Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

1985. június 8., szombat Somogyi Néplap 3 Több gép— növekvő gondok A gazdaságokban keveslik a beruházásra fordítható összegeket, mondván: a szű­kös fejlesztési alap gátja a termelés bővítésének. Javu­lására most nem is számít­hatnak, hiszen az idei nép- gazdasági tervek szerint a beruházási lehetőségek meg­egyeznek a tavalyival, ebből következően hasonló anyagi­műszaki ellátás várható. Jó néhány gazdaság az átlagos­nál is nehezebb helyzetben van, mert a kedvezőtlen idő­járás és a közgazdasági sza­bályozás elvonása miatt megcsappant nyereségük, tehát csökkentek saját for­rásaik, s ezzel egyidőben az állami támogatások is mér­séklődték. Igaz, banki hitel­lel pótolhatnák a szűkös sa­ját erőt, ám a hitelek magas kamatai miatt ez a megoldás nem vonzó a gazdaságok­nak. Érthető is magatartá­suk, hiszen a bank 13—14 százalékos kamatra adja a hitelt, ugyanakkor az állat­tenyésztésben ennek harma- da-negyede az- elérhető esz­közarányos jövedelem. Szá­mottevő fejlesztéssel ezért jórészt csak a gabonaterme­lésben számolnak a gazdasá­gok, ott ugyanis a gépvásár­láshoz kedvezőbbek a felté­telek. Csalóka statisztika A - mostaninál többet kel­lene tehát beruházásra költe­ni, ám azt is tudomásul kell venni, hogy a népgazdaság teherbíró képessége mit tesz lehetővé. Ebből az is követ­kezik: a jelen légi helyzet­ben különös jelentősége van annak, hogy a szűkös forrá­sokkal a lehető legésszerűb­ben gazdálkodjanak a mező- gazdasági nagyüzemek. A szakemberek ismerik is az összefüggéseket, s a fejlesz­téseket összehangolják a fel­használható forrásokkal. A beruházásra fordítható ösz- szeghek több mint a felét a gépesítés feijesztésére költik, ott van rá ugyanis a leg­égetőbb szükség. ' Statisztikailag bizonyít­ható, hogy a gépek száma az elmúlt évtizedekben nőtt, s a fejlődés nem is csak eb­ben mutatkozik, hanem a gépesítés hatékonyságának növekedésében, és a komp­lex géprendszerek összeál­lításában is. Jelenleg a me­zőgazdaságban dolgozó gépek értéke meghaladja a 120 mil­liárd forintot. A fejlődést leginkább a traktorok és a saját motorral rendelkező gé­pek motorteljesítményének változásával mérhetjük. Eszerint 1970-ben 3,8 millió kilowatt «volt az összes mo­torteljesítmény, tíz év múlva 7,4 millió, az idei esztendő végén várhatóan 8,5 millió kilowatt lesz. Növekedett a tehergépkocsik száma, a ko­rábbinál nagyobb a kombáj­nok motorteljesítménye is. Öröm — űrömmel Ha számszerűen vizsgáljuk a fejlődést, akár imponáló adatokról is beszélhetnénk. Am, ha a gazdaságokban használt gépeket a világszín­vonalhoz hasonlítjuk, már ellentmondásos képet fest­hetünk. A kertészeti és az állattenyésztési ágazatok gé­pesítésénél a hazai ipar el­marad a mezőgazdaság szük­ségleteitől, ezért a gépek be­szerzésénél az-import a meg­határozó. A takarmányozás­sal kapcsolatos hazai gép­gyártás ugyan megkezdődött, de a gépek minősége, üzem- biztonsága nem kielégítő, ezért a gazdaságok nem szí­vesen vásárolják ezeket. A mezőgazdasági gépellá­tásban mintegy 40 százalé­kos arányban számíthatnak a gazdaságok a hazai mező­gép-iparra, hasonló nagyság-1' rendű a szocialista országok­ból származó impont, a gé­peknek csak kis hányadát vásárolják a legfejlettebb mezőgép-iparral rendelkező országokból. A hazái ipar nö­vekvő aránya ugyan kedve­ző. a külgazdasági egyensúly javításában, ám e változás­nak nem örülnek maradékta­lanul a mezőgazdasági gé­peket felhasználók. Kétségtelen, javult a ha­zai termékek műszaki szín­vonala, de még mindig sok a fogyatékosságuk. Túlsúlyo­sak a gépek, műszaki, üzem­biztonsági mutatóik nem a legkedvezőbbek, üzem­anyagfelhasználásuk indo­kolatlanul magos. A