Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

1985. május 11., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Uj Kossufh-díjasaink A színpad HÁBORÚ ÉS BÉKE - GYEREKSZEMMEL Pályázat tanulóknak A történet úgy kezdődik., mint egy mese. Egyszer, úgy másfél évtizeddel ez­előtt, azok a bolgár kato­nák, aíkilk részt vettek Ma­gyarország felszabadításá­ban:, végigjárták a harcok útját. Egy magyar pedagó­gus, Szabó Gé zárié megis­merkedett velük. elbeszél­gettek a nehéz időikről A tanárnő azóta több iskolás nemzedéket felnevelt, s a bolgár felszabadítók emlé­két minden osztálya tovább­viszi. Gyakran utaznak Bul­gáriába vagy Kaposváron látják vendégül á veterá­nokat. Különösen jó a kapcsolat Geneso Dimitrovval, aki negyven éve Mohács, Vil­lány, Harkány, Pécs és Ka­posvár vonalán haladt elő­re a szliveni 11- számú had­osztály katonájaként. A bolgár veterán legutóbbi le­vele, amelyben emlékeit idézi és a béke őrzésere szólítja fel a mai kor gyér melkeit, épp felszabadulá­sunk negyvenedik évfordu­lójára érkezett meg a Kis­faludy utcai általános isko­la hatodik B osztályához. E levél kapcsán arról faggat­tuk a diákokat: mit jelent számukra ez a kapcsolat, hogyan képzelik el a hábo­rút, hogyan látják a béke jelentőségét. — Vannak a családotok­ban olyanok, akik még ta­núi voltak a háborúnak? Mesélnek róla? — Egyszer április negye­dikén szóba került — mond­ja az egyik kislány. — A nagymamám mesélte, hogy a harcok idején kimenekültek a városból. A romos házaik miatt nem lehetett menni . az utcán. — Nekem a nagypapám harcolt a háborúban, a kard­ja ki van akasztva a falra. Három ujját vesztette el a csatában. Azt mesélte, hogy rettenetes érzés volt, amikor a társai meghaltak körülöt­te. — Mit gondoltok, aki nem harcolt, a nőknek, a gyere­keknek milyen lehetett az életük? — Hát, nem dobálták el a kenyeret, hanem beosztot­ták. A gyerekek elég véko­nyak voltak .. . Nem lehe­tett tanulni, és sokan árván maradtak. Ez a legrosszabb benne. — Ha most személyesen találkoznátok Geneso Di­mitrovval, mit kérdeznétek meg tőle? — Én azt, hogy hogyan élt gyerekként a háború előtt? Mi a különbség az akkori és a mostani társa­dalom között? — Arra vagyok kíváncsi, mit érezhetett, amikor kö­zölték velük, hogy győztek? — Én azt kérdezném tőle — mondja egy kislány —, hogy milyen életkörülmé­nyek között voltak á hábo­rú alatt a kisebb gyerekek? — Engem az érdekel — igy egy fiú —, nem féltek-e, amikor harcba vetették őket? Legtöbben arra lennének kíváncsiak, mit érzett a hazatérő katona családja, látva, hogy életben maradt, s hogy mit éreztek azoik, akiknek valakije elesett a fronton. — Szerintetek kinek volt rosszabb: aki harcolt vagy az otthoniaknak, Bulgáriá­ban? — Ott már akikor meg­kezdődtek az újjáépítések, de itt még zúgtak a bom­bák. Gondolom, otthon a laktanyákban volt után­pótlás, amely megkezdhette a helyreállítást — véleke­dik az egyik fiú. — Az otthoniak,niak is rossz lehetett, mert ott már béke volt, de ők még izgulhattak, hogy vajon a hozzátartozójuk túléli-e. — Mit gondoltok, a bácsi miért keresi még ennyi év után is a kapcsolatot? — Mert ő átélte a hábo­rút, és figyelmeztetni akar miniket, hogy őrizzük a bé­két. — Mit jelent az, hogy bé­ke van? — Építeni lehet a hazát, mert a háborúban arra nincs idő. Mindenki dolgoz­hat, tanulhat. Biztonságban élünk. Békében nem retteg­nék az emberek. — Miért indít egy ország háborút? — Azért;, hogy féljenek tőle, hogy nagyobb legyen a hatalma. Meg. azért, hogy vihesse mindenhova az áruit. Pedig az atombombát tudo­mányos célra is fel lehetne használni. Nem erre kelle­ne ezt a sok pénzt költeni, amikor Etiópiában éheznek a gyerekek. — Meg arra is gondolhat­nia, hogy az neki is rossz, ha háborút indít. Ameriká­ban most már több fegyver van a kelleténél, azért, hogy megfélemlítse az embereket. — Egy mai gyerek hogyan őrizheti a békét? — Azzal, ha nem veszek­szünk!, és ha tanulunk, hi­szen végül is mi leszünk a jövő nemzedéke, és akkor majd tudjuk építeni a ha­zát, és talán meggátolhat­juk a háborút. A németek is okulhattak volna a ró­maiaktól meg Napóleontól, hogy eddig még senki nek se sikerült a világuralom. Ilyen és hasonló vélemé­nyeik záporoznak. NaiV gon­dolatok, gyerekes megfogal­mazások, mégis sóikat el­mondanak arról, hogyan látja háború és béke kér­dését az olyan kisdiák, aki- nék már a szülei is a nagy világégés után, születtek. Vé­leményüket — szerencsére — ma már nem formálhat­ja más, mint a történelem- tanár, a tévéfilmek, az idő­sebbek elbeszélése. Raj­tunk, felnőtteken áll, ho­gyan gondolkodnak. A Kis­faludy iskolásoknak a har­cok túlélője személyében jó tanítómesterük akadt. Di­mitrov a szemtanú hiteles­ségével tudja megismertetni velük a régmúlt eseménye­ket; értelmileg és érzelmi­leg egyaránt, segít megértet­ni velük, miért harcolunk a békéért. Tersztyánszky Krisztina Milyennek képzeled a munkahelyed? A Videoton tabi gyáregy­ség Future ifjúsági brigád­ja, KISZ. és szakszervezeti bizottsága grafikai és rajz- pályázatot hirdetett a taihi és a Tab vonzáskörzetébe tartozó általános iskolák diákjai részére, milyennek képzeled leendő munkahe­lyedet témakörben. A rész­letekről Mezőfi Gyula, a gyáregység KTSZ-bizottsá- gának titkára, a rendező szervek képviselője tájékoz­tatott bennünket. — Több minit tíz általános iskola részére küldtünk fel­hívást azzal a céllal, hogy egyrészt elősegítsük a pá­lyaválasztást, .Illetve kíván­csiak vagyunk arra, hogy a munka, a munkahely ho­gyha jelenük meg a gyere­kek fantáziájában. Bízunk abban is, hogy a rajzolás hasznos időtöltést jelent, fej­leszti készségüket és gondo­latvilágukat. — Kik jelentkezhetnek és milyen technikával? — Három kategóriában hirdettük meg a pályázatot: az alsó tagozatosok részére, az 5—6. osztály tanulóinak, valamint a 7—8. osztályos diákoknak. A pályaműveket 30x40 cm-es rajzlapom, tet­szőleges technikával (tus, zsírkréta, pasztell, akvarelil, montázs stb.) lehet elkészí­teni. A beküldési határidő 1985. május 30-a, a leadás belve a tabi Videoton KISZ- bizottsága. Az eredményhir­detést június 5-én tartjuk. — Jutalmazás? — Kategóriánként az első három helyezett tárgyjuta­lomban részesül, illetve a 15 legjobb pályamunka be­küldőjét júniusban egy­napos budapesti kirándulá­son látja vendégül a rende­zőség. A tabi Videotonban úgy tervezik, hogy a pályamun­kákból a tanácsteremben ál­landó kiállítást rendeznek. K. J. — ... Jó néhány évvel ezelőtt, amikor esténként or­szágszerte szinte kiürültek az utcák, a szórakozóhelyek, a mozik és a színházaik né­zőterei, mert A hosszú for­ró nyár véget nem érő so­rozata szögezte a nézőik mil­lióit a képernyőik elé, egy kis faluba szólított a köte­lesség. Pontosabban: itt kel­lett volna megtartanom Ki hogyan szeret? című önálló előadóestemet. Ám a helyi művelődési ház ajtaját zár­va találtam. Csupán egy felirat fityegett rajta: „Drá­ga Művésznő! Pont most megy az utolsó rész! De ha vége van — jövünk! Na­gyon kérjük, várjon mieg minket, ha lehet...” Sze­rencsére volt időm, így hát vártam, némi kétkedéssel. S lém: aíliiig néhány pillanat­tal később, hogy kialudtak az ablákok mögött a vil- lódzó kék fények, kitárultak a kapuk, és valósággal özönlött a kultúrházba a fél falu. Dicsekvés nélkül mondhatom: sok tapsot kap­tam már életemben, de ta­lán ez aiz epizód volt a leg­szebb ajándék a közönség­től. Hivatalos elismeréséket is kapott persze Szemes Mari harmincöt esztendeje kez­dődött színészi pályafutá­sán.. Két alkalommal érde­melte ki a Jászaii-díjat, ma­gáénak mondhatja a Szo­cialista Kultúráért és a Pro Űrbe kitüntetést, valamint aiz Érdemes és Kiváló Mű­vész címet, melyeknek mél­tó megkoronázása a mosta­ni Kossuth-díj. — Szépen hangzik ez a sorozat — mondja Szemes Mari. — Pedig... Koránt­sem volt töretlen, nyílegye­nes, kátyúmentes a pályám. Amikor a főiskola és a két szegedi évad után felkerül­tem Pestre, az Ifjúsági Szín­pad társulatába, feledhetet­len emlékű kollegám, Szendrő József keresett fel. Tudtommal sohasem Látott színpadon, mégis bízhatott bennem — vagy az infor­mátoraiban —, mert meghí­vott egy ákkoriban szerve­ződő új színházi vállalko­zás, a József Attila Színház társulatának tagjai sorába. Péter János fotókiállítása VISSZATEKINTÉS Csodálkozva olvastam Pé­ter János meghívóját. Meg­lepett kiállításának a címe: Visszatekintés. Korainak íté­lem pályájának összegzését, hiszen a>z alkotó addig te­vékenykedhet, amíg ereje és szellemi képessége meg­engedi. Péter Jánostól még sok szép fotót várunk. A megyei oktatási igazga­tóság épületében kapott he­lyet a bemutató, amely az élet legfontosabb állomásai­ra összpontosít. Ennek szel--— lemében követhetjük nyo­mon Péter János munkás­ságát, amelyből ízelítőt ad ez a kiállítás. Felsíró csecsemő kinagyí­tott arcmásával kezdi a kép­sort. amely a születéstől az elmúlásig vezet. Ez a kép bármely családi albumból előkereshető, ahol fényké­peznek. Tipikus újszülött­portré, ám Péter a nagyítás fokozásával, a képszerkesz­téssé! művészi alkotássá avatja. A gyerekkor' szép emlékeit idézik Az unoka, a Golyózás című képei. Péter János sok szép si­kert elért kaposvári fotós. Hazai és külföldi pályáza­tok, tárlatok megannyi díját vaillhatja magaén ak erednie- nyes munkásságának elisme­réseképpen. Egyik ilyen is­mert és elismert fotója a Nászpár. Esküvői menetet örökített meg, s jelképes tartalmat attól 'kap a kép, hogy a fiatal pár egy vasúti sínpár közepén halad. Az érzelmek gazdag skálájából villant föl ezután néhányat. A legsikerültebb a Diszkré­ció, amely a víz szikrázó csillagait küldi felénk. Az élet munkánkkal telje­sedik ki. A fotósnaturaliz- mus idején is születhettek jelentős alkotások — bizo­nyítja Búzamezőn című ké­pe. Lehet ma is tanulni be­lőle: nemcsak formai ötle­teidet adhat a munka- és a munikásábrázolás, hanem in­tellektuális és érzelmi töl­téssel élményt is nyújthat az új utakon járó fotós. Pé tér Jánoshoz inkább a falu, a falusi ember áll közel. Tavasz a szőlőben című ké­pe lírai vallomás a földet művelő emberről, humorral fűszerezve a Vásáron című képet, mely egy borjúvásárt mutat — kifejezve az em­ber szándékát és az állat ellenkező viselkedését. A fotós kedveli az idillt is, ami benne valóság, . azt mutatja meg. A falusi csend­élet tárgyai egy fasor meg­annyi realista eleméből épülnek idilli képei. , Komipozíciós. érdekesség k Téli táj. Egy havas táj­ból először csak a havat fényképezte le. Erre másolta rá a száraz, zörgő, nádi lo­bogókat, s hogy teljesebb legyen az élmény, két jele­netet illesztett a kép hófe­lületű mezőjébe. Szép meg­oldás ! A spor' gyik kedves szó­rakozása Péter Jánosnak. Remek alkotásotk sorát hoz­ta létre. Gondoljunk csak a világot járt és számos ki­tüntetést szerzett Goól. ■.! című fotójára! Az elmúlás képei kerültek a sör végére. Utolsó képe a felkiáltójel: tiltakozás a há- ború eilen. iigyszGrrc szol a jelenhez és a jövőhöz. Horányi Barna templom — Melyek voltak a leg­emlékezetesebb alakításai? — Az első évadban három olyan szép feladatot kap. tam, amelyek másoknak ta­lán hosszú évekig nem adat­nak meg: Pólika—Móricz Zsigmond: Nem élhetekmu- zsikaszó nélkül című vígjá­tékában, a címszerep Bartha Lajos: Zsuzsi című színmű­vében. és Shakespeare egyik legremekebb színpadi szü­lötte: A makrancos hölgy. — És a következő évadok­ban? — A számtalan eljátszott figura helyett inkább Sors­fordulóimra emlékezek szí­vesen. Az elsőre, amikor te­nyeres-talpas munkás- és parasztasszomy figurák sora után — kemény fogyókúrá­val nyolc kilót leadva a testsúlyomból — zenés víg­játékokban, klasszikus drá­mákban és musicalokban is- bizonyíthattam. És a máso­dikra, amikor — szinte út­törőként hazai szín házaink között — olyan újszerű „tá- lalású” darabokat tűztünk egymás után műsofra, mint a Bumburry, vagy A három testőr volt. Ugyancsak sors­fordulónak számítom azt a szerepet, amelyet Németh László: Nagy család című színművében kaptam. Ettől kezdve játszhattam értelmi­ségi asszonyokat, királynő­ket és dámákat is, mind­azokat a figurákat, amelyek edílig hiányoztak szerepfel- adataim közül. Majd újabb mérföldkő: Göncz Árpád: Magyar Médea című szín­műve, 1976-ban. Darvas Iván után ugyanis én vol­tam tudtommal a második, áki monodrámával merészelt a hazai közönség elé lépni. Halálosan izgultam a bemu­tató előtt, mert tudtam: eb­be bele is lőhet bukni! Sze­rencsére nem így történt; több mint félszázszor ala­kíthattam Médeát, minden alkalommal zsúfolt nézőtér előtt. — Bizonyára már mások is kérdezték: miért vált meg a József Attila Színháztól? — Huszonnyolc ott töltött év után gondolhatja, hogy nem ok nélkül, nem hirte­len elhatározásból, még ke­vésbé anyagi okokból! De minek a már hegedő sebe­ket fellépni ... A színház új vezetősége és az alapító ta­gak egy része nem értette meg egymást. Mégsem volt könnyű a búcsú, hiszen egy szeretett családi közösség­ből szakadtam ki, és kerül­tem a Nemzeti Színházhoz, amely # • méreteinél fogva nagyüzemnek számít az an-^ gyalföldi társulathoz képest. — A nyári tervek? — Még semmi sem biztos. Hívtak Kőszegre, a várjá- tékak valamelyik produkció­jába, és Szegedre, az István, a király oittani szabadtéri előadásaira. De országjárá­somat semmiképpen sem szeretném elhanyagolni. Ne­I kém a Nemzeti színpada épp I olyan templom, mint a leg- ■ kisebb falusi kultúrterem A színvonalat, a tartalmat, a I mondanivaló értékét és ha­tásosságát , mem a hely és I nem az épület határozza I meg. — És a Kossuth-díj? — Neon csak az én érde­mem! Azóké is, akik pálya­futásom évtizedei alatt a I szeretet egy morzsájával, I Kv&gy akárcsak egy jó szóval 'segítettek. Garai Tamás I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents