Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

2 Somogyi Néplap 1985. május 25., szombat A hét három kérdése A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata A közel-keleti rendezés esélyedről folytatott megbeszéléseket Kairóban Mubarak egyiptomi elnökkel a képen (balra) lát­ható Husszein jordániai uralkodó. A Magyar Szolidaritási Bizottság Afrika napja al­kalmából nyilatkozatot tett közzé. Ebben üdvözli Afri­ka népeit május 25-e, Af­rika napja alkalmából, majd így folytatja: Köszönt) ük a kontinens felszabadult, a fejlődés ön­álló útjára lépett népeit, és mindazokat a népeiket, ame­lyek Afrika déli részén és a kontinens más térségei­ben harcolnak a gyarmati elnyomás, a faj üldözés el­len, szabadságukért és de­mokratikus jövőjükért. Af­rika napját a haladó embe­riség ünnepének tekinti, mert ez a nap jelképezi az afrikai népek aniádmperia- lista egységét, amelyet az önálló társadalmi fejlődé­sért, a neokokxnializmus el­len folytatott küzdelemben az elmaradottság felszámo­lásáért vívnak. A fejlődés során elért eredmények elismerése mel­lett ugyanakikor aggodalom­mal figyeljük az Afrika dé­li részén történő fejlemé­nyeket, mivel a dél-afrikai apartheid-rendszer az impe­rializmus széles körű ka­tonai, gazdasági támogató­sával továbbra is folytatja a színes bőrű lakosság ki­zsákmányolását, tartósítja politikai jogfosztását. Esz­közökben nem válogat, po­litikai gyakorlatában egy­aránt alkalmazza a társa­dalmi csoportok megosztá­sát és a véres terrort... Közvéleményünk támogat­ja az ANC küzdelmét az apartheid felszámolásáért. Del-Afrika demokratikus jövőjéért. Változatlanul megoldat­lan Namíbia helyzete. Pre­toria az ENSZ határozatait semmibe véve gyarmati sor­ban tartja Namíbia népét, kirabolja az ország termé­szeti kincseit. Támogatjuk a Délinyugiat-afrikai Felsza­badítása Szervezetnek (SWAPO), a namíbiai nép egyetlen törvényes képvise­lőjének igazságos politikai és fegyveres küzdelmét Na­míbia felszabadításáért, né­pének társadalmi felemel­kedéséért. Afrikának nagy szüksége van a világközvélemény és minden jó érzésű ember se­gítségére, támogatására ah­hoz, hogy erőforrásait saját boldogulására fordíthassa. Épp ezért elítéljük az impe­rialista körök fokozódó ka­tonai és gazdasági beavatko­zási politikáját, a fegyverke­zési verseny kiterjesztését a kontinensre. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság, közvéleményünk cse­lekvő támogatásával és az MSZMP XIII. kongresszusá­nak határozatai szellemében a jövőben is erősíti társadal­munk szolidaritását az afri­kai népekkel, minden olyan haladó társadalmi erővel, amely a kontinens és a világ békéjéért, a gyarmati elnyo­más és az apartheid végleges felszámolásáért, a gazdasági és a kulturális elmaradottság leküzdéséért, a népek társa­dalmi felemelkedéséért küzd. Hosszas szünet után tanácskozott Moszkvában a szovjet— amerikai kereskedelmi együttműködési bizottság. Képünkön a delegációkat vezető miniszterek, Malcolm Baldrige (balra) és Nyikolaj Patolicsev (jobbra). Szervezet — a békéért v -/ Hogyan alakul a szovjet—amerikai viszony? Mai világunknak ez a fő kérdése minduntalan föl­vetődik, annak nyomán, ahogyan szinte hétről hétre adódnak új események, új állásfoglalások. S már ah­hoz is hozzászokha t a Világ, hogy egy-egy kedvező for­dulatot rendszerint vissza­lépésnek ható történés kö­vet, s ugyanígy: a megnyi­latkozásokban egyszer a pozitív elemek jelentkeznek, másszor megint a negatí­vok ... Vonatkozik ez a szovjet—amerikai kereske­delmi tárgyalásokra is. ön­magában véve üdvözlendő, hogy hét esztendő eltelté­vel ismét szó volt a két nagyhatalom közötti kölcsö­nösen