Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-27 / 149. szám
1985. június 27., csütörtök Somogyi Néplap 5 Süni a nyomdából Egyre több színes kiadványt készít a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzeme. Az ofszet technológia teszi ezt lehetővé. Képünkön a közkedvelt gyermekújság, a Süni készül. Mii A tanítóképző főiskola diplomaosztó ünnepsége lőiit, a hozzátartozókat, valamint a friss diplomás pedagógusokat-. Ezt követően az elmúlt három év eredményeiről, munkájáról szólt. 1982-ben 200 nappali tagozatos kezdte meg tanulmányait, közülük 139-en szereztek diplomát. A főiskola vörös diplomáival jutalmazta háromévi színvonalas munkájáért Fekete Editet, jeles oklevéllel pedig hatan térhették ihaza. . A levelező tagozat 99 hallgatója közül jeles diplomát Helyemé Kiss Katalin kapott. Az óvónő tagozaton kiemelkedő teljesítményt Nagy Bernadett vörös diplomája és Jónás Sándorné kitűnő minősítése jelent. Hat óvónő jelesen végzett. Szarvait követően dr. Ber- náth József főigazgató köszöntötte az ünnepeiteket. A tanári pálya szépségét, tartalmasságát ecsetelte. A bizalom, mellyel általában a pedagógusokat fogadják, megelőlegezett ám az elismerésért, az eredményekért fogcsikorgatóa-n meg kell küzdeni. A diploma jelentős állomás a felkészültség felé vezető úton, óe nem jelentheti az utolsót, tudásunkat állandóan csiszolni kell. A diákok fogadalomtétele után dr. Bermáth József kiosztotta az okleveleket, majd a végzős hallgatók nevében Bors Ágnes búcsúzott a főiskolától. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese elismeréssel gratulált a volt diákoknak. A hagyományosan, minden évben kiosztott .,jó tanuló” cím második fokozatát Lotz Béla, a „jó tanuló, jó sportoló” címet Ladányi Dorottya, az „évfolyam legjobb tanulója” címet pedig Fekete Edit nyerte. A fő- igazgatóság és a KISZ-bi- zottság a három év alatt nyújtott kiemelkedő tanulmányi, sport- és KISZ- munkáért 22 új pedagógusnak nyújtott át dicsérő ók- levelet. Az évfolyamból tizenöten edzői oklevelet fcap- tak. Á virágkarnevál programja A debreceni nyárnak az idén is leglátványosabb eseménye lesz az augusztus 20-i virágkarnevál, amelynek végleges programját a napokban fogadta el a szervező bizottság. Az idén tizenhét kompozíciót vonultatnak fel a színpompás menetben, amelyen részt vesz tíz külföldi és hat hazai művész- együttes, valamint hét középiskolás csoport. A karneváli menet a hagyományos útvonalon halad végig a városon, a nagyállomástól a nagyerdei stadionig. Ott látványos bemutatót rendeznek, és sor kerül a veterán autók és motorok felvonulására. A karnevál napja a nagyerdei szabadtéri színpadon nemzetközi folklór gálaműsor lesz, a város több részén térzene szórakoztatja a közönséget. A Kölcsey parkban nemzetköi táncházat rendeznek, amely 21 órakor tűzijátékkal fejeződik be. A „legnagyobb magyar” szellemében „Dolgozni és munkálni kell naponta szüntelen Van becse, felette nagy becse a szónak, nem tagadni, de a tett, százezreknek egy célra törekvő tette, emelheti csak ki nemzetünket...” E sorokat 1840-ben rótta papírra Széchenyi István. Gondolatai újjáélednek és tettre mozgósítanak azoknak a jóvoltából is, akik az ország különböző vidékein ne-, vével fémjelzik brigádjukat. A vakítóan szikrázó napfény megtörik a fehér, vastag porfelhőben. A Balaton- mária-tfürdő és Vidéke Áfész betonüzeme ad munkát a környék férfilakossága egy részének. Az üzem erőfeszítései a versenyképesség megőrzését szolgálják. A munkásgárda színe-jaiva közeleg a nyugdíjkorhatárhoz, az utánpótlás viszont szakképzettség és perspektíva híján akadozik. Az itt gyártott termékek — mozaiklapok, az építéshez, csatornázáshoz szükséges betonelemek — Mezőkövesdtől Szombathelyig keresettek. A gépek korszerűtlenek, elavulták. A munka minősége fokozottan függ az emberektől. Itt él és dolgozik egy szocialista brigád, tagjai életvitelüket, gondolkodásukat Széchenyi szellemi hagyatékához igazítják. Hamuszürke porlepel mossa egymásba a kis iroda tarka színeit. A falon elismerő oklevelek és háromszögletű fehér zászlócska Széchenyi képmásával. Fazekas Gyula, a brigád vezetője, fiatal, halk szavú ember. Lelkesedéssel beszél arról a találkozásról és hajóútról, melyet az országban élő Széchenyi szocialista brigádok szerveztek a SZOT segítségével. — Bejártuk az Al-Dunának azt a szakaszát, ahol a Széchenyi által készített tervek alapján szabályozták a folyót. Csodálatos élmény volt. A Himnusz hangjai mellett, a ' sziklafalba mélyített emléktábla előtt koszorút dobtunk a vízbe, tisztelegve a hazafi munkássága előtt. Sajnos az emléktáblát ellepi a víz, mióta megépítették a jugoszláv— román közös vízi erőiművet. Szeretnénk egy kommunista műszakkal összeszedni annyi pénzt, hogy magasabbra helyezzük. így ismét láthatóvá válik. Tíz éve alakult meg a -brigád. Antal István gazdasági vezető volt az első bri- gádivezető. Egy közös győri kiránduláson olvasott a helyi lapban a nagycenki kastélymúzeumról és arról a kezdeményezésről, amelyet dr. Környei Attila, a múzeum igazgatója hirdetett meg azzal a céllal, hogy az országban dolgozó és Széchenyi nevét viselő szocialista brigádokat összefogja. Azóta kétévenként találkoznak és eszmecserét folytatnak a tennivalókról. Dunaújváros. Sopron, Nagycenk őrzi a tanácskozások emlékét. Ott csak brigádtagok vannak: mérnök,_ jogász, közgazdász, munkás együtt ápolja Széchenyi szellemi hagyatékát. A nagycenki kostélymúzeumot a brigádok kommunista szombatjaikból építették újjá. — Helytörténeti kutatásokat végzünk, rendszeresen levelezünk az érdekeltekkel, vándorkiállítást szervezünk, amely Széchenyi életét, munkásságát mutatja be. Még magnószalagra rögzített anyaggal is színesítettük ezt. Látta volna, hogy az iskolásoknak , mekkora élményt jelentett! A tanárnő nem győzte dicsérni, hogy milyen nagyszerűen előkészíthette a reformkori anyagot diákijainál. Egy miskolci brigád például felajánlotta, hogy elkészíti a mozgássérülték országos rehabilitációs központjának felújításához szükséges terveket.. — és ismét dr. Környei Attilát dicséri, amiért felhívta figyelmüket arra, hogy a gazdasági életiben Széchenyi szellemében járjanak el. A brigád feladata a művelődés is. — Olvasták Széchenyi munkáit? — Minden brigádtag megvette a műveit. Tegnap délután a sportcsarnokban ünnepélyes keretek között került sor a Kaposvári Tanítóképző Főiskola végzős hallgatóinak diplomaosztó ünnepségére. Schablauer Zoltánná, a főiskola főigazgató-helyettese köszöntötte a megye és a város párt-, állami és tár- sadálmj szerveinek képvise— Melyik ragadta meg leginkább szellemüket? — A Hitel — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Lajos anyaggazdálkodási csoportvezető —, elég aktuális és sok mindent megfogalmaz. — Mit mondhat a mának? — Tanuljunk belőle! — hangzik a tömör válasz, és folytatja: — Már gimnazista koromban megragadott a hangulata. Tudvalevő, hogy „ellenünk” nevelték, de Széchenyi tetteivel igazolta magyarságát. Később mint műszaki ember, kémikus, foglalkoztam vele. Tőle tanultam, hogy akarni kell és sók mindent lehet alkotni. A mi brigádunkban a szállítómunkás, az értékesítésben dolgozó és az adminisztratív beosztású ember egyaránt megtalálható. Mi egymásnak adjuk ki a szabadságot. Valakinek mindig helyt kell állnia a másik posztján és ez itt természetes. Ma már nagyon fontos, az emberi tényező, mert a berendezésék elkoptak. A kis üzem még egy-két évig tartja magát, aztán megszűnik. Kéthelyen épül majd egy hullaidékfeldolgozó helyette, mely polyetilén granulátumot gyárt. Az emberek szétszélednek, a munkatársi kapcsolatok megszakadnák. Egy vékonyka, ám annál erősebb fonal azonban továbbra is egymáshoz fűzi és összekapcsolja az ország valamennyi Széchenyi brigádját. Ez a szál a példakép tettekre, emberi helytállásra sarkalló szellemi sugarából fonódott. Várnai Ágnes Mondom a magamét ... Aranyapám, tud követni? ... Akkor figyeljen!... Egy kilót nyomott az az alkatrész, amelyet akkortájt sorozatban ezen a masinán csináltam. Sokáig törtem a fejem, hogyan lehetne olcsóbban, kevesebb anyagból kihozni. És egyszeresük sikerült: addig forgattam, próbálgattam, számoltam, míg ugyanabból a mennyiségből két alkatrész \ kerekedett ki. Az újítási főelőadó örömében a plafonig ugrált, mondván, ha naponta csak ezer darabot gyártunk, ötszáz kilogrammal kevesebb alapanyagot használunk fel, ez egy esztendőben több mint százötven tonna megtakarítás. Szóval, óriási mennyiség! 'Mivel importtételről van szó, behozatalról, több tízezer dollárban is kiszámíthatjuk a megtakarítást, nemcsak kilókban, veregetett vállon a főkönyvelő. Az ,év legjelentősebb újítása ez a vállalatunknál, mondta a főmérnök, amikor a dokumentumokat átvizsgálta. Nem csoda, hogy a következő héten már ott virított a fényképem az üzemi lap első oldalán, az újításért még oklevelet, kitüntetést is kaptam. Ez kora tavasszal történt. Közben elmúlt a nyár, és sajnos, mondanom sem kell, az alkatrészt továbbra is az egykilós tömbökből gyártottuk, az újítást elfelejtették bevezetni. Kitüntettek, szerepeltél az újságban, mit akarsz még, oktattak ki az újítási irodán, amikor reklamálni merészeltem. Különben is, már a tervezők asztalán van az anyagod, egy kicsit igazítanak rajta, nem kell idegeskednek, Isten malmai lassan őrölnek, nálunk meg az átfutási idő hosszú. Leesett az első hó, amikor a vállalat tervezőmérnöke megmutatta a rajzokat, a tervdokumentációt, mondván, már csak az igazgatói pecsét hiányzik, s ha ráütik, kezdődhet a gyártás. Mondonom sem kell, hogy tavasz lett újra, amikor a vezér végső áldását adta a gyártásra. Megint lefényképeztek, megint bekerültem az újságba, a vállalat költségén külföldre küldtek üdülni. Hát ahogy az idegen tájakon úticélom felé zakatolt velem a igőzös, arra gondoltam, te jóságos ég, ha azonnal bevezettik az újításomat, az elmúlt egy év alatt százötven tonna importanyagot takaríthattunk volna meg. Konvertibilis valutában számolva: egy kalap pénz itthon marad. esetleg mást, fontosabb cikket, árut tvásárolhattak volna érte. Na, de ne légy telhetetlen, pajtás, bíztattam magam, visszajössz a nyaralásból, és máris indul a gyártás az újításod alapján. Hát nem indult. A dokumentáció elkészült, a vezéy».írom > ■■■■■HMM ri pecsét is rajta volt, de az alkatrészre a megrendelő már nem tartott igényi, mert a gyártmány közben elavult. Egészen új alkatrész gyártásába fogott az üzem. Az újabb konstrukció súlya két kilogramm. Már hetek óta töröm a fejem, hogyan lehetne olcsóbban, kevesebb anyagból kihozni. Végre rájöttem: ugyanabból a mennyiségből két darab is kikerekedhet. Állítólag ez lesz az idei év legnagyobb, leggazdaságosabb újítása a vállalatnál. Azt mondják, hogy még az üzemi lapba is beteszik a fényképemet, sőt, oklevelet, kitüntetést is kapok! ... Látja, ezért van értelme az ember munkájának. nem igaz? ... Tud követni? ... Vagy mondjam el még egyszer? ... Kiss György Mihály
