Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
6 Somogyi Néplap 1985. június 15., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE „A teljes életet akarják” Csillag a zászlóhoz Az igazgatóhelyettes, Zá- borszki András úgy mondja, valamikor 1750 körül építették iskolájukat. Persze nem a diákoknak készítették a faragásokat, stukkókat, hatalmas termeket. Kastélynak szánták. Csak a felszabadulás és az államosítások Után költözhettek be a pedagógusuk és a gyerekek. — Az igazi persze az lenne, ha új iskolát kapnánk. Akkor talán végre lehetne igazi csapatotthonunk is, ahova beengedhetnénk a gyerekeket. A mostani a pincében vizes, dohos. Egészségtelen ott lenni. Tímár Lajosné csapatvezető-helyettes a legszívesebben lebeszélne bennünket, hogy belépjünk a csapatotthon ajtaján. Pedig nincs miért szégyenkezniük. A terem még így is kellemes emlékeket ébreszt föl a gyerekekben. Perlényi Krisztina, a csapat úttörőtanács titkára idézi az elmúlt nyolc év élményeit, a kirándulásokait, versenyeket és vetélkedőiket. Ő most, akárcsak Erőss Orsolya, vagy Molnár Bernadett, illetve Illés József Gábor búcsúzik a csapattanácstól és az iskolától. Nyolcadikosok, középiskolába tartanak. Egyiikük idegenvezetőnek, a másik gyermekorvosnak, a harmadik elektromérnöknek készül. Ám maradnak követőik, akik tovább viszik a munkát, amit még 1948 körül kezdtek el az első iharos- bér ényi úttörők. A csapat- vezető Ambrus Zoltán harminc éve pedagógus, s 28 éve úttörővezető. Sajnos, nem találkozhattunk, hiszen Csillebércen vezet tábort, mint minden évben. Kollégáitól tudom, hogy megszállottan végzi munkáját. Ezért is van az, hogy csapatuk többször kapott különféle elismeréseket. Az idén harmadszor nyerték el a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját. Az ezt jelképező csillag fölkerülhetett a zászlórúdra. — Nagy munka van a kitüntetés mögött — érvel az igazgatóhelyettes. — A negyvenedik évfordulóra készülve társadalmi munkákat szerveztünk a gyerekekkel. Túrákat hirdettünk, s bevezettük a családi napokat, amikor egy-egy szülőt látogatnak meg a diákok. Nagyon jó kapcsolatunk van a Monimpex Mérleg brigádjaKismamák a szalag mellett A Kaposvári Ruhagyár dolgozóinak többsége nő. Jelenleg 206-an vannak gyesen, s 64-en veszik közülük igényibe a gyedet. A szülés után visszatérők a kismamaszalagnál dolgoznak, amely már tíz éve üzemel. Schiszler Gézáné férfiszabó, s kétgyermekes családanya. E hónap 6-án jött vissza a gyesről. — A ruhagyárban voltam ipari tanuló, 1976-ban végeztem. Egy évig dolgoztam, miikor megszületett a kislányom, Noémi, ő most nyolcéves. Édesanyámék nagyon sokat segítettek, gondozták, vigyázták a kislányt, s így csupán egy évig maradtam otthon, utána ismét munkába álltam. Noémit követte az újabb gyerek, Ádám. Édesanyám közben bedolgozó munkát vállalt, így nekem kellett most már megoldanom a feladatokat. A detés, vacsora — és tizenegy óra jócskán elmúlik, mire ágyba kerülök. Így érzem azonban teljesnek az életem. Kovács Margit két fiú és egy leány édesanyja. Tóth Norbert tizenkettő, Tóth Péter tizenegy éves, Ivók Rita négy műit. Két gyermekkel vált el, s a fiúk vele maradtak. — 1967 augusztus negyediké óta dolgozom a gyárban. Ez első és egyetlen munkahelyem. A három gyerekkel összesen négy évig voltam otthon. Későn lépett, sajnos, életbe számomra a gyed. Darabbérben dolgozom, így a szülések után sem változott meg a munkám, mert ha jól akarok keresni, akkor produkálni kell. A lányomat éppen ma vittem orvoshoz, hogy ne legyen nagyobb baja. így egy órát hiányoztam és nem egy hetet. Kisebbik fiam a Petőfi iskolába jár, negyedikes. Norbert a gyakorlóban hatodikos. Rita még óvodás. A kismamaszalagnál nem műszakokban dolgozunk, ami a szabadidő miatt nem jó, de a gyerekek miatt feltétlenül szükség van rá. Három gyerekem van, s nekem ez így természetes. B. Zs. val. És segít bennünket a termelőszövetkezet és persze a Medicor itteni gyára is. Perlényi Krisztina az iskola aulájában két fényképet mutat. A határőrség két hősi halottjának, Seres Karolának és Éliás András határőr alhadnagynak a képét. Kegyelettel őrzik emléküket. Seres Károly édesapjának ezt meg is írták, s ő elküldte a fia életrajzát. Hogy honnan a határőr kapcsolat? Iharostoerényhez közel van Nagykanizsa. Ha környezetórát akarnak tartani városról, hát oda mennek. Így találkoztak a határőrökkel is. Van egy jónevű határőr úttörőgárda szakaszuk. Mesélik, volt egy olyan diákjuk, aki a határőr pályát választotta élethivatásul. A vaskos csapatkrónikából előkerül egy másik fénykép is, Kálmán Istváné, aki 1956 őszén a budapesti pártház védelmében esett el. Itt született Iharosberényben és itt temették el. Sírját az úttörők gondozzák, s születésének évfordulóján ők szintén elhelyezik az emlékezés virágait. Még néhány nap és véget ér a tanév. Az iharosberé- nyi diákok közül sokan táborba mennek, hogy élvezhessék a szünidő lehetőségeit, s hogy újabb és újabb élményeket gyűjtsenek a következő tanév őrsi foglalkozásaira, hisz a harmadszor elnyert zászló továbbra is kötelez. Nagy Jenő A fehér lepedőfüggöny mögül apró, püfölő hangok hallatszottak és néhány halk fájdalmas nyögés. Azután beszélgetés kezdődött betegségekről, a kertművelésről, a családról. Végül föllebbent a függöny, s a beteg hálálkodva távozott. A magas, fehér nadrágos fiatalember már szólította is a következőt. Az előtérben — vagy ahogy a betegek nevezik, a szenvedések folyosóján — még vagy húszán várakoztak a megkönnyebbülést adó maszázsra. Órák múltán sem fogytak a betegek, a fiatal gyógymasszőr azonban toivábbra is kedves közvetlenséggel végezte a dolgát, pillanatok alatt oldva fájdalmat és a várakozás felgyülemlett feszültségét. Nyoma sem volt itt a rendelőkben, hivatalokban vagy üzletekben nemegyszer tapasztalható fásult gépiességnek. — Nem bánom, ha sok g beteg. Ilyenkor valahogy hasznosabbnak érzem magam. Nincs nagyobb örömöm, mint miikor néhány kezelés után hálásan újságolják a javulást. Számomra a munkám különösen fontos. Volt ugyanis az életemben olyan időszak, mikor attól kellett félnem, soha nem tudok majd hasznos munkát végezni. Azután, mint annyiszor, a pályaválasztásban is a Vakok Szövetsége segített... Zsebi Károly 26 éves. Négy éve dolgozik gyógy- masszőrként a kaposvári kórház Il-es számú fizióte- rápiás rendelőjében. — A látók számára sok olyan élmény, öröm és lehetőség magától értetődő, amiért egy vak embernek erőfeszítéseket kell tennie. Akiinek a látása rossz, tudatosan törekszik arra, hogy más adottságait fejlessze, hogy valamiképp ellensúlyozza hátrányát. Az idősebbek beletörőibbek, a fiatalok azonban a teljes életet akarják. I Látók és vakok között nemritkán láthatatlan falak emelkednek, melyeket a látók szánalomból fakadó gátlásaikból, a vakok túlérzékenységükből emelnek. Zsebi Károly nem akar tudomást venni ezekről a falakról. — Szüleim és testvéreim is látók, barátaim között pedig egyaránt vannak látóik és vakok. Én afféle határeset vagyok, a szövetségben vak tagként tartanak nyilFontos VÁLÁS A SZOVJETUNIÓBAN fiúval három évig maradtam otthon, s nemrég jöttem vissza. Szeretem a munkahelyemet, s ebben nagy szerepe van munkatársaimnak. Elég gyorsan sikerült újra beilleszkednem. Az elmúlt időben a gyár átállít a félautomata gépekre, így először nekem is az új munkát kellett megtanulnom. — Miért jó a kismamaszalagnál dolgozni? — Többen ismerjük egymást, s ami összeköt bennünket az a közö6 téma, a gyerekeink. Mi, gyakorló kismamák és anyák a szünetekben adunk tanácsokat egymásnak a gyermeknevelésről. A szalagvezetőnk, Rózsa Ferencné szintén nagyon kedves hozzánk. — Megnőttek a gondok a két gyerekkel? — Nehezebb mint volt, annyi bizonyos. Most építkeztünk Hetesen, nemsokára költözünk a négyszobás családi házunkba. A kisma- maszalagnál fél nyolctól négyig dolgozunk. Reggel haltkor kelek. Anyu segítségére szükség van a gyerekeknél. Takarítás, mosás, főzés, Noémivel tanulni, fürFontos a megértés Mintegy hárommillió házasságot kötnek a Szovjetunióban. A szociológusok kimutatták: a mai fiatalok elsősorban a szerelmet, a kölcsönös érdeklődési kört, a nézetazonosságot tekintik a legfontosabbaknak két emlber kapcsolatában. A statisztikai adatok szerint évente 900—950 ezer házasságot bontanak fel az országban, vagyis minden harmadik új házasságra egy válás jut. Ezeket a számokat kommentálta az APN tudósítójának kérésére Kari Bazdirjev, az ismert szovjet szociológus. — A statisztika az első pillantásra nem vigasztaló. Am egyáltalán nem jelenti azt, hogy válságban volna a család intézménye. Tény, hogy a lakosság majdnem 98 százaléka él házassági kötelékben, vagyis ez azt jelenti, hogy az emberek, csekély kivételtől eltekintve, a házasságot részesítik előnyben. Az országban 70 millió házaspár él, tehát a válások száma évente mindössze a másfél százalékot teszi ki. Ilyen szempontból a legveszélyeztetettebbek a fiatal házasok: egyharmaduk a házasságkötés első évében elválik, míg a másik harmad a frigyrelépés 1—5 esztendejében. — Hogyan kezdik az életüket a fiatalok? „A kunyhóban is lehet boldogság” — tartja egy orosz mondás. Világos azonban, hogy az induláshoz szükséges föltételek, a munkaviszony, a lakás meghatározó. Persze az volna a csodálatos, ha a fiatal házasoknak az esküvő után azonnal átnyújtanák a lakás kulcsát is. Eltekintve attól, hogy a Szovjetunióban igen nagy méretű a lakásépítés, ilyen lehetőség még nincs. Ezért a kormány olyan határozatot fogadott el, mely szerint a fiatal házasokat egy sor kedvezmény illeti meg a lakáskiutalásnál. Aki pedig saját házat, illetve szövetkezeti lakást akar, az jelentős állami támogatást kap. A szociológiai kutatások adatai szerint az anyagi föltételek nem elsődlegesek a családi boldogság szempontjából. Lettországban például, ahol a válások száma a legmagasabbak közé tartozik, a férfiak 9,7, a nők 4,6 százaléka vallotta, hogy a válása anyagi nehézségek a lakáskörülmények miatt következett be. Üzbegisztánban (ahol a legkisebb a válások száma) ilyen motívumokat általában nem említettek a megkérdezettek. A válások rendszerint a következő okok miatt jönnek létre: különböző világnézet, nem egyező életfelfogás, életvitel, a férfi elsődleges szerepe a házasságban, egymás meg nem értése, a házastársi munkától való elzárkózás stb. Ezek okoznak 100 válásból 70-et. A Szovjetunióban a fiatal nők képzettebbek a velük egykorú férfiaknál. A korszerű család költségvetése, vagyis a házastársak hozzájárulása a büdzséhez azonos mértékű a férfi és a nő között. Száz házaspárt véve alapul az esetek több mint a felénél a nők viszik haza a nagyobb összeget, illetve a férjükkel azonos jövedelmet. Ez azit jelenti, hogy a család tagjai anyagilag függetlenek. Növekszik a házastársak között a lelki élet igénye. Sok férfi és nő nein csak kívánságként beszél erről, hanem szükséges föltételének tartja. Ilymódon átalakulóban van a családot összetartó föltételrendszer. A gazdasági-lélektani közösséget a lélektani-gazdasági közösség váltja fel, vagyis a lelki tényezők kerülnek előtérbe. A család az állam védelme alatt áll — olvashatjuk a Szovjetunió Alkotmányéban. Mit vár a család az új körülmények között a társadalomtól? Az a vélemény, hogy a segítségnek egyetemesnék kell lennie, összefüggésben a demográfiai politikával, a lakáshelyzet javításával, a gyermekek egészséges felnevelésének anyagi elősegítésével, vagyis minden eszközzel, amelyek a családi kötelékek megerősítését szolgálják. Ma már az ország valaván, egyik szememmel azonban gyengén látok. Nem szégyellem a vakságot, ugyanakkor nem tudok beletörődni, hogy lemondjak a látás szépségeiről. A munkáimat italán azért is szeretem, mert itt el tudom titkolni hátrányomat, s nem kell tartanom a sajnálattól. Életem nagyobb részét vakok közt éltem le: a vakok iskolájába jártam, majd a gyógymasszőr-tanfolyamon ugyancsak sorstársak közt voltam. A vakok többsége — az előítéletekkel szemben —, derűs, mindennek őszintén örülni tudó ember. A gimnáziumot levelező úton végeztem el. Akkoriban egyre jobban nyomasztott a magányosság, s féltem a jövőtől. Csakazértis olyan szenvedélyeknek próbáltam hódolni, amelyek a látók kiváltságai. Érdekelt például a csillagászat, pedig soha nem láttam egyetlen csillagot sem ... Végül is a munka hozott megoldást. Ez nem csupán a gátlásaimat oldotta fel, ennek révén szereztem új barátokat is. Most olyan látó barátaim is vannak, akikkel már arról is nyíltan merek beszélni, hogy például a rossz látásom milyen hátrányt jelent számomra a társkeresésben, a családalapításiban. Zsebi Károly közösségi ember, segítőkész és fogékony mások gondja iránt. Egyszerűen csak azért, mert pontosan tudja e tulajdonságok értékét. Aktívan dolgozik a vakok és gyengén- látók megyei szervezetében, ez a társadalmi munka azonban számára inkább öröm, semmint áldozat. E tevékenység elismeréseként választották a szövetség elnökségének tagjává, s ezért kapta a jutalomutazást is, melynek során — egy látó kollégája kíséretében — egy hónapot tölthet az NSZK- ban. — Néha arról ábrándozom, hogy alakult volna az életem e nélkül a szembetegség nélkül. Arról, amit nem érhetek el. Azután játszani kezdek a hegedűmön és elfelejtem az egészet. Reggel mindig sietek a kórházba, ahol várnak a betegek. Gyakran érzem úgy, hogy a kezelés közben nem csak a fájdalom enyhül. Az emberek a gondokat is szívesen kibeszélik magukból. Tudom ez nagyon jó dolog. Bíró Ferenc mennyi iskolájába bevezették a tanulók családi életre való felkészítését. A felső tagozatos fiatalokat megtanítják a személyi hygiéne szabályaira, a nemi felvilágosítás éppúgy szerepel ezeken az órákon, mint a családi élet etikája és pszichológiája. A nem várt, előre nem látható nehézségek leküzdésében sokat segít a fiataloknak a pszichológiai tanácsadó szolgálat, a fiatal házasok klubja. Még sokat kell tenni annak érdekében, hogy a lelki tényezők kerüljenek előtérbe és általánossá váljanak a szovjet családban. — Érvényes recept mindeddig nincs arra, hogyan lehet a család boldog — mondja Alekszej Bodalev akadémikus, a pszichológiai tanácsadó központok vezetője —. A pszichológusoknak az a dolga, hogy megtanítsák a házastársakat a diagnózis és a gyógymódok felismerésére, ha konfliktusok támadnak a családban. Ma már eredményekről is beszélhetünk. A lendngrádi házassági és tanácsadó szolgálat munkája nyomán minden harmadik válni készülő család eláll eredeti szándékától.
