Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-09 / 107. szám
1985. május 9., csütörtök Somogyi Néplap 3 Átmeneti kabátban Friss szél fújt a Balaton felől. Leltétől Siófokig por- tyáztunk a magyar tenger mellett: úti célunk valamennyi állomásán azt firtattuk, hogyan készül a legnagyobb vendégváró gazda, a SZOT a Balaton-parti üdültetésre. Hol tartanak az utóbbi években kezdett felújításokkal? Milyen gondjaik vannak a nyár beköszöntése előtt? A gazdaságosság, a nyereségre való törekvés néhány év óta erősen befolyásolja a szakszervezeti üdültetést is. Évente több mint kétszázezer étkezési nap - ahogy a szotosok mondják - többlet, és tetemes az az összeg is, ami a szabad helyek kiadásából vagy az üdültetésből kivont épületek bérbeadásából befolyik. Ezen túl vendéglátóegységeik forgalma is hozzájárul a nyereséghez. A dolgozók színvonalas üdültetéséhez a SZOT-na kis meg kell teremtenie az alapot... Kiváncsiak voltunk az üdültetés felelőseire — azokra, akik napi munkájukkal biztosítják a kulturált pihenést. És az első „fecskékre" is, hiszen a SZOT ezüstparti üdülőiben megindult az élet. Ha kicsit borongás időben, ha átmeneti kabátot öltve is, de már írnak Balaton-parti képeslapokat: „Szerencsésen megérkeztünk a SZOT balatoni üdülőjébe..." ÜDÜLÉS ELŐTT Az átadás folyamatos Még néhány hét, és újabb szép üdülővel gazdagodik a Balaton-part. Boglárlellén a Hon/véd utóban — a kis nyaralók mellett — nyolc- emelert.es épület tornyosul. A telekkijelölés egy évtizede megtörtént asz üdülő felépítése az utóbbi négy év munkája. Nyaka Lajos, az üdülő leendő vezetője .tájékoztat. — A pécsi tervezők elképzelését a Zala megyei ÁllaJUBILEUM Hároméves legényke hordja a homokot rendületlenül az üdülő homokozójában. Mosolyog, teherautóját tologatja; nem zavarja a borongás Balaton. A férfi komótosan lapoz könyvében: — Nem fázik meg a gyerek? Az asszony felpillant a kö- tögetésböl? — Fölmöhetünk, ha gondolod ... A srác — a kisunoka — könyörgőre fogja a dolgot. Ők összenéznek: hát igen, maradni kell még. Szegediek. Nagy Ernőné avat be emlékeibe: — Harminc esztendeje voltam először a Balatonon. Szakszervezettel; itt Siófokon. Végzős kereskedelmi tanulóként és boldogan, hogy nyaralhatok. Olyan viharos volt akkor a Balaton, hogy sohasem felejtöm el. A tó hatalmas hullámokat vert; szakadt az eső, recsegtek a fák. Azután kiderült... Csodaszép lőtt az a nyaralás. — Húsz éve pedig Szárszón voltunk — szól közbe a férje. — Kopogott az eső a pavilon bádogján, patakokban folyt be a víz ... Az asszony összeszedi a kis Gergő játékait: — Befolyt volna? Arra nem is emlékszöm ... mi Építőipari Vállalat valósította meg. Háromszázmillió forintba Ikerült. Időszakos üdülőnek készül, hat- százharminc vendég nyaralhat itt kifogástalan körülmények között. Minden szobához fürdőszoba is tartozik. — Bemutatná az üdülőt? — Égy hatalmas fogadóterem van a földszdhiten; ezenkívül étterem, presszó, sön- tés, több társalgó, egy . kisebb színházterem elégíti kü a vendégek igényeit. A formatervezett bútorok sora, az elegáns belsőépítészeti kivitelezés is hozzájárult, hogy az üdülő a legmagasabb, az I/A kategóriát kapta. — Miikor lesz az ünnepélyes átadás? — Már a szobák (berendezésén dolgozunk, kint pedig a parkosításon. Az átadás folyamatos. Május tizenötödikén vizsgázik az üdülő, vendégeiket csák azután fogad ... A 'kapuban egy német utazási iroda képviselőivel találkozunk. Az alkalmi tolmács azt mondja, üdülő után érdeklődnek. Számukra még hihetetlen, hogy itt hamarosan vendégek pihennek. Ez azonban már nem az építőktől függ. Mi lesz a tányéron ? Zaklajda István, a Dél-ba- lajtoni Üdülési Igazgatóság üzemviteli és ellátási osztályvezetőjének munkaköri leírása oldalaikat tölthetne be. A legfontosabbak: élelmezés, szolgáltatás, a gépjárműpark ügyeinek intézése, eszközbeszerzés. Mindenes szerepkör. Arra kértük, hogy ezek közül válassza ki az üdülővendégek egyik visszatérő panaszát, az étkezést. Mit várhatnak a Balaton- parti SZOT-üdülőkben asztalhoz ülők? Változott-e a helyzet? — Harminc konyháról van szó és 'hetvenmilliió forintról egy éviben — mondja. Körülbelül. egymillió három- százezer vendégnapot teljesítünk évente, ez megegyezik az étkezési napok számával. Egy vendég napi étkeztetésére negyvenhat forint ötven fillérünk van. Gondolja meg minden háziasszony: ebből az összegből milyen reggelit, ébédet, vacsorát tudna tenni a család asztalára? Sokszor fő a konyhafőnökeink feje, hiszen az üdülés minőségét 'befolyásolja az étkezés. Színhúsfoól például nyolc deka az adag, — Sok panasz volt korábban, hogy hiányzik a konyhái személyzet... — Valóban, volt olyan évürtk, hogy némelyik üdülőnkben csak a szakácsnők hetven százaléka volt meg. SZOT-üdülőben dolgozni nagyobb kockázatot és kisebb keresetet jelent. Most az ezüstparti üdülőinkben teljes létszámmal indultunk. Javult a helyzet. — Hogyan készültek a szezonra? — Tavasszal összeültek a konyhák élelmezési vezetői a legfontosabb ellátó partnerekkel. Tucatnyi vállalat, gyár, kombinát képviselője jött el a megbeszélésre. Tárgyalásaink eredményéként reméljük, mindig friss, egészséges zöldséget, gyümölcsöt, italt és minőségi húst tudunk feltäLalmi... Szépül a sétány A SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatóságának karbantartó brigádja már a ötödik régi üdülőt varázsolja újjá. Űj „ruhát” (kapnak a strandhoz vezető sétány melletti ötvenéves villák. Az idős földváriak is azt mondják: ezek répen sem voltak szebbek. Bölcsik István építésvezetőtől tudom, hogy csak a tartófalak maradtak meg; teljes átalakítás, födémcsere vált szükségessé az egykori nyárilakókon. Régi képeket kellett előkeresniük, egykori rajzókat megvizsgálinii, hogy a villák külseje ne változzék. Az ajtókat, ablakokat is saját asatalosbrigádunk készítette, hiszen ezek is egyedi, szép ívű, zsalus mestermunkák voltak. A kőműveseknek is kijutott a feladatokból. Itt nemcsak téglát kellett (téglára rakni, boltívek és facsárdok, bonyolult megoldások nehezítették a dolgukat. A fiatalok sokszor fordultak Prekáczka Ferenchez, aki émti e munkának csínját-foímját. — Húsz éve vagyok a karbantartó brigádban. Meg is kaptam a törzsgárdajelvényt. Szívesen dolgozom iltt, a Rákóczi úti villákon, hiszen nem mindennapi épületek. Ez a felújítás is felért egy új épület (fölépítésével. — Most éppen műkövet farag, ehhez ds kell egy kőművesnek érteni? — A jó kőművesnek mindenhez kell érteni a házépítésnél ; engem a mesterem így tanított. A zsaluzástól a vasmunkáig, a csempézéstől a formakialakításig meg kellett tanulnom a szakmát. — Mi volt a legnehezebb az átalakításban? — Nem volt ebben nehéz dolog, cslak éppen több időbe ‘tellett az épités a sok kiugró, (boltív és ferde meny- nyezet miatt. Ügy akartuk megcsinálni, hogy az itt üdülők is szívesen emlékezzenek rá, és nekünk is jólesik látnunk, hogy az elhaladó kocsik lefékeznek egy-egy nyarlaló előtt, vagy példaként mutatnak ezekre a szép, régi házakra ... Nászúton — SZOT-tal Kettőt fizet egyet kap A balatoni üdülőépítési tilalom és a szűkülő vállalati gazdálkodási keretek szinte elérhetetlenné teszik a legtöbb vállalat számára, hogy Balaton-parti üdülője legyen. Kellett hát találni valamit, aminék révén mindenki jól jár; így született meg a kooperációs felújítási rendszer. A részletekről Borosán Károly, a dél-balatoni üdülési igazgatóság műszaki osztályvezetője világosít fel: — Évi 36 millió forintunk volt eddig felújításokra, épületünk pedig egyre több. Tíztizenöt évenként egy-egy üdülőt alaposan rendbe kell tenni. Ennek a kooperációs rendszernek az a lényege, hogy az üdültetésből kivont épületekre szerződést kötünk — ágazati szakszervezetek közvetítésével — vállalatokkal, s körülbelül 330 ezer forintért újítunk fel egy-egy helyet. így húszszemélyes üdülőt példának véve: tíz vendéghelyet a szerződő vállalat kap meg, tizet pedig a SZOT. Nem ritka, hogy egykét hely még plusszban is jut a szerződő ágazati szak- szervezetnek. 116 millió forint jött össze, s ebből már hatvanötmilliót fel is használtunk. Már most is előnyben vagyunk, hat épületet — összesen 267 helyet — tudunk értékesíteni. — Milyen felújításokat végeztek tavaly önerőből!? — A leilei Ganz—Mávag- üdülő éttermét, ugyancsak Boglárlellén a gyermeküdülő A épületét, Fonyódon a közalkalmazott-üdülőt, Földváron a központi éttermet, a siófoki Csepeli-üdülő két épületét alakítottuk újjá. Húszmillió forintunkba került. A maradék 16 milliót kisebb javításokra, építésekre, karbantartásra, vásárlásokra költöttük. — Kik végezték a munkát? — Van egy kétszázszemélyes karbamtantórészlegünk. Így lényegesen olcsóbb a kivitelezés, mint az építőkkel. Amit lehét, sáját magunk csinálunk meg. — Maradit még munkájuk a következő szezonra? — Nagyon sok az elhanyagolt, üdültetésből kikapcsolt ház, villa, pavilon. Ezek a SZOT üdültetési igényeinek ugyan már nem felelnek meg, de több utazási iroda bérbe veszi tőlünk, vagy munkásszállónak adjuk ki. Ezeket a következő években folyamatosan felújítjuk. Az Ezüstpart legnagyobb S Z O T - üd ül őj ének tizedik emeletére repít bennünket a lift. Gyönyörű a panoráma. „Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor ezt a tün- dénországot először megláttam ...” Eötvös Károly írja ezt nevezetes balatoni könyvében. Nekünk, késői utó- dolknak imár nemcsak a tanyák, a csárdák, a hegyeket kerítő erdők és ia tó selymes, kék vizének látványa jut, hanem auitókafavánok, a tornyosuló (hotelek, az egymáshoz ragasztott pavilonok felémás képe tis. Az 1015-ös szóba Lakóinak mégis örökre kedves miarad az első napi látvány. Kóbor Sándor és felesége nászúton van itt — szakszervezeti beutalóval — a Ba- laton-pairton. Mindketten fótiak. — Pesten dolgozom a Táncsics 'bőrgyárban targonoake- zelőként — mondja Kóbor Sándor. — A nászúttal gondban voltunk. Az én vállalatom egy nyár közepére szóló beutalót tudott volna adni Gyulára; a feleségem munkahelyén azonban sikerült az 'esküvő utánra nyaralójegyet szereznünk. Nem akartunk várni a nászúttal.. — Mindketten voltunk már egyszer-kétszer a Balatonnál, de külön-külön — mosolyog a felesége. — Az általános iskola óta ismerjük egymást, azt azohban nem gondoltuk, hogy egyszer majd 'együtt jövünk ide. Az asszonyka az MTA izo- tópvizsgáló intézetében laboráns. Egy éve járták együtt, amikor elhatározták: közösen építik a jövőt. — Hogy érzik magukat ebben a borongás időben? — Bizony, elkel esténként a takaró. Tizenöt fok van a szobánkban. Napközben keveset vagyunk itthon; tegnap begyalogoltunk Siófokra, ma az Ezüstparton sétáltunk. Az üdülőben minden napra szerveznek programot, ezeken ds ott vagyunk. A feleség hozzá teszi: — Becsomagoltuk la fürdőruhát is, nem is az úszás, hanem a napozás miatt. De azt hiszem, nem megyünk haza barnán. Ha kívánságunk lehetne, csak az, hogy végre találjunk olyan kölcsönzőt, ahod kerékpárt szerezhetünk. Mindkettőn szeretünk biciklizni, de úgy látszik, siófoki vendéglátóink erre nem készültek föl. Biciklit keríteni magunk sem tudtunk. így tréfásan azzal búcsúztunk: hátha a Sió Áruházban kapott Ská- la-sorsijegyükön nyernek egy kétkerekűt. S ha az idén nem is, jövőre majd könbékeae- kezhetik a Balatont.
