Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-31 / 126. szám

1985. május 31., péntek

Somogyi Néplap

3

Választási nagygyűlés a sportcsarnokban

(Folytatás az 1. oldalról.)

— Meggyőződésünk — és ezt pártunk XIII. kongresszusa ismételten leszögezte —, hogy a nemzetiségeknek fontos szerepük van a magyarság és a szomszéd népek közötti barátság ápolásában, országaink együttműködésének erősítésében. A magunk részéről természetesnek tartjuk, hogy a nemzetiségek ápolják -anyanyelvűket, fejlesztik kultúrájukat, erősítik rokoni és intézményes kapcsolataikat a velük azonos anyanyelvű nemzetekkel, miközben hazájuknak a Magyar Népköztársaságot tekintik,

amely számukra a teljes egyenjogúságot biztosítja. A legtermészetesebb igény' hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakossága a mindennapok valóságában, a gyakorlatban is tanulhassa és használhassa anyanyelvét, gazdagíthassa nemzeti kultúráját, ápolhassa rokoni, baráti és intézményes kapcsolatait — hazája hű állampolgáraként

— az anyanemzettel, a szocialista Magyarországgal. A pártkongresszusi beszámoló is hangsúlyozta: ...... a szoc

ialista fejlődés lehetővé teszi, hogy a népek a burzsoá nacionalizmus maradvá- ryaít leküzdve a kölcsönös tisztelet, a barátság és az együttműködés útján járjanak.”. Jól tudják a Somogybán élő nemzetiségek is, hogy ez pártunk, államunk nemzetiségi politikájának lényege. És ezt a politikát a marxizmus.—leninizmus elvei, illetve saját történelmünk e 'téren gazdag és szomorú, tapasztalatai formálták,

Marxszal együtt valljuk, hogy „.,. az a nép, amely egy másik, népet elnyom, saját láncait kovácsolja”. Ez a gondolát is benne van nemzetiségi politikánk elveiben és gyakorlatában, mint ahogy tükröződik benne a lenini vélemény is: „... a nemzeti kisebbség- igei szemben tanúsított engedékenységet és békülé- kenységet inkább túlozzuk el az adott esetben, semmint megfordítva”.

Ami pedig történelmi tapasztalatainkat illeti: a többi Duma-völgyi nacionalizmussal egyidőben született meg a magyar is a XVIII. század utolsó éveiben. Államiságunk 1100 esztendős történelméből azonban csak alig több, mint hét évtized

— az 1867-es kiegyezéstől az 1945-ös felszabadulásig terjed — az az időszak, amikor előbb a 30 milliós magyar nemzeti birodalom ábrándja, majd ff revansvágy Trianonért tényleges erőszakot, népeink között gyűlölködést szült, olykor kíméletlenül nyirbálva a kisebbségek jogait.

Önök is találkozhattak már a közös történelmi gyökerű, még napjainkban is fel-feléledő Duna-völgyi nacionalizmusok nézeteivel, indulataival, melyeket az antikommunista ideológiai offenzíva éppúgy erősít, mint ahogy erősítik a szocializmus építése során keletkező ellentmondások, téves elgondolások, káros nézetek.

Ml, magyarok megtanultuk: „Aki a nacionalizmusra nacionalizmussal válaszol, kárt okoz saját népének, nemzetének is.”. Megtanultuk, hogy a kisebbségek nem gátjai, hanem éppenséggel előremozdítói, segítői a többségi nemzet országépítő, -társadé lomfej ■ • iesztő törekvéseinek, Ezért becsüljük sokra a jászom- seédságot, az egymásra utalt népek testvériségét, együttműködését, és ezért tiltako zunk a múlt sebeinek szüntelen felszaggatása ellen éppen úgy, mint a történelemhamisítással párosított ábrándok szövögetése, azok nyílt vagy burkolt hirdetése ellen.

Alkotmányunk, törvényeink és törvényerejű rendeleKiss Katalin

teink — a tanácstörvénytől az oktatási és a közművelődési törvényen át a polgári törvénykönyvig — nemcsak megfogalmazzák, hanem biztosítják is a nemzetiségek állampolgári és kollektív jogainak érvényesülését. A Magyarországon élő kisebbségek az államigazgatás és a közélet fórumain is használhatják anyanyelvűket, képviseletük pedig a különböző szintű testületekben — a helyi tanácsoktól az ország- gyűlésig — a nemzetiségi kérdés politikai jelentőségének megfelelő. Életszínvonaluk és ólietkörülményeik azonosak a magyarokéval.

Szocialista államunk iskolák, közművelődési intézmények, öntevékeny művészeti csoportok vagy együttesek, újságok, rádiós és televíziós adások fenntartásával — sőt, folyamatos bővítésével — támogatja a hazánkban élő nemzetiségek anyanyeJvének, sajátos nemzeti kultúrájának megőrzését, fejlesztését. Ezeken a területeken is — minit minden, nemzetiséget érintő kérdésben — bátran támaszkodhatunk a délszlávok, a németek, a románok és a szlovákok demokratikus szövetségeire.

Pártunk politikája alapján, a Hazafias Népfront keretében — együttműködve állami, politikai és társadalmi szervekkel — vesznek részt nemzetiségi politikánk alakításában, annak gyakorlati végrehajtásában. Kiemelkedőnek tartom munkájukban, hogy nemcsak jól szolgálják a különböző nemzetiségek jogait és kollektív érdekeit, hanem a közös szocialista haza iránti szeretet elmélyítésére és az anyanemzetükkel való barátság ápolására is törekednek.

Állandó marad az a törekvésünk, hogy a nemzetiségek minél inkább otthon érezzék magukat Magyarországon. Tapasztalják napról napra a tényleges egyenlőséget, nyelvük és kultúrájuk ápolásának gazdagodó lehetőségeit, az országhatárokon átnyúló rokoni, baráti és intézményes kapcsolatok erősítésének bátorítását, a biztatást az állandó szellemi érintkezésre, mert nemcsak magyar állampolgárok ők, hanem a környező nemzetek részei is.

Losonczi Pál Somogyól szólva kifejtette: a megye

társadalmi, politikai, gazdasági és ideológiai élete a

Berke Imre

XII. pártkongresszus, illetve az 1980-as megyei pártértekezlet határozatainak megfelelően fejlődött. A kommunisták és a pártonkívüliek egyaránt eredményesen dolgoztak a szocialista építőmunkából adódó feladatok végrehajtásán.

A párt és az állam vezető szerveinek elismerését és köszönetét tolmácsolva a sikeres munkáért elmondta:

— Büszkék lehetünk valamennyien, hogy az ipari termelőerők ezekben az években is folyamatosan fejlődtek, és a termelésnövekedés nagyobb hányada a termelékenység javulásának eredménye, üteme pedig felülmúlta az országos átlagot.

Az idegenforgalomról részletesebben is szólt az Elnöki Tanács elnöke. Mint mondta: a somogyi Balaíon-part nem egyszerűen az ország egyik, sokak által látott kirakata, hanem — például a külföldieknek — maga az ország. Hazánk egészét,* népünk teljesítményét és emberi milyenségét ítélik meg az itt tapasztaltak alapján. Az eredményeknek örülhetünk.

Akárcsak az olyan, elsősorban idegenforgalmi célokat szolgáló létesíitmények- nak, minit a berzencei új közúti határállomás, a bala- tomioidvári és a barcsi új szálloda, vagy a szántód- pusztai idegenforgalmi kulturális központ.

Losonczi Pál így folytatta:

— Hazánk népe június 8- án dönt annak az évtized végéig szóló programnak az elfogadásáról és megvalósításáról, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa határozatában megfogalmazott és amelyet a Hazafias Népfront is magáénak vall. Ez tükröződik abban a választási felhívásban, amely nemzeti egységünk országos kifejezésére szólítja fel a szavazásra jogosultakat. Programunk lényege az, hogy az eddigi vívmányainkra támaszkodva építsük tovább a fejlett szocialista társadalmat. Ehhez fűződő, fontos nemzeti érdekünk erőforrásaink feltárása és hasznosítása, népgazdaságunk teljesítőképességének növelése, arra alapozva pedig az életszínvonal érzékelhető emelése.

Olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy kibontakozhasson állampolgáraink

Gadár László

alkotókészsége és alkotóképessége, tovább erősödjön — mindenekelőtt a szocialista demokrácia kiteljesedése révén — a szocializmus építésének közös érdekein alapuló nemzeti egység.

Legfontosabb gazdaság- politikai célunk az intenzív fejlődés kiterjesztése a termelési folyamat minden elemére. Ez a ráfordítások csökkentését, a tartalékok hasznosítását, a termelési szerkezetnek a piaci igényekhez valló igazítását, a termékek mteiosógének javítását éppúgy megköveteli, minit a magyar népgazdaság műszaki-technikai szintjének. a közelítését a nemzetközi élvonalhoz.

A cselekvés általános normájává kell, váljon a jövedelmező gazdálkodás, ami viszont megköveteli a munka szervezettségének, fegyelmének és kultúrálifesé- gának javítását, s gazdálkodó szervezetek alkalmazkodóképességének és vállalkozókészségének fokozását, a vállalatok közötti együttműködés jobbítását. Ezek a legfőbb összetevői annak a hatékonyságnak, amelyet joggal várunk el valamany- nyien népgazdaságunktól, és csak ezek révén javíthatjuk tovább külső gazdasági egyensúlyunkat, mert nem akarunk — nem akarhatunk

— a nadrágszíjhúzás — azaz az életszínvonal és a belső fogyasztás mérséklésének

— kényszerű eszközéhez folyamodni. Ellenkezőleg: növelni szeretnénk a lakosság fogyasztását, javítani az áruellátást és a szolgáltatásokat, biztosítani a jobb életkörülményeket.

Most — a VII. ötéves terv kidolgozásának időszakában

— nem az óhajok, hanem a realitások szintjén látszik úgy, hogy egy-'két éven beiül eljuthatunk a gyorsabb növekedési ütemhez, és megtermelhetjük azt a nemzeti jövedelemtöbbletet, amely előfeltétele a reálbérek érezhető növekedésének, a nyugdíjak és a társadalmi juttatások reálértéke megóvásának, életünk gondtalanabbá tételének.

Az országgyűlési képviselők és a helyi tanácsok tagjainak június 8-i megválasztásával tehát erre a programra, a társadalmi összefogás és a nemzeti boldogulás politikájára is szavazunk. Arra azonban vigyázzunk,

Akkerman József

hogy személy szerint azokat bízzuk meg szükebb vagy tágabb közösségünk, illetve legszemélyesebb érdekeink képviseletével, akik a jelöltek közül a legalkalmasabbak politikánk alakítására, a közügyek intézésére és a közélet ellenőrzésére.

Jói ismert önök előtt, hogy az idei választások izmosodó szocialista demokráciánk jegyében is zajlanak, módosított választási rendszerünk szabályai szerint. 1983. évi III. törvényünk tervezetének társadalmi vitája — amely 1300 fórumon, több tízezer résztvevővel folyt le és amelynek során 25 ezer észrevétel, illetve javaslat született — már megmutatta, hogy a fejlett szocialista

társadalom építésének szintjén nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a választások demokratizmusának, valamint népfrontjeiliegének a szélesítése.

A legalább két kötelező jelölt és az országos lista léte már az eddigi jelölő gyűlési tapasztalatok szerint is fokozta az érdeklődést, a felelősségteljes aktivitást.

Remélem, hogy az élénk eszmecsere nem fog hiányozni a választások után sem. Mindent el kéül követni, hogy valamennyi újjáválasztott testület — a helyi tanácsoktól az országgyűlésig — eredményesebben dolgozzon, hiszen tevékenységi körük változik és szélesedik, új feladatokkal gazdagodik. Az országgyűlésnek az ország életében betöltött szerepe tovább nő, és alkotmányos funkciói jobban érvényesülnek. A helyi tanácsok viszont a maguk környezetében rendelkeznek több joggal, pénzzel és természetesen több felelősséggel.

Ezért se mindegy, hogy a jelöltek közül kit tisztelnek meg bizalmukkal.

Tisztelettel kérem nagygyűlésünk résztvevőit: támogassák szavazataikkal a pánt, a kormány és a Háza- fias Népfront nemzeti boldogulásunkat szolgáló politikáját, s legyenek cselekvő részesei e politika alakításának és végrehajtásának. — mondta befejezésül Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke.

Felszólalások

Losoncai Pál nagy tapssal fogadott beszéde után elsőként Kiss Katalin, a Pamuí- fonó-ipari ■ Vállalat Kaposvári Gyárának íonónője kapott szót. A gyár munkásközössége nevében kifejezte egyetértésüket a Hazafias Népfront programjával, amelyért érdemes dolgozni.

— Örömmel üdvözlünk minden olyan megnyilvánulást, amely a munka becsületének helyreállítását célozza, és azt, hogy a több és jobb munka többet is érjen minden szinten. Ez a bérben is jusson kifejezésre, és ne csak beszéljünk a differenciált bérezésről, hanem azt mielőbb a gyakorlatban is valósítsuk meg. Higgyék el, mi, munkások azért megyünk be a munkahelyünkre, hogy jól termeljünk és becsületesen dolgozzunk, hisz ez biztosítja a megszokott életszínvonalunkat. Ennek föltételét minden szinten jobban és szervezettebben keli biztosítani, mert csak így lehet előbbre lépni és jobb eredményeket elérni országosan is.

Berke Imre, a kadar kúti tsz gépésze a mezőgazdaság szerepéről, a további tennivalókról beszélt. Kadarkút és a társközségek szövetkezetei kedvezőtlen termőhelyi adottságúak. Az ötéves terv első két évében kritikus volt a gazdálkodás helyzete. A megyei párt- és tanácsi vezetők felülvizsgáltatták a veszteségérzékeny tsz-ek körülményeit, megalapozták az előrelépés útját.

— A tett intézkedések, a jelenlegi szövetkezeti vezetőségek a dolgozókkal való egyet akarása olyan pozitív fordulatot hozott, hogy ma már községünk köziigazgatási határain túl is elismerik munkánkat.

Berke Imre szóvá tette az állandóan visszatérő anyag- és alkatrészhiányt, az egyes műtrágyák hiányát, a burgonyaértékesítés gondjait, a szabályozórendszer számukra túlzottan elvonó jellegét, így gondot okoz a gépek selejtezése, javítása; üzemben tartásuk pedig igen költséges. Nem tudják önerőből korszerűsítem az állattartó épületeket.

Gadár László városi tanácstagjelölt, a Kaposgép vállalat dolgozója a fiatalok tapasztalatairól beszélt. Mivel az országos átlag szerint az életszínvonal stagnál, illetve kis mértékben emelkedik, korosztályának nagy része különböző megoldásokat keres, ami bizonyos plusz anyagi javak megszerzését szolgálja. Ez egyrészt kihat a törvényes munkavégzésre, de kihat a társadalmi, a közéletre is. De nem jelenti azt, hogy a mai fiatalság közömbös vagy érdektelen. Bizonyítja ezt a választásra való készülődés időszaka is.

— Mi, fiatalok elsősorban azt várjuk tanácstagjainktól, országgyűlési képviselőinktől, hogy nyújtsanak segítséget a pályakezdő és a családalapító fiataloknak. Nem tartható sokáig az a helyzet, hogy mindazoknak a fiataloknak, akiket a szülők anyagilag nem tudnak támogatni, elérhetetlen legyen az önálló otthon megteremtése.

Ezután Akkerman József, a Csepel Művek Egyedi Nehézgépgyára kaposvári gyárának igazgatója a műszaki értelmiség helyzetével, feladataival foglalkozott felszólalásában.

— Szükségesnek tartom az alkotó munka ismételt felértékelődését, a műszaki értelmiség jelenleginél jobb anyagi és erkölcsi megbecsülését. A pálya vonzerejét n öv élni kell, hiszen a műszaki egyetemek és főiskolák után érdeklődők száma az utóbbi években csökkent.

Ezután arról szólt, hogy a vidéki ipartelepítés gyáregységi jellege miatt az önálló alkotó jellegű munkát mintegy húsz évig a vállalati központok lényegében gátolták, vagy legalábbis nem szorgalmazták. A hatvanas években program volt a vidéki ipartelepítés, most legyen feladat a vidék szellemi erejének növekedése, vidéki szellemi bázisok létrehozása.

— A Somogynak szükséges műszaki értelmiségiek utánpótlását segítené, ha Kaposváron megvalósulna a nappali tagozatos felsőfokú szakemberképzés. Indokoltnak tartanám, ha a műszaki értelmiség letelepedését segítő lakásprogram a megye vezetőségének terveiben helyet kapna.

Az elnöki zárszó után a nagygyűlés a Szózattal fejeződött be.