Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-09 / 107. szám

1985. május 9., csütörtök Somogyi Néplap 3 Átmeneti kabátban Friss szél fújt a Balaton felől. Leltétől Siófokig por- tyáztunk a magyar tenger mellett: úti célunk vala­mennyi állomásán azt fir­tattuk, hogyan készül a leg­nagyobb vendégváró gaz­da, a SZOT a Balaton-parti üdültetésre. Hol tartanak az utóbbi években kezdett fel­újításokkal? Milyen gond­jaik vannak a nyár bekö­szöntése előtt? A gazdaságosság, a nye­reségre való törekvés né­hány év óta erősen befolyá­solja a szakszervezeti üdül­tetést is. Évente több mint kétszázezer étkezési nap - ahogy a szotosok mondják - többlet, és tetemes az az összeg is, ami a szabad he­lyek kiadásából vagy az üdültetésből kivont épüle­tek bérbeadásából befolyik. Ezen túl vendéglátóegysé­geik forgalma is hozzájárul a nyereséghez. A dolgozók színvonalas üdültetéséhez a SZOT-na kis meg kell te­remtenie az alapot... Kiváncsiak voltunk az üdültetés felelőseire — azokra, akik napi munká­jukkal biztosítják a kultu­rált pihenést. És az első „fecskékre" is, hiszen a SZOT ezüstparti üdülőiben megindult az élet. Ha kicsit borongás időben, ha átme­neti kabátot öltve is, de már írnak Balaton-parti ké­peslapokat: „Szerencsésen megérkeztünk a SZOT bala­toni üdülőjébe..." ÜDÜLÉS ELŐTT Az átadás folyamatos Még néhány hét, és újabb szép üdülővel gazdagodik a Balaton-part. Boglárlellén a Hon/véd utóban — a kis nyaralók mellett — nyolc- emelert.es épület tornyosul. A telekkijelölés egy évtizede megtörtént asz üdülő felépí­tése az utóbbi négy év mun­kája. Nyaka Lajos, az üdü­lő leendő vezetője .tájékoz­tat. — A pécsi tervezők elkép­zelését a Zala megyei Álla­JUBILEUM Hároméves legényke hord­ja a homokot rendületlenül az üdülő homokozójában. Mosolyog, teherautóját tolo­gatja; nem zavarja a boron­gás Balaton. A férfi komó­tosan lapoz könyvében: — Nem fázik meg a gye­rek? Az asszony felpillant a kö- tögetésböl? — Fölmöhetünk, ha gon­dolod ... A srác — a kisunoka — könyörgőre fogja a dolgot. Ők összenéznek: hát igen, maradni kell még. Szegediek. Nagy Ernőné avat be emlékeibe: — Harminc esztendeje vol­tam először a Balatonon. Szakszervezettel; itt Siófo­kon. Végzős kereskedelmi tanulóként és boldogan, hogy nyaralhatok. Olyan viharos volt akkor a Balaton, hogy sohasem felejtöm el. A tó hatalmas hullámokat vert; szakadt az eső, recsegtek a fák. Azután kiderült... Cso­daszép lőtt az a nyaralás. — Húsz éve pedig Szár­szón voltunk — szól közbe a férje. — Kopogott az eső a pavilon bádogján, pata­kokban folyt be a víz ... Az asszony összeszedi a kis Gergő játékait: — Befolyt volna? Arra nem is emlékszöm ... mi Építőipari Vállalat való­sította meg. Háromszázmil­lió forintba Ikerült. Idősza­kos üdülőnek készül, hat- százharminc vendég nyaral­hat itt kifogástalan körül­mények között. Minden szo­bához fürdőszoba is tarto­zik. — Bemutatná az üdülőt? — Égy hatalmas fogadóte­rem van a földszdhiten; ezen­kívül étterem, presszó, sön- tés, több társalgó, egy . ki­sebb színházterem elégíti kü a vendégek igényeit. A for­matervezett bútorok sora, az elegáns belsőépítészeti kivite­lezés is hozzájárult, hogy az üdülő a legmagasabb, az I/A kategóriát kapta. — Miikor lesz az ünnepé­lyes átadás? — Már a szobák (berende­zésén dolgozunk, kint pedig a parkosításon. Az átadás folyamatos. Május tizenötö­dikén vizsgázik az üdülő, vendégeiket csák azután fo­gad ... A 'kapuban egy német uta­zási iroda képviselőivel ta­lálkozunk. Az alkalmi tol­mács azt mondja, üdülő után érdeklődnek. Számukra még hihetetlen, hogy itt hama­rosan vendégek pihennek. Ez azonban már nem az építők­től függ. Mi lesz a tányéron ? Zaklajda István, a Dél-ba- lajtoni Üdülési Igazgatóság üzemviteli és ellátási osz­tályvezetőjének munkaköri leírása oldalaikat tölthetne be. A legfontosabbak: élel­mezés, szolgáltatás, a gépjár­műpark ügyeinek intézése, eszközbeszerzés. Mindenes szerepkör. Arra kértük, hogy ezek közül válassza ki az üdülővendégek egyik vissza­térő panaszát, az étkezést. Mit várhatnak a Balaton- parti SZOT-üdülőkben asz­talhoz ülők? Változott-e a helyzet? — Harminc konyháról van szó és 'hetvenmilliió forintról egy éviben — mondja. Kö­rülbelül. egymillió három- százezer vendégnapot telje­sítünk évente, ez megegye­zik az étkezési napok szá­mával. Egy vendég napi ét­keztetésére negyvenhat forint ötven fillérünk van. Gondol­ja meg minden háziasszony: ebből az összegből milyen reggelit, ébédet, vacsorát tud­na tenni a család asztalára? Sokszor fő a konyhafőnöke­ink feje, hiszen az üdülés minőségét 'befolyásolja az ét­kezés. Színhúsfoól például nyolc deka az adag, — Sok panasz volt koráb­ban, hogy hiányzik a kony­hái személyzet... — Valóban, volt olyan évürtk, hogy némelyik üdü­lőnkben csak a szakácsnők hetven százaléka volt meg. SZOT-üdülőben dolgozni nagyobb kockázatot és kisebb keresetet jelent. Most az ezüstparti üdülőinkben teljes létszámmal indultunk. Javult a helyzet. — Hogyan készültek a sze­zonra? — Tavasszal összeültek a konyhák élelmezési vezetői a legfontosabb ellátó partne­rekkel. Tucatnyi vállalat, gyár, kombinát képviselője jött el a megbeszélésre. Tár­gyalásaink eredményéként reméljük, mindig friss, egész­séges zöldséget, gyümölcsöt, italt és minőségi húst tu­dunk feltäLalmi... Szépül a sétány A SZOT Dél-balatoni Üdü­lési Igazgatóságának karban­tartó brigádja már a ötödik régi üdülőt varázsolja újjá. Űj „ruhát” (kapnak a strand­hoz vezető sétány melletti ötvenéves villák. Az idős földváriak is azt mondják: ezek répen sem voltak szeb­bek. Bölcsik István építésve­zetőtől tudom, hogy csak a tartófalak maradtak meg; tel­jes átalakítás, födémcsere vált szükségessé az egykori nyárilakókon. Régi képeket kellett előkeresniük, egykori rajzókat megvizsgálinii, hogy a villák külseje ne változ­zék. Az ajtókat, ablakokat is saját asatalosbrigádunk ké­szítette, hiszen ezek is egye­di, szép ívű, zsalus mester­munkák voltak. A kőműve­seknek is kijutott a felada­tokból. Itt nemcsak téglát kellett (téglára rakni, bolt­ívek és facsárdok, bonyolult megoldások nehezítették a dolgukat. A fiatalok sokszor fordultak Prekáczka Ferenc­hez, aki émti e munkának csínját-foímját. — Húsz éve vagyok a kar­bantartó brigádban. Meg is kaptam a törzsgárdajelvényt. Szívesen dolgozom iltt, a Rá­kóczi úti villákon, hiszen nem mindennapi épületek. Ez a felújítás is felért egy új épület (fölépítésével. — Most éppen műkövet farag, ehhez ds kell egy kő­művesnek érteni? — A jó kőművesnek min­denhez kell érteni a házépí­tésnél ; engem a mesterem így tanított. A zsaluzástól a vasmunkáig, a csempézés­től a formakialakításig meg kellett tanulnom a szakmát. — Mi volt a legnehezebb az átalakításban? — Nem volt ebben nehéz dolog, cslak éppen több idő­be ‘tellett az épités a sok ki­ugró, (boltív és ferde meny- nyezet miatt. Ügy akartuk megcsinálni, hogy az itt üdü­lők is szívesen emlékezze­nek rá, és nekünk is jólesik látnunk, hogy az elhaladó kocsik lefékeznek egy-egy nyarlaló előtt, vagy példa­ként mutatnak ezekre a szép, régi házakra ... Nászúton — SZOT-tal Kettőt fizet egyet kap A balatoni üdülőépítési ti­lalom és a szűkülő vállalati gazdálkodási keretek szinte elérhetetlenné teszik a leg­több vállalat számára, hogy Balaton-parti üdülője le­gyen. Kellett hát találni va­lamit, aminék révén min­denki jól jár; így született meg a kooperációs felújítási rendszer. A részletekről Bo­rosán Károly, a dél-balatoni üdülési igazgatóság műszaki osztályvezetője világosít fel: — Évi 36 millió forintunk volt eddig felújításokra, épü­letünk pedig egyre több. Tíz­tizenöt évenként egy-egy üdülőt alaposan rendbe kell tenni. Ennek a kooperációs rendszernek az a lényege, hogy az üdültetésből kivont épületekre szerződést kötünk — ágazati szakszervezetek közvetítésével — vállalatok­kal, s körülbelül 330 ezer fo­rintért újítunk fel egy-egy helyet. így húszszemélyes üdülőt példának véve: tíz vendéghelyet a szerződő vál­lalat kap meg, tizet pedig a SZOT. Nem ritka, hogy egy­két hely még plusszban is jut a szerződő ágazati szak- szervezetnek. 116 millió fo­rint jött össze, s ebből már hatvanötmilliót fel is hasz­náltunk. Már most is előny­ben vagyunk, hat épületet — összesen 267 helyet — tu­dunk értékesíteni. — Milyen felújításokat végeztek tavaly önerőből!? — A leilei Ganz—Mávag- üdülő éttermét, ugyancsak Boglárlellén a gyermeküdülő A épületét, Fonyódon a köz­alkalmazott-üdülőt, Földvá­ron a központi éttermet, a siófoki Csepeli-üdülő két épü­letét alakítottuk újjá. Húsz­millió forintunkba került. A maradék 16 milliót kisebb javításokra, építésekre, kar­bantartásra, vásárlásokra költöttük. — Kik végezték a mun­kát? — Van egy kétszázszemé­lyes karbamtantórészlegünk. Így lényegesen olcsóbb a ki­vitelezés, mint az építőkkel. Amit lehét, sáját magunk csinálunk meg. — Maradit még munkájuk a következő szezonra? — Nagyon sok az elha­nyagolt, üdültetésből kikap­csolt ház, villa, pavilon. Ezek a SZOT üdültetési igé­nyeinek ugyan már nem fe­lelnek meg, de több utazási iroda bérbe veszi tőlünk, vagy munkásszállónak adjuk ki. Ezeket a következő években folyamatosan fel­újítjuk. Az Ezüstpart legnagyobb S Z O T - üd ül őj ének tizedik emeletére repít bennünket a lift. Gyönyörű a panoráma. „Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor ezt a tün- dénországot először meglát­tam ...” Eötvös Károly írja ezt nevezetes balatoni köny­vében. Nekünk, késői utó- dolknak imár nemcsak a ta­nyák, a csárdák, a hegyeket kerítő erdők és ia tó sely­mes, kék vizének látványa jut, hanem auitókafavánok, a tornyosuló (hotelek, az egy­máshoz ragasztott pavilonok felémás képe tis. Az 1015-ös szóba Lakóinak mégis örökre kedves miarad az első napi látvány. Kóbor Sándor és felesége nászúton van itt — szakszer­vezeti beutalóval — a Ba- laton-pairton. Mindketten fó­tiak. — Pesten dolgozom a Tán­csics 'bőrgyárban targonoake- zelőként — mondja Kóbor Sándor. — A nászúttal gond­ban voltunk. Az én válla­latom egy nyár közepére szó­ló beutalót tudott volna ad­ni Gyulára; a feleségem munkahelyén azonban sike­rült az 'esküvő utánra nya­ralójegyet szereznünk. Nem akartunk várni a nászúttal.. — Mindketten voltunk már egyszer-kétszer a Balatonnál, de külön-külön — mosolyog a felesége. — Az általános iskola óta ismerjük egymást, azt azohban nem gondoltuk, hogy egyszer majd 'együtt jö­vünk ide. Az asszonyka az MTA izo- tópvizsgáló intézetében labo­ráns. Egy éve járták együtt, amikor elhatározták: közösen építik a jövőt. — Hogy érzik magukat eb­ben a borongás időben? — Bizony, elkel esténként a takaró. Tizenöt fok van a szobánkban. Napközben ke­veset vagyunk itthon; teg­nap begyalogoltunk Siófokra, ma az Ezüstparton sétál­tunk. Az üdülőben minden napra szerveznek programot, ezeken ds ott vagyunk. A feleség hozzá teszi: — Becsomagoltuk la fürdő­ruhát is, nem is az úszás, hanem a napozás miatt. De azt hiszem, nem megyünk haza barnán. Ha kívánsá­gunk lehetne, csak az, hogy végre találjunk olyan köl­csönzőt, ahod kerékpárt sze­rezhetünk. Mindkettőn szere­tünk biciklizni, de úgy lát­szik, siófoki vendéglátóink er­re nem készültek föl. Biciklit keríteni magunk sem tudtunk. így tréfásan azzal búcsúztunk: hátha a Sió Áruházban kapott Ská- la-sorsijegyükön nyernek egy kétkerekűt. S ha az idén nem is, jövőre majd könbékeae- kezhetik a Balatont.

Next

/
Thumbnails
Contents