Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-26 / 148. szám

1985. június 26., szerda Somogyi Néplap 3 Differenciálás és bérkép Talán kevesen tudják: ta­valy az állami ipariban dol­gozó fizikai munkavállalók havi átlagbére 5283 forint, átlagkeresete pedig 6465 fo­rint volt. S talán van akit érdekel, hogy ugyan miként diff érne iálódták — ha úgy tetszik: „szóródtak” — az imént jelzett átlagbérek és átlagkeresetek az egyes ipar­ágak, vállalatok, sőt a vál­lalatokon belüli egyes mun­kahelyek között. Végtére is azt hirdetjük, hogy az anyagi ösztönzésre fordítható össze­geket differenciáltan, tehát a valóságos munkateljesít­ményekkel arányosan kell (ene) elosztani. Nos, a kérdésekre a Köz­ponti Statisztikai Hivatal 1995 áprilisában kiadott — a nagyipari munkásság jöve­delmi ' viszonyait, élet- és murtkakörülményeit elemző — jelentése ad választ. Az első megállapítás, hogy az iménti átlagokhoz képest 2,7 százalékkal volt magasabb a közlekedésben, a posta köte­lékében és a távközlésben dolgozó fizikai munkások bé­re, illetve munkahelyi kere­sete. A vízgazdálkodásban dolgozók munkahelyi átlag- keresete pedig 1,6 százalék­kal imagasabb, mint az átlag. Máris mondhatnánk, hogy no lám: nem is olyan lényegte­len differenciálódás, csak hát ugye nem tudni, hogy végül is mire vezethető vissza ez a különbség? A postások, a közlekedésiek, a távközlésiek, vagy a „vizesek” átlagosnál is magasabb — s vajon mi módon mérhető — munkatel­jesítményeire, vagy inkább csak arra, hogy ezek az ágazatok is krónikus mun­kaerőhiánnyal bajlódnak? Gyaníthatóan még ma sem beszélhetünk igazán teljesít­ményelvű kereset-differen­ciálódásról, különösen ha meggondoljuk, hogy az el­múlt évtizedben a kohászat­ban, az építőanyagiparban és a könnyűiparban az átlaghoz közeli volt a keresetnöveke­dés. Vajon mi okból, amikor egyik sem nevezhető afféle sikeripar ágnak? A bérkép tehát meglehe­tősen színes, a differenciált­sággal kapcsolatos indíté­kok és megfontolások azon­ban aligha egyértelműek. Nyilván azért is, mert a mindenkori bér-, illetve ke­reseti arányokat nemcsak az egyes iparágak valóságos teljesítményei, a piacon is értékesihtető produkciói, ha­nem a különböző okok miatt elhatározott központi bérin­tézkedések — mondjuk ki: a teljesítményektől gyakor­latilag független központi bérpreferenciák — is befo­lyásolják. Részben — s alighanem nem kis részben — az ilyes­fajta intézkedéseknek is köszönhető, hogy az elmúlt években átrendeződött a legjobban és a legrosszab­bul fizető ipari ágazatok sorrendje. A vállalati szférában bér-, illetve keresetdifferenciálás ügyében itt részleges, de mindenképpen figyelemre­méltó változást a néhány évvel ezelőtt elhatározott bérszabályozási kísérlet ho­zott.- A kísérletezők eseten­ként megháromszorozhatták a normál szabályozás által adómentesen engedélyezett bérszínvona 1-nö vekményt. Jórészt ennek volt köszönhe­tő, hogy tavaly, a legna­gyobb és a legkisebb mér­tékű béremelést végrehajtó vállalatok között nem keve­sebb, mint 15 százalékpontos eltérés /volt kimutatható, s ez a vállalatok közötti dif­ferenciálódási tendencia — a KSH már többször is idézett, s idén áprilisban közzétett jelentése szerint — változat­lanul érvényes. És ha most már — még mélyebbre ásva — a vállala­tokon belül is vizsgálódunk, akkor megint csak megkér­dőjelezhető a bér-, illetve a keresetdifíerenciálási gya­korlat. Nagy általánosságban — de aligha vitatható mó­don — megállapítható, hogy ha tapasztalható is valamifé­le erőteli esebb munkahelyen belüli differenciálódás, akkor az jórészt a túlórázásra, a vgmk-teryékenységre, a pót­lékokkal megfejelt több mű­szakos munkarend vállalásá­ra vezethető vissza. Vagyis: a főmunkaidőben nyilván .ki­mutatható teljesítmény-kü­lönbségek bér-, illetve kere­seti konzekvenciái még alig­ha fölfedezhetek. E jelenség nem új keletű. Okainak boncolgatása mesz- szlre vezetne, s napjainkban — alig néhány hónappal az új keresetszabályozási rend­szer bevezetése után — talán célszerűtlen is. Egyelőre csak annyi gyanítható, hogy a munkateljesítmények sze­rinti kereset-differénciálás felsősorban nem a minden­kor érvényes kereset-szabá­lyozás függvénye. Vezetési stílus, vezetői elhatározás — ha úgy tetszik: vezetői ha­tározottság —, no és persze megfelelő belső ösztönzési rendszer függvénye is. A legnagyobb veszély hogy a kellőképpen meg nem fizetett legjobbak elhagyják a nagyipart, s kényszerűség­ből inkább a gazdaság nem haszontalan, de mégis csak kevésbé jelentős területein tevékenykednek. Csak azért, mert itt igen, amott pedig — a nagyiparban — anya­gilag — nem kamatoztathat­ják képességeiket, szaktu­dásukat és munkateljesítmé­nyeiket. Vértes Csaba Búzamezők, napraforgótáblák MINDENNAPI DÖNTÉSEK Ahol az úton átbukott .a víz, tovább zúdulva, széles sávban leterítette a kukori­cát. Színek ■József kihúz egy tövet. — Ez már nem egyenese­dik fel .többet! Az úttest alatti átereszt kémleli. — Eltömődött, szólni kell >a fcápéemeseknék, hogy tisztítsák ki. A csupadomb szorosadi határban talán nincs olyan év, hogy a víz ne okozna kárt. Pedig több éven: ke­resztül jelentős anyagiakat fordítottak vízrendezésre, a termőföld védelmére. De a domb, domb marad. A szemnek oly szép vi­déken az átlagostól mindig többet kívánt az embertől, a géptől a gazdálkodás. Matesz Pál elnökkel az irodában beszélgettünk. — Lépnünk kellett, igaiz, hogy a megyétől kaptunk egyszeri, kétmillió hétszáz­ezer forintos támogatást, de a gondjainkat magunknak keill megoldani, és lehetőleg nem csupán a pillanatot te­kintve. Legfontosabb a ve­tésszerkezet módosítása. Kétszázötven hektárral 'nö­veltük a ikúkoricást, így most mind a kalászos, mind a kukorica területe megha­ladja az ezer hektárt. Szá­munkra döntő — hiszen a juhászaién kívül más ál­latfaj nincs, — hogy min­den módom növeljük a nö­vénytermelés árbevételét. Az a vízmosás, ha csak né­hány mázsa veszteséget je­lent is, ezért szomorú. — A szerkezetváltásból származó többletárbevótel mennyivel mérsékli a sza­bályozóváltozás szigorításá­ból eredő kiesést? — Két-három millió fo­rintra számítunk. De ebben az egyéb intézkedések is benne vannak. A dolgok összefüggenek és könnyebb elérni a célt, ha több ol­dalról, kis lépésekkel közeli-- tik meg. Az életünk szinte minden mozzanatára foko­zottabb, szigorúbb, és kö­vetkezetesebb takarékossá­got határoztunk meg. Van még mit megfogni a szállí­tástól az alkatrészfelhaszná­lásig minden területen. És most elemi érdeke minden­kinek, hogy tegyen is! A dombokat járjuk. Port alig ver az autó, hiszen alig van nap, hogy ne esne az eső. ígéretes a napraforgó, jól sikerült a vegyszerezése, s erőteljesen tör a napfény felé. A korábbi gondolatát folytatja az elnök a rögtön­zött határszemlén. — Egyetértünk abban, hogy az eredményes terme­lés feltételeinél — műtrá­gya, vegyszer — szó sem lehet a takarékosságról. Ezért időnként vita van a főkönyveiővéh Tényleg szükséges? Nem felesleges? Az ember szinte naponta