előnyös kereskedelmi kapcsolatokról, áruszállítá­sokról. De azt már joggal bírálták Moszkvában, hogy Washington a magas szín­vonalú technológiai termé­kek szállítási tilalmát még mindig nem hajlandó fel­oldani vagy amerikai kor­mánykörökben egyesek még egyáltalán a kereskedelmi tárgyalásokat is ellenezték. (Weinberger hadügyminisz­ter és más „héják” tilta­koztak Malcolm Baldrige moszkvai utazása ellen ...) Ha grafikonon próbál­nánk ábrázolni a szovjet— amerikai viszonyt, amolyan fűrészvonal rajzolódnék ki, a fűrészfogak hegye a ja­vulást, töve a romlást jel­Hivatalos szovjet—indiai megbeszélések színhelye volt Moszkva. A kép elején bal­ról az indiai kormányfő, jobbról Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. képezi. Viszont maga a vonal most már alighanem fölfelé haladna, függetlenül a fűrés zfogaktól... A kisebb cikkcakkok — úgy is mondhatjuk — a so­kat emlegetett csúcstalálko­zó lehetőségével kapcsolatos találgatások kapcsán is je­lentkeznek. Mert míg ko­rábban a nyugati, és első­sorban az amerikai sajtó azt ismételgette, hogy az ENSZ őszi közgyűlése vagy akár a világszervezet „40. születés­napja” (október 24-én) jó alkalmat kínálna egy Gor­bacsov—Reagan kézfogás­ra, most már a Washington Posttal az élen a lapok ar­ról kezdenék cikkezni, hogy legföljebb 1986-ban kerül sor a legmagasabb szintű ta­lálkozásra. Persze e tekin­tetben sem mondta ki sen­ki az utolsó szót. S például a helsinki záróokmány alá­írásának 10. évfordulója al­kalmából augusztus 1-én a finn fővárosban esedékes nagy nemzetközi összejöve­tel megintcsak lehetőséget ad szovjet—amerikai eszme­cserére. Felsorakozik-e a NATO az amerikai csillag­háborús tervek mellé? Az Észak-atlanti Szövel - ség szervezetének hagyo­mányos működési rendje szerint a tavasz végén és a nyár elején üléseznek élőbb a hadügy-, majd a külügy­miniszterek. A katonák már tanácskoztak Brüsszelben e hét közepén, a diplomaták június elején Lisszabonban ülnek a (tárgyalóasztal mel­lé. A hadügyminiszterek is napirendjükre tűzték az amerikai SDI, a stratégiái védelmi kezdeményezés, ma­gyarul : az űrfegyverkezés kérdéséit, s minden bizony- nyál a külügyminiszterek sem kerülhetik, el a problé­mát. Nekik politikai szem­pontból kell megvizsgálni­uk, milyen következménnyel járna a felsorakozás az USA mellé. Az nyilvánva­ló, hogy a teljes elutasítás lehetetlen, a szövetségesi hű­séget az Egyesült Államok fenyegetéssel és zsarolás­Az események címszavakban HÉTFŐ: A Varsói Szerződés Kato­nai Tanácsa Budapesten tanácskozott. Moszkvá­ban tárgyaltak a KGST- országok gazdasággal foglalkozó kb-titkárai. — Megkezdődtek a szovjet— amerikai kereskedelmi tárgyalások, Mihail Gor­bacsov fogadta Malcolm Baldrige minisztert. KEDD: Daniel Ortega nicaraguai államfő hazaérkezett majdnem egyhónapos és 13 európai országot érin­tő körútjáról. — II. Já­nos ‘Pál pápa belgiumi látogatása végeztével visszatért a Vatikánba. — Az új szudáni kormány felmondja az Egyiptom­mal kötött korábbi szer­ződéseket. SZERDA: Mihail Gorbacsov tárgya­lásai Moszkvában Radzsiv Gandhi indiai kormányfő­vel. — Gustáv Husákot választották újra Cseh­szlovákia államfőjévé. — A NATO-országok had­ügyminiszterei Brüsszel­ben jóváhagyták a ha­gyományos fegyverkezés hosszú távú programját. CSÜTÖRTÖK: Bécsben megkezdődött a haderöcsökkentési tár­gyalások 36. fordulója. — Az Arab Liga összehívá­sát követelte Arafat a li­banoni események miatt. — Szíria Arafat híveire hárítja a felelősséget a menekülttáborokban le­zajlott véres összetűzése­kért. — A Nyugat-euró­pai Unió párizsi közgyű­lésén sem alakult ki egyetértés az USA csillag­háborús tervei