Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
1985. május 25., szombat Somogyi Néplap 9 Olvassuk újra IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS KERTÉSZ ÁKOS: MAKRA Kertész Ákos regénye a korábbi kategóriák szerint a munkásirodalom műfajába esett, valójában azonban szerzője a szocializmus világtörténelmi küldetésének célját mérte meg emberi alakjain, elsősorban főhősén, a mű cimadó figuráján, Makrán. Ez a munkásfigura magával hozta a hagyományos munkáserkölcsöket, és ötvözte ezt mindazzal, amit az általános iskolában mint az új szocialista világerkölcs őszintén odafigyelő jó tanuló kis nebulója fölszedett. És e kettőnek egységéből ötvöződött az a bibliai erényeket magának vindikáló emberalak, aki a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” törvényét halálko- molyan veszi, olyannyira, hogy ezért a mű végén meg is hal. Fantasztikusan nagy sikere volt a Makrának. Öt kiadást ért meg az első óta. 1971-ben lepte meg irodalmunkat evvel a művel a szerző, aki korábban maga is karosszérialakatos volt. Az első novellája 26 éves korában, 1958- ban jelent meg, míg az első kötete Hétköznapok szerelme címmel 1962-ben. Ezt három év múlva regény követte Sikátor címmel. Kertész Ákos az a magyar író, aki belülről érezte a szocializmus emberformáló kérdéseit, és ezeket egy munkáséletet élő embertípus élethalál-gondjaként belülről vetette fel. Úgy, hogy nincs szüksége helyzetmagyarázatokra, az író és világa háttérben marad, csak a hős, és a hős világa kerül előtérbe, mintegy bizonyítva, hogy az a világ, amelynek dramaturgiai erőterét megalkotja, a mi világunk. Az elmúlt két és fél évtized. (Részlet) Zselényi nevetett. Nyugi, mondta, ha Makra rá hallgat, azt csinál, amit akar. Ö nem kíván belegázolni senki érzelmi életébe. De azt tudja, hogy Valit két dolog érdekli a világon: a festészet és a politika. Pont az a két dolog, ami például őt, Zselényit nem érdekli. Ezért szakítottak. Egy hétig tudtak dumálni egymással, aztán elfogyott a téma, és amelyik nővel az ember nem tud jókat dumálni, azzal ugyan nagyokat kama- tyolhat, de hosszabb haverkodásra ne rendezkedjen be, mert megutálják egymást. És ahogy ő Makrát ismeri, márpedig elég régóta ismeri, Makra ebből a szempontból inkább őhozzá hasonlít, minit Valihoz, ha van a világon két dolog, ami teljesen hidegen hagyja, az a művészet és a politika. Míg Zselényi beszélt, Makra ivott. És minél többet ivott, animál kevésbé zavarta, hogy a Kadét olyan közelről ismerhette Valit, és annál jobban ragaszkodott hozzá, hogy a barátja megtudja az igazságot. Mert az a legrohadtabb az egészben, hogy mindenki sablonokban gondolkodik, ezért mindig mást gondolnak az emberről, mint ami van. Ha az ember azt akarná, hogy annak nézzék, aki valójában, állandóan magyarázkodhatna... Ez a baj, mondta a Kadét, hogy Vali másmilyen. Vali hülye-kommunista. A normális kommunista ugyanis profi. Annak szakmája a politika. Vali viszont amatőr. — Lehet, hogy festőnek nem az, ehhez nem értek. Mindenesetre nála a festészet is politika. A profi politikus, édesapám, ledolgozza a pártban vagy ahová küldik, a maga munkaidejét, fölveszi érte a dohányt, aztán hazamegy s családjához, és ugyanolyan ember, mint te vagy én Megissza a borát, lejátssza az ultipartiját, beül a vendéglőbe vagy a