Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
4 Somogyi Néplap 1985. június 1., siombat VISSZAÚT COCA KONTRA PEPSI Üdítő-háború A jól megtermett, barna kutya v i c sor í t va - ugatva rohan az udvar hátsó részébő] a kapu felé a köszönés hallatán. Barátságosnak véletlenül sem nevezhető üdvözlésével gazdája megjelenésére sem hallgat el. — B. Lászlóékat keressük. — Mi vagyunk. Tessék bejönni! — invitál az alacsony termetű, vékony csontú férfi. A szomszéd községben, a tsz egyiik melléküzemágéiban dolgozik. Felesége a közeli városiban. — Ebben a házban születtem, negyven éve — kezd; B. László. A konyhai heve- rőn ülünk, ő meg velünk szentben, az asztal előtti hokedlin. Amíg beszél, svájci- sajkáját forgatja a kezében. Néha ránk tekint, de legtöbbször — mint aki kissé zavarlban van — a konyha egyiik sarü'Jit bámulja. — Elvégezte^ az általános iskolát, majd a gimnáziumiban is kijártaim az első két osztályt. Apám meghalt, anyám egyedül nevelt, nem volt választásom: el kellett mennem dolgozni. Egy nagy gyáriba kerültem, két óv alatt kitanultam a szakmát is. Munkatársaim szerették, én is jól éreztem magam. Aktívan részt vettem az ifjúsági mozgalomban, a többiek egyik szószólója voltam. Olyannyira, hogy néha a gyáron kívülre is el kellett mennem beszédeket tartani, megismertetni másokkal gondjainkat, munkánkat. Két évig éltem élettársi kapcsolatban egy elvált asz- szonnyal, akiről időközben kiderült, hogy csak azzal csalt meg, akinek volt biciklije, meg akinek nem ... Ez a f elismerés nagyon megviselt. Ráadásul különféle gyűléseken is egyre többször hőzöngltem, mondtam köny- nyélműen és meggondolatlanul bírálatokat. Sokak szemében kezdtem amolyan „fekete bárány” lenni, s én is úgy éreztem, hogy lassan kicsúszik lábam alól a talaj. Közben anyám nyugdíjba ment, a nehéz munkától megromlott idegi állapotban. Bár kisgyermek korom óta nem voltunk valami 'túl szoros kapcsolatban, hazahívott, hogy jöjjek, legyek mellette. Visszatértem hát Somogyba, mart azt hittem, hogy ez az Ú1 majd kifelé vezet a gödörből. A környéken kerestem munkahelyet, de nem sikerült beilleszkednem. Anyám is hamar kimutatta a foga fehérét: csak addig kellettem neki, amíg volt pénzem. A sorozatos csalódásokba és kudarcokba végül is beleuntam. Nekivágtam a határnak ... de Szombathely környékén elkaptak. összesen háromszor próbáltam disz- szidálni. Az asszony közben tesz- vesz a konyhában, s csak időnként áll meg egy kis szusszanásra. Most közbeszól: — Három évet ült ezekért. A férje bólogat, majd hozzáteszi :i — összesen tizennégy évet töltöttem a hűvösön. — Hogyan ismerkedett meg a feleségével? — Egy börtönbeli ismerősöm révén. Ő említette, hogy van egy mostdhal-ányla, aki férjhez ment, teherbe esett, de néhány hónap múlva már külön is költözött a részeges urától. Én ,,beszélőt” küldtem ki néki, ő meg bejött. Megismeikedtümk, s ezután többször meglátogatott a börtönben. 1980-ban anyám meghalt, a ház magám maradit. Otthonról Olyan híreket hallottam, hogy a lakásomat kirabolták, vitte boldog-boldogtalan, ami mozdítható volt. Icát kértem meg, hogy utazzon le, nézze meg, mi van. Amikor pedig 1981 tavaszán kiszalbadültam, ügy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Hova mehettünk volna máshova, mint ide, haza? Megfőtt az étel, az asszony elzárja a gázt és hozzánk telepszik, ő folytatja a történetet: — A faluiban nagyon sokan irigykednek ránk. Nem tudják elviselni, hogy jól élünk, hogy lassan megvan mindenünk: tévénk, mosógépünk, hűtőnk ... A házat mostanában bővítettük, még a be- pucolás van hátra. Nem kell nélkülöznünk, férjem sem jár már el a kocsiméba. Néha hazahozunk egy kis italt, azt itthon is el lehet fogyasztani. Befelé fordultunk, magunknak élünk, de jó ez így. — A beilleszkedessel valóban sok bajunk volt — veszi át a szót újra a férfi. — Különösen az első munkahelyemen nézték ferde szemmel, hogy időnként megjelenik a hivatásos pártfogóm, tehát őriznek engem. Tudták, honnan jöttem, s ez bélyeg volt rajtam. A mostani helyemen már két éve dolgozom, s úgy érzem, megtaláltam a nyugalmamat. A munkatársak igyekeznek segíteni, amiben tudnak. Az egykori nagy szám már a múlté. Véleményem persze ma is van a dolgokról, de meggyőződésem, hogy minden egészen más, mint 15— 20 évivel ezelőtt volt. Űjra az asszonyé a szó: — Nekünk csak egy célunk van: nyugodt családi életet szeretnénk élni és békében föl akarjuk nevelni a kisfiúnkat. Gyarmati László Furcsa jogi háborúskodás zajlott le nemrég az Egyesült Államokban. Geraldine Fenraro, aki tavaly Walter Mondale oldalán a Demokrata Párt színeiben alelnök- jelöltként indult, fellépett egy televíziós reklámban, kijelentve, hogy ő is a Pepsi- generációhoz tartozik. Igen ám, de egy New York-i tv- társaságnalk adott másik nyilatkozata során a szemfüles riporterek — micsoda vétek! — egy Coca Colás üveget fedezték föl íróasztalán. Mivel a Pepsi Cola céggel kötött 750 _ezer dolláros szerződést értelmében a politikusnő semmilyen más üdítő italt nem fogyaszthat nyillyánosság előtt, föl kellett kérje a műsor szerkesztőit a jelenet kihagyására, mondván, hogy az üveg nem az övé, hanem a titkárnőijéé volt. Apró, ám korántsem kivételes adalék ez ahhoz a kiterjedt konkurrenciaharc- hoz, mely az Egyesült ÁllaPepsi-reklám az utcán mok két legismertebb üdítő italát gyártó cég között folyik. Akadnak persze más területék is, ahova a reklámkampányok átcsapnák. A Pepsi Cola például népszerűségi okozó fogásként bejelentette, hogy finanszírozza a pályája csúcsán álló énekesnő, Tina Turner 70 várost érintő turnéját. A Coca Cola válasza sem sokat késett: a cég többdk közt Jullio Ig- lesiasszal és a Duran Duran együttessel kötött megegyezést. Ám a legváratlanabb és legnagyobb szabású húzás az üzleti csatározásokban más téren következett be: május közepén a Coca Cola ünnepélyes külsőségek között hivatalosan is megkezdte új összetételű italának forgalmazását. (Az új termék az eddiginél édesebb, kalóriatartalma magasabb, de még így is elmarad a Pepsi szintje mögött.) A közvélemény megdöbbentőn reagált, Challenge. Last week, fór example. comCdítők a ringben (A Time (karikatúrája) hisz a Coca Cola szinte elválaszthatatlan részévé vált az amerikai életformának, így bármilyen, apró változás gyakorlatilag a hagyományokkal való szakításnak tűnik, nem pedig jelentéktelen gyártási módosításnak. Talán rossz a kifejezés, de a Coca Cola csaknem nemzeti italnák tekinthető az USA- ban. Ezt szolgálják fel például valamennyi (sok ezer) McDonald’s gyorsbüfében. No és a Világ számtalan — a statisztikák szerint 155 —országában. ahol másfél ezernél is több töltőüzem gyártja a kedvelt, frissítő hatású üdítőt Kínától az arab világig, Kelet-Európától Dél-Af- rikáig. Nem vitás tehát, hogy a Coca Cola óriási karriert futott be azóta, hogy a múlt század vége felé egy atlantai gyógyszerész, dr. John Styth Pamiberton először kínálta saját keverésű itailál fáradtság és letörtség ellen. A hamar népszerűvé vált üdítő összetétele azóta is titok: a pontos gyártási leírást ma is egy atlantai bank széfjében őrzik. Annyi közismert csak, hogy alapanyaga a kólábokor leveléből és a kóladiöbótl készült őrlemény, de tartalmaz fahéjat, kara- mellt, vaníliát, koffeint és zöld citromot. Utánozni sokan, sok' helyütt próbálták — ám siker nélkül, így a gyártás mindenütt importált koncenltrátum felhasználásával folyik. Az idők folyamán azonban — s ez nem mond álapve- tően ellent a népszerűségnek — az ízléseik, szokások változtak. Megjelent a fő vetélytárs, a Pepsi, majd a koffein- és cukormentes üdítők egész regimentje. A Coca Cola piaci részesedése az elmúlt években folyamatosan csökkent, bár az amerikai piacon még napjainkban is az első helyen áll. De a forgalmazási adatok, a sokkal dinamikusabb kampányt folytató, s elsősorban a fiatalokat célba vevő Pepsi felfutása jelezte, hogy valamit tenni kell. Nos, a Coca Cola vezetői a jelek szerint úgy vélték, hogy egy ilyen átfogó, gyártási-forgalmazási lépésváltással tudják továbbra is biztosítani vezető szerepüket. A kísérleteket természetesen hosszú időn át folytatták, s kis híján 200 ezer tesztet végezték. Az eredmény: a próhafogyasztók több mint 60 százaléka az új íz mellett adta le voksát. Hogy hosszabb távon beválik-e az üzletpolitikai huszárvágás, az egyelőre bizonytalan. A Pepsi Cola mindenesetre saját győzelmiéként ünnepli a történteket, azt hangoztatva, hogy az ő térhódításuk kény- szeríltette váltásra a Coca Cola irányítóit. Ami saját házunk táját illeti, Magyar- országon még jó ideig várni kell arra, hogy összehasonlíthassuk az új aromát a tradicionálissal. Az amerikai piacon ugyan már csak az új terméket palackozzák, Európában azonban még legalább egy évig a hagyományos típus marad forgalomban. Akokr majd mi is dönthetünk, melyik ízlik jobban: a Pepsi, vagy az (új) Coca Cola? Sz. G. Piaci körkép PRIMŐRBŐSÉG 6. — Tudod, hogy utálom a jegyzőkönyvek stílusát... Most mosolyodoitt el először. — Azt hiszem, tudod, hogy Max nem az az ember, aki beavatott volna a munkájába. — Hangja annylira halk volt, hogy közelebb kellett hajolnom hozzá. — Ha viszont sikeresen lezárt valamit, mindig elvitt vacsorázni. Ilyenkor röviden elmesélte a lebuktatás körülményéit, kicsit talán el is túlozta benne a szerepét, aztán becsípett. Nos, ez az Angela Bretall-eset is olyan volt számomra, mint a többi. Aztán egy szerdai napon, emlékszem, éppen idehaza vacsoráztunk, amikor váratlanul beszélni kezdett. Elmondta, valami borzasztó nagy dologra jött rá, ami összefüggésben van a Thom- son-üggyiel. Azt is elmondta, már tudja, ki rejtőzik a Thomson név mögött, s néhány napon belül megszerzi a szükséges bizonyítékokat, mi pedig nagykanállal eszünk. így mondta: nagykanállal eszünk. — Neveket nem említett? — Nem. Egyetlen nevet sem. Hiszen ismered ... Még véletlenül se gyanúsítana olyan valakit, aki ellen nincs bizonyítéka. Ezt el kellett .ismernem. — Arról a telefonibeszélgetésről is mondj néhány szót... — Csütörtökön, olyan három óra körül történt. Éppen bevásárlásból érkeztem haza, amikor megcsörrent a telefon. Max volt. Alig ismertem fel a hangját. Azt mondta, követik. Reggel óta a . nyomában vannak. Megpróbált mindent, de nem tudta lerázni őket. Nagyon zaklatott vólt. Azt mondta, Flin.tnek mondd meg. hogy a telefon a legfontosabb! Ezek voltak az utolsó szavai ... Aztán megszakadt a vonal. — Lili szeme ismét kezdett megtelni könnyel, — Nem tudom, mit akarhatott azzal a telefonnal. Gyengéden megfogtam a kezét. Hideg vélt és nyirkos. — Lili, van egy olyan érzésem, hogy Max él. Nem tudom megmondani, miből gondolom, de a zsaruösztö- nöm azt súgja ... — Bárcsak igazad lenne — sóhajtotta, tenyerét kihúzta ujjaim közül, és megtörölte vele az arcát. Komolyan gondoltam, amit Maxszal kapcsolatban mondtam, bár kicsit kezdtem magam rosszul érezni: ahhoz, hogy megtudjam, mi történt vele, el kellene indulnom valamilyen szálon, de ahhoz, hogy elindulhassak, találnom is kellene valamit... Torkomat teljesen száraznak éreztem, amikor megszólaltam: — Dili, gondolkozz! Nem jut az eszedbe valami apróság, ami esetleg akkor nem ragadta meg a figyelmedet? Lili megrázta a fejét. — Nem, Fiint. Elhiheted, azóta volt időm gondolkozni. Részvéttel figyeltem, ahogy lassan összeszedi magát. A körülményeikhez képest, azt hiszem, remekül viselkedett. — Kérdezz csak, Fiint. — Lili, még valamit, aztán ígérem, békén hagylak. Áthajoltam az asztalon, arcomat Lili arcához nyomtam. — A vonal túlsó végén nem hallottál valami mellék- zörejt? Valami olyasmit, amiből kitalálhatnánk, hogy Max honnan telefonált? Lili gondolkozott, és megrázta a fejét. — Nem, Fiint. Annyira megdöbbentem, hogy nem volt időm másra figyelni.— Kétségbeesetten rám emelte a szemét. — Fiint, tudom, hogy holtponton van az ügy. A kapitány ezért keresett meg. Te vagy az egyetlen, aki megtalálhatja Maxot. — ígérem, mindent el fogok követni. 5. Nem volt kedvem visszamenni a hotelba. Gondoltam, kiszellőztetem a fejem, ami annyit jelentett, hogy gyalog tettem meg az utat Charlie kocsmájáig. A nap már teljesen eltűnt az égboltról, mégis úgy éreztem, hogy majd megfulladok a hőségtől; a hátam szinte minden négyzetcentiméteren viszketett, ahogy végigfolyt rajta az izzadság. Charlie állta a szavát: nv- re a pulthoz értem, ott állt előttem a dulpa whisky. — Kereste magát valami pofa — mondta aztán. (Folytatjuk.) Dúskálhattunk a primőrfélékben a tegnapi kaposvári hetipiacon, s az árak sem látszottak megfizethe- tetlennek. Satnyább zöldpaprikát már darabonként 1—2 fő- pintért is adtak, a javáért azonban változatlanul 6—10 forintot kértek. Gusztusos paradicsomot 80-ért kaphattunk. Kapós a 25—30 forintos cukorborsó. 22—28 forint az újburgonya. Kevés volt a fejes saláta 3—5 forintért. Még ez is olcsónak számított, hiszen az utcákon áruló termelők 7-et is elkértek érte. Nehéz volt ellenállni a 40 forintos uborkának. Ugyanennyibe került a karfiol kilója. Zsenge tavaszi ikelt 24-ért láttunk. 5 forint a karalábé darabja, 6 az új zöldség csomója. Az első tökfőzelék még ünnepi fogásnak számít 40 forintos tökből és a csomónként kettőre tartott kaporból. Leáldozóban van a hónapos retek szezonja: 4-ért kaptunk egy csomót, hasonlóképp a kosárszám hozott tavaszi ihaigymából. Gombát — 85 forintért sampinyont — most csak a Zöldért pavilonjában kínáltak. A még mindig bőségesen kapható 15—20 forintos alma elhalványult a tavaszi gyümölcsújdonságok mellett. Különlegesség volt az erdei szamóca kilónként 30-ért. A szemreyalóbb eper kilója 40—50 forint. Vízízű még a 25—28 forintos cseresznye, mégis sok gyerek kiköny.,- rögte. A baromfi piacon 200 forintot kértek egy mammut- nyi kakasért, 180-at egy kopaszodó csirkepárért. Egyre kevesebb háziasszony hajlandó bajlódni az élő baromfi tisztításával. Színeivel és áraival is kecsegtetett a virágpiac. Kél forint a hangulatos tűzlili- om szála, 4—6-ért volt szegfű. A rózsa csokrát 5—15 forintért adták. B. F.