gyártók hivatkoznak alapanyaghiány­ra, a gépépítő elemek ellá­tási zavaraira, de a gyen­gébb műszaki színvonalban része van a gyártástechnoló­giai hiányosságokat is. A közelmúltban változott a me­zőgép-ipar szervezete, remél­hetően az önállóvá vált vál­lalatok mezőgazdaság kap­csolatai erősödnek, a gyár­tók a korábbiaknál jobban alkalmazkodnak a felhaszná­lók igényeihez, s javul az eszközök műszaki színvonala és minősége. Matuzsálemi korban Sok gazdaságban persze nem az új gépek műszaki színvonala okoz fejtörést, ha­nem a meglevő eszközök ál lapota. A traktorok és kom bájnok állományában évről évre nő a nullára leírt gé­pek aránya: jelenleg ez a traktoroknál 47 százalék, a kombájnoknál 33 százalék. Az új eszközök hiányában ezekkel is kénytelenek dol­gozni, feljavításukról gon­doskodni, s ez mérhetetlenül megnöveli a gazdasági költ­ségeit. iRáadásul ezék az adatok csak az átlagot mutatják, né­hány gazdaságban ennél is rosszabb a géppark állapota. Különösen az aszálykárt szenvedett üzemekben kilá- . .tástalan a helyzet, mert pénz hiányában a kiutat sem lát­ják. Igaz, kaptak segítséget, zárolt fejlesztési alapjuk egy kis részét felszabadították, s ezt a pénzt gépvásárlásra fordíthatták a nehéz helyzet­ben lévő gazdaságok. Ezzel persze nem Oldódtak meg a gondjaik, s főképp nem hozhatta be hátrányát a mezőgazdasági nagyüze­mek többsége. A gépesítés elmaradása pedig odáig ve­zetett, hogy nem tudnák biz­tonságosan vetni, aratni, s nem lesznek képesek a meg­termelt értékek minőségét megőrizni. V. Farkas József Az M 1-es autópálya főmérnöksége az ősz folyamán átadja a forgalomnak a Bicske— Herceghalom közötti újabb 12 kilométeres szakaszt, a 26—38. kilométer szelvényében. Jelenleg a K—20-as réteget teríti nyolc méter szélesen az aszfaltfiniser (MTI-fotó — Kabáczy Szilárd felv.)' A Szocialista Magyarországért TAKÁTS ISTVÁNNÉ KITÜNTETÉSE Bensőséges ünnepségei rendeztek tegnap a Siófoki Kőolajvezeték-építő Válla­lat központjában Takáts Ist- vcinné, a vállalat nyugalma­zott személyzeti osztályveze­tője tiszteletére, akinek — az Elnöki Tanács. megbízásá ­ból — a Szocialista Magyar- országért kitüntetést adta át Tanai Imre, a megyei bi­zottság titkára. Az ünnepsé­gen részt vett Balassa Béla, a siófoki pártbizottság első titkára, az Ipari Minisztéri­um és az OKGT képviselő­je, valamint a KW gazda­sági, párt- és tömegszerve­zeti vezetői, a kitünteteti munkatársai. Tanai Imre meleg szavak­kal köszöntötte Takáts Ist- vánnét s méltatta munkás­ságát, életútját, a somogy- visontai szülői háztól Siófo­kig, ahol az egykori cselédek ivadéka fontos vezetői posz­tokon állt helyt becsülettel, emberséggel, példaadó elkö­telezettséggel. 1950 óta párt­tag, később a nagyatádi gép­állomás politikai helyettese, illetve párttitkára. 1954-től 1956-ig siófoki úttörőtitkár, s akkor ismét pártiskola kö­vetkezett, amelyet azonban félbeszakított az ellenforra­dalom. Takáts Istvánná ek­kor társaival együtt fegyvert fogott a Tárogató úti párt­iskola védelmében. Miután. Siófokra visszatért, bevá­lasztották a párt ideiglenes intéző bizottságába, s jelen­tős feladatokat vállalt a párt újjászervezése során. A sió­foki József Attila munkás őr - század megalakításában ki­fejtett eredményes munká­jáért a Szabadság Érdem­rend bronz fokozatéival, és A Munkás—paraszt Hatalo­mért érdemrenddel tüntették ki. Tíz évig volt munkásőr, 15 esztendeig az MSZMP siófo­ki járási, majd városi tit­kára. Közben mezőgazdasági technikusi oklevelet szerzett, majd elvégezte a marxiz­mus—leninizmus esti egyete­mének általános tagozatát végül a Politikai Főiskolát. 1978-tól 1984-ig — nyugdí­jazásáig — a KW személy­zeti és oktatási önálló osz­tályát vezette. Kiváló mun­kája elismeréseként két al­kalommal kitüntették a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatával. A Haza Szolgá­latáért emlékérem arany fo­kozatát is megkapta. Takáts . Istvánná méghatot- tan mondott köszönetét az Elnöki Tanács által adomá­nyozott magas kitüntetésért, majd felidézte legkedvesebb emlékeit. A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Á héten utolsó szakaszuk­ba érkezték a választási előkészületek. Akárcsak a jelölő gyűléseket, a 88 vá­lasztási gyűlést és a 180 ré- tegtalálkozót, kisgyűlést is az jellemezte, hogy a la­kosság kíváncsi volt az e fórumókon elmondottakra. Az előadások, a felszólalások sokat segítettek a pártkong­resszus határozatainak meg­értetésében, számot adtak egy-egy város, település öt­éves fejlődéséről, felvillan­tották a VII. . ötéves tervi eliképzeléséket. Jó tapasztalat, hogy a résztvevő választópolgárok közül sokan elmondták a véleményüket, kérésüket, a rétegtalálkozókon pedig még kérdéseket is föl tettek. Kitűnő alkalom volt a gyűlések sorozata arra is, hogy az emberek alaposab­ban megismerjék a képvi­selő- és a tanácstagjelöllte- ket, programjukat. Minden­hol azt tkérték tőlük, hogy segítsenek a helyi gondok megoldásában, minden erő­forrás igénybevételével a legfontosabb fejlesztések megvalósításában. Akkor készülhet alapos és minden igényt figyelembe vevő VII. ötéves terv min­den városban és községben, ha már most minél széle­sebb' körben tanácskoznak róla aiz állampolgárok kai Jó kezdeményezésnek számit, hogy a kaposvári szakma­közi bizottság társadalmi vitáit szervezett a megye- székhely VII. ötéves tervi elképzeléseiről szakszerve­zeti .titkárok bevonásává!. Természetesen elsősorban a gondok, a problémák ke­rültek előtérbe. Elsősorban a külterületek ellátásának javítását szorgalmazták, mi­vel a munkások égy része e területen lakik. Nagyobb gondot kell for­dítani a környezet még szi­gorúbb védelmére. A város­lakók is sokat tehetnek azért, hogy tisztábbak le­gyenek az utcák és a terek. Felhívták a tanács figyel­mét, hogy a középiskolák fejlesztését tervezve hatá­rozzák meg a gimnáziumok és a szakmunkásképzőik pon­tos arányát. Az üzemek kí­vánsága aiz oktató-nevelő munka színvonalának emelése. Az erők összefogása pél­dául a lakáshelyzet javítá­sában fontos. Megfogalmaz­ták a résztvevők: a készülő kaposvári VII. ötéves terv kínáljon több változatot, mert csak akikor lehet vá­lasztani. Tartalmazza azt Is, miben kívánják felhasz­nálni az egész lakosság anyagi támogatását és tár­sadalmi munkáját. Az Építők Szakszervezeté­nek megyei bizottsága e héten mérlegre tette azokat a tapaisiztallatokat, amelye­ket a szakszervezeti tömegpolitikai oktatásban és a tisztségviselők fölké­szítésében szereztek. A har­minchét tömegpolitikai tan­folyamon 843 hallgató vég­zett az idén, mindössze öt- venen „morzsolódtak le”. A propagandisták, az előadók, a szakszervezeti tisztségvi­selők nagyon helyesen idő­szerű témákkal is kiegészí­tették a tanfolyamok anya­gát. A megyei bizottság sze­rint ezután még nagyobb szükség van rá: a propa­gandisták vegyék figyelem­be a dolgozók érdeklődését, s öntevékenyen vegyenek be egy-egy témát. A héten befejeződött a műszaki és (közgazdasági hó­nap és az ünnepi könyvhét. Öröm, hogy két új könyv­tárral gyarapodott is a me­gye. .Lajos Géza A, ,nem ’ sorsfordulói Az országhatártól két ki­lométerre, a Zákány mel­letti Magas-hegyen él idős b Győrfi József. Negyvenévi vasutasszolgáfet után 1979- be'n ment nyugdíjba. Mindig Ikötelességítudóan elvégezte a rábízott feladatokat, volt azonban néhány eset, ami­kor nemet mondott. Ezek a szembeszegüléseik élete fordulópontjai tették, ö csak így mondta: egyszerű ember akartam maradni. „Vannak, akik aiz életet valamiféle hegymenetnek tekintik, ahol akár szerpentineken is, -de följebb kell jutni. Ügy gon­dolják, magasabban telje­sebb életet élhetnék. Én nem vagyok iskolázott, nagy tu­dású ember, de azt mindig tudtam, hogy jobb, ha vala­ki egyenesen halad, s köz­ben önmaga marad.” A hat élemi elvégzése után gazdag parasiztcsalád- nál szolgált, majd lengyár­ban dolgozott. 1938-ban vég­re teljesült a vágya és a vasúthoz került pályamun­kásnak. — Húsz pengő volt a bé­rem, én mégis elégedett voltam, hiszen nagy szóvolt a vasúthoz kerülni. Pályaőr szerettem volna lenni. Mielőtt ez sikerülhetett volna, .katonának vitték, frontszolgálatra. — Ifjúkoromban is átél­tem megaláztatás ok a t, szén- < védtem a társadalmi igaz- ' ságtalainság miatt, mégis a front döbbentett rá, hogy a kommunista pártban vol­na a helyem. Szerencsés szerencsétlenségemre lég­nyomás és vérhas miatt 55 százalékos rokkantnak nyilvánítottak és hazajöhet­tem. Itthon fokozódott a nyilasurálom, s hamar go­lyót kapott, aki nem vigyá­zott a szájára. Sok kelle­metlenségem támadt, mert törvény, volt akkoriban: a vasúti nem politizál. Győrfi József 1945-ben lett tagja a kommunista pártnak. — 1945. március 31-én, húsvét napján szabadultunk föl. Az országban itt hatott legtovább a nyilas propa - ganda. A lakók zöme ké­sőbb a kommunistákkal szembeni tartózkodás miatt húzott a szociáldemokrata és a kisgazdapárthoz. Ez az első Ikélt-hiárom évben megnehezítette a pártmum- kát. Tagja lettem az első csurgói pártbizottságnak, és 1946-ban új szolgálati he­lyemen, Gyékényesen alakí­tottam pártalapszervezetet ötödmagammal. A fő fel­adatunk akkor a tagszer­vezés volt, meg a választá­si agitáció. Pártiskodát végzett, és a pécsi vasútlgazgatóság ak­kor alakult politikai osztá­lyára került, 10—15 alap­szervezet munkáját irányí­totta. — Az államosítást köve­tően Csurgóról jött egy elv­társnő és azt mondta, kije­löltek igazgatónak a buda­pesti cipőgyárba. Akkor mondtam először nemet. Pártmegbízatás megtagadá­sáért ki akartak zárni, de a taggyűlés nem fogadta el a javaslatot. Két évvel később hivatá­sos állományú . zászlóalj - politikai tisztnek hívták, de ő egyre csak azt hajtogat­ta: „vasutas akarok marad­ni”, Nemet mondott, akkor is, amikor az ötvenes évek végén tanácselnöknek, majd tsz-élnöknek akarták. — Megijedtem volna a felelősségtől? Nem ez volt az ok. Egyszerűen csak ’ tudtam, hogy mire vagyok képes, és nem szédültem meg. Inkább legyek jó vas­utas, mondtam, mint rossz, hozzánemértő gyár igazgató. Rokonszenves ez a véle­mény, de akkor értetlen gyanakvást keltett. Győrfi József mégis vasutas ma­radt, s a kocsirendezőitől a pénztárosiig sokféle beosz­tásban dolgozott. Közben hároméves marxista közép­iskolát végzett, és propagan­distaként is tevékenykedett. — Soha nem bántam meg ’a döntéseimet, és ma, nyug­díjasként is elégedett, ki­egyensúlyozott ember va­gyok. Időközben mindhárom fiam vasutas tett, és vasula- sok a menyeim is. 66 evesen dédnagypapa lettem. Csak az bánt, hogy az embert nemcsak a munkahelyén nyugdíjazzák. Ezt teszik va­lamiképp a pártban is. Az egyik alapszervezeti tag­gyűlésen például finoman felikértek bennünket, ny ug-_ díjasokat, hölgy ne szóljunk' hozzá. Azóta nem is szólok. Meglehet, az üzem dolgai­ról nem tudnék okosat mon­dani, de azért sokféle fel­adatot elvégezhetnék, ha megbíznának. Idegen tőle a sértettség és a borongás hangulat, így hát pár mondat után tré­fáival oldja a panaszt. — Vasárnap volt a falu- teán az öregek napja, de én bizony nem mentem e! ... Nem szólhatott nekem a meghívó, hiszen még nem vagyok öreg... Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents