Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-06 / 104. szám
Somogyi Néplap 5 1985. május 6., hétfő LESKÓ LÁSZLÓ Bertalan-napkor kelt e bölcsességgel Mayer N ikolaus: „Kinek gabonája van, jóllakik; kinek sarjúja van, kaszál!’ Mostanában csak egy barátja volt, a göthös postás fia, Lehner Firanci. Néki meg a németék bevonulása óta más jtémája sem volt, csak az SS. Ha Szepi meg akart vele beszélni valamit, végig kellett hallgatnia előbb Fnanzot. Már ő is kívülről fújta az SS-rangdkat, rangjelzéseket a közönséges SS- Manntól (díszítés nélküli paroli) a Sturmmannon* (egy csík) és a Scharführéren** (egy csík, egy csillag) át egészen a Gruppenführe- rig*** (három tölgyfái evél). * örvezető ** őrmester »** Altábornagy Amióta Mayer Jóska egy kötelező népíiségi munkán ösz- szemelegedett Frey Jákob vágyakozó kis özvegyével, nem kószált már a Heim környékén. Magdalena nagyon csúnyán beszélt a birodalmi németekről; hogyan feszegették le Jákobjának az ujjait a teherautó oldalpereméről, ahová menekülés közben megpróbált kapaszkodni. s hogyan hullott vissza Frey közkatona a biztos halálba. Szepi életében hónapok óta a fiatalasszony játszotta a főszerepet, és időnként — bár tisztában volt az érzés képtelenségével — féltékeny volt a halottra. A szerelem valamiféle civil rangra emelte; jobbnak, igazabb- nak igyekezett mutatkozni Magda előtt, mint amilyen valójában volt, és a szerep észrevétlenül kezdett valódi énjévé válni, csakugyan meg- érLelve benne az emberséget. Sokszor feltámadt benne a vágy, hogy titkát megossza asszonynénjével, de végül mégis visszariasztotta ettől az a felismerés, hogy nem tudja szavakba foglalni azt, amire nincsenek is szavai. Igaz, Joseph az apja kívánságára indult el a többiekkel a pécsi kiegészítő parancsnokságra magyar bakának jelentkezni, de az is való. hogy már nem kapott lángra a Franci csiholta szikrától : — Gondold meg, Szepi: zsol df i zeftékb e n is gavallé- rább az SS a magyaroknál. Egykettőre Ifelvarrhatod a csikókat, talán még tisztesnek is beválsz. A gerstlecki Jdhamn Jauch már Untersturmführer*, pedig éppolyan kékkötényes parasztsuttyó volt, mint te. A harmadik SS toborzó- akci óra Hauser Henriik azt mondta, olyan egércsiaípda, amelyből a szalonnát is előpároltuk, az egér mégis * Hadnagy kénytelen besétálni. Sánta Vaník azt fejtegette minden alkalmat megragadva, hogy erről beszélhessen: az első két SS-akció toborzó volt, de ez szabályos sorozás lesz, ami alól nincs kibúvó, a íegyverképesefonek menniük kell. A húzódozókat karhatalommal állítják elő. Az erdősi vonalkódokat az sem vigasztalta, hogy a „meggyógyult” Koch is köztük lesz. Nyári Péter, ha harmadik nélkül talált valakit, hamar rákerítette a szótarra, hogy egész Európa egyetlen harapófogó a nácikra meg mindenkire, aki velülk tart: keletről a szovjet, nyugatról a falkányi szövetséges roppanhgíatja őket. Hauser- rel gyakran tanakodtak arról, hogyan lehetne kiskaput keresni a Fegyveres-SS sorozása elől azoknak, akik 41-ben németnek iratkoztak, de nem akarnak Hitler elit hordájának tagjai Lenni. (Folytatjuk.) Nem lesz a te talpadnak nyugalma A sziklák alatt Tatay Sándor hetvenöt éves Legérettebb, legsikeresebb prózaírónk egyike, s úgy képzelné az ember, hogy hatalmas dolgozószobája íróasztalánál fogadja a születésnapi gratulációkat a „Mester”, ahogy az irodalmiunlkiat nem jól ismerő zsumalizmus néha le szokta festeni az íróinkat. Taitai Sándort azonban születésnapja, május hatodika táján valószínűleg valahol a Dunántúlon a badacsonyi sziklák alatt vagy két falu között lehet megtalálni, ahol tanácsokat ad a szőlőmetszésről vagy egy bakonyi parókia anyakönyveit olvasgatja éppen valami adatot '.keresgélvén újabb könyvéhez, esetleg a szigligeti alkotóház parikjáhan vitatja valakivel, hogy helyes volt-e éppen erre a helyre telepíteni a magnóliákat. De az is lehet, hogy angyalföldi Iákásában kopogtatja az írógépet, esetleg badacsonyi házában javítgatja a pince tetejét. Nem könnyű őt megtalálni, ifjú kora óta szeret barangolni az országban és országhatáron túl 'is. Eddigi életútja is változatos volt, teológiai és könyvkiadói, folyóiratszerkesztői ismereteket éppen úgy szerzett, mint történelmi tapasztalatokat, de képzett turistaházi gondnokként is dolgozott az ötvenes években. Kell-e ennél változatosabb élet realista prózaírónak? A változatosságból talán a kelleténél ás több jutott Tatay Sándornak és nemzedékének. Ez a változatosság azonban hatalmas életanyaggal, életisimerettel ruházta föl, amelyet nemcsak a Simeon család című nagyívű regényciklusában, de újabban közreadott életrajzi sorozatában is jól hasznosított. (Hét szűk évtized címmel jelent meg két esztendeje ez a munkája.) Tatay Sándort a gyerekek is jól ismerik, legalábbis könyvéiből, hiszen ifjúsági regíényei, a Puskák és galambok, a Kinizsi Pál és a többi legolvasottabb műve a fiatalabb korosztályról szól. S ne feledkezzünk meg nevezetes, a Ház a sziklák alatt című filmjéről sem, amely 1958-ban a San Fran- ciisco-i fesztivál nagydíját kapta. Az irodalmi életben talán ő az, akinek a legtöbb íróbarátja van. Igaz, a barátok köre megfogyatkozott. Berda József, Janiko- vich Ferenc és Fodor József már nem koccinthatnak Tatay Sándor születésnapján. iKöszöntsü'k őt helyettük is, kívánva jó egészséget a fiatalos, mindig derűs kedvű írónak most, hetvenötödifc születésnapján. F. M. AZ ABBAHAGYÁS MŰVÉSZETE A díszletfestő Gáspár András festőművész, a kaposvári Csiky Gergely Színház díszlettervezője munkásságával a teljességre törekszik. Nem a „titok” vonzza érdeklődésünket, inkább a szakma ismerője, az önmagát megújító, kiteljesítő alkotó ember élete, gondolkodása. Két bemutató között megüresedik az alkotótér. A sarokban pihennek a munkaeszközök: meszelek, a művész készítette hatalmas ecsetek, festékfoltos paletták. Kis irodájának falán rajzok, tervek, akvarellek. — Hogyan lett díszletfestő? — 1955-ben felvettek az Iparművészeti Főiskolára. Az ellentmondásokkal terhes időszakban teherként nehezedett rám szüleim származásának felemás jellege. Anyai nagyapám Tóth Lajos, a 19-es somogyi kommunista, apám kereskedő volt. Ügy éreztem, nem tudok eleget tenni diáktársaim elvi követelményeinek. Az orvos javaslatára abbahagytam tanulmányaimat. Könyvtári fölfedezések a Táncsics gimnáziumban Nem egyszer irtunk a kaposvári Táncsics gimnázium archív könyvtáráról. Az intézményben dolgozó könyvtárosok a munkájuk során újabb jelentős állomáshoz érkeztek. A nemrég megkezdődött szakszerű állományfeltárás során újabb meglepetések érték Papp Árpádot és Magyar József- nét. iHatszáz kötetnyit tesznek ki azok a művek, amelyek 1537-től 1800-ig jelentek meg. Livius római történetíró egyik művével kezdődik a legrégebbi könyvek sora. Az értékes gyűjtemény egy éve szerepel az országos Széchényi Könyvtár nyilvántartásában is, hogy a kutatók elérhessék a csak Kaposváron található forrásmunkákat. A felszabadulás után mindeddig csupán az őrző szerepet vállalhatta az intézmény, míg meg nem kezdődött a gyűjtemény teljes és szakszerű föltárása. A két könyvtáros lelkes munkája nyomán elkészült a könyvtár gazdag folyóirat- gyűjteményének a feldolgozása. Száznyolcvanhatféle — 1945 előtt megjelent — folyóiratot jegyeztek föl a katalógusokba. Ezek, a megyei könyvtár közreműködésével, a kutatók rendelkezésére állnak. A folyóiratgyűjte- ményben megtalálható az Üstökös két évfolyama 1859- től, a Vasárnapi Újság, az 1800-as évek közepétől és még számos értékes forrás. Rendkívüli kincsnek számítanak a történeti Magyarország iskolai értesítői, ezek mintegy ezerhatszáz kötetet tesznek ki. A szépirodalom szakszerű állományfeldolgozásán dolgoznak jelenleg a könyvtárosok. Bessenyei, Kisfaludy, Dugonics, Kazinczy, Toldy, Berzsenyi első kiadású köteteit találhatjuk a könyvtárban. A föltáró munka során leltek rá Berzsenyi 1813-ban kiadott kötetére, melyet a megyében csak itt őriznek. Rendkívül szép Zichy-album került elő, mely Arany János balladaillusztrációit tartalmazza. 1895-ben jelent meg. Még néhány évi feldolgozómunka vár a könyvtárosokra, hogy a könyvtárt teljesen birtokba vehessük. Fényképésztanulóként biciklivel jártam a vidék falvadt, portrékat, zsánerképeket fotóztam, ismerkedtem a természettel. A fotózás formakincse, a tónusok kialakításának technikája erőteljes látásmódot alakított ki bennem. Hogyan csillog egy víztükör? Hogyan és milyen ecsetvonásokkal kell a tónust felvinnem? Ebben segített a futózás. — Mikor került a színházhoz? — 1960-ban, és pár év múlva mór önálló tervezéssel is megbíztak. Főleg vígjátékok, operettek díszleteit terveztem. — A közönség megtapsolja-e a díszletet? — Egyre ritkábban, de a Cirkuszhercegnő című nagyoperett bemutatóján ez történt. Az a jó díszlet, ha észre kell venni, ha észreveteti magát. Ha romantikus: legyen látványos, illúziókeltő! Ugyanilyen jó lehet, ha csak támogatja és nem feltűnő résztvevője a színpadi cselekménynek. — Rendező, díszlettervező, jelmeztervező. Mennyire fontos az együttműködés? — Tudnunk kell egymásról: fontos a stílus összehangolása. Agatha Ghristie Egérfogó című krimije például egy romantikus angol kastélybelső tervezését igényelte. Figyelembe kellett vennem az angolok konzervativizmusát még a bútorok stílusának összeválogatásá- nál is, és azt a tényt, hogy ez a darab naturális ábrázolásmódot igényel. Tehát lehetőleg minden valódinak lássék: a kandalló lángja, az olvadó hó egy hiteles gyilkosság illúzióját támogassa. — A tervezés mennyiben szabja meg a díszletfestő munkáját? — Darabja és tervezője válogatja. Knell Zsolttal nagyon jó volt együtt dolgozni. A tervezést a festőteremben fejezem be. Ahol a részekből épül fel az egész, mint a romantikánál, ott a három tér különbözőségét kell először kitalálni színben és formában. Egy nagy „lyuk” legyen vagy felém közeledő háttér? Keresem az építészeti analógiákat, azután kiderül, hogy ennek milyen természeti és humanizált formák felelnek meg. Azt szeretem, ha a belső tér megformálása a cselekményt támogatja. Hogyan akar ott élni az ember? — ez a lényeg! Például egy író figurájánál fontos az íróasztal. Az, hogy világosban, ablak mellett szeret-e dolgozni, netán nappal és elhúzott sötétítők mellett, lámpafénynél, mint Pilinszky? Ha jó a díszletterv, fantáziadús ötletei lehetőséget adnak arra, hogy hozzátegyem a magamét. — Kik voltak a tanító- mesterei ? — Wegenaszt Róbert szeretettel és barátsággal tanított a mesterségre. Arra, hogy már az első ecsetvonásnál tudnom kell: például egy szürke folt mit jelenthet. Nem megfesteni kell az anyagi valóságot, hanem ellenőrizni minden gesztust, hogy 12 méterről mit jelenthet! Tőle tanultam meg, hogy ez a munka „az abbahagyás művészete”. — Hol dolgozott még? — Szegeden a szabadtéri játékokon, az Operában és a Nemzetiben. — Több kiállításon is találkoztam a munkáival, díszletterveivel, akvarelljei- vel. Mit jelentenek ezek a kiállítások, mit az akvarell- technika ? — Számomra minden díszlet egy-egy kiállítás is. Az aikvarellezés pedig a „másság” élményével tölt el. A fehér papíron a festék megjelenésének a varázsa. Ez felold. A japán festők munkái ragadnak meg. — Van-e a szakmának jövője? — Csak olyan emberek maradnak meg itt, akiket nagyon megfogott e céhmesteri munka varázsa. — Vágyai? Elgondolkodik, azután zavartan, szerényen válaszol: — Szeretném átfogni a lehetetlent. A tervezői, festői és szcenikai munkát, de érzem, ez erőmön felüli, nem egy embernek való munka. Pedig ez adná az alkotás teljességét. Várnai Ágnes