presszóba, elmegy a moziba, vasárnap strandra viszi a gyerekeket, vesz a lakásba egy függönyt viagy egy vázát, zsebpénzt kap az asszonytól (vagy ő adja ki a kosztpénzt, (aszerint, hogy vezette be), szóval, ha nincs szolgálatban, közönséges ember. De Vali a napnak mind a huszonnégy órájában állandóan politikus, még az ágyban is, ráadásul azt hiszi magáról, hogy forradalmár. Mikor Zselényi az ágyhoz ért, Makra szeme feketén megvillant, aztán felállt, hogy indul. Zselényi csodálkozva nézett rá; jó háromnegyed liter volt még előttük. — Mi ütött beléd? — kérdezte szinte ijedten, s úgy látszott, tényleg nem akarta Makrát megsérteni, Makra pedig rájött, hogy csak magára haragudhat (mi a franonak járt a pofája, úgy kell neki), rosszkedvűen visszaült, töltött és hallgatott. Vali a rövidre nyírt hajával, a nadrágjával, vihar kabátjával, azzal a hülye nagy szívével teljesen elavult jelenség, folytatta Zselényi, ma már minden világmegváltó frankón megél abból, hogy világmegváltó, de Vali azt hiszi, az ő dolga, hogy a rendszert kimossa a szarból, mégpedig ingyen, ahelyett hogy hagyná az egészet a francba, és élne magának, mint a jtöb- biek. Lehet, gondolta Makra, lehet, hogy Vali hülye, de ha sok ilyen hülye volna, máshol tartanánk. De nem volt kedve vitatkozni a Kadéttal, csak a vállát vono- gatta. — És mért baj ez? — Nézd, öregem — mondta Zselényi —, egyik foglalkozás olyan, mint a másik, mindegy, hogy az ember miből él. Egy kurva ugyanolyan közönséges ember, akár egy elárusítónő a Röltexnél, amíg pénzért űzi az ipart. De ha kedvtelésből csinálja, ha ez a dilije, akkor baj van. — Makra úgy találta, tisztességesebb, ha szereti is. Tisztességesebb, mondja Zselényi, de rosz- szalbb. A hóhér is tisztességesebb, ha kedvtelésből köti föl a delikvenst, de rosz- szabb. Ezen Makra már nevetett. Azért a hóhér és a kurva nem ugyanaz, de a Kadét azt felelte, ez nem számít. A világban szükség van hóhérra is, meg prostituáltra is, mindkettőnek megvan a maga helye, és itt nem is egy mesterség hasznáról vagy morális értékéről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy Vali másfajta ember, mint Makra. — Ez nem biztos — mondta Makra. Van, amiben nagyon is egyet gondolnak Valival. Őszeriute is lehet változtatni a dolgokon. És ha a világ rohadt, meg kell változtatni. Vali se mond mást, csak másképp mondja. Zselényi ingerülten legyintett, mint aki unja a témát. Hülyeség. A világ olyan, amilyen. Változik, de nem változtatják. És főképp nem az olyan pitiáner ürgék, mint akár ő, akár Vali vagy Makra, de még csak nem is a fejesek. A nagy fejesek nem csinálnak mást, csak kiszaszerolják, merről fúj a szél, és ügyesen vitorláznak, kívülről meg úgy látszik mintha ők irányítanák a dolgokat. Élni kell. El kell fogadni a sorsot, és élni kell vele. Makra elmosolyodott. — Most cinikus hangulatban vagy — mondta. — Te se voltál mindig ilyen. Partizán voltál, aztán párttag. Zselényi sóhajtott. —Szamár vagy, Csingakuk — mondta szomorúan. — Én aztán igazán nem csináltam mást, csak megfogtam, ami a kezemre jött. Tudod, hogy voltam én partizán? Hát ide figyelj! A fogolytáborban odajött hozzám egy pasas, és puhatolózott, mi a véleményem a németekről. Nem szeretem a németeket, de ha szerettem volna őket, akkor se árultam volna el. Tudtam, mire megy a