Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

1985. május 6., hétfő Somogyi Néplap 3 SEREGSZEMLE KICSIBEN Mini VIT a Gépészeti Szakközépiskolában Tanácstagjelölő gyűlés V Megfontolt ígéretek Fiatalok zsivajától volt hangos szombaton a kapos­vári Gépészeti Szakközépis­kola. A városi KlSZ-bizott- ság mini VIT rendezvényei zajlottak itt. Az egésznapos eseményre minden középis­kola húsz fiatalt delegálha­tott az éves KlSZ-munká- juk alapján leginkább ki­emelkedő diákok közül. Nem minden tanintézet élt a lehetőséggel; az össze­gyűlt másfélszáz tizenéves azonban így is remekül szó­rakozott. A városi KISZ-bizottság munkatársai, Somogyi Már­ta és Sándor Gyula, vala­mint az 503-as ipari szak­munkásképző függetlenített KISZ-tiitkára, Volner Zsuzsa változatos programot állítot­tak össze. A kulturális szemlén fölléptek minden iskola legtehetségesebb elő­adói. Kraliczky Zoltán dia­vetítéssel egybekötött él­ménybeszámolót tartott a havannai VIT-ről; másutt filmvetítés, számítógépbe- muitató várta a fiatalokat. Délután a különböző kö­zépiskolák diákjaiból alkal­milag verbúválódott csapa­tok mérték össze ügyességü­ket a tornateremben. S míg egyesek a helyezésekért küzdve nyüzsögtek, buzdí­tották egymást, mások in­kább a szemlélő szerepét választották. Vajon miért? — Nem fértünk be a tíz­személyes csoportokba — mondják a bordásfalat tá­mogató keraskedelmis lá­nyok. — Egyébként jó ez a rendezvény. Zászlódíszbe öltözött a múlt héten a Rinya és Dom­bó menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat nagyatádi központja: elő­ször érdemelték ki a kivá­ló vállalat címet. Az ün­nepségre gyülekező vendé­geik megismerikedheítek a társulat múltjával és jele­nével, a házigazdák ugyanis kiállításon mutatták be leg­korszerűbb gépeiket és a régi eszközöket, például a kubikostalicskát. Ható Jenő, a társulat ügyvezető igaz­Vonalban vagyunk Vasutas fiatalok országos vetélkedője Szombaton „Vonalban va­gyunk” címmel rendezték meg a vasutas fiatalok or­szágos vetélkedőjét. A verseny lebonyolításá­nak egyik legfontosabb esz­köze a vasút üzemi távbe­szélő hálózata volt, amely­nek segítségével a nyo'c — két budapesti, egy-egy deb­receni, miskolci, pécsi, sze­gedi, szombathelyi és záho­nyi — helyszín közvetlen kapcsolatba került egymás­sal és a MÁV vezérigaz­gatósággal, áhol a zsűri fog­lalt helyet. A mintegy 45 ezer vas­utas fiatal képviseletében csaknem 500 versenyző mér­te össze tudását többféle té­makörben. Egyebek között az elmúlt 40 év eseményei­nek, a magyar vasút fejlő­désének, a VIT-ek történe­tének ismeretéről adtak szá­mot a fiatalok. A vetélkedő győztese a Pécsi Vasútigazgatóság csa­pata lett. Az eredményesen szereplő csapatok között több külföldi és belföldi utazási, és üdülési utalványt osztottak ki. A munikácsys lányok ki­pirulva lelkendeznek: ők nyerték el az első díjként járó nagy fatörzstortát. Csak most, a verseny végén derült ki, hogy csapattársaik, akik­kel mostanáig együtt izgul­tak, drukkoltak, ipari isko­lások. — Ez ma már nem szo­katlan a gyerekeknek — magyarázza Somogyi Márta, a városi KISZ-bizottság kö­zépiskolai felelőse. Több éve rendszeressé váltak a vala­mennyi középiskolának tar­tott programok. Eleinte Miénk a suli, majd Miénk a ház címmel a rendezést az ifjúsági ház vette át. Most a KISZ-bizottság az évfor­dulókhoz kötötten szervez ilyen iskolaközi találkozó­kat a középfokú tanintéze­tek diákjainak, akik között már megszűnt a rossz érte­lemben vett versengés. — Mit jelent egy ilyen ta­lálkozó a KlSZ-vezetőknek? — Hasznosak számunkra az ilyen rendezvények. Kö­zelebb tudunk kerülni a gyerekekhez, személyes kap­csolatot teremtünk velük. Ha kötetlen formában, já­ték, szórakozás közben is­merik meg a KISZ-vezetőit, bejönnek hozzánk a gondja­ikkal is. A nap hátralevő részében daléneklés, Auguszt Gábor fellépése emelte a hangula­tot, majd vidám diszkó zár­ta a diákok találkozóját. gatója ünnepi beszédében először ugyancsak ezekről az eszközökről szólt. 1961- ben mindössze tizennyolc kubikos dolgozott náluk, és csupán egymillió forint ér­tékű munkát vállalhattak el. A csaknem negyedszázad alatt hatvanmillió forintnyi munka elvégzésére alkal­mas céggé nőtt a társulat. Tevékenységükre nagy szükség van a Rinya és a Dráva között. Ezen a terü­leten az országos átlagnál kétszer több a vízfolyás, nagy a belvízveszély. Sok üzemnél a vízikár megköze­líti a harminc százalékot. A patakok, a csatornák kar­bantartása, felújítása, a ta­lajvíz elvezetése létszükség let lett. Megjelentek a nagy teljesítményű gépek, ame­lyek megkövetelték a nagy táblák kialakítását. A gyen­ge adottságú gazdaságokban a komplex melioráció alap­feltétele a terméshozamok növelésének. . Ebben a tér­ségben a tervidőszak alatt várhatóan 213 millió forin­tot költenek ezekre a. fel­adatokra. 1109tonna cérna exportra Az idén 1109 tonna cérnát gyártanak nyuga­ti exportra 3 Pamutfonó- ipari Vállalat nagyatádi gyárában. 270 tonnányit már elszállítottak, Most az NSZK-ba, Franciaor­szágba és Olaszországba küldik termékeiket. A Gebrüder-Hentz cégnek hárornntillió-egy százezer kis cémacsévét készíte­nek. A szovjet sajtó napja Furcsa dolog magyar újságíró számára elkép­zelni, milyen is lehet, ha az általa leírott szó ti­zenegymillió példányban jelenik meg, a világ száz­hatvan országában köve­tik megkülönböztetett fi­gyelemmel cikke minden gondolatát. Ez a kivételes alkotói élmény nap nap után megadatik szovjet kollégáink némelyikének, például a Pravda munka­társainak. Annak a Pravdának a híréről, erejéről van szó, amelyet 1912. május 5-én a munkások megtakarított kopejkáiból adtak ki első ízben. Szikrából pattan a láng — a jelszó az első bolsevik újság, az Iszkra (Szikra) nevére utal. Az Iszkra, majd a Pravda valóban alkalmas volt feladatának betöltésére az Októbert megelőző évek­ben, s a polgárháború, majd a békés építőmunka idején is. A nagy honvédő háború során óriási jelen­tősége volt a frontról ér­kezett tudósításoknak, hí­reknek, a szovjet újság­írók megtették a magukét a győzelem érdekében. Mára megváltozott, ki­bővült a szovjet sajtó struktúrája. A feladata is több lett, mint korábban volt. Egy tavalyi adat sze­rint csak újságból 8172 je­lenik meg a Szovjetunió területén. S hol vannak még a hetilapok, folyó­iratok?! Az éves példány­szám több mint negyven- milliárd, a napilapok egy­szeri példányszáma 181 millió. Több mint 60 ezer kollégánk dolgozik a ha­sábok megtöltésén, igaz, segítségükre van mintegy hatmillió munkáslevelező is. Az utóbbi évtizedekben egyre nő a szovjet televí­zió műsorideje, az adáso­kat az ország mind na­gyobb részén lehet színes­ben is tökéletes minőség­ben venni. Gyorsuló ütem­ben korszerűsödik a tech­nikai bázis mellett a fel­használt módszerek tárhá­za is. A szovjet rádió adá­sait — köztük az idegen­nyelvű, például a magyar adásokat — szinte az egész világon veszik a hallgatók készülékei, s a megnyilvá­nuló érdeklődésre utal az a sok százezer levél, ame­lyet a szerkesztőség kap. A szakmai ünnepükön, a szovjet sajtó napján szeretettel köszöntjük szovjet kollégáinkat, to­vábbi sikereket kívánunk munkájukban — az olva­sók megelégedésére. Minden választópolgár meg­lepődött, amikor ia MÁV- nevelőintézet udvarias lány­tanulói fölfcísértók az eme­leti díszitarembe. Jólesett az apró figyelmesség. S az is. hogy Bodó Krisztina Juhász Ferenc Kinek karja van cí­mű költeményével tette ün- nepélyesébbé a kaposvári 31. választókerület jelölőgyű­lését. Elsősorban középkorúak és idősék ültek a teremben, több mint negyvenen. Lát­szott az arcokon, hogy egyet­értenék dr. Radnai Jenőné­nek, a nevelőintézet igazga­tójának előadásával, amely­ben a megyeszékhely ötéves fejlődését vázolta. Ä Haza­fias Népfront nevében ő tett javaslatot a két tanácstag­jelöltre. — Fábián György 1947- ben Kaposváron született. A miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetemen szerzett gáz­ipari mérnöki szakdiplomát, s 1970 óta a Kögáz dolgozó­ja. 1974-ig a nagyikanizsai központban dolgozott, 1974- től 1979-ig Kaposváron üzem­vezető-helyettes, 1979-től üzemvezető. Fábián György 1976 óta párttag. Társadal­mi munkát 1979 óta a vá­rosi népi ellenőrzési bizott­ság tagjaként végez, 1980 óta az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület me­gyei csoportjának elnöke­ként. Felesége a húskombi­nát technológusa; két gyer­mekük van. A művezető valaha nagy úr-" volt. A két világháború között nemegyszer kétJhá- mmszáz munkást irányí­tott. Később, a felszabadu­lás után is úrnak számított. Technikus úrnak, akinek szavára ugrottak az inasok, a szakmunkások. „Majd­nem-mérnök” úrnak, aki tiszta köpenyben dirigálta a munkát. Szava szent volt, hozzáértése nem kétséges. Ma leginkább magányos, s ha valaki úrnak titulálja, sértésszámba megy. Se hús, se hal, se munkás, se veze­tő. Így van ez az ipar min­den területéin, de leginkább az építőiparban. Makkos Gábor, a Tanép igazgatója jó mérnök szere­tett volna lenni, ezért tanult. A hatvanas években műve­zetőként kereste a kenyerét, erre az időre ma is szívesen emlékszik. — Más volt akkor azépí- tőipör helyzete, válogatha­tunk a munkában, vissiza is utasíthattunk egy megren­delést, ha nem voltak meg­felelőek a körülmények. Ma éppen fordított a helyzet. Akkoriban, súlya volt a mű­vezető szavának, tevékeny­ségét elismerték és megbe­csülték. Azóta devalválódott az építőipar, és a benne dol­A jelölt felállással mutat­kozott be, majd az előadó így folytatta: — Katona Imre 1940-lben Mennyén született. A Mo­sonmagyaróvári Agtártudo- mányi Egyetemen mezőgaz­dasági mérnöki oklevelet, majd a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen öntözési és vízgazdálkodási szakmérnöki oklevelet szerzett.. Elvégezte a^ esti egyetem szakosítóját. A szennai termelőszövetke­zet főagronómusaként 1973- tól 1975-ig, majd az Állami Biztosító kárszakértőiéként dolgozott; 1979 óta a Kapos­vári Mezőgazdáság! Főisko­lán termelésfejlesztési tit­kár. 1971-től a választásig pártvezetőségi tag volt, 1980 óta szakszervezeti főbizalmi. A felesége szintén a főisko­lán dolgozik műszaki ügyin­tézőiként; egy gyermekük van. Dr. Gebhardt József, a je- tlölőgyűlés elnöke vette át a szót: — Megnyitom a vitát, a jelöltek személyével kapcso­latban. Természetesen lehet más személyre is indokolt javaslatot tenni. A hátsó sorokban felállt Kovács Sándor: — Szeretnék kérdést föl­tenni Katona Imréhez. Hal­lottuk, hogy eddig tagja volt a pártvezetőségnek. Miért maradt ki? Katona Imre azt mondta: — Öt évig voltam pártve- zetősógi tag. ezenkívül szak­szervezeti főbizalmi is va­gozók helyzete is. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, hely­re kéll állítani az értékren­det, a munka megbecsülé­sét. Péter János nem egészen így képzelte a művezetői tevékenységet, mint ahogy napról napra végzi. Kőmű- vesinasiként kezdte Sánto- son, majd egy építőipari szövetkezetbe került. Meg­bíztak benne, jó szakember­nek találták, kinevezték hát művezetőnek. — Aránylag könnyű dol­gom volt. Brigádtársaifhmal dolgoztam továbbra is, egy­szerű volt a beilleszkedés. Időközben mestervizsgát tettem, majd három hóna­pig Pécsien tanultam, ahol tervólvasás, statikai szá­mítás is szerepelt a tan­anyagban. Kilenc éve va­gyok a Tanépnél magasépí­tési generál művezető. Generál, azaz az építke­zés elejétől a végiéig az ő vállán (is) nyugszik a ház sorsa. Az építők már régen másutt dolgoznak, a szak­ipar veszi birtokába a terü­letet, Péter János mécsem minősítheti befejezettnek a munkát. Futkos ide, futkn- oda, és közben rengeteget bosszankodik. — A legjobban az dühít, amikor az egyik szakma tönkreteszi a másik munká­ját. Szervezési nehézségek miatt sokszor előfordul, hogy nem az ésszerű tech­nológiai sorrendet követjük az építésben, előbb kerül például a csempe a falra, később „szerelik a vizet”. A társszakmák meg csak a sa­ját dolgukkal törődnek, semmibe veszik a már el­készült munkát. A művezető joggal dü­hös. Jó szakembernek tart­ják őt a vállalatnál, még­sem tud folyamatosan ered­ményesen dolgozni. Agócs György főmérnök kereken és csattanósan fogalmaz, lát­szik, nem szereti a mellébe­szélést. — Volt már „világégés” a vállalatunknál, akik marad­tuk, azok abban bíztak, hogy rosszabb már nem le­het. A vezetőség minden erőfeszítése arra irányul, hogy rendbe tegyük a dol­gainkat, rang legyen nálun'fc gyök. A beosztásomnál fog­va sókat járók vidékre; éreztem, hogy a kettőt együtt nem tudom ellátni, kértem, hogy ne válasszanak meg újból. Most megköszönöm az előlegezett bizalmat. Tudá­somhoz és energiámhoz ké­pest szívesen szolgálom a vá­lasztókerületet. Fábián György azzal kezd­te, hogy még pincs vége a télnek, ezért a gázellátással kapcsolatban is várt kérdést, bár ismeretei szerint ezen a környéken nincsenek gondok vele. — Ha megválasztanak, leg­jobb tudásom szerint dolgo­zom majd — mondotta. — A tanácsban az önök véle­ményét igyekszem képvisel­ni. Hiszem, hogy olyan lesz a város, amilyennek a lalkók formálják. Aktív kapcsolatot kívánok kialakítani a vá­lasztópolgárokkal, hogy le­gyen mit képviselnem. Igyek­szem majd a tanácsi elkép- zéléséket megismertetni, és együtt dolgozni önökkel. A két tanácstagié lölt meg­nyerte a jelen levők tetszé­sét, s ezt a szavazás is bizo­nyította. Az elnök már majd­nem berökesztette a jelölő- gyűlést, amikor egy idősebb fértfii még érdeklődött: ho­gyan szavaz június 8-án, amikor hajnaltól estig dol­gozik. Dr. Gebhardt József megnyugtatta: az üzem le­hetőséget ad majd az állam- polgári kötelesség teljesítésé­hez. dolgozni. A művezetőnieik, mint a munka első számú irányítójának a legjobb szakembernek kellene len­nie. Még ha így lenne is, akkor sem tudnia felszaba­dultan dolgozni, napi gon­dok között őrlődik. Egysze­rűen képtelenség megte­remteni azokat a körülmé­nyeket, amelyek között kon­centrált hosszú távú mun­kára képes. A vállalatok készletgazdálkodása kötött. Ez sincs, az sincs, nefciug- runk akár egy húszemeletes épületnek is, megfelelő tar­talék, előkészítés nélkül, mert nem tehetünk mást. — Ezért különösen niagy a vállalat felelőssége — mondta — Makkos Gábor —, elismerésre méltó műve­zetőink teljesítménye, aho- gyon helytállnak. A közvé­lemény támogatására is szükség van, hogy a közép­vezetők becsülete helyreáll­jon. Nem véletlen, hogy a középvezetők, akik hűséggel kitartanak munkahelyükön, máir fiatal korban egészség- ügyi problémákkal küsz­ködnék. Infarktus, neuró­zis, gyomorfekély, a század népbetegségei. A művezető­nek egyre nagyobb felada­taikat kell vállalnia, önálló­an dolgoznia. Hogy közben magányos? Persze hogy az. Nekünk a föltételeket kell megteremtenünk a munká­jához, a termelővállalatok életében a művezető státu­sa meghatározó. Ha az hely­re kerül, akkor a vállalat jól dolgozik. Olyan fokmérő ez, amit nem lehet figyel­men kívül hagyni. Péter János valamicskét érzi már az új idők szelét. Felgyorsult körülötte az élet, több a munka, nagyobb a felelőssége és az önállósága. A fizetését is rendezik, sok más társáéval együtt. A je­lenlegi hatezer forintos ha­vi jövedelmét középén kő­művesként könnyedén meg­kereshetné bármelyik válla­latnál. Magányossága csepp a tengeriben, de része az egésznek. A Tanép erőfe­szítése, hogy megváltozzon a légkör a művezetők körül, egyben verejtékes kísérlet arra, hogy a vállalat újra talpra álljon, eredményesen dolgozhasson. . . Klie Agnes Horváth Gábor T. K. Á termőföldek védelmében Kiváló vízgazdálkodási társulat L. G. A művezető magányossága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents