Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-29 / 124. szám
4 Somogyi Néplap 1985. május 29., szerda A RÁDIÓSLÁNY HÁBORÚS EMLÉKEI Szvetlána Darányba készül Minden egykori szovje' katona, aki részt vet* hazánk felszabadításában bizonyára örökre megőrizte útja minden stációjának emlékét. Lehet, hogy a négy évtized alatt kiestek az emlékezetből a pontos nevek, az egyszerű emberek között szövődött barátságot azonban nem iléhet elfelejteni. Alekszandra Ignatyevna Naumenko is így van ezzel, aki a Szovjetunió Krími területének Szerebrjanka falujában éi. Az elmúlt hetekben, amikor mindenki a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójára emlékezett, ő is papírra vetette emlékeit. Levele egy kis „kerülővel", Kecskemétről jutóit el a Somogyi Néplap szerkesztőségébe. A. I. Naumenko Magyar- országot a második hazájának érzi és sohasem felejti el. A nagy honvédő háború idején ő is frontharcos volt, mégpedig rádiós. Akkor a jó összeköttetéstől is függött a harcok kimenetele. 1944-ben és 1945-ben ő is részt vett hazánk felszabadításában. A 21. légelhárító dandár 63. önálló légifelderítő zászlóaljának kötelékébe tartozott a társaival együtt. Nagyon örültek annak, hogy amerre csak jártak, a magyar emberek mindenben segítettek nekik. Különösen emlékezetes mindaz, ami a Barcs közelében levő Darányiban történt velük. Mindnyájan lányok voltak a 4. században, egy férfi sem volt közöttük. A magyarok gyorsan megásták nekik a fedezéket, elhelyezték a berendezéseket, felállították a 40 méter magas antennát, s még élelmiszert is adtak. Szvetlána a háború idején (fent). Az alsó kép néhány éve készült. Akkor ismerkedtek meg két legénnyel (1926-ban születtek), akiket egyformán Pistának hívtak. Volt egy orosz—magyar szótáruk, s annak segítségével beszélgettek egymással. A rádióslányok a két Pistának köszönhetik, hogy megismerkedtek egy földbirtokossal. Sándornak hívták, a feleségét pedig Irmának. Ök ellátták a századot mindennel, kolbászt, tejet és tejfölt kaptok tőlük. Négy kilométerre Daránytól voltak a rádiósok Barcs irányában, s a lányok fegyveresen mentek az élelmiszerért. Szvetlána, az egykori rá- diósilány azért írta meg az emlékeit, mert szeretné megtalálni a két Pistát, aki negyven évvel ezelőtt segített a századnak. Számukra ez egyben meghívás is a Szovjetunióba. Utána A. I. Naumenko is szeretne ellátogatni újra Darányba és a környékére. L. G. Hattyúdal 3. Én pedig úgy döntöttem, elveszem tőle az ügyet, és kiadom Brook hadnagynak. Tudom, Thomsonék nem szoktak tréfálni. Max nyilván a parancsom ellenére folytatta a nyomozást, és most itt tartunk. Hát eny- nyi, Mr. Wittgen. — Tehát azért jött ide, hogy.... — Azért jöttem ide, mert pnaga már nem rendőr — vágott közbe a kapitány. ♦ — Na persze — vigyorogtam. — És könnyebben szaglászhatok ... — Látom, még vág az esze! Meg Max miatt. Tudom, hogy barátok. — Ez kedves magától. A kapitány fölállt, s az apró szobában járatni kezdte százkilós testét. — A leveleiben nem tett magának említést erről az ügyről? — Nem. Megkértem, hagyjon ki a rendőrségi ügyeiből. Azt hiszem, megérti. A kapitány bólintott, majd megigazította arany mandzsettagombját. — Nos, elvállalja? Hallgattam. Szemeimet az íróasztalon pihentettem. A kéziratpapírok között észrevettem Max utolsó levelét. Hervadtan kandikált elő a sok kacat közül. — Szabad kezet ad? — Természetesen. — S egy stukkert is, engedéllyel? — Itt van a táskában. — Maga kiváló emberismerő. — Köszönöm. Ezenkívül elhoztam a régi rendőrigazolványát is, de csak akkor használja, ha nincs más lehetősége. — Rendben. — Hetente egyszer várom a jelentéseit. — Megkapja. De szóban vagy telefonon. A kapitány nyelt egyet. — Oké. Már az ajtónál volt, amikor visszafordult. — Mr. Wittgen! Ha lehetséges. az ügyet kezelje biEGY HÓNAP MÚLVA MŰSZAKI ÁTADÁS Megújult az atádi fürdő A századfordulót követő években olajat keresve termálvízre bukkantak Nagyatád központjában, a Széchenyi téren. Erre épült föl a fürdő, amelynek sorsát néhány esztendeje különös figyelemmel kísérik a nagyatádiak. Legutóbb 1955-ben kezdték meg, mlár-már halaszthatatlan felújítását, amikor is acél tetőszerkezetet építettek be, mely az elmúlt 30 évben a felszálló gőzök hatására tönkrement. Az épület életveszélyessé vált, az újabb felújítás nem várathatott magára. Az akkori munkálatok irányítója Horváth Sándor volt, aki ma a nagyatádi ÉSZKV igazgatója. Ez a vállalat 1982. júniusában, fogott munkához. Az ígéret úgy szólt, hogy ez év első felében átadják a fürdőt. — Tartjáík-e ígéretüket? — Június 15-én megkezdjük a műszaki átadást, de ez nem jelenti azt, hogy a városlakók birtokukba is vehetik a fürdőt — mondja Horváth Sándor. — Mi a tanács pénzügyi lehetőségeihez alkalmazkodva dolgoztunk. Időközben több módosítást is figyelembe kellett vennünk, így például a tervező Víziterv álta! előírt pirográ- nát burkolatról le kellett mondani. Ügy érezzük, hogy á 18 millió forintos munkát becsülettel befejezzük. A fürdőt és környékét Gáspár Attila osztályvezetővel jártuk be. Ö elmondta, hogy a felújítás során növelték az épület alapterü- letát, jut hély a gyógyításra s ami a legfontosabb, az egykori tisztasági fürdőnél megteremtődnek azok a feltételek, amelyek alapján gyógyfürdővé lehet nyilvánítani a létesítményt. — Sikerült úgy megcsinálnunk a tetőszerkezetet, hogy nincs kitéve a károsodásnak. Szigeteltünk, álmennyezetet szereltünk föl, s különböző berendezések gondoskodnak a pára elszívásáról. Az épületen belül levő nyitott medence főmérnökünk, Sza- konyi László tervei alapján egy mediterrán udvar hangulatát idézi majd. Mivel a víz alkalmas ivókúrára, lesz egy kerítésen kívüli és egy benti falikút, ahonnan gyógyvizet lehelt hordani. Az építők vigyáztak arra, hogy ami a múlt emlékei közül prentihető, azt ismét felhasználják. így többek között a régi fedett medence korlátái a régi helyükre kerültek. — Mikor nyit az atádi fürdő? — a kérdést a városi tanácson tettük föl Juhász Sándor osztályvezetőnek. — Az ÉSZKV elvonulása után még hátravan a kút bekapcsolása, a gáztalanító felépítése. Ezen már dolgoznak. A tervek szerint még az idén a lakosok rendelkezésére bocsátjuk a fürdőt. N. J. Környezetvédelmi oktatás Bővülő igények, zsúfolt ebédlők Diákétkeztetés Sopronban tegnap megkezdődött a KGST környezetvédelmi albizottságának ülése, bolgár, csehszlovák, és szovjet szakértők részvéteiével. Az ülés témája a lengyel, magyar NDK-beli környezetvédelmi oktatás és kutatás az erdészeti és mezőgazdasági felsőoktatási intézményekben. A szocialista országok e téren szerzett tapasztalatiról zalimasan. Azt hiszem, borzasztó nagy hangyabalyba nyúlunk mindketten. — Hálás vagyok az együttérzéséért — jegyeztem meg. — Mégis mit csináljak, ha elkapok valakit? — Behozza hozzánk. Mi pedig majd énekeltetjük a madárkát. Bízom magában Mr. Wittgen. Maga jó rendőr volt, csak az az átkozott pia ... — A dicséreteivel nem megy nálam semmire! S egyvalamiről ne feledkezzék el: nem vagyok zsaru! Maxért csinálom az egészet! — Tudom. És azt is tudom, hogy meg fogja találni. Már az ajtót nyitotta, amikor eszembe jutott a leglényegesebb dolog. — Várjon csak, kapitány! — kiáltottam utána. A száz- kilós test megfordult, s várakozóan nézett rám. — Mi lesz a költségekkel? A kapitány a dosszié felé bökött. — Háromezer dollárt talál az alján. És lehetőleg józanul végezze a dolgát. 3. Először is átnéztem a dosszié tartalmát, de a dotöbb mint 30 előadás, referátum hangzik el. A magyar szakemberele a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, valamint a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem ilyen irányú munkáját ismertetik. Az ülésszak alkalmával kiállítás nyílt a szocialista országok környezetvédelemmel kapcsolatos szákirodalmából. hányon kívül nem találtam benne semmi érdemlegeset. Thomson személyét illetően Max is, a rendőrség is a sötétben tapogatózott. Angela Brebállrói, a halott táncosnőről viszont vagy húsz fénykép állt a rendelkezésemre. Szép lány volt. Szőke, nagy keblű, huszonhárom éves. A boncolási jegyzőkönyv szerint a kés a szívébe fúródott, azonnal meghalt. A halálos döfés a Clint Avenue sarkán érte, nem messze a Lótusz bártól, ahol dolgozott. A szúrás szögéből ítélve nyilván ismerte gyilkosát. Az egyik fénykép szerint pénztárcája üresen hevert mellette. Az ügyeletes nyomozó ebiből a motívumból a rablógyilkosság tényét állapította meg. A dolog valóban kézenfekvő volt. A lány nem tartott szeretőket, nem ivott, nem kábítózott, munka után azonnal hazament. Vőlegénye, bizonyos Harry Walker, a Fórum-szálló londinere a gyilkosság éjszakáján dolgozott; az egyetlen számításba jöhető gyanúsított tehát megdönthetetlen alibit igazolt. Júniusban lett volna az esküvőjük. (Folytatjuk.) Egyre zsúfoltabbak a kaposvári iskoláik éttermei: az utóbbi években jelentős mértékben nőtt az igény a diákétkeztetésre. Az iskolások gyarapodó száma nemcsak tanteremgondókat okoz. hanem az étkeztetést is nehezíti. A kaposvári általános iskolákban négy év alatt 4924- -ről 7087-re emelkedett az ebédet igénylő tanulók száma. A diákok hetvenegy és fél százaléka kér ebédet. A VI. ötéves terv időszakában ugyan bővült az iskolahálózat, fölépült a Toldi iskola, a Madár utcai és a Kinizsi- városrész új oktatási intézménye, de a diákok szervezett étkeztetése továbbra is gondokkal terhes. Rosszak az ellátás feltételei — állapította meg legutóbbi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. Egyes iskolákban az ebéd kiadása elhúzódik délután három óráig. A város tizenhat általános iskolája közül a tanács hat saját konyhát tart fönn, hármat vendéglátó vállalatok működtetnek, hét iskolában csak melegítőkonyhával rendelkeznek. A diákétkeztetésben jelentős szerepük van a vállalatoknak, a Mecsekvidéki és a Somogy megyei Vendéglátó Vállalatnak; az ebéd felét ők készítik. Javult az iskolai étkeztetés féltétele a Berzsenyi .iskolában, a Petőfi,, a II. Rákóczi Ferenc és a Vörös Hadsereg úti általános iskoláiban. A legrosszabb körülmények között a Tóth Lajos és a Szalma István iskola tanulói étkeznek. A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat a Tóth Lajos iskola részére ugyan biztosít éttermet, de elfogadhatatlanok a körülmények. A középiskolákban jobbak a diákétkeztetés feltételei, csupán a Latinca kollégiumban és az élelmiszeripari szakközépiskolában szükséges javítani az ellátást. Ám a középiskolák is Lassan az általános iskolai étkeztetés színvonalára jutnak, mivel egyre nő a tanulólétszám. Fölhívta a végrehajtó bizottság arra is a figyelmet, hogy javítani kell a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat Kapos önkiszolgáló éttermében a szolgáltatást. Fejlesztésre a közeljövőben csupán a Szalma általános iskolában van lehetőség. A tanácsi konyháik további korszerűsítésére is szükség van, a Tóth Lajos iskola diákjainak étkeztetése feltételeinek javítását is elhatározta a végrehajtó bizottság. A diákétkeztetés általában 'csak a mennyiségi igényeknek képes eleget tenni, változó színvonalon — így ösz- szegezhetjük a tapasztalatokat. A kulturált étkezésre idő hiányában sincs mód. Pedig e korosztály egészségének a megóvása érdekében fontos lenne a korszerű táplálkozás. Időszerű és fontos témát tűzött tehát napirendre a kaposvári tanács végrehajtó bizottsága. Az iskoláskorú gyereklétszám várható emelkedése sürgeti azokat az intézkedéseket, amelyek a diákétkeztetés feltételeit tovább javítják.