játék, és nem volt kedvem Szibériában egy hegyet csákányozni. Katona voltam, repülő. Látod, pajtás, ez is egy mesterség. És nem lelkesedésből csináltam. Átraktak egy másik táborba, és én szorgalmasan tanultam az ideológiát. Hamarosan megbízhatónak találtak, és negyvennégy őszén bevetettek a németek ellen, ledobtak a vonalak mögé. Hált hülye nem voltam: tudtam, hogy a németek elvesztették a háborút, csak nem állok az utolsó órában a vesztesekhez, hogy a rusz- kik kinyírjanak a cirkusz végén! Az angol vagy amerikai hadifogság se látszott kósernek, föltételeztem, hogy az árulót ők is kinyírják. Gondoltam a j övömre is, megígérték, hogy az új hadseregben repülős tiszt leszek; én pedig öregem, profi voltam. Hát harcoltam „hősiesen”, és amimt lehetett, beléptem a pártba. Ez volt, Csingakuk. Eszembe se jutott a világot megváltoztatni : éltem a lehetőségekkel. És nem is rosszul, nem bántam meg azóta se, de a te esetedben nem is erről van szó. Én csak azt mondom, nem vagytok összeva- lók, te békés természetű vagy, Vali meg örök verekedő, nem bír meglenni anélkül, hogy ne dühöngjön valamiért. Révész Antal kiállításáról Völgy Neptun Antik emlék Pisti nem készült, az osztály rendetlen A mondatot egy tanulmányiból vettem, a szerző példaként említi. A tamiúL mány szerzője azt IbagllaJlja, hogy a pedagógusi szerep szakma-e vagy hivlatás. A sok érdekes és kitűnő miegj- fiigyelés mellett vannak azonban olyan megállapításai, amelyeket nem fogadhatunk el. Azt írja.: „A pedagógiai tankönyvek sem kínálnak olyan szakmai, nyelvet, amelyet az iskolában is beszélni lehetne. A tanárok az oktatási és nevelési problémákat nem a foglalkozásuk szakmái terminusaiban, bániam a laikusok nyelvén fogalmazzák meg (Pisti nem készült^ az osztály rendetlen), szemben például az lorvasokkiail, akik a beteg leghétköznapibb panaszát is azonnal lefordítják a saját tudományos kifejezéseikre”. Lejjebb azt kifogásolja, hogy „a tanár és szülő ugyanazt a nyelvet használijia az iskolai problémák megbeszélésénél. Nincs szakmai nyelv, amelynek segítségével világosan el lehet határolni egymástól a laikus! és a szakmai szerepeket. Ennek a következménye fogalmazódik meg abban a gyakori panaszban, hogy a szülők beleszólnak az iskolai munkába.” Valóban nincs a pedagógiáinak szafcnyélve? Hogyne lenne! Amikor a pedagógusok a tanulók magatartáséról, tanulmányi előimienieite- lérőll, szorgalmúkról!, a feleletek értékeléséről beszélnek, a pedagógiai szaknyél- vet használják. Ez a nyelv- hasiználat azonban nem szakadt el olyan .mértékben a köznapi nyelvtől, minit a közéleti vagy a 'hivatali nyelv. A pedagógusokban soha nem élt az avatatlanoktól, a laikusoktól való elkülönülés vágya, minit a hivatali nyelv használóiban, akik hivatáloskodó formulákkal, idegen szavakkal cserélik fel a köznyelvi szavakat, kifejezéseket. Különben is a szaknyelvi szók és kifejezéseik használata is a besz éd h el yzettől függ, tehó|t hogy kivel vagy kikkel beszélgetünk, miről és milyen alkalomból. Egy-egy pedagógiai továbbképzésen igen sok szakszót használhatnak a tanárok. A tanári sízofoó- baift. a tízperces beszélgetésekben vagy a szülőikkel való érintkezésben mér ezfurJanusOseka KUTYASZTORI Utaztam a vonaton. Érdekes beszélgetésnek lettem szem- és fültanúia. — Igen, igen — szóit az utas —, manapság már az sem lepi meg az embert, ha arról hall, hogy valakinek matematikus kutyája van. Mint például nekem is. Vendéglőbe sohasem járok a kutyám nélkül. A múltkor is, amikor ellenőrizte a számlán az összeadást, rájött, hogy becsapták. Egyetlen vakkantás nélkül belecsimpaszkodott a tolvaj pincér hátsó felébe és addig nem engedte el, amíg az vissza nem adta a jogtalanul eltulajdonított pénzt. — Ez semmi! — szólt a másik utas. — Az egyik alkalommal elmentem hazulról, s egyedül hagytam a kutyámat. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, kifigyelték a betörők, hogy az éjszakát nem töltöm otthon. A kutyám észrevette, hogy behatoltak a lakásba, lábujjhegyen átment a szomszédba, és telefonon felhívta a rendőrséget. Amikor hazaérkeztem, a kutyásom éppen tanúvallomást tett. — Az én kutyám — kezdte történetét a harmadik — gyönyörűen hegedül. Olyan édes és utánozhatatlan, amikor ül a szőnyegen, végighúzza a vonót a húrokon ... Fölcsendül a szférák zenéje. Senki sem hiszi el, hogy autodidakta. Hívták a filharmóniába is, de kevésnek tartja a honoráriumot. Ekkor elhatároztam, hogy én is bekapcsolódom a beszélgetésbe. Elvégre és utóvégre, mint afféle, négylábúnak, igazán jogom van szólni! — Talán érdekelni fogja önöket, uraim, hogy én például gazdámnak, Janus Osekának humoreszkeket írok. Ö csak a nevét adja hozzá — mondtam farkcsóválva. Útitársaim döbbenten meredtek rám. Sok mindent hallottak már a kutyákról, de ilyet még nem. Meghúztam a vészféket. Kiugrottam az ablakon. Hanyatt-homlok rohantam a szerkesztőségbe, hogy lapzárta előtt megírjam ezt a humoreszket... Fordította: Salga Attila csa lenne. Az orvos se mondja a betegének, hogy a vizsgálat szerint hepatitisze vagy appendicitisze van, hanem májgyulladása vagy vakbélgyu'liladása. Vajon mit szólna a szülő, ha a tanár a gyerek kalkulusairól, a tanuló habitusáról és az otthoni motivációkról kezdenie 'beszélni ? Jó lenne-e az, ha a szülőnek is keresnie kellene valakit, aki meg itudja magyarázni az iskola értesítéseit, vagy az ott hallottakat, ahogy olyan gyakran szorul rá a hivatali ügyfél egy-eigy végzés értelmezésére? És a szaknyeiv használata megakadályozná-e a szülőket abban, hogy beleszóljanak áz iskolai munkába? Nem hiszem. A szülők ugyanis akkor szoktak beleszólni, ha a gyermekük rossz jegyeket visz haza. Ezért a tanárt teszik felelőssé; Sok szülő mindent megad a gyermekének, ami csak anyagi helyzetéiből telik, de a .gyermek munkára, köieliességérzetre, a társadalom által elfogadott értékek megbecsülésére való neveléséről elfeledkezik. Ennél már csak az rosszább, ha ezeket az értékeket a példájával, a magatartásával ÜJe is járatja előtte. S hői van az a szülő, aki nincs meggyőződve arról, hogy a fia vagy a lánya jó, tehetséges és szorgalmas? Ha azután, az iskolában a szorgalma, az előmenetele és magatartása nem igazolja ezt, felelőssé teszi az iskolát, veszekszik a tanárokkal, fenyegetődzik, ösz- szeköttetésekét keres, majd feljelentő leveleket írogat. A nyetvhasznólatbeli elkülönülés az iskolát nem menti meg a szülő efféle beavatkozásaitól. A tanulók ismeretszerző munkája és nevelése csak a szülő és a tanárok együttes munkájával, egyetértésével lehet eredményes, ehhez pedig „egy nyelven” kél beszélnünk. Bachát László Szépen magyarul — szépen emberül
