Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-27 / 149. szám
1985. június 27., csütörtök Somogyi Néplap 3 A kaposvári Mezőgép gyár változatos kínálattal várta a diákokat. A kikötés csupán annyi volt: nem lazsálhatnak a fizetésért. Hoffmann Andrea, aki a Táncsics gimnáziumban lesz ősztől másodikos, elmondta: — Édesapám itt dolgozik, ő szerzett a gyárhoz. Már tavaly nyáron is dolgoztam, s most szívesen jöttem viszA diákoknál két hete kezdődött meg az erőgyűjtés a következő tanévre. Aki jól választotta a programokat, s mellesleg pénzzel is bírja, annak az egész nyara már be van táblázva. Országjárások, biciklitúrák, külföldi kirándulások a családdal, KISZ- vándortáborok, építőtáborok, esetleg egy hét falun a nagyinál... Szép programok, de hát miből teljen minderre? Kézenfekvő a megoldás: egy hónap nyári munka. A diák állásbörze négyezer munkahelyet ígért, egyharmadát a megyeszékhelyen. Mindenki választhatott hát ízlése szerint. A tavalyi tapasztalat szerint a legnépszerűbbek a borravalós szakmák. A posta szinte így kereshetne táviratkihordót: „Francia nyelvtudással, jó tanulmányi eredménnyel, magas, kipróbált biciklistát keresünk szünidei munkára..." A másik véglet? Van több olyan kaposvári gyár, amelyik nyolc-ötvenes órabért kínál a diákoknak. Az igazi élmény mégis a munka. Bepillantás a jövőbe. Milyen egy brigád, mi az az üzemi demokrácia, mi az a munkásgyülés? Néhány tanóra a munkából... Ezt igyekeztünk felvillantani összeállításunkban. Négyezer munkahely A megyei munkaerő-szol- gálati iroda nyilvántartáséiban minden olyan üzem szerepel, amelyikben nyáron munkát vállalhatnak a diákok. Kardos Imréné irodavezető elmondta: — Négyezer nyári munkahely van Somogybán. Ezekről még az iskolaév vége előtt értesítettük az általános és a középiskolákat, valamint a felsőoktatási intézményeket. így a legtöbb dolgozni akaró gyerek már a vakáció megkezdése előtt tudta, hogy hova megy. Nálunk személyesen csupán száizhúsz diák járt, de telefonon legalább félezren érdeklődtek. Sok szülő is kért információt, elsősorban azt tudakolta, hogy jól bánnák-e a gyerekekkel a munkahelyeken . M indenkit megnyugtattunk : ahol munkát kínálnak, ott törődnek is a dolgozó diákokkal. — Milyen az üzemek kínálata, és hol szeretnének dolgozni a gyerekeik? pénzt kap, de ő is inkább csak tréfának szánta ezt. — Sikerült a négyezer helyet betölteni? — Igén, ma már alig-alig van üres munkahely, keveset tudunk ajánlani azoknak, akik későn - ébredtek. Tanácsoljuk minden diáknak, hogy jövőre a lehető legkorábban nézzen munka után,, ha dolgozni akar, mert a „töltelék” állások megszűntek, egy üzem sem jótékonykodik, valóban dolgozó diákokat vár. Többen azt is kikötik: elsősorban saját dolgozóik gyerekeit fo- igadják, egyrészt azért, mert így a gyereknek adott fizetéssel némiképp támogathatják a maguk embereit, másrészt pedig azért, mert ha a fiatal félvállról venné a munkát, rá lehet szólni' megmondjuk apádnak, aztán holnap már nem jöhetsz és szégyenben maradtok ... sza. Irodában segítettem 1984-ben és most is hasonló a munkám: az üzemorvosi iratokat rendezem. Mielőtt még bárki azt mondaná: Andrea a dolgok könnyebbik végét fogta meg, leszögezhetjük, hogy az adminisztráció se mindig könnyű, ott is lehet keményen dolgozni. Dicsérték is a lányt, egymaga elvégezte az idén a tüdőszűréssel kapcsolatos adminisztrációt. Hétszáz embert értesített, ennyinek a kartonját írta meg, ő ragasztotta ki a plakátokat, és a szűrésnél is segédkezni fog. — Miért vállalt munkát? — Harmadikban külföldi osztálykirándulásra megyünk, de az volt a föltétele, hogy magunk keressük meg rá a pénzt, ne a szülőknek kelljen leszurkolniuk a nem is kicsi összeget. Ezért aztán szinte minden osztálytársam dolgozik. Kálmán Sándort és Meisz- terics Zoltánt a tmk-műhely- ben találtuk: segédmunkások. Felnőtt társaik elmondták: jó, hogy jöttek a diákok, mert sokan vannak Diákok nyári munkán írnok, segédmunkás, óvónő „Unokáink is látni fogják!” — Főképpen szezonmunkást keresnek a vállalatok, az Intézmények. De olyan üzemek