dolgában. PÉNTEK: Francia külügyminiszteri látogatás Prágában. — Eanes portugál elnök Kí­nában tárgyal. — Lon­don után Washingtonba utazik Husszein király. sál, no meg bőkezű ígére­teikkel, az előnyök felcsil­lan tásával niagyjálból-egé- széből ki tudja vívni... De látható, hogy elsősorban Franciaország, amely hiva­talosan nem tagja a NATO katonai szervezetének, el­lenzi az amerikai terveket. A Skandináv kisállamoknak szintén fenntartásai vannak, Görögország új alkalmat ta­lál önálló politikai és kato­nai vonalának kifejezésére, s még mások is megpróbál­koznak kitérő válaszokkal. Elég arra utalni, hogy Tha­tcher asszony kormánya eb­ben a vonatkozásban nem siet az USA „kiváltságos szövetségeseként” fellépni vagy hogy Bonnban a kor­mánykoalíció pártjai nem foglalnak egységesen állást. A hét közepén Párizsban az úgynevezett -nyugat-euró­pai Unió szintén foglalko­zott az űrfegyverkezés kér­désével, ám a hét nyugat­ieurópai ország egyelőre szintén csak elodázza az ál­lásfoglalást. Ügy hat, húzó­doznak vállalni a veszélyt és a költségeket, kockáztat­ni az európai együttműkö­dést és egy új enyhülés 'ké­sőbbi esélyeit. Mi idézte elő újabb bejrúti vérontást? A világ megdöbbenve te­kint Libanonra. Az újabb bejrúti vérontás, a Szabna és Satila palesztin mene­külttáborokban dúló harc még megmagyarázhatatla- nabbá teszi a helyzetet. Nem mintha eddig, a pol­gárháború tíz éve alatt nem lett volna kusza és áttekint­hetetlen a sok, egymással szembenálló erő küzdelme, de most már valóban elké­pesztő a számtalan ellent­mondás. Az országban a hatalom teljességgel szétforgácsoló- dott. Van ugyan államfő. Dzsemajel, van egy lemon- dófélben levő kormány, van egy féligmeddig összever­buvált hadsereg, de látha­tóan nagyobb erőt képvisel­nek — legalábbis helyileg, egy-egy térségben — egyik olídalon a sí ita Amal csapa­tai, a másik oldalon a ke­resztény milicisták, megint csak egy másik oldalon az országban tartózkodó szír csapatok, s ismét mindezek­től elkülönülten a palesztin fegyveresek, akik között Arafat hívei és esküdt el­lenfelei találhatók. Vannak még drúzok is, akik egy­szer a síitákkal tartanak, másszor a szírekhez for­dulnak tanácsért, s megint másszor a saját szűkebb ér­dekeiket akarják fegyverrel érvényesíteni. A libanoni zűrzavar csak azoknak jó, akik külföldi beavatkozástól várják saját politikai, gazdasági és ka­tonai igényeik kielégítését. Van, aki nyugati csapatto­kat vár vissza, van, aki az izraeliek visszatérésében re­ménykedik. Viszont újab­ban hallani arról is: soíkan a szírek bejrúti bevonulását kívánják. Egy bizonyos: Li­banonban a következő he­teik ismét sorsdöntőek lesz­nek. Ügy hogy egy időre el­döntik a sokat szenvedett ország sorsát. Ismételjük: egy időre. Pálffy József Ratifikálták a jegyzőkönyvet Moszkvában A Szovjetunió LegfélSőbb Tamáosáníak elnöksége pén­teki ülésén egyhangúlag ra­tifikálta a Varsói Szerződés hatályának meghosszabbi- tásáról ez év április 26-án Varsóban aláírt jegyzőköny­vet. Az ülésen a szovjet kormány megbízásából And­rej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a 'Minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter mondott beszédet. A Legfelsőbb Ta­nács két háza külügyi bi­zottsága nevében Borisz Po- njomarjov, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB tit­kára, a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottságának elnö­ke méltatta a Varsói Szer­ződés jelentőségét. Andrej Gromiko beszédé­ben rámutatott: a tagálla­moknak a Varsói Szerződés meghosszabbításával kap­csolatos egyöntetű döntésé­ben a szövetséges országok­nak az az akarata és tö­rekvése fejeződött ki, hogy