Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-04 / 129. szám
1985. június 4., kedd Somogyi Néplap 5 A békéért, népünk boldogulásáért Kádár János beszédeinek és cikkeinek újabb gyűjteményes kötete Újdonságok a fazekasoknál A FELSŐOKTATÁS — A SZÁMOK TÜKRÉBEN Az ünnepi könyvihétre jelent meg — a Kossuth kiadó gondozásában — Kádár János 1981 júliusa és 1985 áprilisa között elhangzott beszédeinek, abban az időszakban megjelent cikkeinek, és a Kádár Jánossal folytatott interjúknak új gyűjteményes kötete A békéért, népünk boldogulásáért címmel. E válogatásban azokat adták közre, amelyekben Kádár János az elmúlt csaknem négy esztendő jelentős hazai és külpolitikai eseményeivel kapcsolatban állást foglal, kifejti következtetéseit, javaslatait a párt és szocializmust építő társadalmunk előtt álló legfontosabb feladatokról. Immár csaknem három, történelmileg rendkívül mozgalmas évtized következetes marxista—leninista politikájának markáns vonásait tükrözi ez a kötet — meggyőzően érzékeltetve, bizonyítva elmélet és gyakorlat egységét. S egyben annak dökumentuma is, hogy előbbre jutni, a tömegekkel szót érterii csak a marxizmus—leninizmus szüntelenül fejlődő és differenciált alkalmazása révén lehet. Kádár János egy alkalommal a tüdősök plénuma előtt rámutatott annak szükségességére, hogy a különböző szintű vezetésiben mennyi mindent lehetne rugalmasabban, ésszerűbben csinálni s hogy a döntési folyamatoknak mindenütt meg kell gyorsulniuk. Tudjuk, hogy e téren az elmúlt éveikben nem kevés történt; óm azt is, hogy az imég nem elegendő. Mindig áll az, amlit pártunk főtitkára frappánsan így fogalmazott meg: „Hiba nálunk, hogy a jó is megél, és a rossz is; az is, aki dolgozik és az is, aki csak státuszban van. Ezen változtatni kellene, a szóiban forgó terület és valamennyi ott dolgozó ember, az egész közösség érdekében.” S meggyőző és önkritikus érvek következték — nem csupán szocializmus és kapitalizmus imái teljesítményének egybevetése, hanem a szocializmusban rejlő nagy lehetőségek, tartalékok felmutatása is. — Valahogy úgy kellene fejlődnünk — mondotta többek között —, hogy az öntudat, a felelősség növelésében is legyen érdekeltség. S példaként említette, 8. Szerencsére nem beszélt senki, így gyorsan kikerestem az esti mese számát, bedobtam a pénzt, tárcsáztam, és a fülemhez szorítottam a kagylót; szemeimet igyekeztem a lehető legnagyobbra tágítani. A telefon körüli fal rendesen körül volt firkálva. Az obszcén szavak szerencsére nem jöhettek számításba; ezekből volt a legtöbb. Lázasan olvasni kezdtem a számokat. Ha Max valóiban üzenni akart nekem, kizárólag csak itt tehette meg. Első nekifutásra semmi. Még egyszer. A telefonmese lejárt, kényszeredetten visszahelyeztem a kagylót. S ekkor észrevettem valamit. A készülék oldalára volt Írva. Közelebb hajoltam, és betűzni kezdtem: F. W., kicsit odébb pedig a számok: 7864469. Gyorsan följegyeztém, aztán tollal vastagon áthúztam az egészet. hogy a költségvetésben rendelkezésre álló összegeket nemcsak szétszórni, hanem értelmes célokra fordítani 'is lehet. Vagyis „olyan érdekeltségi rendszer kell, amely arra késztet, hogy értelmes célokra fordítsák.” Majd így összegzi a legfontosabb következtetéseket: „A szocialista erkölcsi követelmények között én az első helyre teszem: ha vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel! Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzet- len segédmunkásig! Mindent egybevetve: szocialista rendszerünk politikailag szilárd, gazdaságilag megalapozott. A fő követelmény az, hogy jobban, hatékonyabban kell dolgozni. Az irányító munkát-is, kezdve a Központi Bizottságtól, a kormánytól egészen a művezetőkig, jobban kell végezni, mint eddig. Az ország adottságain senki nem tud változtatni; csak a nehezebb feltételekhez való gyorsabb és rugalmasabb alkalmazkodással, az igényesebb munkával javíthatjuk tovább a gazdasági egyensúlyt, és tarthatjuk fenn az elért élet- színvonalat.” „A legmegbecsültebb és legtapasztaltabb -európai államférfiak közé tartozik” — állapítja meg róla az együk, tőle 'interjút kérő nyugati sajtóorgánum szerkesztője; majd feltette neki a kérdést: Hogyan látja az európai enylhülés -jövőjét? Vajon földrészünk új hidegháborúra van-e ítélve most, amikor konzervatív erők vannak hatalmon a legtöbb vezető nyugati országban? S -íime néhány mondat a válaszból: „A veszélyek ellenére is adottak a feltételek a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Meggyőződésem, hogy azok az erők vannak többségben, amelyek érdekeltek a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokban, a minden népet gazdagító tudományos és kulturális együttműködésben, az emberi kapcsolatok bővítésében. Nem vágyók jós, de én, mint minden józan, a valóságos tényezőkkel és a történelem tapasztalataival számot vető ember, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés esz— Keresett valamit, Mr. Wittgen? — kérdezte Charlie, miután visszaültem a bárszékre. — Egy régi barátom telefonszámát. — És megtalálta? — Meg. Komolyan mondom-, szerencsés fickónak érzem magam. — Elhiszem — mosolygott Garlie. — Elvégre régi barátokkal találkozni mindig nagy öröm. Menni készültem. Kezet ráztam Ohardiie-val, aki búcsúzás köziben még ennyit mondott: — Sok szerencsét a barátjához. Valahogy nem tetszett a mondat. A szobámban az ágyam mellé tettem a wbiskysüve- get és levetkőztem. Az órám féltizenlkettőt mutatott. Megpróbáltam elrendezni gondolataimat, de nem volt hozzá kedvem. Talán túl sokat ittam. Inkább kinyitottam az ablakot, és Charlie tanácsára bogarak után kezdtem kutatni. Egy árva pókon kívül semmit se találtam ; ügyesen megfogtam, méi -élnék, a helsinki értekezleteken egyetértésben elfogadott ajánlások a nehézségek ellenére is érvényesülni fognak, annál is inkább, mert Európa népei, a világ népei számára más, előrevezető, az életet, a fejlődést biztosító út nincs.” Az idő, úgy látszik, litt is a két évvel ezelőtti válaszadót igazolja s az ő érvrendszerét: „Földrészünk és a világ sorsa attól függ, hogy a szemben -álló -államok felelősei készek-e a józan ész javára hallgatva cselekedni. A Szovjetunió, a szocialista közösség' országainak javaslatai, kezdeményezései az egész emberiség érdekeit szolgálják." Csaknem három évtizede áll pártunk élén Kádár János. Ennyli idő az ország történetében is jelentékeny, nem hogy egy ember életében. Róla bízvást elmondhatjuk: kora ifjúságától a marxizmus—leninizmus forradalmi eszméinek, népünk boldogulásának áldozta életét. Több mint fél évszázados — megpróbáltatásokban és sikerekben egyaránt bővelkedő — életútjának értelmét és célját, a beszédei, cikkei most megjelent kötetének címében is kifejezett nagy programját fogalmazta meg tulajdonképpen a XIII. párt- kongresszuson elmondott emlékezetes vitaösszefoglalójában: „A 'marxizmus—leninizmus számunkra is iránytű, amelytől soha nem térhetünk, és nem is térünk el. Azért dolgozunk, hogy a munkásember, minden dolgozó -boldoguljon, az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli meg a világ közvéleménye a Magyar Népköztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem Lehet fonmálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. Pártunk — ez világnézetéből is következik — optimista, bízik a jövőben. Olyan világért tharcolunk, amelyben az emberi szellem és munka eredményei azéletet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk.” u. L. és kihajtíottam az utcára. Aztán eloltottam a lámpát, de még jó darabig nem tudtam elaludni. 6. Másnap reggel az első dolgom volt, hogy fölhívtam a kapitányt. Elmondtam neki, hogy neheztelek rá Brook miatt, amiért a nyákamra küldte. — Elnézést, de történt valami. ami magát is érdekelni fogja — reccsentette a kagylóba —, ezért szabadítottam magára. Nyilván maga is ezt tette volna az én hely amiben. — Miről van szó? — Rövidesen megtudja. A hadnagy már útban van magához. És kérem, legyen hozzá kedves. Tudja, még új fiú. — Remélem ez az utolsó akciója kapitány! Ha elfelejtette volna: egyedül vállaltam az ügyet, és nem vágyók zsaru! — Ne húzza fel az orrát, Mr. Wittgen. Rövidesen megtudja, miért szegtem meg a megállapodásunkat. — Elnevette magát. — Nem volt nehéz rájönnöm, hol is kerestessem ebben a sokmilliós városban .. Dühönsen lecsaptam a kagylót. A kaposvári fazekasszö- vetkezet alig néhány hónapja „hivatalba lépett” elnökének asztalán a két teljesen egyforma, hatásában mégis -ellentétes hamuzótál akár jelképként is értelmezhető. A finom vonalú, fehér alapon kék és musitársárga mintázatú habán kerámiával már nevet szerzett a szövetkezet, a barna árnyalatait sejtelmesen egymásba olvasztó, fúvott másik hamutartó viszont egészen más irányvonalat képvisel. Az egyik a népművészeti, a másik az iparművészeti remekek közé tartozik. — Ez utóbbi csak házi használatra készült — mondja némi büszkeséggel az alkotó helyett is Elbert Imre, a szövetkezet elnöke. — Nálunk mindig ds voltak kísérletezések, hogy kipróbáljuk: mire vagyunk képesek. Most már például bizonyos, ha esetleg ehhez a hamuzóhoz hasonló ipar- művészeti dísz- vagy használati tárgyakat kellene készítenünk, nem okozna nehézséget. A habánom beiül számtalan variációs lehetőség van még. Legújabb termékeik közé -tartozik például egy áttört tál1 és egy kosárforma. Ezt a két típust a INép- művészeti Tanács elfogadta. Az áttört tányérokat sokan keresik, főiként itthon. Elmondható ez a többi habán termékről lis. — Ä vevőkörhöz természetesen nekünk kell alkalmazkodnunk — mondta az elnök —; ennek jegyében születtek meg azok a miniatürizált edények is, amelyekre most biztos piacot találunk a nyugat.európai országokban. — Másik termékük a kályhacsempe. — Nekünk -az volna a gazdaságos, ha egy-egy tí- ppsból többet készítenénk, a megrendelők pedig egyedi Lezuhanyoztam, felöltöztem, aztán lesétáltam a hallba; a bejárattal szemben foglaltam helyet. Átfutottam a reggeli lapokat; megpróbáltam magyarázatot keresni a sajtó hallgatására Max eltűnésével kapcsolatban. Egyszerű hírzárlatról lenne szó, vagy még annál is többről? A lengőajtónál nemsokára feltűnt Brook hadnagy. Azonnal ráismertem a tegnapi leírások alapján. Intettem neki. Alig észrevehetően biccentett, majd elindult felém. — Brook hadnagy, a gyilkosság! csoporttól — leheletében mentaillatot éreztem. Megmondtam én is a nevemet, és a mellettem levő üres fotelre mutattam. Az elhízott emberek nehézkességével préselte be magát az ülőalkalmatosságba. Miután elhelyezkedett, gyomra hangosat kordult. — Ezek szerint még nem reggelizett? — kérdeztem. Bevallom, kicsit sajnálni kezdtem. Arcára keserűség rakódott, -r- Nem volt időm. A kapitány úr említette, hogy korán jöjjek... — Persze, a kapitány — sóhajtottam. — Nyilván tőle tudta meg a szálloda címét is. (Folytatjuk.) E tanévben 14 500-an fejezik be tanulmányaikat a hazai felsőoktatási intézményekben, 325-tel kevesebben, mint az előzőben. A Tudományszervezési és Informatikai Intézet most közzétett statisztikai tájékoztatója szerint a műszaki oktatási intézményeknél és az orvostudományi egyetemeken 1,2 százalékos létszám- csökkenés volt tapasztalható a megelőző tanévhez képest, a pedagógusképző intézmények hallgatóinak létszáma viszont 4,3 százalékkal emelkedett. A nappali tagozatos hallgatóknak jelenleg több mint a felé egyetemre, 44,2 százaléka főiskolára jár: a tudományegyetemeken 13 624-an, a műszaki egyetemeken 8377-en, a műszak' főiskolákon 6643-an, az orvostudományi egyetemeken pedig 7587-en tanulnak. A végzősök között csaknem ötezren kapnak pedagógus- oklevelet: eszerint 1260 középiskolai tanár, 1680 általános iskolai tanár, 1470 tanító és 520 óvónő kezdheti meg munkáját. A nők száma 32 509, arányuk 0,8 százalékkal emelkedett a hallgatók között, kivéve a műszáki egyetemeket és főiskolákat, az orvosi és az agrártudományi egyetemeket, ahol 1,2 százalékkal csökkent. Az ország minden tízezer lakosa közül 57 hallgatója valamelyik felsőoktatási intézmény nappali tagozatának. Az esti tagozatra az 1984—85. tanélv elején 6119- en> — az előzőnél 420-szal kevesebben — iratkoztak be, a levelező tagozat létszáma 30 650, ez 0,9 százalékkal több a korábbinál. Az első évfolyamos hallgatók több mint 40 százaléka másoddiploma megszerzéséért iratkozott be. A tanévben csaknem 60 000 hallgató részesült állami támogatásban; rendszeres szociális támogatást mintegy 35 és félezren, általános ösztöndíjat csaknem 25 és félezren kapnak. Társadalmi ösztöndíjra évről- évre kevesebb hallgató köt szerződést. Diákotthonokban 30 656 hallgató lakik, köztük 308 házaspár. Hattyúdal Áttört tálak, miniatűr edények termékeket szeretnének. Jelenleg 20—25 különböző formájú és mintázatú kályha- csempénik van, ebből színben biztonságosan mintegy 15 fajtát tudunk előállítani. Újdonságunk ezen a téren ás lész. A Népművészeti Múzeum osztályvezetőjével, Katona Imrével, aki állandó száktanácsadónk, közösem egy kék habán kályhát készítünk. Ez terveink szerint az év harmadik negyedében készül el. — A megrendelők egyedi termékeket szeretnének. A munkaműveletéket látva a dolgozók egy részének is volna ilyen igénye. — Amikor több tucat egyforma tálat, kancsót vagy egyéb tárgyat kell formázni, díszíteni, bizony, egyhangúvá válik a munkavégzés és kétségkívül veszít az alkotás öröméből. Szeretnénk még éhben az évben bevezetni, hogy a legjobbak nevüket adhassák a munkájukhoz. Ez azt feltételezi, hogy a korongozástól a díszítésig egy ember készíti a kerámiát Nem mindenkinek van, erre igénye és valljuk meg, tehetsége sem. De azoknak, akik alkalmasak erre, meg kell adni a lehetőséget a kibontakozásra. Utánpótlás is van bőven, őz idén hét első éves tanulónk lesz. Nagy Zsóka
