Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-09 / 107. szám
XLI. évfolyam, 107. sióm Ára: 1,80 Ft 1985. május 9., csütörtök A győzelem leckéje Negyven év rtelt el azóta, hogy a romba- dőlt berlini bunker bejáratánál letépték az utolsó horogkeresztes zászlókat. A Reichstag felett egy másik zászló lengett, a szovjet hadseregé. Európában végétért az a háború, amelyhez hasonlót nem ismer az emberiség története: az európai népek e háború alatt két és félszer annyi embert vesztettek, mint \a háborút megelőző 350 évben. 1945. május 9-én beteljesedett a hitleri fasizmus sorsa. A jelen llevő szovjet hadi- tudósító, Alexander Kriviczkij így írta le a záróakkordot, amely a karshorsti német hadmérnöki iskola éttermében, zajlott le. . „A történelem kíméletlen leckéje volt ez. Minden mozdulat élesen bevésődött a résztvevők emlékezetébe, az utolsó vonásig: Keitel tábornagy odalépett az asztalhoz, ahol a szövetségesek képviselői ültek. Néhány másodpercig habozott. Hatalmas izzadtságcseppek lepték el arcát. Mindeddig igyekezett megőrizni hidegvérét. Most már képtelen volt uralkodni magán. Fehér glasszékesztyűs kezével letörölte arcáról |az izzadtságot, de a következő pillanatban újra kiverte a veríték. A kesztyűn friss tintafolt éktelenkedett, amely átvándorolt a tábornagy arcára, így, tintafolttal a szeme alatt, légszomjtól gyötörve ment végig a szégyen útján, és a hatalmas asztal sarkán aláírta a megadásról szóló okiratot”. Hosszú utat jártak meg a háború kirobbantói a hadak útjától a szégyen útjáig, óriási volt a győzelem ára, és ha- sonlíthatatlan volt a tét: az emberi civilizáció sorsa. Ebben a (háborúban a fasizmus ellen államok és népek hatalmas koalíciója alakult ki a józanság, a realizmus, az emberiség közös érdeke jegyében. De nem a véletlen játéka, hogy a győzelmi lobogó Berlin felett sarló-kalapácsos zászló volt, és hogy ezt a lobogót szovjet katonák tűzték ki. A döntő erő, amely Európát megmentette a pusztulástól, a szovjet nép ereje volt. A szovjet népé, amely ezt ia háborút egyenlőtlen helyzetből kezdte a hatalma csúcsán álló hitleri Németországgal szemben. A Szovjetunió 20 millió lakosát vesztette el, nemzeti vagyonának egyharmada megsemmisült. 1710 város, 7.0 ezer falu, 96 ezer kolhoz, 32 ezer iparvállalat, 65 ezer kilométer hosszú vasútvonal semmisült meg. A szovjet fegyveres erők — a hadtörténetem feljegyezte — összességében 6000 kilométeres arcvonalon 50 hadászati és 250 hadműveleti manővert hajtottak végre. Európában tizenegy országot, köztük hazánkat, a szovjet hadsereg szabadított fel, ezeknek az országoknak összlakossága 113 millió fő. Ha azt mondjuk: ennek a háborúnak fő terhét a (Szovjetunió viselte, ezzel csak az igazságot mondjuk, amely nélkül nem lehet sem megérteni a történelmi események menetét, sem a história tanulságát levonni. Es nem csökkentjük vele azoknak érdemét és áldozatát, akik ugyancsak harcoltak a fasizmus ellen. Azt az alapvető tanulságot azonban nem lehet elfelejteni, hogy ebben a háborúban ez volt az alapvető szembenállás; a fasizmus állt az egyik oldalon, szemben mindazokkal, akik az emberiség jövőjéért harcoltak. És ezt a történelmi leckét nem árt külön is hangsúlyozni. Vannak ugyanis olyan kísérletek, hogy az időre, a „nagy gyógyítóra” hivatkozva összemossák a határokat azok között, akik halálukban is összeférhetetlenek. Ilyen kísérlet keltett ezekben a napokban felháborodást az Atlanti-óceán mindkét partján. Noha még az amerikai szenátus is ellenkező irányú döntést hozott, Reagan elnök kitartott amellett, hogy — a bonni kancellár meghívására — megkoszorúzza NSZK-beli látogatása alkalmából a bitburgi katonatemetöt, ahol pedig nemcsak német „kiskatonák” nyugszanak, hanem meg lehet találni az SS tagjainak sírköveit is. Annak az SS- ezrednek több tucat tagját temették ide, amely a Szovjetunióban, Minszk környékén ezer embert géppuskázott tömegsírba és amely 1944 júniusában kivégezte Ora- dur városka teljes lakosságát, asszonyokat és gyerekeket, összesen 624 embert. Ezúttal teljesen egyet lehet érteni a Le Monde- dal, amely ezt írta: „Az, hogy összecserélik a korábbi áldozatokat kivégzőikkel, túlontúl terjedő jelenség ahhoz, hogy ne emeljünk akkor szót, amikor az, aki ezt teszi, az egyik legnagyobb hatalom vezetője”. A történelem tanulságai közé tartozik az is, hogy semmi sem fontosabb annál a diplomáciai küzdelemnél, amelynek célja: kiiktatni az emberiség életéből egy új háború fenyegetését. Ez elsődleges nemzeti érdeke minden országnak — hazánknak is. Elmondható: azok az indítványok, amelyeket a magyar külpolitika tesz, ezt szolgálják. Éppúgy, mint az a tevékenység, amelynek célja a nemzetközi erő- egyensúly biztosítása: mert csak ez az utóbbi lehet a diplomáciai tevékenység sikerének záloga. Ennek megfelelően foglalt állást az MSZMP Központi Bizottsága április 29-i ülésén a Varsói Szerződés meghosszabbítása mellett: „A Varsói Szerződés hatályának meghosszabbítását a nemzetközi helyzet alakulása, a NATO léte és tevékenysége, a békét fenyegető veszélyek tették szükségessé. Változatlanul érvényes a Varsói Szerződés tagállamainak az a közös javaslata, amely a két katonai szövetségi rendszer egyidejű megszüntetését szorgalmazza... A Varsói Szerződés szervezete megbízhatóan garantálja a tagállamok biztonságát és függetlenségét, jól szolgálja békeszerető külpolitikai tevékenységük összehangolását, a béke védelmét Európában és az egész világon”. Negyven évvel a történelmi évforduló után ügyünk igazába, politikánk helyességébe vetett hittel nézhetünk a jövő elé. Azt remélve, minden égtájon megértik majd, amit május 9-e, e tavaszi dátum szimbolizál. Vajda Péter ÜNNEPI ULES A KREMLBEN A szovjet hadsereg küldetést teljesített Moszkvában a Kreml kongresszusi palotájában tegnap ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a szovjet népnek a nagy honvédő háborúban aratott győzelme negyvenedik évfordulójáról. Részt vettek az ünnepségen a négy évtizeddel ezelőtti harcok veteránjai, a szovjet hadsereg, a megszállt területeken kibontakozott ellenállási mozgalom, a partizánosztagok egykori harcosai, a szovjet fővárosnak a szocialista építő- munkáhan kimagasló eredményeiket elért dolgozói, a sízovjet hadsereg tisztjei és tábornokai. Jelien voltak a kongresszusi palotában a Moszkvában akkreditált külföldi diplomáciai képviseletek vezetői és a .világ mintegy hetven országából az évfordulós ünnepségekre a szovjet fővárosba érkezett delegációk. A Szovjetunió párt- és állami vezetői rnelMoszkvában a Szovjetunió párt- és állami vezetői a győzelem napja alkalmából koszorút helyeztek el az Ismeretlen Katona sírján lett az ünnepi gyűlés elnökségében foglaltaik helyet a szocialista országok párt- és kormányküldöttségeinek vezetői, köztük Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a magyar delegáció vezetője. Jelen voltak az ünnepségen sok kommunista, munkás-, szociáldemokrata és egyéb párt képviselői, neves külföldi állami személyiségek, a nemzetközi demokratikus szervezetek és külföldi társadalmi szervezetek küldöttei. Részt vettek az ünnepségen sok ország veteránjai is. A szovjet himnusz elhangzása után a szovjet hadsereg díszalakulata hozta be a terembe a győzelem zászlaját, ' amelyet 1945 április 30-án Meliton Kantarija, a Vörös Hadsereg őrmestere tűzött a Reichstag ormára. Ezután Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára emelkedett szólásra. A Szovjetunió történelmébe nagy honvédő háború néven vonult be a második világháború — mondotta Mihail Gorbacsov. — E küzdelemben a szocialista haza sorsa dőlt el. A halálos veszély ellen az egész ország szent, népi háborúra kelt. A fasiszta Németországgal vívott háború volt a legnagyobb háborús küzdelem, amelyet a szocializmus az imperializmus fő erőivel vívott. A fiatal szovjet államban azokban az években hatalmas társadalmi változások mentek' végbe. Békére, és csakis békére volt szükségünk. A kommunista párt és a szovjet kormány mindent megtett a háború megakadályozásáért. Kegyetlen és álnok ellenség tört ránk, amely birtokában volt a leigazolt európai országok katonai és gazdasági potenciáljának; ez kétszeresen felülmúlta mindazt, amivel a Szovjetunió rendelkezett. Az ellenségé volt a váratlan támadás előnye is. A hitleri támadás soha nem tapasztalt szenvedést, gyászt és veszteséget hozott népünkre. A legnehezebb időkben sem adtuk fel azonban a győzelembe, az igaz ügy fe- lülkerekedésébe vetett hitün(Folytatás a 2. oldalon.) A holnapért érzett felelősség Pedagógusok békegyűlése Pöttömnyi kislány tipegett elő a Kilián ifjúsági ház színpadán: Skinyár Eszter, a Munkásőr sori óvoda nagycsoportosa Hajnal Anna Békedalát szavalta el. Ezzel a szavalattal kezdődött tegnap este a kaposvári pedagógusok békedemonstrációja. Az oktatási intézmények pártszervezetének, a városi tanács művelődési osztályának és a Pedagógusrszakszervezet kaposvári bizottságénak felhívására majdnem négyszáz óvónő, tanító, tanár, kollégiumi nevelő jött el,' hogy hitével igazolja: jövőnk reménye a béke. Az óvodás kislány szavalatát két vers követte, majd Kraliczki Zoltán köszöntötte a megjelenteket.. Első ízben találkoztak a város pedagógusai, hogy egységesen kifejezzék: alkotó munkájuk igazi forrása a béke. Ezután a meghívott előadó, Horváth Éva, az Országos Béketanács titkára mondott ünnepi beszédet. Kifejezésre juttatta, hogy itt és most a pedagógusok nemcsak önmaguk és közösségük képviselői, hanem a diákság' békeakaraténak küldöttei is. Voltak már kezdeményezések a pedagógusok részéről, hiszen ennek jegyében zajlott le 1983-ban a kazincbarcikai béketalálkozó, ugyancsak szép számmal szólaltak fel tavaly az októberi X. országos kongresszuson — közös akarattal kiállva a béke mellett. S a felszólaló utalt a párt XIII. kongresszusán elhangzottakra is, miszerint egy társadalom igazi mércéje az, hogy mennyire biztosítja tagjainak a fejlődéshez szükséges körülményeket. E körülmények között a legfontosabb a béke. Elmondta a gyűlés előadója, hogy az Országos Béketanács épp az erősödő béjce- vágy kapcsán határozta el: május 17-én a Magyar Tudományos Akadémián — az Akadémia pedagógiai bizottságának védnökségével — békekonferenciát rendez. Ezután visszatekintett az elmúlt négy évtized békét megőrző harcaira, s üdvözölte a kaposvári pedagógusok kezdeményezését. Horváth Éva beszéde után a résztvevők levelet intéztek az Országos Béketa- nácshoz. „Valljuk — hangsúlyozzák a levélben többek között —, hogy aki gyermekekkel foglalkozik, tehát a jövővel foglalkozik, az csak békepárti lehet... Mi, kaposvári pedagógusok a jövőben is erőnk, hitünk és lehetőségeink szerint azon fáradozunk — az óvodától a középiskolákig —, hogy valamennyi tanítványunkat a béke megbecsülésere, megőrzésére, azért való konkrét cselekedetek vállalására neveljük.” A gyűlés záró akkordjaként a Kaposvári Tanítóképző Főiskola pedagógusai és úttörői adtak színvonalas műsort Etűdök a békéből címmel.
