Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-25 / 147. szám

1985. június 25., kedd Somogyi Néplap 3 VÁLLALATI TANÁCSOK Fél év telt el a gazdaság- irányítási rendszer korsze­rűsítése óta’. Egyes határo­zatok megvalósítása. így a vállalatirányítási rendszer megújítása viszonylag hosz- szabb időt vesz igényibe, hi­szen az egész kollektívát érintő döntésekről minden­hol megkérdezik az érintet­tek véleményét is. Minden olyan gyárban jelölő gyűlé­seket tartanak, ahol — s ez általában ' a versenyszféra közép- és nagyüzemeire jel­lemző — hamarosan a vál­lalati tanács veszi át a leg­főbb irányítási feladatokat. Miből, pontosabban kiből is áll a vt? A szabályok sze­rint a tagok felét a dolgo­zók küldöttei alkotják, ezen kívül részt vesznek még az igazgató és jelöltjei, a vál­lalatvezetés képviselői. Mindegyikük egy-egy szava­zattal rendelkezik, s együt­tesen dönthetnek a vállalati stratégiát érintő kérdések­ről. Az új szervezeti forma megjelenése átírja a dönté­sek 'korábbi forgatóköny­vét; az igazgató véleménye mellett most már egy vá­lasztott testület közös aka­rata lesz a döntő. A válla­latvezetést gyökeresen meg­újító jogszabályok természe­tesen nem rendelkezhettek részletesen arról, hogy mi­lyen legyen a munkameg­osztás az igazgató és a vit között, de értelemszerűen a napi, operatív döntések az igazgatóhoz, míg a hosz- szafob távra ható, stratégiai határozatok pedig a válla­lati tanács hatókörébe ke­rülnek. E választott szerve­zet egyébként az igazgató munkáltatója is, titkos sza­vazattal döntenek személyé­ről, és a megbízatást mind­össze öt évre adják. S jo­gukban áll, szintén titkos szavazással akár vissza is hívni a vezetőt. A vállalati tanács műkö­dése valószínűleg számos, előre nem látható problé­mát vet majd föl. És ter­mészetesen, mint minden új ~ formánál, fönnáll annak a lehetősége, hogy csak lát­szólag álakul át az irányí­tás. A Vt égisze alatt ugyan­azok vezetik majd a válla­latot, mint korábban a ré­gi módon. De remélhetőleg erre rácáfolnak majd a kö­vetkező évek, s erről tanúsa kodik az eddig lezajlott két választás is. Az Ipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok közül el­sőként az Oxigén- és Dis- sousgázgyár Vállalatnál, majd az Egyesült Vegyimű­veknél vette át a stafétabo­tot a vállalati tanács. Mindkét cégnél a régii igazgató került ismét az el­ső vezető posztjára. Sőt a jelölőgyűlések alkalmával nem is javasoltak mást a helyűikre. De — ahogy az egyik alakuló ülésen hang­súlyozták a hozzászólók —, mindenképpen új igazgatót választottak, mert az átala­kulás mellett ezentúl min­dig ott lesz a vállalati ta­nács, s a dolgozók küldöt­tei, akik hathatósan kiväiv nalk élni most kapott jo­gaikkal. Ez az aktivitás már meg­mutatkozott a választást megelőző gyűléseken is, ahoi a hasonló rendezvé­nyekhez viszonyítva sokkal többen vettek részt, sőt jó néhánytain a szabadnapjukat áldozták föl, hogy ott le­hessenek. Az itt elhangzott javaslatok egy részét pedig már a szervezeti és műkö­dési szabályzat' rögzíti. (Ez az okmány határozza meg a vállalati tanács működésé­nek aliapelveit, a döntési hierarchiát.) A lehetőséget tehát a dol­gozók ki akarják használ­ná, ám az sem mindegy, mennyi információt kapnak a döntés előtt. A kimerítő, alapos tájékoztatás, a ké­telyektől és problémáktól sem mentes indoklás tehát szükségszerű velejárója kell, hogy legyen a javaslatok kidolgozásának. Ellenkező esetben csak formálisan szavazhatnak a vt tagijai, s főleg a dolgozók küldöttei. A szervezeti változáson már túljutó két cégnél sem lesz sima az új rendszer út­ja. Elsőként ők tanulják meg az önállóbb gazdálko­dás, a közös döntés ábécé­jét. Például mec kell talál»- náuik a választ a ma még nyitvaálió kérdésekre, ho­gyan. működhetnek együtt a társadalmi szervek képvi­selőivel, akik közül egyéb­ként néhányat a vállalati tanács tagjai között talá­lunk. Az átalakulást megelőző csaknem féléves munka lá­zában kevesen gondolták ama, hogy az önállóság, a döntések megosztása nem­csak jog, hanem súlyos fe­lelősség is. Mert a helyte­len döntések következmé­nyeiért a dolgozók küldöttei saját üzemegységük előtt egyszemélyben vállalják a felelősséget. Remélhetőleg ez megfontolt, körültekintő munkára és a lehető leg­eredményesebb gazdálko­dósra ösztönzi majd a vál­lalati tanácsokat. Lakatos Mária Autóparkoló, benzinkút épül Kedvezményes Böhönyén Böhönyéről minden út városba vezet: Nagykanizsá­ra, Kaposvárra Nagyatádra, Marcaliba lehet utazni. Ép­pen a nagy átmenő forga­lom miatt indokolt egy ben­zinkút megnyitása. Végre teljesül a helybeliek és az autósok régi kérése: az Áfor csaknem hétmillió fo­rintos költséggel megépíti a kutat. Éppen ezekben a na­pokban kerültek földbe a tartályok. Mohr Tibor, a községi pártbizottság titkára el­mondta, hogy nagy gondot fordítanak a községközpont rendbehozatalára. Ebben a virágosítástól az alagcsöve- zésig sok minden benne lesz. így válik Böhönye igazi ki­rakatává, ahol minden át­utazó jól érzi magát. A ta­karékszövetkezet és az ABC- áruház között kialakítanak egy autóparkolót, ahol bat- van-hetven kocsi fér el egy­szerre. Ez a biztonságot is szolgálja, mert akkor nem kell az autóknak az út szé­lén várakozniuk. A tervek szerint a tehergépkocsikat kitiltják innen. A parkoló társadalmi munkában ké­szül, a takarékszövetkezet­től a termelőszövetkezetig mindenki segít. A nyár végére a régen várt buszforduló is elkészül a művelődési háznál; egy­millió-kétszázezer forintos költséggel. Az idén félmil­liót költenek rá. Itt is sókan fogtak össze a cél érdeké­ben a Volán Vállalattól' a helyi Szabadság Tsz-dg. Zóka László tanácselnök arról beszélt, hogy szeret­nék, ha minél többen tele­pednének le Böhönyén. Ezért adnak harminc száza­lék kedvezményt azoknak, akik telket vesznek. Ez hosszú távon mégis „jó üz­let” a községnek. Most is tizenhárom, egyenként 340 négyszögöles telek vár gaz­dára az új lakótelepen ki­épített útalappal, vízzel, villannyal. Az itteni négy utca apróságai még az idén szép ajándékot kapnak a tanácstól; egy játszóteret. Az óvodások, az iskolások helyzetén sokat könnyítenek majd a megkezdett munká­latokkal. A régi iskolanap­közi három tantermét óvo­dává alakítják át, s akkor két csoportban ötven gye­reket helyezhetnék el ké­nyelmesen. így a régi óvo­dával együtt minden család igényét ki tudják elégíteni, telkek A költség hatszázötvenezer forintra rúg. Mindenki vál­lal ennek érdekében áldoda- tat: az áfész nyolcvanezer, a fonoda szocialista brigád­jai harmincnyolcezer forin­tot ajánlottak fel. „Kinőtték” a gyerekek az iskola napközis éttermét és konyháját, ezért ‘most újat kapnak. Eddig 340 személy­re főztek ott ezután ötszáz­nak fognak. Onnan kapnak ebédet az iskolásokon kívül az óvodások (a két új cso­port is), valamint az öregek napközijének lakói. Erre a nagy munkára egymillió fo­rintot fordítanak. — Azt szeretnénk, ha az itt élő emberek legalább azt megkapnák, amit máshol — mondta Mohr Tibor pártbi­zottsági titkár. — A következő ötéves tervben ennek a célnak ér­dekében tornatermet szeret­nénk építeni, bővítjük a bölcsődét, javítunk az öre­gek napközi otthonának helyzetén. Aztán végre egy szolgáltató pavilonsort is fölépítünk — folytatta a ta­nácselnök. A lakosság kérése nyomán most újra életre keltik a hétvégi orvosi ügyeletet. Ehhez CB-rádiót is beállíta­nak. Lajos Géza Késik a Tóth Lajos iskola felújítása Nehéz körülmények között tanították Kaposváron a Tóth Lajos iskola diákjait a most véget ért tanévben, s a következő, sem Ígérkezik könnyebbnek. Dr. Horváth Sándorné Is­kolaigazgató: — A (felújítás alatt álló épület is üzemelt, ugyanis csak itt van megfelelő tor­naterem, és délutánonként a tömegsport rendezvényeket szintén itt tartottuk. Az al­só három évfolyam tíz osz­tálya a Tanácsház utcában tanult, ahol a pincehelyisé­get és az úttörőszobát is tan­teremnek kellett berendezni. Ök az Április 4. utcába jár­tak ebédelni. A nagyobbak a Cseri úti épületbe költöz­tek ki.' Itt is minden helyet ki kellett használni: néha még az ebédlőben is tartot­tunk órákat. A vándorlás ti­zenkét osztályt és 455 gyere­ket érintett. Arra törekedtünk, hogy a diákoknak minél kevesebb kényelmetlenséget okozzon a vándorlás. Köszönet illeti a Volán 13. sz. Vállalatot: nagyon készségesen segítet­ték. Naponta három külön­járat szállította a tanulókat, amikor szükséges volt, csuk­lós buszokat 'bocsátottak a rendelkezésünkre. így a já­ratok soha nem voltak zsú­foltak. A tanév folyamán a vártnál jobban sikerült meg­oldani a költözés okozta gondokat. Azt, hogy mikor­ra készül el az iskola, nem tudjuk. Mi is igyekszünk hozzájárulni a sikerhez: osztályonként nyolc-tíz szülő és diák ajánlott fel társa­dalmi munkát. A névsoruk nálam van, készenlétben áll­nak, szükség esetén azon­nal mozgósítani lehet őket. Persze a felújítás sorsa nem a szülőkön, hanem a ki­vitelezőn, a Kaposvári Épí­tőipari Szövetkezeten múlik. — Sajnos nem csak raj­tunk áll — mondja Nagy Sándor, a szövetkezet elnö­ke. — Több olyan dolog hátráltatta a munkát, amire néni számíthattunk előre. 1984 őszére terveztük . pél­dául az egész tetőszerkezet felújítását, de a cserepet — a nagy utánjárás ellenére is — csak óktóberben kaptuk meg, több hónapos késéssel. Aztán jött a rendkívül hosz- szú és hideg tél, ami nem csak a további munkát tet­te lehetetlenné, hanem a már elkészült részeket ’s megrongálta. (Igaz, hogy a tél csak januáriban kezdő­dött.) Amíg nincs meg a tető, és az épület beázik, addig nem lehet a belső szereléseket megkezdeni. Nagy gondot okozott az ácsbrigádunk cso­portos kilépése is. Szakem­ber híján alvállalkozókat kell találnunk. Az ácsmunka egy részét a Somogy gép. a Séáv leányvállalata vállalta el. ősszel elkészült a köz­ponti fűtés ibelső szerelése, a kijjső vezetékeket ezután he­lyezi el a Kögáz. Elkészül­tünk a nyílászárók cseréjé­vel és a villanyszerelés alapműveleteivel. A szakipa­ri munkák egy részét — a. melegburkolást, a szerelvé­nyezést és a belső kőmű­BIZONYÍTVÁNYT MAGYARÁZ A KIVITELEZŐ vesmunkát — csak a tető elkészülte után lehet elvé­gezni. — .Lesz ebből szeptember­re iskola? — A jelenlegi készültségi fok alapján az iskolakez­désre valószínű nem készü­lünk el. Mindent megpróbá­lunk a mielőbbi befejezés erdőkében, de a siker azon múlik, hogy tudunk-e elég alvállalkozót találni. Hiszen kapacitásunk véges, és több helyen végzünk sürgős, ha­táridős munkát. A néhány hónapos kényszerű csúszást már nem tudjuk bőhozni, de arra törekszünk, hogy a gyerekek minél előbb visz- szaköltözhessenek az iskolá­ba. A külső kőművesmunkát hagyjuk utoljára, ezt már a tanítás mellett is befejezhet­jük. A nyilatkozat minden állí­tását elismerve ide kívánko­zik a kérdés: nem mondott le túlságosan könnyen — , .külső” okokra hivatkozva — a határidőről a kivitelező? S — az anyaghiány ellenére — alapos indokáé a kifogás? T. K. GÉP­SZEMLÉK ARATÁS ELŐTT Péter-Pál előtt a gazda­ember hajdan napokat fog­lalatoskodott azzal, hogy élesre kalapálja a kaszáját, megzsírozza a szekér kere­keit, rendbetegye a marok­szedők sarlóit. Felkészült, hogy a nehéz, verejtékes munkaidején ne zavarja olyan gond, amelyet el le­het hárítani, vagy meg le­het előzni, amikor még nem kell versenyt futni az idő­vel. A régi gyakorlat tovább él — csak az eszközök vál­toztak. Ma gépszemléket tarta­nak. Nem azért, hogy a gépudvaron felsorakozott kombájnok, traktorok, pót­kocsik látványában bárki is elgyönyörködjön, vagy a másik végletet tekintve, el­keseredjen. S nem is azért, mert a jó hagyományból rendelkezések-szabta előírás lett, és ennek, formaikig eleget kell tenni. Fontos, hogy a gépudvaron felsora­kozott eszközöket műsza­kilag felülvizsgálják, bal­eset- és tűzvédelmi szem­pontból ellenőrizzék — az aratás sikere múlhat ezen. Ha a kézi aratásos világ­ban — amikor rekordeset­ben tizennyolc-húsz mázsa gabona termett hektáron­ként — jelentősége volt az eszközök jó előkészítésének, sokszorosan Jontos ez most, , amikor hektáronként több mint kétszer annyi termést kell betakarítani, technikai­lag merőben más eszközök­kel. A felkészülés minősége legalább felerészben eldönti az aratás sikerét — mondta a napokban az egyik nagy­üzem vezetője. A nyári be­takarításhoz szükséges esz­közökkel voltak tele hetek óta a műhelyek. A kijavítá­sukhoz nélkülözhetetlen al­katrészekért járták az anyagbeszerzők az ország­utakat. A legkisebb csavar­ra is ügyelve a személyes felelősség tudatával rakta össze a gépet a szerelő. Hi­szen ő ül majd a kombáj­non, ő élvezi hasznát a gon­dos munkának. Ellenkező esetben pedig ő látja kárát a hanyagságnak. Nem azért végez alapos, körültekintő munkát, nehogy a gépszem­lén „megbukjon” a bizott­ság előtt, hanem mert ez­zel az eszközzel dolgoznia kell. Minden kifogástalanul működő ékszíj és kötőelem együtt szolgálja munkahe­lye érdekeit, de személyes boldogulását is. Az egyéni érdek így ösz- szegezödik egy sokkal átfo­góbb közös érdekkel. Hogy a kilenc hónapon át neve­lődött, és ebben az évben ismét ígéretes kalászos ter­més a lehető legkisebb vesz­teséggel biztonságba kerül­jön. Hogy ne álljon le mű­szaki hiba miatt kombájn, legyen elegendő, menetkész szállítóeszköz, tiszta, fer­tőtlenített tárolóhely a ter­més számára. Ne akkor in­tézkedjenek kapkodva, ami­kor minden óra számit. A június végi napokban minden mezőgazdasági nagyüzemben gépszemléket tartanak. Az indulás küszö­bén még egyszer megvizs­gálnak mindent, ami a nagy nyári munka zavarmentes végzéséhez szükséges. Nem várt, előre ‘ nem számítható események így is történ­hetnek, ám amit most, az előkészület idején tenni le­het — azt meg kell tenni. Ha a gépszemlén úgy dönt a bizottság, hogy min­den rendben van, akkor az idei aratás eredményességé­ben legalább felerészben bízhatunk. V, M.

Next

/
Thumbnails
Contents