Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-31 / 126. szám
XLI. évfolyam, 126. szám Ára: 1,80 Ft 1985. május 31., péntek Választási nagygyűlés a sportcsarnokban Losonezi Pálr az Elnöki Tanács elnöke mondott beszédet Választási nagygyűlést rendezést a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága tegnap délután a kaposvári sportcsarnokban. Az elnökségben helyet foglalt Losonezi Pál, a Politikai Bizottság tagja, az Elnöki Tanács elnöke, Kle- novics Imre, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Sugár Imre, a megyei tanács elnöke. Ott voltak a megye és Kaposvár párt-, állami, társadalmi szervezeteinek vezetői, az egyházak vezető lelkészei, az üzemek, a tsz-dolgozók, az értelmiségiek, a nyugdíjasok és a fiatalok képviselői. A megye minden részéből érkezett csaknem ezerkétszáz választópolgár között ott ültek a megye ország- gyűlési képviselőjelöltjei, nagy számban megjelentek a tanácstagjelöltek is. A helyőrségi fúvószenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Hanyec Károly elmondta Illyés Gyula az új nemzetgyűléshez című versét. Ezután dr. Novák Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára megnyitotta a nagygyűlést. — Megköszönöm, hogy meghívásunkat ilyen szép számmal elfogadták, és je1 erdétükkel megtis ztel ik r en - dezvényünket, amelynek előadóját, Losonezi Pál elvtársat, a Politikai Bizottság tagját, az Elnöki Tanács elnökét a szülőföld megkülönböztetett tiszteletével és sze- rétetével köszöntőm. Ezúton is megköszönjük, hogy 1953-tól Somogy megye 12. sz. választókerületének országgyűlési képviselője. Mint tud juk, most az országos választási listán indul. Ezután elmondta, hogy jelölő gyűléseken a megyében a megjelent több mint 64 ezer állampolgár kis híján hatezer közérdekű bejelentést tett, javaslatot adott közre az országos és a helyi politikáról, a XIII. kongresszus országépítő programjáról, amelyet a Hazafias Népfront választási felhívásában magáénak vallott. — A választópolgárokkal kezdett párbeszédeket május 16-tól a választási gyűléseken, rétegtalálkozókon és csoportos beszélgetéseken kettős célt szolgálva folytatjuk; egyrészt, hogy minél többen személyesen is megismerhessék a képviselő- és tanácstagjelölteket, életútjukat, elképzeléseiket, másrészt, hogy ismételten véleményt cseréljünk közös dolgainkról. Űttörők virágcsokorral köszöntötték Losonezi Pált, Kaposváron ta megyei pártbizottság székházában. A választási nagygyűlés előtt az Elnöki Tanács elnöke Klenovics Imrével a megyei pártbizottság első titkárával ,és Sugár Imre megyei tanácselnökkel tárgyalt. Politikánk a nemzet érdekét szolgálja Személyes dolgokkal kezdte beszédét 'a választási nagygyűlésen Losonezi Pál. A párt; Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke földijeinek szólította a résztvevőket. Elmondta: — Somogy megye választói 32 éve tiszteltek meg először bizalmukkal, és országgyűlési 'képviselőnek választottak. Megbízatásomat minden alkalommal megújították szavazataikkal, bár időközben én is a Somogy- ból elvándoroltak számát szaporítottam. De úgy érzem, kedves somogyi barátaim, hogy kötődésem nem csökkent szülőmegyémhez, sóit az idő mállásával erősödik. Akkor is, ha látogatásaim ritkultak, ha nem tudok annyiszor jönni, ahányszor szeretnék, a mind jobban megújuló Somogyba. Szeretném ezt az alkalmait is felhasználni arra, hogy megköszönjem szülőmegyém választópolgárainak — közülük is elsősorban a barcsi választókerületieknek — bizalmát, amely- lyel hét cikluson át megtiszteltek. Mosit sem búcsúzni jöttem, de a Hazafias Népfront — az új választójogi törvény alapján — az országos listán jelölt képviselőnek. Az országos listáira itt, Somogybán is szavaznak: ha megválasztanak, változatlanul ^képviselni fogom a somogyiak érdekeit is. Ezt követően arról szólt, hogy a nemrég tartott párt- kongresszus összegezte a szocialista társadalom építésének eredményeit, önkritikusan foglalkozott munkánk gyengeségeivel, és ha- tánozott az előttünk levő feladatokról. — Az a gazdaságpolitikai gyakorlat, amelyet 1979 óta folytatunk, a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének javítását és az addig elért életszínvonal megőrzését kívánta szolgálni. A fő célokat — a vártnál keményebb külgazdasági feltételek ellenére — elértük vagy megközelítettük A nemzeti jövedelem szerény növekedése, belföldi felhasználásának a felhalmozást és nem a fogyasztást érintő csökkentése lehetővé tette külgazdasági mérlegünk aktívvá tételét, nemzetközi fizetési kötelezettségeink teljesítését, az eladósodás megállítását és az adósságok visszafizetésének megkezdését. Megtanultuk — bár még nem eléggé —, hogy ésszerűbben igiazdósllkodjunk az energiával, az alap- és nyersanyagokkal. Meg kell még tanulnunk viszont a korszertű üzem- és munka- szervezést, az emberi alkotóképesség teljesebb 'kibontakoztatását. Kedves somogyi barátaim! Nehéz öt esztendő van mögöttünk, és könnyebbnek a következő öt sem ígérkezik. A külső körülmények adottak, azokon változtatni nem tudunk. Az előbbre jutáshoz tehát saját tevékenységünkön kell igazítani. Helyzetünk javításának egyetlen kulcsa van: a jobb munka! Gazdasági fejlődésünk elsősorban a dolgozó embertől, munkájának színvonalától és hatékonyságától függ. Ilyen munkát azonban csak akkor várhatunk el, ha a .társadalmilag hasznos többletteljesítményt következetesen — és a végzett munka értékének megfelelően — díjazzuk. Sok szó esett ezekről a •kérdésekről a XIII. pártkongresszuson, és a határozatban isi megfogalmazódott a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásának, a jobb munkának az igénye, illetve az a kívánalom, hogy a jövedelmek a teljesítmények növekvő gazdasági- társadalmi értékét személyek szerint is differenciáltan tükrözzék. Antiikor a munkáról szólok általában, minden hasznos tevékenységre gondolok, a fizikaira és a szellemire egyaránt. Szocialista céljainknak és elveinknek megfelelően már jelentős lépéseket tettünk előre a köztük levő különbségek csökkentésére. Valamennyiünk előtt világos, hogy a munka a szükségletek kielégítésének eszköze. Értéke annál nagyobb, minél inkább szolgálja az emberi vágyak beteljesedését. Ezért vállalnak többlet- munkát, túlórázást, részvételt a gazdasági munkaközösségekben, vagy éppenséggel az úgynevezett második gazdaság különböző képződményeiben. Kívánatos lenne, amit a kongresszusi határozat is megfogalmazott, hogy a fő munkaidőben szerzett kereset legyen az alapja az életszínvonal emelkedésének, mert akkor több idő jutna pihenésre, művelődésre, sportolásra, szocialista eredményeink élvezetére. A társadalomnak és az egyes embernek ehhez a közös céljához azonban csakis a jelenleginél hatékonyabb munka vihet közelebb. Kiemelkedő szocialista vívmányaink egyikét — a teljes foglalkoztatottságot — meg akarjuk őrizni a termelékenység ütemének a jelenleginél 'gyorsabb növekedése mellett. Ebből következik, hogy a jövőben munkát — és nem munkahelyet — kell biztosítanunk minden keresőképes magyar állampolgárnak. Mégpedig ott, ahol képességeivel, tudásával legjobban szolgálhatja össztársadalmi érdekeinkéi. Hiszen a munka hatékonyságának gyakorlattá válása nélkül nemcsak fejlődésünk egyik legalapvetőbb feltételét, hanem számos eddigi eredményünket is veszélyeztetjük. Nem kisebb feladat annak a megoldása sem, hogy a „jövedelmek az eddiginél jobban fejezzék ki a teljesítményekben levő különbségeket, a munka társadalmi hasznosságát”. Nem új ez a program. Hosszú évekre visszamenőleg újra meg újra fogalmazzuk. Az „egyen- lősdd” azonban makacsul ellenáll. Önök itt, Somogybán, éppúgy tapasztalhatják, mint az ország más vidékein, pedig ideje volna tudomásul venni, hogy az egyenlősdi- ben gyökerező rossz elosztás a hatékonyabb munka egyik legnagyobb akadálya. Pa arra gondolunk, hogy az életszínvonal emelésére, az életkörülmények javítására csak azt használhatjuk fel, amit megtermeltünk, nem lehet kétséges, merre kell terelni a közgondolkodást. Ahhoz, hogy ne az Ügyeskedések és ne az ügyeskedők imponáljanak az embereknek — utalt erre Kádár elvtárs is kongresz- szusi vitazárójában —, meg kell őrizni és növelni a becsületes munka értelmét, tekintélyét. Elsősorban a munka hatékonyságának fokozása és a társadalmilag hasznos többletteljesítmény egyenértékű elismerése révén. Nem elég csak akarni ezeket a változásokat, hanem nagyon határozottan élni is kell azokkal a lehetőségekké!, amelyek a változásokat szolgálják, és amelyek megvannak szocialista társadalmam kban. Mindenekelőtt arra a demokratizálódási folyamatra gondolok, amelyik áthatja egész társadalmi, politikai és gazdasági intézményrendszerünket. Önök is naponta tapasztalhatják, hogy a dolgozók tulajdonosi tudata — a sok és bonyolult áttétel miatt — csak népünk legöntudato- sabb rétegeire jellemző. Olyan demokratikus légkört kell teremteni, a jelenlegi — lehetőségeikben demokratikus — fórumokat olyanná kell átformálni, amelyben és amelyeken a dolgozók őszinte választ kapnak az őket érdeklő és érintő kérdésekre, és á megtorlástól való félelem nélkül kifejthetik véleményüket, elmondhatják javaslataiké i. És azok ne csak tükröződjenek a döntésekben, hanem nyomon követhetők és számon kérhetők is legyenek. A mögöttünk levő csaknem három évtized során arra törekedtünk, hogy a munkások érdemi részvételét növeljük a döntéshozatalban. Az új döntések — egyebek közt a vállalatirányítási rendszer továbbfejlesztése — újabb lehetőségeket biztosítanak a demokratizálódásra, a „máenk”- tudat felerősödésére, ami a hatékony munka egyik leghatásosabb erkölcsi ösztönzőjévé válhat. Ezt követően kifejtette: fejlődésünkhöz alapvetően hozzájárult a Szovjetunióhoz, kommunista pártjához és az egész szovjet néphez fűződő barátságunk, az a testvéri és szocialista viszony, amely kapcsolatainkat és együttműködésünket jellemzi. Poiáitiikánknak továbbra is tartós, lényegi eleme — egyben népünk elsőrendű nemzeti érdeke — a magyar—szovjett barátság ápolása, internacionalista együttműködésünk fejlesztése. — A közös elvekre, az alapvető érdékek és célok azonosságára, a kölcsönös előnyökre, valamint történelmi hagyományainkra, a sok tekintetben közös múlt és közös kultúra tényeire épül hazánk együttműködése a szocialista országok közösségével — mondta ezután Losonezi Pál. — Meggyőződésünk, hogy nemcsak a legelemibb nemzeti érdekeink egyike, hanem belső építőmunkánk sikerének is feltétele a: kapcsolatok szélesítése és erősítése az élet minden területén. Különösen nagy jelentőséget tulaj - Bénítunk a szocialista gazdasági integráció továbbfejlesztésének, az együttműködés korszerűsítésének a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében éppen úgy, mint kétoldalú kapcsolatainkban. A Varsói Szerződés megújításában is a közös érdekek vezéreltek. Ügy véljük, hogy ez a szervezet a legalkalmasabb külpolitikai céljaink összehangolására, védelmi képességünk fokozására, a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügyének szolgálatára. Az Elnöki Tanács elnöke szólt arról, hogy a nemzetiségi szálak is összefűznek, bennünket a szocialista országokkal és a szomszédos Ausztriával. Hazánkban .kis számú nemzetiség él — németek, szlovákok, románok, szerbek, horvátok és szlovének —, népünknek viszont csaknem egyharmada határainkon kívül, zömmel a velünk határos szocialista országokban, illetve Ausztriában. (Folytatás a 3. oldalon.)