a jövőben is szilárdítsák egységüket és összeforró tt- ságukat, nemzetközi színté­ren közösen védelmezzék a szocializmus vívmányait, együttes erőfeszítéseket te­gyenek a tartós európai és az egyetemes békéért. Gromiko a továbbiakban megerősítette, 'hogy a múlt­hoz hasonlóan a Varsói Szerződés tagállamai most is a VSZ és a NATO egy­idejű feloszlatásának hí­vei. Első lépésként a két államszövetség katonái szer­vezeteit lőhetne feloszlatni. A Szovjetunió és a Var­sói Szerződés többi tagálla­ma a jövőben is minden tő­le telhetőt megtesz annak érdekében, hogy kedvező fordulatot érjenek el a nem­zetközi életben. Szilárd ál­láspontjuk, hogy ezt a célt csak valamennyi nép, va­lamennyi ország és minden békés zene tő erő közös erő­feszítésével lehet elérni. Borisz Ponomarjov beszé­dében emlékeztetett rá : a NATO katonai tervezőcso­portjának a napokban meg­tartott ülésén a résztvevők a fegyverkezés, ezen belül az atomfegyverkezés folyta­tása mellett kardoskodtak. Ez újólag bizonyítja, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete a háborús készü­lődést helyezi előtérbe. A VSZ-tagálflámok azonban arra törekszenek, hogy meg­óvják a békét, érvényesítsék a békés egymás mellett 'élés politikáját, s megfékezzék az atomfegyverkezési haj­szát. TOLLHEGYE Bruno Kreisky, a korábbi osztrák kancellár a maga külpolitikai tevékenységében a fő helyre tette a Közel-Keletet. Kevés olyan nyu­gati politikus van, aki annyiszor találkozott volna arab vezetőkkel, Arafattól Kadhafin át Szadatig, mint ő. Neki köszönhető néhány pa­lesztin-izraeli hadifogoly-csere is, olyan, mint amilyen a hét elején lezajlott. Kreisky leghevesebb ellenfelei, sőt ellensé­gei - Izraelban találhatók. Az exkancellárnak a héten oda kellett volna utaznia, hogy elő­adást tartson „a közel-keleti béke nemzetkö­zi központja” elnevezésű szervezet meghívá­sára. A Maariv című lap azonban olyan út- széli hangú támadásokat intézett ellene, s az izraeli szélsőséges elemek olyan kampányt szerveztek jövetelének hírére, hogy a végén elmaradt a Kreisky-út. A meghívók közölték, nem felelhetnek biztonságáért. Kreisky szerint jellemző az izraeli állapotok­ra, hogy barátainak az ő életéért aggódniok kellett... Arra a vádra pedig, hogy ő „a pa­lesztin terroristák” oldalán áll, azzal vála­szolt: „minden mozgalomnak megvannak a maga terroristái, megvoltak a cionista mozga­lomnak is” - és emlékeztetett például a svéd diplomata, Bernadotte meggyilkolására, ame­lyet „a Samirhoz hasonló emberek nem siet­tek megakadályozni”. (P) Kísérlet az űrpajzs-tervhez A Discovery amerikai űr­repülőgép legközelebbi, júni­us közepére tervezett útján először próbálnak ki olyan berendezést, amely közvetle­nül kapcsolódik az Egyesült Államok kozmikus fegyver­kezési terveihez. A Pentagon illetékes részlegének bejelen­tése szerint a Discovery út­ján kipróbálnak egy műszert, amelynek rendeltetése az, hogy meghatározza a földről történő folyamatos lézeres követés pontosságát. A be­rendezés a kifejlesztés alatt álló, kozmikus állomásozta- tású elemeket is magába fog­laló amerikai rakétaelhárító rendszer fontos része. A Pentagon szerint az „űr- pajzs-terv” fontos részét al­kotó kísérlet fő célja a föld körüli, alacsony pályán ha­ladó ellenséges objektumok bemérése és követése. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség felhívja a figyelmet arra, hogy láthatóan fokozó­dik az amerikai hadügymi­nisztérium ellenőrző szerepe az űrkutatási hivatal (NASA) fölött, s a hivatal valójában csupán formálisan irányítja a többszörösen felhasználha­tó űrrepülőgépek programját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents