Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
1985. május 4., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK PROMÉTHEUSZ — Lehet, hogy nem a legjobb riporteri fogás máris elárulni, mire vagyok rendkívüli módon kíváncsi. Ha egyetért vele, kezdjük ezzel: Varga Imre sikeres szobrász, ön is sikeres szobrásznak tartja magát? Miit jelenít a siker? — Egyenes kérdésre illene egyértelműen válaszolnom. Mégis, mielőtt ezt megtenném, először a második féllkérdésre kell utalnom. Nem tartom fontosnak, hogy mi a foglalkozásom. Tevékenységemre inkább jellemző a kommunikálás vágya, az, hogy gondoláitokat, érzéseket átadjak és Visszakapjak, mint a jelrendszer, amellyel ezt teszem. Azt szeretném hinni, hogy amint Bemedetto Groce szerint minden ember költő, ki kisebb, ki nagyobb, talán én is az vagyok. Ennek a tevékenységnek pedig lényege a viszonozott indulat, az értés. Ez a siker tehát. Akit megértenék, az sikeres; én azt tapasztaltam, hogy jó arányban találok megértésre legtöbb munkámnál. így tehát sikerem van, mert megértenek. Ez azonban nem azonos azzal a sikerrel, amelyet egy ember a személyében akkumulál. Amint, egy sikeres bankár a pénzt gyűjti, sikeres sportoló a bajnokságokat. Ez a siker nem válik külön soha. attól az egyszeri alkalomtól, amit a munka láttán értő emberék testvér- indulata jelent. Nem lehet személyre „begyűjteni”. Valóhan többször volt már sikerem, de ettől még nem tekintem magam „sikeresének. Minden egyes munkámhoz ugyanazzal a bizonytalansággal fogak ma is, minit harminc évvel ezelőtt. — Siófokon találkoztunk legutóbb. Már készültünk erre a beszélgetésre Budapesten, a Várban, az Ybl utcái műtermében is, amikor kapóra jött ez a somogyi találkozás. Nem titok, de azt hiszem, kevesen tudják, hogy itt született Varga Iimre. — Anyakönyvi tény. — Milyen kapcsolatot tart szülő- megyéjével? — Nehéz eldönteni, hogy melyik a szülőmegyém. Siófok születésemkor Veszprém megye volt, enyingi járás. Később lett Somogy. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a dél-balatonii szelíd lankák képe ivódott be agyam legalsó rétegeibe. —: Az ötvenes évek elején iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára,' diplomamunkáját 1956-ban készítette. Tehetség és elhivatottság. Együtt jár a két fogalom? — Nem jár együtt. Néha a legnagyobb tehetség, azaz annak csak a képesség-része önmagáiban véve is bámulatra méltó arabaszk-pályákat formál. .És nem ritkán a szerényebb adottságok tovább adnak erőt valódi utakra. Meghalt mesterek nevével példázva, tündökletes tehetsége volt Stróbl Zsigmondinak, szikrázó karriert futott. Meggyes i szerényebb adottsággal álig-karrterrel korszakot pótolt a a magyar szobrászat történetében. Mindketten odáig jutottak, ahol már nincs mód az összehasonlításra. Pedig nem csak ők ketten indultak! Százával álltak rajthoz, de az utolsó lépésekre már csak keveseknek nyílt meg a „nagykapu”. Mert „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak”. Amiből iaz is kitetszik, hogy ezt a választ is kitalálták már vagy háromezer éve... — Pátzay Pál mellett tanult mintázni a klasszicizmus szellemé- ben. A történelmi korszellemnek ez nyilván nagyon is megfelelt, de nem lehetett útját állni a megújító törekvéseknek. Varga Imre esetében 1965-ben következett el a hagyományokkal való szakítás. Elkészítette a Prométheusz című szobrát. Nem ezt várták öntől. Igaz? — Pátzay Pál egyformán mestere és barátja volt 'több generációnak. Így az én főiskolai tanáromnak, Mi- küs Sándornak is. Európai ember volt abban a József Attila-i értelemben, hogy: „fehérek közit egy európai”, ö és baráti köre jelentették a mércét abban a korban. Szőnyi István meleg embersége, ferde tartásé (mert tüdőműtétje volt) eleganciája, bölcsessége, Ber- máth Aurél önimardosó s ezért másokkal is szarkasztikus művészi tisztasága 'együtt élitek minden mondatában, ö készítette Babits halotti maszkját és egy példány akkor is műtermében volt, amikor Bdbitsot olvasni elítélendő volt. Történetéi lassan-lassan elveszítették fnisseségüket, gyönyörű tanulmányai, miint „Kép 'és keret”, „Medici síremlék” megszürkülitek, meggyőző erejéből inkább csak indulat maradt. De ez a hanyatlás is olyan mester (halála volt, aki maga szabta önnön korlátáit. Talán nem tette jól. hogy tanítva demonstrálta szobraival elméleteit, de ez a tanárok sorsa. Akik kívül maradtak, tudják, hogy a kitartás egy elméleti görcs mellett gyakran kátyúba visz. Ám, ha elhisszük is, hogy többet lehet tanítani mint .magatartást, akkor ós bizony megkötő csapda lehet a túl korán közhírré tett 'ideológia vagy módszer. Senki nem várt, semmit tőlem, így tehát szabadon dolgozhattam, magamé volt a kockáztatás joga. Egyébként nem szakítottam a hagyományokkal, ' sem akikor, sem .máskor. Babits azt mondja, hogy a modem művészet mindaz, ami volt, és egy nagyon kevés új. Én ebből csak a nagyon kevés felől lehetek biztos. Ám ami a dolog lényegét illeti, a zöm, ami volt, mérhetetlen tenger. — Milyennek látja a felnövekvő szobrásznemzedéket? Milyen szellemben tanulnak? Miért nincs katedrája a főiskolán? — A felnövekvő nemzedék helyzete .még a miénknél is nehezebb. Ami a mi indulásunkat illeti, jóllehet rossz auspiciumók között 'esett, de volt egyfajta elvárás, amivel lehetett .egyetérteni vagy ellenkezni. Ami akkori tanításunkat illeti, profiljuk volt az egyes tanszékeknek, mert elég volt tanáraink nevét kimondani, és mindenki tudta, mit jelent. Ez ma másképp van. A viszonyításhoz az ismeretek kevesek, az elvárások ugyanezen okból szertelenek. A valóságos helyzetük felismeréséhez több kellene ma, mint egykor, és kevesebb van. 63 éves korban nem kezd az ember tanítani sehol. — Derkovits, Radnóti, a debreceni Nagyerdőben fölállított Profesz- szor, Károlyi Mihály, az Alapító közismert alkotások. Ezeket jegyezte meg a közönség élsősorban Varga Imre művei közül. Nem hasonlítanák a Prométheuszhoz, de a klasszicista iskola sem vallhatja magáénak már. — Szobraimat mindig teljes erőfeszítéssel készítettem. Olyanok, amilyenek. Ezek a szavaim, mondataim. Hiszem, hogy OlvaShatóák. Ha így van, elértem, amit akartam általuk. Azzal meg, hogy milyen iskolához tartoznak, az törődjék, aki a verseket betűméret szerint gyűjti... — Egyik tévéinterjújában azt mondta, nemzedéke úgy indult, hogy minden teret szerettek volna megtölteni szobrokkal, önnek ez az álom nagyrészt' beteljesült. Párizsban áll Bartók-szobra. Rómában, a magyar kápolnában több egyházi művét helyezték el. Mit mondhat a világnak egy magyar szobrász? — Magyar szobrász magyar kultúrát képvisel. Annál inkább európai, minél inkább magyar.. Amiről beszélek, az mi vagyunk, gondolataink a világról, önmagunkról. Erre, ha valóságos, mindig van fül, amelyik meghallja bárhol a világon. — Nyitott a társművészetek iránt is. Különösen kedveli az irodalmat. Főleg Proustot. Az álmok és emlékek személyiségformáló szerepét művészi módon ábrázolja Proust. Varga Imre életében mit jelent ez a két fogalom? — Már mondtam, hogy nem tekintem külön dolognak a szellem megnyilvánulásának bármelyik területét. Nem tesz különbséget az, mi a jelrendszer. Ezek csak egy idő után válnak el. Kezdetben, amikor még formát nem ölt, közös a szellemi tér, amelyről majd hírt adnak, ki így, ki úgy. — Láttuk a budapesti békekonferencián. Tagja a parlament kulturális bizottságának. Politikus alkatú? — Nem tudom elképzelni, hogy létezzék politikus alkat. Minden ember önnön békéjét kereái. Azonban békét csak akkor találhatunk, ha az ügy, amelyet szolgálhatunk — a közösség, amelyet mi alkotunk —, ugyancsak békét találhat, Mindig elmondta véleményét mindenki, ákinek valóban ügye a nemzet léte és kultúrája. Ha ezt nem tette, vagy nem tehette, az előbb- utóbb visszaütött. — Közbevetve: melyik „terep” a nehezebb? A Kossuíh-díjas szobrászé, avagy a közéleti emberé? — Semmli különbség. Mindkettő én vagyok. Ha volna különbség, az imár nagy baj lenne. — Kaposvárra köztéri szoborcsoportot készített, ennek központi alakja Lenin. Ezzel az alkotásával megkísérelte, hogy szakít a hagyományokkal, saját hagyományával, is, hiszen ez az első olyan Lenin- szobor Magyarországon, ha jól tudom, amelyiken a forradalmárt nem magában ábrázolja. Mi vezette erre? — Ami erre a megoldásra vezetett, az volt, hogy elmondhassam, miért természetes dolog az, hogy ez a szobor itt álljon Kaposvár terén. Alá akartam írni azoknak a nevét, akiket itt, e gondolatok, valamint gyakorlat miatt kínhalálra ítéltek. Náluk jobban, különbül senki sem vállalt fel egy ügyet, és nem fizetett drágábban. Kell, hogy együtt beszéljünk róluk eszméjük megtalált jelképével. — Milyen szobrot tervez Siófokra? — Siófokra már évekkel ezelőtt megterveztem a Vénusz születését annak a vízjátéknak az átépítésével, amely nem bizonyult időállónak. A problémáim azokhoz hasonlóak, amit ott nem sikerült megoldani, a víz korrodáló hatását kell kivédeni. E pillanatban a fehérvári könnyűfémmű anyagát próbálom felhasználni az eredetileg krómacél terv helyén, aminek a költségei időközben végtelenre nőttek. — Művészete a humanizmus eszméjét hirdeti. Egyéni életében milyen szerepe van a barátságnak? A sikeres szobrászhoz nyilván szívesen vonzódnak olyanok is, akik hasznot húzná igyekeznek a kapcsolatból. A hiúság pedig elvakíthatja az embert. Kikkel tart szorosabb kapcsolatot? — Olyan szerencsés voltam mindig, hogy barátaimat magam választhattam. A gyanakvás megfoszt a legszebb emberi érzéstől, a hittől. így azután a gyanakvás elmaradhat. Meggyőződésem, hogy csak az a miénk, amit megoszthatunk barátainkkal. Sajnos, amint öregszem, egyre kevesebben maradnak; Elmúltukat egy-egy síremlék jelzi munkáim között. Tőlük tanultam mindent, de megtanulni nem tudtam mindazt, amit kellett volna. Szinte mindennap eszembe jutnak. Hova lettek? Hová lett TrombitcLs Gyula bácsi zongora tudása? Ügy olvasott kottát, hogy előadásra éretten játszotta le a zeneirodalom minden remekét. Hol van Örkény István száraz humora, érzékeny embersége, s a többiek mind hová lettek ? — Befejezésül: túl a hatvanon is, a legtermékenyebb hazai’ szobrász. évente több köztéri alkotását helyezik el. Nehéz ezt bírni, még fizikailag is, főképp szellemileg. Nem fél attól, hogy egyszeresek kimerül? Milyen tervek foglalkoztatják? — Az, hogy évente több munkám kerül ki a műhelyből, bizonyos sietés eredménye is. Kifogyok az időből. A pályámat csaknem negyvenévesen kezdtem el. Azt a húsz évet, ami ott veszett, nem tudom behozni, de talán nem is akarom. Nem tenném ma sem másként azonos helyzetben. Ez azonban lerövidítette a lehetséges időmet. Minden évben sok könyvet veszek, és töredéküket sem tudom elolvasni. Azzal a gondolattal teszem őket a polcra, hogy jön majd az öregség, hosszú őszi estéivel, napfényes délutánjaival. Horányi Barna