Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

Somogyi Néplap 1985. június 24., hétfő SPORT El Akikért a láng lobogott Ötkarikás emlékidéző UT AZ NB l-BE Világbajnoki helyezettek Cserénfán Hagyomány, hogy június végén Kaposváron nemzet­közi motocross versenyt rendeznek. Az idén a június 30-[i viadai külön rangot ka­pott. Nem .csupán meghívá­sos verseny lesz, hanem a Béke Barátság Kupa, a szo­cialista országok crossozói- naik idei, 4. európa-ibajnoki futama. A rendező kaposvá­ri Volán—Surján SE vezetői a múlt hét végén sajtótájé­koztatón számoltak be az el­ső kaposvári BBK verseny előkészületeiről. Kádas Gábor ügyvezető elnök szerint a sportegyesü­let és Kaposvár megtisztel­tetésnek tartja, hogy meg­kapta a rendezés jogát. Igyekszik is a rábízott fel­adatott a lelhető legjobban megoldani. A cserénfai „Ca- giva” pálya miniden követel­ménynek megfelel. Biztosí­tottak a szállás és a műsza­ki feltételek. — A somogyi crossrajon- gók egyszerre még sohasem láthatták annyi, a vfo-futa- mokon is sikeresen szereplő motorost, mint most június 30-án. Elég a nevek közül a 250-es géposztály olyan ver­senyzőit kiemelni, mint a kategóriában fölényesen ve­zető szovjet Hugyakov és Rugyenko. A csehszlovák Frantisek Soldat és Arítoni Zdenek nevét is jegyzik Európa-szerte. Mellettük a BBK csapatversenyben élen álló lengyelek, NDK-beliek, valamint Bulgária crossozói- val veszik föl a versenyt a mieink. A magyar A csa­patot Németh K., Barna A. és Halász alkotják, a B csa­pat tagjai: Tóth, Erdős, Bor­ka. A rendezők a szurkolók­kal egyetemiben sajnálják, hogy Gyurászik László a 125-ös motorján e napon vtb- futamon áll rajthoz. Népes lesz a BBK 125-ös géposztálya is. A mieink kö­zül Horváth P., Csuczi, Sóly­most, Técsi, Kővári esélyei a csapattagságra, attól füg­gően, hogy miként sikerül a motorokat rendbehoznii a versenyre. A hivatalos edzés 29-én 15—18 óra között lesz. A verseny 30-án 10 órakor kezdődik. Mindkét géposz­tályban két-íkét futam lesz. A Volán ez alkalommal is különjáratú buszokat indít a kaposvári vasútállomásról a versenyre, s onnan vissza, kedvezményes, 8 forintos vi­teldíjjal. K. S. A kép feledhetetlen volt. Utolsót lobbant az olimpiai láng, lekúszott az árbocról az ötkarikás kék lobogó, felcsendült a Rákóczi indu­ló — véget ért az úttörő- olimpia. Csak ekkor döb­bentem rá, milyen rövid is volt valójában. Szinte szem- viManálsnydnak tűnt az egész. öt nap — tíz sportág — ezernyi élmény. Lapozgatom az újságokat, és az esemé­nyeket megörökítő fotókat nézegetem. És köziben ren­dezgetem gondolataimat, bi­zony nagyon lassan kerül­nek a helyére az esemé­nyek, hiába no, oly közel vian még minden. A fotók epizódokat, az írott szavak képeket csalnak elő emlé­kezetemből. Sikerek és ku­darcok. Győzelmek és bu­kások. önfeledt örömök és könnyes tekintet, ez is, az is az olimpia. Hogy ki volt dicsőbb, ki volt nagyobb? Coubertin szeneméből mindenki, aki itt volt, de ezzel nem aka­rom csökkenteni a győzel­mek értékét. A részvétel és a siker együtt adta a teljes­séget. Képzeletem képernyőjén ismét peregnek az esemé­nyek. Csík Ferenc uszoda, Deseda-tó. Alul víz — feliül víz. ömlik az eső. A ver­senyzők vacognak, és nem­csak az izgalomtól. Csobban a víz, csapódnak a testek, az evezőlapátok szántják a tavat, dőlnek: a csúcsok. És Újabb győzelmek születnek. Hiába, az olimpiai program kicenltlizett és perceket sem csúszhat. És az ötből leg­alább két napig vigasztala­nul esik. Lám hiába a leg­precízebb előkészület, így is történik váratlan doilog. De hát erről a tervezők nem tehetnek. „Vizes olimpia” minden bizonnyal így jegy­zi fel majd a krónika. Most mégsem erre gon­dolok. Egy pillanatra ott ülök ismét a Veszprém— Komló fiú kézilabda-mérkő­zésen, és nézem a döntőnek is beillő ■ kiegyenlített nagy csatát. És látom a labdarú­gópályán a KSI—Vasas utánpótlására épülő két fő­városi iskola párharcát, az olimpiai aranyért. És ott fut előttem az egyik atádi atlé­ta, mintha húzná a lálbát. Kevesen tudják, hogy a ver­seny előtt az orvos „drótoz­ta” .össze, hogy indulhasson. Társaival együtt aranyérem a jutalma. Őket sem fele­dem, mint ahogy nem lehet feledni a pécsi tomászkis- lányt, aki két nap alatt bű­völetbe ejtette a tornacsar­nok közönségét. Három olimpiai győzelmével. Vagy ott volt az ismeretlen tele­pülés névtelen- atlétája, Ká­rolyi Péter Szentgálról, aki végiigverte az egész „neves” mezőnyt. Láttam legyőzőite­ket, összetörtén az öltözőbe vánszorogni, de láttam a labdarúgócsapat balhátvéd- jót is, aki a vesztes mérkő­zés után olimpiai aranyát veszve látva nevdes szem­mel gratulált az őt sokszor becsapó jobbszélsőnek. Mi­csoda lelkierőre valló tett. És szívembe zártam azt a testnevelőt, akit vigasztalni akartam, de egy mondattal megelőzött: — Tudja, nem is bánt a vereség, én arra is büszke vagyok, hogy a gye­rekeim tanulmányi átlaga sokkal «tágasabb az iskolán­kénál. Ez is felért egy érem­mel. Nem? — szólt, és sor­ra ölelte vesztes fiait. Elröppent az olimpia, mi­tagadás, egy kjissé hiányzik. Meggyőződésem, hogy nem­csak nekem. Hiányzik a ver­senyek izgalma, a felfoko­zott várakozás, a nyüzsgő olimpiai élet. Hiányoznak a felcsörrenő telefonok, ami­kor az ország távoli zugából egy-egy izgatott szülő gyere­ke eredknónye felől érdeklő­dik. Egyelőre még zavar ez a hirtelen rámszakadt nyu­galom. És számolgatunk: mikor is kerülhet legköze­lebb ránk a sor. Elröppent az öt nap, de mégis velünk maradt, csak­nem félszáz almipiái győ­zelmével, és több ezer részt­vevőjének emlékével. Mind­azokkal, akikért megszólal­tak a fanfárok s akikért az olimpiai láng lobogott. Jutási Róbert Arra kértem Szőke Mik­lóst próbálja megfogalmazni a siker összetevőit. — A tudatos csapatépíté­sen kívül alapvetőnek tar­tom, hogy az elmúlt évek­ben hagytak nyugodtan dol­gozni. Soha senki nem szólt bele a szakmai munkába. A szakosztályban csupa olyan ember tevékenykedik, aki tudja, hogy mi a feladata, és ezt igyekszik is maradékta­lanul végrehajtani. Döntőnek tartom azt is — folytatta a szakvezető —, hogy a játéko­sok szinte egy emberként kö­vettek a munkában. Akiknek a csapaton belül elfogadják a véleményét a többiek, azok­kal mindig szinkronban vol­tunk. Nem volt divat a sér­tődés akkor sem, ha valaki nem játszott, vagy netán le­cseréltük. Igaz, több fiúval az elején tisztáztuk, hogy el­sősorban a jövő embered, pil­lanatnyilag még mások él­veznek előnyt Velük kell megküzdeniük a csapatba ju­tásért. Szinte valamennyien megértették] ezt, s ha a pá­lyára küldtem őket, jól ját­szottak, így aztán sökszor emiatt volt gondom. De hát melyik edző nem vállalja ezt szívesen/. A 18 sikerkovács A Bányász húszas játékos­keretéből tizennyolcán jutot­tak szóhoz a tavasszal. Csu­pán két cserekapusuk Málics és Gál nem szerepelt. Ki mennyivel járult az előrelé­péshez? Miként látja az edző az ő teljesítményüket? Egy- egy mondatban, kértünk jel­lemzést róluk. (Zárójelben a bajnoki mérkőzések és a rú­gott gólok számát közöljük.) Horváth II. (37) Egy-két mérkőzés kivételével jól vé­dett, a Végén bravúrokra is képes volt. Erettner: (35). összteljesítményével elége­dett vagyok, de a végén idegi­leg elfáradt. Pardavi: (31—4). Átlaga megbízható volt, de néha a szokottnál mérsékel­tebben játszott. Onhausz: (15—1). Őszi teljesítménye átlagos színvonalú volt, ta­vasszal nem szerepelt a csa­patban. Virágh: (31). Végig megbízható játékot produ­kált. Száj ez: (33—5). őszi sé­rülése után lassan lendült formába, majd játékában jó és gyengébb szakaszok vál­tották egymást. Bódi: (26—1). Eredményességben nem is­mételte meg a korábbi évet, de így is sokat tett a sike­rért. Kiss: (30—1). A csapat kulcsemberévé vált. A nehéz Somogyi győzelem a pécsi hegyi versenyen A Pannon. Volán SC a Ba­ranya megyei vállalatok je­lentős támogatásával rendez­te meg szombaton és vasár­nap a Duna Alpok Kupa újább fordulóját, mely egy­ben az országos hegyi baj­nokság második és harmadik fordulója is volt. Szombaton eszményi időben állhatott rajthoz a 99 magyar ver­senyző a bajnoki pontokért, míg a svájci, nyugatnémet és osztrák kollégáik két ed- zőfutamban ismerhették meg a hosszú hegyi pályát. Me­gyénket három sportegyesii- llet versenyzői képviselték váltakozó sikerrel. Az S 24 osztályban Budai Béla, a Volán Surján SE versenyző­je az első futamban „felküz­dötte” magát a hegyre, a lassan nyugdíjas korú „szár­nyas Hifivel” (ez egy speciá­lisán megépített Lada 1600- as), de második nekifutásra a műszaki hiba „győzött”. Karg Ferenc a Béke Ba­rátság Kupa gépkocsik osz­tályában egy értékes máso­dik helyezéstől esett el azzal, hogy gépkocsiját nem a ha­tályos műszaki előírások sze­Felemás időben — felemás eredmények rinit készítették föl. így óvás után az eredményét meg­semmisítették. A kisebb Ladák között Kaltenecker György, a ka­posvári Áfor SC versenyző­je harmadikként ért célba. Az igazi küzdelem termé­szetesen az abszolút első he­lyezésért zajlott Tóth János, Kiss Dezső és Cserkúti Jó­zsef között. Kiss az első fu­tamban majdnem 4 másod­perces előnyt szerzett, és másodjára biztonsági autó­zással ebből egyet sikerült is megtartania, így Tóthnak (Zamárdi Petőfi SC) meg kellett elégednie a második hellyel. Vasárnapra aztán felhők költöztek a mecseki hegyek közé, s ezek esőt is hozták. Előkerültek a „vízgumik”. A rossz útviszonyok az ered­ményeken is meglátszottak, mert majdnem mindenki 15 —20 másodperccel autózott rosszabbat a szombatinál. A megfogyatkozott somogyi le­génység derekasan helytállt, hiszen Tóth János az első futamban több mint 15 má­sodperccel jött fel gyorsab­ban, mint Kiss. Kaltenecker is előrelépett egy helyet, és öt másodperces előnnyel várhatta az újabb futamot. A szünetben felszáradt a pálya, így a kockáztató ver­senyzők felrakták a kisebb mintázatú, vagy teljesen si­ma pályagumikat. Az erő­viszonyok kiegyensúlyozott­sága mialtt azonban különö­sebb változás nem követke­zett- be a sorrendiben, így örömünkre Tóth János nyer­te ezt a futamot. A bajnok­ság sorsa valószínűleg a miskolci versenyen fog majd eldőlni augusztusban. Kalte- necker összesítésben följött géposztályában a második helyre. Rövid nyilatkozatok a ver­seny után. Szombat, Tóth János: ,,Ez van”. Vasárnap: „Ügy érzem, most együtt volt minden.” Kiss Dezső: „Janinak sok­kal jobb gumijai vannak vízre, ezért volt ez a nagy különbség.” Karg Ferenc, akinek ered­ményét megóvták: — Iga­zuk van — mármint az óvó versenyzőknek —, de autóz­tam egy jót. És ez a fontos.” Kaltenecker ugyanígy nyi­latkozott: „Örülök, hogy végre sikerült egy jó helyet •elcsípnem, de még messze van a Vége.” Eredmények: OE 2. futama: 1. Kiss De­zső (Bp. Volán SE). 2. Tóth János (Zamárdi Petőfi SE), 3. Cserkúti József (Külker. SC). OB 3. futama: 1. Tóth Já­nos, 2. Kiss Dezső, 3. Kesjár Csaba (Bp. Volán, Lada MTX). Az új pályacsúcs a hosszú pályán Walter Pedrazza ne­véhez fűződik 2 perc 47.74 másodperccel. Képünkön: Kaltenecker György 21 éves kaposvári versenyző. Dr. Kaponya István A sikerek kovácsai időszakban érződött, hogy nagyon nyomasztja a felelős­ség. Olajos: (32—6). Óriási lelkesedése, akaratereje a fő erénye, a beállós posztján képes a jobbik teljesítmény­re. Belényesi: (24—2). Ami­kor szükség volt rá, mindig becsülettel helytállt. Igazi csapatember. Nagy M.: (6). Ő is kevés tehetőséget kapott a bizonyításra,, de ha szóhoz jutott, igyekezett hasznos lenni. Zsadányi: (25—5). Ne­hezen illeszkedett a csapatba, finomkodó játékán - kellett változtatni. Tavasszal harco­sabb, s ezzel hasznosabb tett. Tieber: (36—12). Játékára és góljaira számított a csapat: s ő igyekezett, hogy újra NB I-es tegyen. Horváth I.: (36— 12). Lelkesedése, munkabírá­sa nagy hasznára vált a csa­patnak, iöntos gólokat lőtt. Jankovics: (33—7). Váltakozó játékot nyújtott, a szélen és a középpályán egyaránt a csapat hasznára volt Boda: (21—4). Kifejezetten egyéni játékos. Sorsdöntő gólokat tudott lőni, de ennél jobb összteljeisíitimlényiie is képes. Marozsán: (12—1). Tehetsé­ges játékos, csak rajta áll, meddig juthat el. Takács: (11). Sérülése miatt sokat ki­hagyott, ez befolyásolta játé­kát, tavasszal nem játszha­tott. Igazi csapatmunka — Ez az egyéni értékelés talán nem tüknöaá kellően si­kerünket — fűzte hozzá Sző­ke' Miklós. — Valójában/ a csapatmunka és nem az egyé­ni teljesítmények hozták meg az eredményt. Mindig voltak, akik kevesebbet nyújtottak, de szerencsére a csapat töb­bi tagja ellensúlyozni tudta ezt. Az a véleményem, hogy ez a törzsgánda képes az NB I-es helytállásra. Csupán né­hány poszton, kell erősíte­nünk olyanokkal1, akik azon­nal húzó emberekké válnak. A múlt hét végéig egyetlen labdarúgó sem jelentette be távozási szándékát. Ez is sok mindent elárul. Most az ün­neplés és a pihenés időszaká­ban azt kérjük a Bányász labdarúgóitól: ne feledjék, hogy a siker múlandó, az újabbakért naponta meg, kell küzdeniük. A somogyi labda­rúgó-barátok bíznak bennük. Nemcsak remélik, hanem hi­szik is, hogy valamennyien mindent megtesznek azért, hogy az első osztályú jegy ne csak egy évre szóljon/. Jutási Róbert Halfogóverseny A megyei halfogóversenyt a hét végén Balatonmárián, az övcsatornán rendezte meg — tizenhat csapat rész­vételével — a Mohosz So­mogy megyei Intéző Bizott­sága. A versenyzőket próbá­ra tevő küzdelemben az el­ső helyet a Siótok! (városi) Horgászegyesület versenyzői szerezték meg; a második a Kaposvári * Sporthorgász- egyesület, a harmadik a sió­foki DRW csapata. — A hét végén Eger har­madszor adoitt otthont a mozgáskorlátozottak két­évenként megrendezésre ke­rülő sportversenyének, az Agria-kiupának. A csaknem 300 résztvevő között magya­rok. osztrákok, bolgárok, ju- goszlávok és csehszlovákok szerepeltek az ülőröplalbdá- ban, a lövészetben és az úszásban.

Next

/
Thumbnails
Contents