Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-14 / 138. szám

1985. június 14., péntek Somogyi Néplap 5 150 éve született Emlékezés Nyikolaj Rubinsteinre A mosztovai Csajkovszkij konzervatórium íalán em­léktábla látható egy férfi­fej reliefjével. A portré Nyikolaj Grigorjevics Ru­binsteint ábrázolja, a híres zenei intézmény megalapító­ját. Muzsikusok, diákok, ze­nerajongók most abból az al­kalomból emlékezhetnek reá, hogy 150 évvel ezelőtt szü­letett. Koráinak egyik leg­kiválóbb zongoraművésze és tanára volt. Édesapja kereskedéssel foglalkozott előbb a Ibessz- arábiái Volivotinec faluiban, aztán Moszkvába költöztek, ahol irongyárat alapított. A Sziléziából származó Kale- rija Christophorosnával kö­tött házasságból öt gyermek született. Egy lány és négy fiú. Köztük kettőnek, Anion­nak és Nyikolajnak zenei tehetségét zongorázni tudó édesanyjuk korán felfedezte. Nyikolaj már négyéves korá­ban kezdte a zenélést. Az irongyár azonban tönkre­ment. A tót Rubinstein fiút anyja elvitte bemutatni Chopinnek. Ő azt ajánlotta, hogy mindkettőt taníttassa igazi professzorral. Bemutat­kozásuk nagyon tetszett a zeneszerzőnek, de figyel­meztetett arra, hogy a gyer­mekkor hamar elmúlik, fel­nőttek számára pedig nem elég ez a tudás, Rubinstein- né ezután felkereste Meyér­őéért, sőt Felix Mendels- sohn-Bartholdyt is. Mindket­ten hasonló 'tanácsokkal lát­ták el. Az 1829-toen született Aniont és az 1835-ben világ­ra jött Nyikolaj t Kis Liszt­nek nevezték. Az édesanya az említett művészek tanácsára Villoing professzort választotta taní­tójuknak Párizsban. Taná­ruk kisvártatva felléptette a fiatalokat. Hangversenyükön jelen volt Liszt Ferenc is. Míg Anton nemzetközileg elismert előadóművésszé és zeneszerzővé fejlődött, a ha­sonló tehetséggel zongorázó Nyikolaj inkább a tanítást vállalta. 1865-iben benyújtott az illetékes hivatalnak egy tervezetet a Moszkvában lé­tesítendő zenekonzervató­riumról. Egy évvel később javaslata megvalósult, és Nyikolaj Rúbinstein átvehet­te az igazgatói állást. Remek pedagógusnak bizonyult. Ta­nítványai közül olyan zse­niális zongoraművészek ke­rültök ki, mint Tanajev, vagy a századforduló ragyo­gó tehetségű Emil Sauerje, a budapesti közönségnek is egyik kedvence. önéletírásában az utóbbi igen rokonszenves hangon méltatja Nyikolaj Grigerje- vics Rubinsteint, aki őt fia­talon Moszkvában beavatta a zongorázás rejtelmeibe. Nyikolaj Rubinstein negy­venhét évet élt, Párizsiban hunyt el. K. K. KÖNYVESPOLC Igaza volt annak a magyar írónak, aki azt állította, hogy a kortárs irodalommal úgy vagyunk, mint kutya az esővízzel. Tudniillik szeret­nénk magunkról minél előbb lerázni. Másként gondolko­dik viszont a figyelmes ki­adó, ' hiszen nem múlik el könyvhét a hagyományos antológiák megjelenése nél­kül. A Szép versek, a Rival­da és az bőszemmel mellett a Körkép arra hivatott, hogy az előző év megjelent prózai alkotásaiból olvasmá­nyos kötetet állítson össze. Érdekes feladat lenne visz- szamenőleg átlapozni, mond­juk az elmúlt tíz év Körké­peit, hogy ez a nemes fel­adat mikor teljesült. így emlékezetbe idézve a ter­mést, inkább büntetésnek, mint igazi irodalmi élmény­nek látszik a feladat. En­nek okát kutatva aligmond­fogadják előítéletekkel, sőt már-már visizcullygássaJl a kortáns szerzők alkotásait, s ahhoz, hoigy ez az ellené"- zés a gyermekekben' ne te­rebélyesedjék el, nagy szük­ség van a zenetanár .tuda­tosságára. A ma délutáni, illetve esti három hangverseny és a szombati gálakoncert pedig elsősorban a felnőttek „szók- tatására” ad remek alkalmat Parikas Ferenc, Mihálv András, Sugár Rezső. Ránki György, Kosa György, Hi­das Frigyes, Sárai TiDor szerzeményeivel — de ter­mészetesen a népszerű klasz- szikusok sem maradnak ki a repertoárból. L. A. Á Körkép kórképe hatunk mást, mint ami évenként megjelenik a kö­tetről szóló recenziókban, kritikákban. Hogy húszegy­néhány jó író egy-egy no­vellája még nem okvetlenül kötet, s hogy nagyok a szín- vonalbeli, a stílusbeli kü­lönbségek, sok író méltatlan arra, hogy bekerüljön a kö­tetbe; mások neveket sorol­nak, akik leggyengébb írá­saikkal is jóval a közölt no­vellák színvonala fölött tel­jesítenek. Csokorba gyűjtve a hibá­kat, legjelentősebbnek az látszik, hogy a Körkép már megjelent írásokat tartal­maz. Ráadásul, hiszen a legfrissebb prózából válogat á szerkesztő, Kardos György, itt olyan írásokat láthatunk viszont, amelyeket néhány hónapja olvastunk csak. Így adódik az a fonák helyzet, hogy például Esterházy Pé­ter új regénye részletét a múlt évben először folyó­iratban, aztán megjelent kö­tetében olvastuk. Bár­mennyire is nagyszerű írás, valahogy úgy van vele az olvasó, hogy amikor újra fölfedezi a Körképben, már nem olvassa el. Ha mégis, akkor az olvasóban van a hiba, s meg is érdemli, hogy háromhónaponként átolvas­tassák vele ugyanazt az irodalmat. Közben persze a világ halad, új novellák szü­letnek, de prről beszámolni későbbi Körképek feladata lesz'. Eldönthetetlen tehát, hogy kinek szól a harmincöt mai magyar elbeszélés. Az iro­dalmat kedvelők ugyanis, ha akarnák, sem tudnák el­kerülni, hogy egy év vala­mirevaló novelláit ne olvas­sák. Bár hisszük, hogy na­Arcok villanófényben Már a szerda este rende­zett első hangversenyen is több kiemelkedő produkció­val rukkoltak ki a zeneta­nárok nyoiloadik országos kamarazenei találkozójának résztvevőd a kaposvári ze­neiskola nagytermében. A legellenlbmondásosabban két­ségtelenül Soproni József három rövid szerzeményét és Kocsár Miikiás: Repliche című kompozícióját fogadta a közönség a különleges hangzás és a ritmikai fur­csaságok miatt. Érthető, hogy a budapesti hatodik kerületi zenetanoda két ta­nárnője, aiki a darabokat előadta, azonnal az érdeklő­dés fókuszába került. Egyikük: Szakály Ágnes, hazánknak — Fábián Már­ta mellett — legismertebb cimbalomművésze. Erede­tileg zongoristának készült, a cimbalmot később neves rokona, Tarjáni Tóth Ida ösztönzésére választotta, s népszerűsítette később, már érett művésziként hangver­senyeken, színházi produk­ciókban és rádiófelvételek­kel Berliniben és Augsburg- ban, Kölnben, Londonban, Oslóban és más európai nagyvárosokban. Közremű­ködött Kodály Háry János- szvitjének bemutatóján a Mexikóvárosban 1982-bem, Fernando Lozano vezényle­tével. — Milyennek látja a cim­balom népszerűségét kül­földen — és idehaza? — Külföldön egyre nép­szerűbb ez a hangszer, a hazai állapotokkal azonban nem lehetünk elégedettek. Az alapfokú zeneiskolák kö­zül csupán Budapesten, va­lamint Debrecenben, Szege­den, Székesfehérváron, Du­naújvárosban, itt Kaposvá­ron és még egy-két intéz­ményben vezették be a cim- balomaktatást. A szakisko­lák (közül csak egyetlenegy­ben a főiskolai tagozatokon pedig kivétel nélkül min­denütt mostohagyerekként kezelik. Tudok olyan főis­kolai tagozatról, ahol a hangszer a pincében poro­sodik, holott használatát többen is igényelnék. — Mi az idegenkedés oka? — Egyrészt a rettegés at­tól, ami — 'legalább látszat­ra — új,. Másrészt: be kell vallanunk őszintén, a hiva­tásos muzsikusok közül is sokan fanyalognak sznob módon, mert a cimbalom korábban kizárólag mint né­pi hangszer volt divatban. Ezért egyesek 'durvának, „parlaginak” tartják. — Mit tesznek kortárs ze­neszerzőink azért, hogy ez a régi népi instrumentum a műzenében is „polgárjogát” nyerjen? — Szerencsére nagyon so­kat. Jó néhány szép és ér­dekes művel „ajándékoztak meg” a sajnálatosan csekély számú cimbalmost Kurtág György, Durkó Zsolt, Kocsár Miklós, Soproni József, Láng István és Szokolay Sándor, a fiatalabb nemzedékből Vajda János és Selmeczli György — de ne soroljuk tovább: a lajstrom igen hosszú lenne. Mint pedagó­gusnak különleges öröm. hogy komponistáink a gyer­mekekre is gondolnak, tö­rekedve arra, hogy a kor­társ muzsika szokatlan hangzásvilágát, ritmikáját játékos módon csempésszék be a kicsinyek leikébe és ízlésvilágába. E „csempészés” metodiká­járól Szakály Ágnes kama- rapartnerét, Balogh Kata­lint faggattuk. Róla annyit: a modern irányzatok iránti vonzalma egykori szoilfézs- zenetörtónet- és zeneelmé­let-tanára, Földes Imre, va­lamint la fuvola kifejezési lehetőségeinek bővítésén hosszú ideje fáradozó kitű­nő művész, Matuz István ébresztette föl benne első­sorban, s 'tanárként is elkö­telezett híve ennek az ügy­nek. — A felnőttek gyakran A júniusi időjárás nem kényeztet el bennünket, a Balaton vize sem éri el a fürdőzésre alkalmas hőfo­kot. Aki most tölti szabad­ságát, mégis számos tartal­mas kikapcsolódási lehető­séget talál tavunk déli partvidékén. Siófokon a II. országos népi kismestersé­gek művészete pályázat anyagából készült kiállítás megtekintése után, ma este fél kilenckor a Pécsi Nem­zeti Színház Cirkuszherceg­nő című előadásában gyö­nyörködhet a közönség. A Siotour üdülőhelyi klubja vasárnap népművészeti ki­rakodóvásárt, a szántódpusz- tai idegenforgalmi és kultu­rális központ pedig szomba­ton és vasárnap kisállatte­nyésztési kiállítást és vásárt rendez. A balatonfenyvesi gyermekek holnap tíz óra­kor a Varjúdombi melegho­zók című bábelőadáson tap­solhatnak. A Balaton-parton kirán­dulóknak is több, értékes múzeum, kiállítás ígér kul­turális élményt. Balatonszár­szón a József Attila emlék­múzeum, Balatonszemesen a postamúzeum, Balaton- szentgyörgyön a Csillagvár. Fonyócfbn pedig a Szabó Ferenc emlékkiállítás várja az érdekődőket. Boglárlellén a Tóparti galériában Hor­váth János festőművész tár­lata, a Vörös és Kék Kápol­nában a veszprémi egyház- megyei múzeum anyagából rendezett kiállítás megtekin­tése is színfoltja lehet egy- egy borús délutánnak. Fő­ként gyerekes családoknak ígér kellemes szórakozást a szántódpusztai idegenfor­galmi és kulturális központ­ban nemrég nyílt, a Bala­ton élővilágát bemutató ak­várium meglátogatása. A marcali helyőrségi mű­velődési otthon szombaton Együtt a családdal címmel egésznapos kiránulást hir­det. A programban a mesz- tegnyői honismereti gyűjte­mény megtekintése, hor- gászverseny, lovasbemuta- tő, szalonnasütés és külön­böző sportjátékok szerepel­nek. A gyerekek vasárnap tíz órakor a Koldus és ki­rályfi című ifjúsági filmet láthatják a nagyteremben. Csurgón, a Csokonai Vitéz Mihály Művelődési Központ szombattól kétnapos jóga tá­borba hívja a jelentkezőket, A berzencei Zrínyi művelő­dési ház vasárnap esti Bú­csúi bál a Várdombon című rendezvényének közremű­ködője a Spirál együttes lesz. Ma öt órakor Schrammel Imre keramikusművész nyit­ja meg Hjördis Martinsson svéd kerámikusművósz ki­állítását; a Kaposvári Galé­riában, a Somogy megyei Múzeumiban pedig még meg­tekinthető Swierkiewicz Ró­bert festőművész tárlata. Képünkön Hjördis Martin- sson keramikusművész alko­tása. Huszonhat Unesco asszo­ciált gimnáziuma van ha­zánknak. Ezek közé tartozik már több mint másfél évti­zede a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium isi. A szervezet sokrétű munkája gyón sok jó írás születik, akkora bőséget azért még­sem remélhetünk, hogy ma­gas színvonalú megjelent írások említés nélkül felej- tődnek el. Ezek után már rosszindulatú megjegyzés­nek hat, hogy a sorozat jel­lege vonzza mégis a vásár­lókat, hiszen a Körkép egy­más mellé rakva esztétikus látvány, változatlanul ha­gyott formátumával. Nem mondható el ugyanez pél­dául az írőszemmelről. Esterházy Péter említi va­lamelyik írásában az ese­tet, hogy a csacsogó szom­szédasszony élhúzódó látoga­tását kiküszöbölendő egy Körképet nyomott a kezébe, s közölte, hogy a Magvető adja ki. Többet ő sem tehe­tett hozzá, és sajnos mi sem. Mindenesetre a jelek sze­rint jól ajándékozható a kö­tet. Természetesen ez sem lebecsülendő szempont. De talán mégsem elegendő. Varga István közé tartozik, hogy nyaran­ta ezekből az iskolákból egy-egy tanuló egyhetes nyelvi táborban vehet részt. Az Unesco erre az alkalom­ra két tanárt küld az anya­országból. Tavaly angol szótól volt hangos a tanév utáni gimnázium, most va­sárnap pedig franciát tanu­ló fiatalok jöttek Kaposvár­ra, hogy tovább fejlesszék szókincsüket, nyelvészeti is­mereteiket. Az egész héten át tartó tanfolyam sikerét olyan fel­készült szakemberek garan­tálják, miiint dr. Jean-Paul Pagliano, aki hat éve él Magyarországon, és a sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetemlektora. Ugyan­innen érkezett dr. Pálfy Miklós is, a francia tanszék vezetője. — Napi négy órában fog­lalkoznak tanóraszerűen a gyerekeik francia nyelvvel — mondja Sárkány Eszter a vendéglátó gimnázium fran­cia tanára. A tanóra értel­mezés Itt túl behatároló, hi­szen sokkal kötetlenebb és lazább szerkezetű egy foglal­kozás. Kisebbek a csoportok, hatokét tanulóval optimáli­san lehet dolgozni. Bepillantunk egy foglal­kozásra. Jean-Paul tanár úr éppen filmet vetít a fran­ciák nemzeti ünnepéről, július 14-ről. Utána a hal­lott szöveg feldolgozása kö­vetkezik. Szünetben a rnáslik cso­portból érkezik Dominique Carrier és Claire Colmet- Daáge. Francia egyetemisták, s először járnak hazánkban. Az első kérdés természetesen a bennszülötteket jellemző kíváncsiságé: milyennek ta­lálják országunkat? — Vasárnap , késő este ér­keztünk, azóta pedig olyan szoros a programunk, hogy nem láttunk annyit, ami alapján válaszolhatnánk —• mondja Dominique. — A miagyar fiatalok viszont — akikkel találkoztam — na­gyon megleptek. Ha összeha­sonlítom őket a hasonló ko­rú franciákkal, azt mondha­tom, a magyarok sokkal ér­deklődőbbek, nyitottabbák, jobban kíváncsiak a világ dolgai iránt. — Így volt ez a tavalyi angol tanfolyamon is — mondja Szörényi Jánosné, a Munkácsy gimnázium taná­ra, az iskola Unesco-szerve­zője. — Az Angliából érke­ző tanár itt akart maradni nálunk, annyira megtetszett a gyerekek áktivitása, szor­galma. Tervét csák családi Ügyei gátolták meg. Bár ídujuk, oktatásunk helyzete nem ennyire rózsás, és szép, a tanulók érdeklő­dése inkább hasonlít a kül­földi vendég által rajzolt francia képhez, mégis nagy öröm és megnyugvás látni a sok érdeklődő arcot. Jó esély van arra, hogy a tan­folyamon jelenlevő fiatalok már nem hagyják abba a nyelvtanulást. A világ tárul így ki ©lőttük, barátok, könyvek, új ismeretek birto­kosaivá válhatnak. V. I. HÉTVÉGI tájoló VIII. országos kamarazenei találkozó UNESCO nyelvtanfolyam Kaposváron EGY FRANCIA HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents