Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
1985. június 17., hétfő Somogyi Néplap 3 Mit tehet a tanács? Az épülő családi és tár- sa&házak minősége, időállósága • nemcsak magánügy. Ezek az épületek részei a nemzeti vagyonnak. Mind- annyiunk érdeke, hogy kifogástalan állapotban készüljenek el. Dévényi Jánostól, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának csoportvezetőjétől kérdeztük: — Mit tehet az építési hatóság a minőségi hibák megelőzéséért? — A tanács szakigazgatási szervek 1984-ben flégy családi ház minőségi ellenőrzését végezték el, s egynek az építését leállították. Ez néhány ezreléke csak a somogyi építkezéseknek. A tanácsi szervek szúrópróbaszerű Vizsgálatot tartottak, pedig a városi és a városi jogú nagyközségek szakigazgatási szerveinek munkaköri kötelessége a szemrevételezéssel történő ellenőrzés. Ez persze nem érvényesül kellően az építkezések nagy száma és a helyi kollégák nem megfelelő fölkészültsége miatt. Szükségesnek tartanám e munka megerősítését, s ehhez az ÉMI segítségét is kértük. Ennek ellenére viszonylag pontos képünk van a magánerős építkezések hiányosságairól. Nemcsak az anyagók minőségével van baj. Az építőik — sok esetben gyakorlott mesterek — az építőipari szerkezetépítésnek sincsenek igazán a birtokában. Különösen a monolit betionkészítésnél és a vasalások elhelyezésénél van sok hiba. Ezek a hiányosságok rontják az épületek statikai állékonyságát. Különösen nagy bajnak tartom, ha az áthidaló elemeket fejjel lefelé helyezik el — sajnos erre sok példa van —, mert a gerenda ilyenkor törik. — Mit tehet a tanács? — Nem célunk a büntetés, de a tanácsnak jelenleg ez az egyetlen eszköze. Legcélszerűbb megoldásnak azt tartanám, hogy a magánépítő kérjen föl egy szakképzett felelős személyt. Még ha ezzel az építkezés többe is kerül, megéri. — Nem kellene felülvizsgálni az építőmesterek engedélyiét szakmai szempontból? — A megyében jelenleg 2240 kisiparosnak van engedélye. Ezeknek jelentős része azonban a felújítási munkákon dolgozik. A magánerős építéseknek mintegy 30—40 százalékát végzik ők, a többit kontárok, nagyvállalatoknál — ahol egészen más típusú munkát kívánnak — dolgozók hét végi műszakban. Se idejük, se igazi szakértelmük, s ezért is olyanok az elkészült családi házak, amilyenek. Iigazi megoldást az egész magánerős építkezés föltételeinek, hátterének átfogó szabályozása hozhatna. Ez az építtetőnek is elemi érdeke volna. Cs. T. Nincs a borítékban TÖBB A NYUGDllAS PLUSZ 390 MILLIÓ Két nagy változás következett be tavaly a társadalombiztosításban. 1984. január 1-jétől kötelezően bevonták az egész lakosságot a biztosításba. Ez tette szükségessé egyébként a társadalombiztosítás állami irányításának bevezetéséi is. A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság most megjelent tájékoztatója Somogy 1984. évi társadalombiztosítási munkájáról kitér arra: az irányítási rendszer korszerűsítése nem érintette hátrányosan a lakosságot, az ellátás folyamatos volt. A tavalyi változásokat jól jelzi, hogy a társadalombiztosítás somogyi kiadása 12 százalékkal növekedett az 1983. évihez képest. Ez a növekedés pedig több mint 390 millió forintra rúgott. Azért figyelemre méltó ez, mert a társadalombiztosítás szerves része szociálpolitikánknak. Érdekes összehasonlító adatokat találhatunk a tájékoztatóban. Például hogy a táppénzes napok számában, a táppénzesek napi átlagos létszámában — ez utóbbi 7040 volt — 1983-hoz viszonyítva csekély a növekedés. A táppénzesek arányszáma azonban változatlanul 5,8 százalék, s ez az országos átlagtól két tizeddel marad el. Sajnos, nem javult kielégítően a táppénzes fegyelem. Nagyon sok az orvosi utasításokat nem követő, a saját gyógyulását hátráltató beteg. Csökkent a táppénz megvonására irányuló javaslatok száma. Sok esetben a munkáltatók ezeket a javaslatokat egyébként sem veszik figyelembe. Pedig minden fillérrel takarékoskodni kell, tavaly ugyanis több mint 252 millió forintot fizettek ki a betegeknek. A táppénzesek napi átlagos létszáma és a táppénzesek aránya márciusban, áprilisban, novemberben, februárban a legmagasabb. A legalacsonyabb pedig augusztusban (!) volt. A családi pótlék tavaly- előtti és tavalyi emelésének együttes hatásaként tavaly csaknem 516 és fél millió forintot költöttek a gyerekekre. Csaknem 22 százalékkal többet, mint 1983-ban. Jó érzéssel írjuk le, hogy a pótlékban részesülő családok száma egy év alatt 8,4 százalékkal növekedett. Ez annak köszönhető, hogy az egygyermekes családok tavaly már egész évben kaptak pénzt a kicsi nevelésére. Jövedelempótlékban részesült 6060 gyermek, szociális támogatásban pedig 272 család. A társadalombiztosítás az előbbire 13,8 milliót, az utóbbira valamivel több mint félmillió forintot fizetett ki. Kevesebb gyermek születik, s emiatt évek óta csökken azoknak a száma, akik igénybe veszik a gyermek- gondozási segélyt. Míg 1980- ban 7480 volt a számuk, tavaly már csak 6070. Többségük egy gyermeket nevel, kettőt pedig mindössze 6,1 százalékuk. A társadalom- biztosítás csaknem 94 millió forintot fizetett ki nekik. Somogy az öregedő megyék sorába tartozik. Tavaly már 80 500-an kaptak nyugellátást. Hatalmas ösz- szeget tesz ki ez egy év alatt: 2 milliárd 667 millió forintot. Megyénkben a nyugdíjasok aránya 22,5 százalék, s ez 1,3 százalékkal haladja meg az országos arányt. 1983 óta ezeregyszázzal nőtt a nyugdíjasok száma. Tavaly összesen több mint három és fél milliárd forintot fordítottak társadalom- biztosításra. Amikor végelszámolást készítünk, még ha nincs is a borítókban, érdemes ezeket a forintokat is hozzátennni évi bevételünkhöz. Csak így kaphatunk pontos képet jövedelmünkről. A Tanép a talponmaradásért Hajrá kemény tél után A tavalyi évet is veszteséggel zárta a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, de a negatív mérleget jórészt „örökségként” kapta a cég jelenlegi vezető és munkásgárdája. Számítottak rá. Az idei célt — mértéktartón — éppen ezért úgy tűzték ki: az 1985-ös mérleg mór nem mutathat veszteséget. Ha nyereséget még nem is tudnak elkönyvelni, legalább azt el kell érniük, < hoigy az egyenleg nulla legyen, s a cég így talpon maradhat. A szakadék szélére sodródott vállalattól ez a nulla — hogy a divatos fordulattal éljek — nem lenne semmi. Makkos Gábor igazgató bízik benne, hogy tervük teljesül. Irodai beszélgetés helyett építkezésekre invi- tálLt. Miközben több készülő házban jártunk, így vázolta a vállalóit mostani helyzetét: — Még derűlátóbbak lennénk, ha enyhébb tél után kezdhettük volna az évet. De a több esztendeje magunkkal hurcolt kölöncök mellett néhány hónappal ezelőtt egy sor munkát le kellett állítanunk a nagy hideg mliatt. így sem ijedtünk meg a saját árnyékunktól. Elég sok munkánk van, a vállalat hosszas küszködés után „ellentámadásba" lendült. Igyekszünk valóban versenyképesek lenni a piacon a már megkezdett munkáinkat gyorsan és jól akarjuk elvégezni. Igazolni látszottak az igazgató szavait az építkezések. A- válságos időszakban — amikor még a vállalat felszámolása is napirenden volt — az illetékes fórumokon; több tanépes építkezésen bizony csak amolyan tedd ide, tedd oda alldbimun- kát láthatott a nézelődő. Londoni tapasztalatcsere A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) és a brit mérnökszervezetek közötti kapcsolatfelvételről tárgyalt Londonban az MTESZ dr. Tóth János főtitkár vezette küldöttsége. Lord Cal- decote-dal, a Brit Mérnök- szervezet elnökével, valamint a Brit Mérnöki Tanács vezetőivel megállapodtak szakemberek, kiadványok és tudományos publikációk cseréjében, az egymás rendezvényein való részvételben. Az MTESZ vezétŐi és brit partnereik leszögezték: elősegítik hazájuk tudományos egyesületeinek közvetlen kapcsolatfelvételét. A magyar küldöttség tanulmányozta a partner mérnökszervezetek munkáját is. Miért kell? Mire fordítják? A BOGLÁRI KOMBINÁT ÉS A LAKOSSÁGI KÖTVÉNY — Az elmúlt évebben 70 millió forint forgóa-laphiltelt vettünk föl, de a termelés bővülésié még toválbbi íorgó- alaipemelést indokolt. Ezért indíitoftltuik lalkasságiikötvény- kitoocsátási akciónkat a Ma- gytar Nemzeti Bankkal, ennek az akciónak az MNB Somogy megyei Igazgatósága a szervezője... A Balatonlboglári Mező- gazdasági Kombinát vezér- igazgatója, Mészáros Győző a közelmúltban a kiváló vállalat cím átadása alkalmából rendezett^ ünnepségen így indokolta tömören a lakossági kötvények kibocsátásáról szóló elhatározásit. Azóta országosan is ismertté vált a vásárlási lehetőség: a tévé, az úságók és a szórólapok hírül adták a kötvény- kibocsátási akciót. A kombinátról országszerte sokat tudnak az emberék, hiszen szőlészeti és borászati termékei ott vannak a fogyasztók előtt, ezenkívül most már mind többen megismerkednek a bogiáriak termelési, üzemszervezési, kutatási