magyar. Ha külön megnevezést akarnék adni neki, elővenném a hetven száz évvel ezelőtt egészen más jelentésű „szimbolikus realizmus” kifejezést — min- - denesetre lényege a realista szemléletében van. Olyan íve ez a magyar képzőművészetnek, amelyet nehézkesen és jelzésszerűen bár, de megpróbálok tizenkét festő- névvel jelezni: Bráda Tibor, Cziráky Lajos, Eigel István, Jovián György, Kárpáti Tamás, Kovács Péter, Orosz János, Patay László, Sváby Lajos, Szentgyörgyi József, Tamás Ervin, Tenk László. A mi három festőnkkel nyugodtan tizenötre lehet növelni a névsort színvonal- esés nélkül. Bors István is beilleszthető a szobrászokból ily módon kijelölhető vonulatba. . Augusztusiban nyílik Szegeden a II. országos táblaképfestészeti biennálé, a festőművészek (a képző- és iparművészeti műfajok között utolsóként megindított) szakmai seregszemléje. Hogy nagy szükség volt erre a szakbiennáléra, azt (megint) számokkal is lehet jelezni: a mintegy ezer alap-, illetve kb. háromszáz szövetségi tag Szabados János: Idegen madár festőművésztől az idén több mint 650 kép érkezett be a szegedi kiállításra. A bíráló bizottság ebből 174 festményt fogadott el. Somogy megyét Szegeden is három festmény fogja képviselni. Csiszár Elek ezúttal is a Magányt választotta témájául, a maga egyszerű, drámai erejű festői eszközeivel. Szabados János most egy szintén igen egyszerű módon megfestett, de szigorú komponálású, kemény -ütésű, monokron tájképpel szerepel, amelyet csak egyetlen kicsiny figura tesz elevenebbé. A harmadik Somogy megyei résztvevő sok éve távo.1 tartotta ma,gát az országos hatókörű művészeti eseményektől. Gerő Káz- mér augusztusban Szegeden látható festménye a Jegenyesor. Gerő Kázmér Nagybányát követő ihletésű, festői impresszionizmusa magától értetődő természetességgel kapott helyet a magyar festőművészek nagy nyári seregszemléjén. Az elmondottakból leszűrhető: a kis létszámú somogyi művészcsapat rendszeresen képviselteti magát az országos fórumokon. Igaz, hogy jobbára ugyanazoknak a művészeknek a munkái jutnak el a jelentősebb galériákba, de ez nem véletlen. Rendszeres jelenlétük oka s a rendszeres jelenlét a bizonyítéka annak, hogy megvan ott a helyük, olyan művészi teljesítményt nyújtanak, amely országos elismerést igényel s érdemel. Ahhoz azonban, hogy megyénk művészeti közéletében jelentős előrelépés történjék, feltétlenül szükséges új, fiatal erők bekapcsolása, mert az ő türelmetlen előrébb jutni akarásuk az elöl lévőket is keményebben serkentheti. Pogány Gábor — István! — szólt azasz- szony a fürdőszobából. — Mindjárt fél nyolc! A fiú az utcai ablaknál állt pizsamában; kicsit rövid volt a nadrágszára. Papucsát a jobb kezébe fogta, bal tenyerét az ablaküvegre szorította. — Anyád szólt — mondta a férfi, aki a hallban ágyazott. Összehajtotta a lepedőt keresztben, majd hosz-” szában. Homlokráncolva nézte, kibontotta és összehajtotta hosszában-fceresztben. Közben szívott egyet a cigarettájából, amely a hamutartóban füstölt. A fiú belebújt az egyik papucsába, de még mindig az utcát nézte: tweedzakós férfi állt az újságosbódé előtt, mélyen előrehajolva, mintha be akart volna bújni a bódé ablakán. A plakátragasztó letette fenyőfa ládáját meg a ragasztós bödönt a hirdetőtábla elé, és odament az újságoshoz. Az ránézett a tweéd- zakós felett. — Mindjárt! — mondta rosszkedvűen, merthogy a - plakátragasztó valóban ráért. Kritikát és Népszabadságot adott a tweedzakós- nak. Háta mögött lecsúszott egy Pajitás-csomag tetejéről az Ezermester négy példánya, aztán még kettő, így a két csomag pontosan egyforma m agas lett. A plakátos ácsorgott kicsit, aztán visszament a ládájához, kiválasztott egy kék BMK-műsort, a táblához mérte, ragasztót kent a fémlemezre, majd nyeles kefével ' elsimította a műsort keresztben és hosszában. Kotorászott a ládában, egy Traubisoda reklám akadt a kezébe, amelyen jégkockák repültek piros buborékok között. Megnézte, fázósan összehúzta a zakóját, és inkább egy sárga November 7. plakátot választott. Ezt is a táblához mérte, végigsimította keresztben és hosszában, majd leült a láda szélére, megtörölte a homlokát, kifújt egy párafelhőt, aztán lecsúszott a járdára, ott is ült egy másodpercig, véjgül lassan a jobb oldalára dőlt és úgy maradt. — István! — kiáltott az asszony a fürdőszobából. — Elmúlt fél nyolc! — Felhúzta szoknyáján a cipzárat, kivett egy kék pulóvert a szekrényből, arcához próbálta a tükör előtt, majd visz— Petrov! Talán sejted, j hogy miért hívattalak ... — Biztosan azért, főnök elptárs, mert újabban j többször is elkéstem. — Hagyjuk ezt! Nem te vagy az egyetlen, aki elkésik ... Szóval nem tudod, rgÁért hívattalak? — Őszintén megvallva: fogalmam sincs róla. Talán ... Joneseva miatt... De hát nem én hívtam meg; ő hívott meg arra a bioira, én meg beadtam a derekamat... — Én sohasem avatkozom bele a dolgozók magánügyeibe. — Akkor el sem tudom képzelni, mit védettem ... Talán arról a kis összegről van szó, amelyet nem tünI tettem fel abban az el- i számolásban...? — Petrov! Az az érzé- ■ sem, hogy mindenféle ap- ! rósággal szándékosan el í akarod terelni a figyelmemet. — Nem tudom, mire céloz, főnök elvtárs. — Nem tudod ... Hát elfelejtetted, hogy mit ígértél? szaimeinit a szekrényhez, és kicserélte a pulóvert egy lilára. — Jobb lenne, ha ma nem dohányoznál — mondta közben a férjének. — Tudtál aludni? A férfi intett, hogy nem. — Gyere be velem a kórházba, csinálunk egy EKG-t. ' Nem kell várnod. — Délutánra le kell adnom a raj^pkat — mondta a férfi. Villamos állt a ház elé, barna teteje eltakarta néhány percre a járdát: amikor elment, nem maradt ott más, csak a plakátragasztó. Később megállt mellette egy ballonkabátos asszony, és ő szólt az újságosnak. Mire visszaértek a bódétól, két diáklány is megállt a plakátos mellett. Egyikük átszaladt a közértbe telefonálni, de az urh-kocsi előbb ott volt, mint a mentőimért éppen megállt a piros lámpánál. Feltolatott a járdára, onnan a harmatos fűre, amelyen sötét csíkot hagytak a gumik. Az egyik rendőr a rádióval vesződött, a másik elővette a jegyzetfüzetét, és felírta az újságárus adatait. Akkor érkezett a mentő, szorosan a rendőrkocsi mellé állt, az orvos hátára fordította a plakátost, megtapogatta a pulzusát, felhúzta a szemhéját, és mondott valamit. Az újságárus kihozott egy barna papírzsákot a bódéból, és letakarta vele a férfi testét: kicsit rövid volt a zsák, kilátszott alóla a cipője. — István! — kiáltott harmadszor is az asszony. — Hol vagy, az isten áldjon meg?! A fiú az íróasztalnál ült és rajzolt. Egyik papucsát maga mellé tette az asztalra. A férfi odament hozzá, az öngyújtóját kereste. Akkor vette észre az utcán ácsorgókat. Szórakozottan felvette a papucsot az asztalról — alatta volt az öngyújtó. Egy pillantást vetett a papírlapra, amely a fiú előtt feküdt. Az állt a felső szélén árnyékolt betűkkel, hogy FARKASRÉT. Alatta keresztek dőltek , jobbra-balra. A keresztek között emberek álltak. — Zenekar is lesz? — kérdezte a fiú. — Nem hiszem — felelte a férfi. A plakátokat nézte a táblán. — Mit ígértem?... De hiszen a gyűlésen mindenki ígéretet tett. — Petrov! Az idegeimre mész. Nem te ígérted meg, hogy bemutatsz... — Annak a kis szőkének? De hát ez jelentéktelen dolog! — Hagyjuk már a magánügyeket! Azt ígérted, hogy bemutatsz az apósodnak, aki a főigazgatóság vezetője. — Vagy úgy... Az apósomnak! Elfelejtettem közölni önnel, főnök elvtárs, hogy az apósom nemrég nyugdíjba ment. — Hát így vagyunk! Tehát, nyugdíjba ment... Nos, Petrov elvtárs, én azért hívattalak, hogy közöljem veled ... mivel rendszeresen késve érkezel a munkahelyedre, az elszámolásban nem tünteted fel a fölvett előlegeket, ezenkívül törzsvendég vagy Joncseva bulijain, mind- ezért megrovásban része- ' I sítelek... Szigorú megrovásban! írásbeli megrovásban! Gellert György fordítása Georgi Hrisztov Szigorú megrovás