találja szemben magát az ilyenfajta döntésekkel. Az emberek általában úgy gondolják: elkészítik a ta­lajt, elvetik a magot, el­végzik a szükséges védeke­zési, vegyszerezéisi munká­kat. aztán jöhet az aratás. Ügy tartják, a búza terme­lése hatvan munkanapot igényel. Csakhogy a közbe­eső napokon jöhet valami előre nem számítható ese­mény, ami azonnali döntést, intézkedést kíván. Nálunk a vetésíehérítő-ibogár okozott az idén nagy gondot. Dúsan ringó kalásztenger­ben gyalogolunk, a fehéredé foltok azonban szemmel lát­hatók. Matesz Pál kihúz né­hány tövet, mutatja a kár­tevő okozta tüneteket. — Megyei segítséggel köz­érdekű védekezést kellett elrendelni, mert a fehérítő sok mázsát tud elvinni, ha idejében nem tesz lépést az ember! És a légi védekezés nem olcsó. Ilyenkor lázasan szálmol- ják, hogy milyen veszteség érheti az üzemet, s azt is, hogy mennyi költséget igé­nyelnek a veszteség elleni lépések. Dönteni kell a ta­karékosságot éppúgy szem előtt tartva, mint a terme­lési célt. Nem könnyű. A Kopányvölgye Tsz-ben amikor betakarították a szá­las takarmányokat, elvégez­ték a szükséges növényvé­delmi munkákat, szabadság­ra küldték a traktorosokat. Akik aratni fognak rövide­sen, az eszközeiken az utol­só simításokat végezték. Pihenne a falu? Erről szó sincs. Egyre töb­ben foglalkoznak ezen a vidéken marthahizlaléssal. Sajátos módon a fiatalabb korosztály is erre kapott kedvet. Aztán ott a szőlő, a •kert, a belterület. —j A dombok-ringatta Bábolna szárító épül koppányvölgyi falukban csak látszólagos a pihenés, a nyugalom. Csak a borzas erdőkig szaladó nagyüzemi táblákon van lélegzetvétel­nyi szünet, ami alatt len­díteni lehet valamit a ház körüli tennivalókon. Az .árpát kissé megku- szálita a vihar, de a szőkülő kalászok az aratás közeled­tét hirdetik. — Mit várnak? — Ha valami csapás nem jön, a kalászosok talán hoz­zák a tavalyi rekordot. Még nincs bekeretezve, de az asztalon van az oklevél. Tavaly országos harmadik lett kategóriájában a szoro­sadi tsz. A vezetőnek járó pénzjutalom kalapba került. Részesedjen az is az anya­gi elismerésből, aki közre­működött előteremtésében. Matesz Pál ezt mondja: — Nálunk ez így szo­kás ... Vörös Márta Lakásépítés Somogybán Teljesített programok, további aránytalanságok HETEDIK ÖTÉVES TERVI ELŐREJELZÉS A hatodik ötéves terv la­kásépítési programja már jórészt teljesült. A néhány területen tapasztalható mi­nimális lemaradás ellenére „megjósolható”, hogy 1985 végéig fölépül mindaz, ami­re öt éve számítottak a terv­készítők. Ha a magánerőből épült családi házak, valamint a különféle szervezett és álla­mi építkezések adatait egy kalap alá vesszük, akkor a terv és a megvalósítás elté­rése alig • észlelhető, 11 700 fölépítendő lakás szerepelt ebben az ötéves tervben és körülbelül 11 300-ba költöz­nek be a lakók 1985 de­cemberéig. A tervezés tehát körültekintő és alapos volt. Ez azért dicséretes, mert a lakások túlnyomó többsége magánerőből épült, ezt ál­lamilag megtervezni, szabá­lyozni pedig igen nehéz. A számok további vizsgá­lata azt is jelzi, hogy az alapcélt sok viszontagsággal nehezített úton értük el. Szabó Gyulával, a megyei tanács épitési osztályvezető­jével barangoltunk együtt a számok útvesztőjében. S mivel a magánerő „uralko­dott” az elmúlt időszakban, ennek adataival elkezdtük a vizsgálódást. — A hatodik ötéves tervf telekszükségletet fölmérve úgy láttuk, hogy több mint háromezer új telekre lesz igény. Sokhelyütt parcelláz­tak a tanácsok, a jelenlegi telekállomány több mint hétezer. Ebből 6800 családi ház építésére alkalmas, a többi csoportos házhoz jó. A szám impozáns, de belső aránytalanságokat rejt. Ka­posváron és több városban kevés a telek, viszont sok faluban üresek a házhelyek és nem is várható, hogy tö­megesen jelentkezzenek ér­tük az emberek. Ezek a gon­dok tovább élnek a hetedik ötéves tervben is. De Ka­posváron a telekhiány tu­lajdonképpen szükséges. Furcsa ezt így kimondani, viszont a magyarázat logi­kus. Valamiképpen korlá­tozni kell a betelepülést, mert nyolcvan-nyolcvanöt- ezer embernél többet nem tud kiszolgálni a megye- székhely. Tehát a kisebb településeket úgy kell fej­leszteni. hogy megtartsák a lakosságot. — É akiknek volt, illetve van telkük? — Közismert, hogy a ma­gánépítések anyagellátása rossz volt. Öröm, hogy elég­gé nagy alapterületű, tehát tágas házak épültek, viszont a minőségükkel sok a baj, .s ennek csak egyik oka a gyenge anyagkínálat. Akik ezután építkeznek, már jobb körülmények között tehetik: ha nem is látványosan, de javul az ellátás. Fontos a szigorúbb műszaki ellenőr­zés; szakszerűbben, jobban kell építeni a következő öt­éves tervben a családi há­zakat. Különféle ösztönzők­kel elsősorban a sorházakat, a kis társasházakat igyek­szünk támogatni. A szer­vezett építőiparnak is föl kell készülnie a magánerő hathatósabb támogatására. — Milyen a múlt és a jö­vő a lakótelep-építéseknél? — Pénzügyi gondok miatt kevesebb lakótelepi lakás épül a tervezettnél, de a lemaradás nem nagy. A pa­neles technológiát továbbra is használni kell, elsősorban Kaposváron. Ilyen építésre kerül sor a Búzavirág utcá­ban és több, a belvárost övező területen. De a je­lenlegi állapot változatlan formában tarthatatlan. Pa­nelből is szebb külsejű, vál­tozatosabb megjelenésű és jobb alaprajzú lakásokat „rejtő” építményeket lehet emelni. A mostaniakhoz ha­sonló panelházak a belvá­rosban, illetve közvetlen környékén nem építhetők. A Sáév azonban fölkészülhet és alkalmassá teheti a tech­nológiát arra, hogy megfe­leljen a nagyobb igények­nek. — Mi várható a város- központban? — Többszáz lakás épülhet itt. A tömbrekonstrukciók során a régi házakban kö­rülbelül ugyanannyi, vagy valamivel kevesebb lakás marad meg a felújítások után. Viszont a foghíjbeépí­tések föllendülhetnek. Itt is mozgósítható a magánerő, de az építést természetesen csak megfelelő technológiá­val rendelkező építővállalat­ra lehet bízni. Kisebb la­kásszövetkezetek szerveződ­hetnek majd. A technológia elvileg lehet a Tanép alag- útzsaluja, a mérői építőipari szövetkezet Weloxa, vagy egyéb. — Mi nem sikerült, mi­lyen kudarcaik voltak az el­múlt években? — Első helyen a lakásgaz­dálkodás megújítását emlí­teném. Nem sikerült a meg­levő lakásállomány és az újonnan épült lakások fel- használásval igazán jól „mozgatni” a lakosságot. Ter­mészetesen nem valamifé­le rendeletekkel előírt moz­gásra gondolok, mert az le­hetetlen, de az ösztönző­rendszer, a szérvezés még nem jó. Ugyanennyi lakás­sal több igényt is ki lehe­tett volna elégíteni, ha job­ban fölkészülünk. Ebben ott a cél is: a következő ötéves tervben a lakásgazdálkodást javítani kell. A másik nagy gond, hogy sok a leromlott állagú épület. Lassabban végezték a felújításokat a szükségesnél. Ebben ugrás­szerű javulást várok. Mivel nagyon sok erőt összponto­sítunk rá és az utóbbi két évben már mutatkoztak a javulás jelei. L. P. A vetésfehérítő az idén sok gondot okozott

Next

/
Thumbnails
Contents