módszereivel és eredményeivel is. Magyarán: ország-világ előtt nyilvánvaló. hogy anyagi befektetésnél is megbízható partner a k omb iná't, mert ha ez nem így lenne, aligha találna társakra — például — számos külföldi cégben, hazai forgalmazó vagy exportot le- bonyölító vállalatiban a különféle fejlesztési célok megvalósításához. A kombinát termelési eredményei, az éveik során kialakított struktúrája, anyagi ereje és megalapozott fejlesztési célja megfelelő biztosíték, hogy a lakossági kölcsön jó helyre kerül, illetve a kölcsönt nyújtóknak megéri a befektetés. Nagy Sándor, a kombinát közgazdasági igazgatója mondta a június 6-tól az MNB fiókjaiban vásárolható kötvényekről: — A forgóalap .feltöltését, közelebbiről a borászati termékek hiányzó forgóalapfedezetének megteremtését szolgálja az akció. Saját forrás hiányában 50 millió forint értékű lakossági kötvényt adtunk ki. A kötvények értékét, évi tizenegy százalékos kamattal, hé,t év alatt fizetjük vissza. A kombinát múlt évi gazdálkodása sorén 100 millió forintos eredményt ért ed, de már azt megelőzően is sikerek jelezték, hogy jó úton jár: 1982 és 1984 között 805 millió forint értékű álló-, illetve 530 milliós • forgóeszközzel évi 91 milliós eredményre tett szert a nagyüzem, s ez az eredmény két és félszerte több az előző három évinél. Ezen az úton kívánnak továbbhaladni, egyebek mellett a forgóalap emelésével, amelyhez — a saját forrás kiegészítésére — most lakosságikölcsön-kíbo- csátási akciót indítottak. H. F. Most viszont növekednek a házak mindenütt serénykedő emberek sokasága látható. S nemcsak akkor, amikor az igazgató föltűnik a láthatáron; „inkognitóban” is jártam tobbhelyütt akkor sem lazsáltak az emberek. A színészgarzon Univáz szerkezete elkészült. A Csi- ky Gergely színházra néző épületben már a közfalak emelkednek, nemsokára a belső szerelést is el lehet kezdeni. Miközben a létrákon másztunk, az igazgatót többen is megállították, többnyire ugyanazzal a kérdéssel: tőségek, brigádok, a gazdálkodás tőlük is függ. A következő lépésként tudatosítanunk kell, hogy az ajánlattól a kivitelezésig a vállalat kisebb egységeinek jól szervezett együttműködésére van szükség. Ez nem oldható meg egy utasítással. A vállalatnál első lépésként a korábbi, területi tagoltságé építésvezetőségek helyett új, eredményközpontú részegységeket hoztak létre. Ám a szervezés qn- magában mit sem ér. Az első kérdés manapság az építőipariban: van-e munka? Felső képünkön: posta és üzletközpont Földváron. Alul: a kaposvári színészgarzon — Miért kevesebb a pénz, mint amennyire számítottunk? A válasz mindig hasonló volt; amiért megdolgoztak azt meg is kapják ... Ilyen egyszerűen persze nem ért véget a beszélgetés, de többnyire közös megegyezéssel zárult. Nem messze a színháztól egy térrel odébb a Fogtechnikai Vállalat épületében már zöld csempe van a falakon, kőlapok borítják a folyosókat. Nem lepte meg az igazgatói „szemle” az ott dolgozókat. Ám az egyik eldugott szögletben nem éppen a munkára összpontosító háromtagú kis csapat álldogált. Szatyrukból hamarosan sört varázsolt elő a kérdő tekintet. Nem is tagadták, mire készültek, de kénytelen-kelletlen elhalasztották a munkaidő utánra. Makkos Gábor erről csak annyit mondott: — Majd, ha a Tanép né- hányezer forint nyereségrészesedést fizet, akkor ilyennel sem fogunk találkozni. — összefügg-e a sör és a gazdálkodás? — Feltétlenül. Egyik gondunk, hogy még ma sem érzik igazán az építésveze— Van. Több, nyereséggel kecsegtető is. A kaposvári építkezéseken kívül befejeztük a balatonboglári postát és nemsokára átadjuk a siófoki autóbuszpályaudvart. Jól halad a másik balatonparti nagy munkánk: a földvári Vörös Lobogó üdülő átépítése. — Lassacskán élénkül az építési kedv — mondja az igazgató. — Mi is igyekszünk megváltozni. De rengeteg még a gond, a tennivaló. És nem elsősorban a dologi teendőnk sok. Megbízás, anyag, gép, ember van, ... Csakhogy a fejekben lassúbb a változás mint vártuk, A válság sokkja után valóban nehéz lesz újra fölgyorsítani minden tanépes vezető, és beosztott ember gondolkodását. De nem lehetetlen. S érdemes még azt is hozzátenni: az építési piacon kialakuló verseny nem kényezteti el a fölkapaszkodóban levő céget. Tehát külső segítség nélkül, önerőből igyekeznek gondjaikat megszüntetni a tané- pesek. Ez a tudat nem örömteli, rríégis erőt adhat az embereknek. L. P.