is foglalkoztatnak diákokat amélyelk télen- nyátrun ^zcmos létszámmal működnek, s csupán a szabadságon levő állandó dolgozókat próbálják így helyettesíteni. Nagy munkaadó a Balaton Fűszért, a Patyolat, a Tejipari Vállalat és természetesen a vendéglátóipar, a kiskereskedelem. Könnyebb, kisegítő irodai munkára is van kereslet, de jobbára segédmunkást, árurakodót, levélhordót, felszolgálót fogadnak szívesen a munkaadók. Nehezen lehet elhelyezni az általános iskola felsőseit, mert őket csak rövid ' munkaidőben, kifejezetten könnyű munkára lehet alkalmazni és erre nincs igény. A felnőttmunkát végző főiskolásokat és az „öreg” gimnazistákat viszont felnőttként is fizetik, nem ritka a hét-nyolc ezer forintos havi kereset. A gyerekek is két okkal jönnek. Az egyik csoport tagjai kíváncsiak, szeretnék megtudni, hogy milyen is egy munkahely. A másik társaság kifejezetten keresni akar, és nem riad vissza a kemény fizikai munkától. Egyetlen ifjú ember jött azzal: közvetítsük olyan helyre, ahol kevés munkáért Sok szabadságon, így szükség van a gyerekekre, akik kéz alá adják a munkadarabot, elmennek anyagért. A büfében mindenkinek bevásárolnak, így nem kell a munkagépek mellől elmenniük a műhelyben dolgozóknak. Zoltán elmondta: — A munkaerő-szolgálati irodától kaptuk a tippet, s föl is vettek. Nem szakadok meg, de nincs időm üldögélni sem. Én külföldi útra gyűjtöm a pénzt, azért akarok dolgozni minden szünidőben. Sándor rövidebb távon gondolkodik: — Ha itt eltelt az idő, akkor a Balatonra megyek a szüleimmel és néhány barátommal. Oda viszem zsebpénznek az itt keresett forintokat. Apám a gyárban dolgozik, ő hozott ide. Udvar dy Tímea szintén mezőgépes gyerek, édesanyja ajánlotta be a gyárnál immár negyedszer. A cég nyaranta napközit tart fenn, azok a gyerekek járnak ide, akikre nincs, ki vigyázzon az Övodaszünetben, illetve az iskolai vakációban. — 1982-ben telefonközpontos voltam, tavalyelőtt irodista és tavaly, amikor elértem a korhatárt, már a gyerekekhez jöttem. Annyira tetszett, hogy az idén megint jelentkeztem. Pedagógusnak készülök, tehát jó, hogy megtanulok itt sok mindent abból: miképpen kell bánni az aprónéppel. Eddig még túl sok gondom nem volt. Jól érzik magukat itt a sportpályán, én is focizok velük. Nem esik nehezemre, mert amúgy is sportolok. A pénz nem jön rosszul. Az NDK-ba utazom. A kézilabdacsapatunknak van egy testvércsapata ott, és az egyik lány meghívott. Azután a Szovjetunióba megyek, mert jól szerepeltem egy oroszversenyen és nyelvi tábor a jutalma, oda is kell a zsebpénz. EGY HÓNAPIG TEJBEN, VAJBAN — Ha reggel kérdez, azt mondom, akár egész nyáron itt dolgoznék, de így dél körül, alig .várom, hogy leteljen az egy hónap. Illés Anita most végezte az első osztályt a Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskolában tejipari tagozaton. Ez az első gyakorlata az üzemiben. — Eddig csak elméletben ismerkedtünk a szakmával, bár én nem egyszer jártam az üzemiben. Szeretem a tejét és minden tejterméket. Otthon rendszerint sovány vacsorát eszünk és mindig iszunk egy pohár tejet... A munkával nincs gondom, de a korai felkelés bizony nehéz. Hat órától egyig dolgozunk, így szabad az egész délután — de a. délelőtt fárasztó. Berta Katalin a második évét fejezte ibe a szakiközépiskolában, így a nyári gyakorlat már ismerős számára. — Négyórakor kelek, hogy időben beérjek. Kaposfőről járok be, de ez nem zavar. Ha végeztem, továbra is itt szeretnék dolgozni. Látszik az arcán, hogy jól érzi magát. Pedig az ő munkája sem könnyű. A tejeszacskókat rakja a ládába. Egész nap állnia kell. — Jó kapcsolat alakult ki köztünk és a felnőtt dolgozók között. Sokat segítenek és türelmesek, a művezetők is miniden segítséget megadnak, hogy minél többet tanuljunk és ismerjünk meg ebből a szakmából. Nekem -már nem szokatlan az itt folyó munka, nem fáradok el gyorsan, de azért a nyárra is szükség van. Tudjuk, hogy a balatoni forgalom idején sokkal többet kell termelnie az üzemnek, mint máskor, s a segítségünkre is szükség van. Szemler János nyugdíjas oktató helyeslőén bólint a „tanítványok” szavára. — Szorgos, kedves gyerekek, szeretek velük foglalkozni. Megvan bennük az igyekezet, hogy megtanulják a szakmát. Harmincöt éve dolgozom a vállalatnál, úgy érzem, van némi szakmai tapasztalatom, amit átadhatok a fiataloknak, A hozzáállásuk pedig jó, így több az örömöm, mint a gondom. N. Zs. A cím nem Ráday Mihály városvédő televíziós sorozatára utal, a felkiáltás két tizenéves fiú szájából hangzott el. Tamás és Péter nem hasonlítanak egymásra; Péter sportosabb felépítésű, barna, göndör hajjal, a szemüveges, vékonyabb Tamás intellektuális típus. Csak egyforma vágású, melegbarna szemük árulja el: testvérek. A tüskevári felüljáró folytatásaként épülő út földmunkáin találtuk a Horváth fivéreket. A végre melengető nap vidám sugarai táncot járnak a két hajladozó fiatal félmeztelen testén. — Most leszek harmadikos a Táncsics gimnáziumban, öcsém szeptemberben kezdi a gépiparit — mondja Tamás, miután átugorva a köztünk levő széles vizesárkot, elénk „robban” a két fiú. öt hétig dolgoznak a Közúti Építő Vállalatnál. Kérdésünkre, hogy miért pont itt, a kemény fizikai megterhelést igénylő munkahelyen vállaltak nyári munkát, szinte egyszerre válaszolnak: — Apu, nagyapa és nagybátyánk is az útépítésnél dolgozik, illetve dolgozott valamiféle formában. Édesapánk hídtervező mérnök, ő ajánlotta nekünk ezt a lehetőséget. — Én tavaly nyáron is ennél a cégnél töltöttem egy hónapot, s hogy jól éreztem magam, ezt bizonyítja az idei újabb hónap — folytatja Tamás. — Mi a feladatod ma? — A gréder előtt szintezzük a földet — vágják rá, majd cinkos mosollyal ösz- szevillan tekintetük: vajon tudjuk-e, mi ez? Arcunkról leolvassák a választ, mert azonnal magyarázzák: — Az első napon kiküldtek bennünket a gréder elé,- mi pedig tanácstalanok voltunk: a lapátot nevezik így, valamilyen helyet jelölnek ezzel a szóval, vagy talán egy gép? Az utóbbi volt a „nyerő”: nagy lapáttal fölszerelt, ügyes földkotró masina. Ma a gép előtt a betonozás szintjét jelöljük ki. Nem túl fárasztó, de „spéci” munka. — Mire költitek a keresetet? — Egy kis fülhallgatós magnót szeretnék venni — csillan fel Péter szeme. — Számítógépre gyűjtök a takarékba teszem a pénzt — feleli felnőttes komolysággal Tamás. — Mi a vonzó és a kevésbé vonzó ebben a munkában? — Nincs tető az útépítők fölött — nevetnek —, de szép időben igazán kellemes. — Persze egy hónapra! — teszik hozzá. — Ha a kész úton végigmegyek majd, mindig eszembe jut, hogy én is építettem — fordítja komolyra a szót Péter. — Elmeséljük unokáinknak, talán látni fogják még ők is! Gimnazista mosónők ben van — mondja Szilvia. — Jó tapasztalataim voltak, és már tavialy is mondtam, hogy szívesen visszajövök ide. Itt nagyon jó a csapat. Judit hozzáteszi: — Nem akarunk ülőmurikát végezni. Ültünk a suliban eleget. Igaz, ez kicsit fárasiztó, de itt kipróbálhatjuk az erőnket. S ami foritos: ugyanazt a bért kapjuk, mini a vállalati dolgozók. A Patyolatnál évek óta jól működik a nyári turnus- munka. Júliusban, augusztusban — a főszezonban — jól is jön a gyárnak a diák munkaerő. Az iskoláiknak szóló körlevélben 95 fiatalnak ígértek munkát. A két kipirult arcú lány szorgosan dolgozik a gép mellett. Minden reggel ők választhatják meg, hogy melyik munkafázist akarják aznap csinálni. Szilvia most éppen a ruhát rázza és osztályozza, Judit pedig a gépbe rakja a mosndvalót. — Mihez fogtok majd, ha kézhez kapjátok a fizetést? — Mosószalont nyitunk — mondják mosolyogva. — Ezt a két lányt szívesen elfogadnám a brigádba. Szinte ég a kezük alatt a munka; mindig teljesítették a normát. — Orsós József - né, a Patyolat kalander üzemrészének csoportvezetője mondja ezt. A két gimnazista mosónő: Baranyák Szilvia és Gyovai Judit a Táncsics gimnáziumból. Régi patyolatosok. Judit édesanyja itt dolgozott a gyárban, két éve ő szerezte a lányának a szünidei állást. Szilvia három éve a barátnőivel dolgozott itt nyáron, s azóta is visz- szatér ide. — Miért pont a Patyolat? — Ha valaki a szünidőben kezd munkát keresgélni, már elég vert helyzet-
