Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-27 / 149. szám

1985. június 27., csütörtök Somogyi Néplap 5 Süni a nyomdából Egyre több színes kiadványt készít a Somogy Megyei Nyom­daipari Vállalat kaposvári üze­me. Az ofszet technológia teszi ezt lehetővé. Képünkön a köz­kedvelt gyermekújság, a Süni ké­szül. Mii A tanítóképző főiskola diplomaosztó ünnepsége lőiit, a hozzátartozókat, va­lamint a friss diplomás pe­dagógusokat-. Ezt követően az elmúlt három év ered­ményeiről, munkájáról szólt. 1982-ben 200 nappali tago­zatos kezdte meg tanulmá­nyait, közülük 139-en sze­reztek diplomát. A főiskola vörös diplomáival jutalmaz­ta háromévi színvonalas munkájáért Fekete Editet, jeles oklevéllel pedig hatan térhették ihaza. . A levelező tagozat 99 hallgatója közül jeles diplomát Helyemé Kiss Katalin kapott. Az óvónő tagozaton kiemelkedő tel­jesítményt Nagy Bernadett vörös diplomája és Jónás Sándorné kitűnő minősítése jelent. Hat óvónő jelesen végzett. Szarvait követően dr. Ber- náth József főigazgató kö­szöntötte az ünnepeiteket. A tanári pálya szépségét, tartalmasságát ecsetelte. A bizalom, mellyel általában a pedagógusokat fogadják, megelőlegezett ám az elis­merésért, az eredményekért fogcsikorgatóa-n meg kell küzdeni. A diploma jelentős állomás a felkészültség felé vezető úton, óe nem jelent­heti az utolsót, tudásunkat állandóan csiszolni kell. A diákok fogadalomtétele után dr. Bermáth József ki­osztotta az okleveleket, majd a végzős hallgatók ne­vében Bors Ágnes búcsú­zott a főiskolától. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese elis­meréssel gratulált a volt diákoknak. A hagyományosan, min­den évben kiosztott .,jó ta­nuló” cím második fokoza­tát Lotz Béla, a „jó tanuló, jó sportoló” címet Ladányi Dorottya, az „évfolyam leg­jobb tanulója” címet pedig Fekete Edit nyerte. A fő- igazgatóság és a KISZ-bi- zottság a három év alatt nyújtott kiemelkedő tanul­mányi, sport- és KISZ- munkáért 22 új pedagógus­nak nyújtott át dicsérő ók- levelet. Az évfolyamból ti­zenöten edzői oklevelet fcap- tak. Á virágkarnevál programja A debreceni nyárnak az idén is leglátványosabb ese­ménye lesz az augusztus 20-i virágkarnevál, amelynek végleges programját a na­pokban fogadta el a szerve­ző bizottság. Az idén tizen­hét kompozíciót vonultatnak fel a színpompás menetben, amelyen részt vesz tíz kül­földi és hat hazai művész- együttes, valamint hét kö­zépiskolás csoport. A kar­neváli menet a hagyományos útvonalon halad végig a vá­roson, a nagyállomástól a nagyerdei stadionig. Ott lát­ványos bemutatót rendeznek, és sor kerül a veterán autók és motorok felvonulására. A karnevál napja a nagy­erdei szabadtéri színpadon nemzetközi folklór gálamű­sor lesz, a város több ré­szén térzene szórakoztatja a közönséget. A Kölcsey park­ban nemzetköi táncházat rendeznek, amely 21 órakor tűzijátékkal fejeződik be. A „legnagyobb magyar” szellemében „Dolgozni és munkálni kell naponta szüntelen Van becse, felette nagy becse a szónak, nem tagadni, de a tett, százezreknek egy célra törekvő tette, emelheti csak ki nemzetünket...” E sorokat 1840-ben rótta papírra Széchenyi István. Gondolatai újjáélednek és tettre mozgósítanak azoknak a jóvoltából is, akik az or­szág különböző vidékein ne-, vével fémjelzik brigádjukat. A vakítóan szikrázó nap­fény megtörik a fehér, vas­tag porfelhőben. A Balaton- mária-tfürdő és Vidéke Áfész betonüzeme ad munkát a környék férfilakossága egy részének. Az üzem erőfeszí­tései a versenyképesség meg­őrzését szolgálják. A mun­kásgárda színe-jaiva közeleg a nyugdíjkorhatárhoz, az utánpótlás viszont szakkép­zettség és perspektíva híján akadozik. Az itt gyártott termékek — mozaiklapok, az építés­hez, csatornázáshoz szüksé­ges betonelemek — Mezőkö­vesdtől Szombathelyig kere­settek. A gépek korszerűtle­nek, elavulták. A munka minősége fokozottan függ az emberektől. Itt él és dolgozik egy szocialista brigád, tagjai életvitelüket, gondolkodásu­kat Széchenyi szellemi ha­gyatékához igazítják. Hamuszürke porlepel mos­sa egymásba a kis iroda tar­ka színeit. A falon elismerő oklevelek és háromszögle­tű fehér zászlócska Széche­nyi képmásával. Fazekas Gyula, a brigád vezetője, fiatal, halk szavú ember. Lelkesedéssel beszél arról a találkozásról és hajóútról, melyet az országban élő Szé­chenyi szocialista brigádok szerveztek a SZOT segítségé­vel. — Bejártuk az Al-Duná­nak azt a szakaszát, ahol a Széchenyi által készített tervek alapján szabályozták a folyót. Csodálatos élmény volt. A Himnusz hangjai mellett, a ' sziklafalba mé­lyített emléktábla előtt ko­szorút dobtunk a vízbe, tisz­telegve a hazafi munkássá­ga előtt. Sajnos az emlék­táblát ellepi a víz, mióta megépítették a jugoszláv— román közös vízi erőiművet. Szeretnénk egy kommunista műszakkal összeszedni annyi pénzt, hogy magasabbra he­lyezzük. így ismét látható­vá válik. Tíz éve alakult meg a -brigád. Antal István gazda­sági vezető volt az első bri- gádivezető. Egy közös győri kiránduláson olvasott a he­lyi lapban a nagycenki kas­télymúzeumról és arról a kezdeményezésről, amelyet dr. Környei Attila, a mú­zeum igazgatója hirdetett meg azzal a céllal, hogy az országban dolgozó és Szé­chenyi nevét viselő szocia­lista brigádokat összefogja. Azóta kétévenként találkoz­nak és eszmecserét folytat­nak a tennivalókról. Duna­újváros. Sopron, Nagycenk őrzi a tanácskozások emlé­két. Ott csak brigádtagok vannak: mérnök,_ jogász, közgazdász, munkás együtt ápolja Széchenyi szellemi hagyatékát. A nagycenki kostélymúzeumot a brigádok kommunista szombatjaikból építették újjá. — Helytörténeti kutatáso­kat végzünk, rendszeresen levelezünk az érdekeltekkel, vándorkiállítást szervezünk, amely Széchenyi életét, mun­kásságát mutatja be. Még magnószalagra rögzített anyaggal is színesítettük ezt. Látta volna, hogy az is­kolásoknak , mekkora él­ményt jelentett! A tanárnő nem győzte dicsérni, hogy milyen nagyszerűen előké­szíthette a reformkori anya­got diákijainál. Egy miskolci brigád például felajánlotta, hogy elkészíti a mozgássé­rülték országos rehabilitá­ciós központjának felújítá­sához szükséges terveket.. — és ismét dr. Környei At­tilát dicséri, amiért felhív­ta figyelmüket arra, hogy a gazdasági életiben Széchenyi szellemében járjanak el. A brigád feladata a művelődés is. — Olvasták Széchenyi munkáit? — Minden brigádtag meg­vette a műveit. Tegnap délután a sport­csarnokban ünnepélyes ke­retek között került sor a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola végzős hallgatóinak diplomaosztó ünnepségére. Schablauer Zoltánná, a főiskola főigazgató-helyet­tese köszöntötte a megye és a város párt-, állami és tár- sadálmj szerveinek képvise­— Melyik ragadta meg leginkább szellemüket? — A Hitel — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Lajos anyaggazdálkodási csoport­vezető —, elég aktuális és sok mindent megfogalmaz. — Mit mondhat a má­nak? — Tanuljunk belőle! — hangzik a tömör válasz, és folytatja: — Már gimnazis­ta koromban megragadott a hangulata. Tudvalevő, hogy „ellenünk” nevelték, de Szé­chenyi tetteivel igazolta ma­gyarságát. Később mint mű­szaki ember, kémikus, fog­lalkoztam vele. Tőle tanul­tam, hogy akarni kell és sók mindent lehet alkotni. A mi brigádunkban a szál­lítómunkás, az értékesítés­ben dolgozó és az adminiszt­ratív beosztású ember egy­aránt megtalálható. Mi egy­másnak adjuk ki a szabad­ságot. Valakinek mindig helyt kell állnia a másik posztján és ez itt természe­tes. Ma már nagyon fontos, az emberi tényező, mert a berendezésék elkoptak. A kis üzem még egy-két évig tartja magát, aztán megszűnik. Kéthelyen épül majd egy hullaidékfeldolgo­zó helyette, mely polyetilén granulátumot gyárt. Az em­berek szétszélednek, a mun­katársi kapcsolatok megsza­kadnák. Egy vékonyka, ám annál erősebb fonal azonban továbbra is egymáshoz fűzi és összekapcsolja az ország valamennyi Széchenyi bri­gádját. Ez a szál a példa­kép tettekre, emberi helytál­lásra sarkalló szellemi suga­rából fonódott. Várnai Ágnes Mondom a magamét ... Aranyapám, tud kö­vetni? ... Akkor figyeljen!... Egy kilót nyomott az az al­katrész, amelyet akkortájt sorozatban ezen a masinán csináltam. Sokáig törtem a fejem, hogyan lehetne ol­csóbban, kevesebb anyagból kihozni. És egyszeresük si­került: addig forgattam, próbálgattam, számoltam, míg ugyanabból a mennyi­ségből két alkatrész \ kere­kedett ki. Az újítási főelő­adó örömében a plafonig ugrált, mondván, ha napon­ta csak ezer darabot gyár­tunk, ötszáz kilogrammal kevesebb alapanyagot hasz­nálunk fel, ez egy eszten­dőben több mint százötven tonna megtakarítás. Szóval, óriási mennyiség! 'Mivel importtételről van szó, be­hozatalról, több tízezer dol­lárban is kiszámíthatjuk a megtakarítást, nemcsak ki­lókban, veregetett vállon a főkönyvelő. Az ,év legjelen­tősebb újítása ez a vállala­tunknál, mondta a főmér­nök, amikor a dokumentu­mokat átvizsgálta. Nem csoda, hogy a következő héten már ott virított a fényképem az üzemi lap első oldalán, az újításért még oklevelet, kitüntetést is kaptam. Ez kora tavasszal történt. Közben elmúlt a nyár, és sajnos, mondanom sem kell, az alkatrészt továbbra is az egykilós tömbökből gyártot­tuk, az újítást elfelejtették bevezetni. Kitüntettek, sze­repeltél az újságban, mit akarsz még, oktattak ki az újítási irodán, amikor rek­lamálni merészeltem. Kü­lönben is, már a tervezők asztalán van az anyagod, egy kicsit igazítanak rajta, nem kell idegeskednek, Is­ten malmai lassan őrölnek, nálunk meg az átfutási idő hosszú. Leesett az első hó, ami­kor a vállalat tervezőmér­nöke megmutatta a rajzo­kat, a tervdokumentációt, mondván, már csak az igaz­gatói pecsét hiányzik, s ha ráütik, kezdődhet a gyártás. Mondonom sem kell, hogy tavasz lett újra, amikor a vezér végső áldását adta a gyártásra. Megint lefényké­peztek, megint bekerültem az újságba, a vállalat költ­ségén külföldre küldtek üdülni. Hát ahogy az ide­gen tájakon úticélom felé zakatolt velem a igőzös, ar­ra gondoltam, te jóságos ég, ha azonnal bevezettik az újításomat, az elmúlt egy év alatt százötven tonna importanyagot takaríthat­tunk volna meg. Konverti­bilis valutában számolva: egy kalap pénz itthon ma­rad. esetleg mást, fontosabb cikket, árut tvásárolhattak volna érte. Na, de ne légy telhetetlen, pajtás, bíztat­tam magam, visszajössz a nyaralásból, és máris indul a gyártás az újításod alap­ján. Hát nem indult. A doku­mentáció elkészült, a vezé­y».­írom > ■■■■■HMM ri pecsét is rajta volt, de az alkatrészre a megrendelő már nem tartott igényi, mert a gyártmány közben elavult. Egészen új alkat­rész gyártásába fogott az üzem. Az újabb konstrukció sú­lya két kilogramm. Már hetek óta töröm a fejem, hogyan lehetne olcsóbban, kevesebb anyagból kihozni. Végre rájöttem: ugyanabból a mennyiségből két darab is kikerekedhet. Állítólag ez lesz az idei év legnagyobb, leggazdaságosabb újítása a vállalatnál. Azt mondják, hogy még az üzemi lapba is beteszik a fényképemet, sőt, oklevelet, kitüntetést is ka­pok! ... Látja, ezért van ér­telme az ember munkájá­nak. nem igaz? ... Tud kö­vetni? ... Vagy mondjam el még egyszer? ... Kiss György Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents